Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
26 99 0 Budapest, 1937 december 22. ban, amelyhez minden ide (/szálammal hozzáikapcso- j lódtam: rajongásig szeretett, gyönyörűséges Budapestemnél. Érte élek, minden tudásommal neki dolgozom és ha fejlesztéséhez csak egy téglával is hozzájárultam: ez nekem megnyugtatásul és elégtételül szolgál. Józsefváros dicső kora Irta: GAZDY JENŐ Morvay Endre dr. — A jubiláló Fővárosi Hirlap ne vegye az én szájamból hízelgésnek azt, hogy az utolsó huszonöt esztendő tartósan jelentős eseményének éppen azt tartom, hogy ez a lap régi hagyományainak szellemében most fennállásának huszonötödik fordulóját iinneppelheti. A Fővárosi Hirlap, meggyőződésem szerint, ideálisan tölti be a komoly várospolitikai orgánum el nem homályosítható fontosságú jelentékeny szerepét. Tárgyilagossága, jólértesült- sége, kitűnő szerkesztése, a rajongásig fokozódó fővárosszeretet nézetem szerint azok az eredők, amelyek összetevődéséből kialakult a jelenben is élvezett minden oldalról elismert népszerűsége. A Fővárosi Hirlap-nak valóban nem kell azt mondanom, hogy a huszonötéves múlt kötelez, mert ez a lap az alapítása óta megjelent sok-sokezer számával mindenkor bizonyságot szolgáltatott arra nézve, milyennek kell lennie az ideális várospolitikai lapnak. Sohasem a személyi kultusz, mindig’ a ko- mely tárgyilagosság vezette a szerkesztői tollát. Wossala Sándor — Örömmel értesültem arról, hogy a Fővárosi Hirlap elérkezett fennállásának 25 éves fordulójához. Mint az autonómia embere, nagyra értékelem a várospolitikai sajtó tevékenységét, különösen akkor, ha mint az a Fővárosi Hirlap-nál is történik, tárgyilagos és a közérdeket szolgáló tudósítások jelennek meg a lapok hasábjain. Nekünk, a főváros műszaki igazgatásának, különösen közel áll szivünkhöz a várospolitikai szempont, mert amióta a műszaki igazgatás feladatai rendkívül tekintélyes mértékben meg gyarapodtak, fokozott érdekünk fűződik ahhoz, hogy a különböző létesítményekről beható módon tudomást szerezzen a közönség. A napilapoktól nem kívánhatjuk meg a hosszas ismertetéseket, a fővárosi vonatkozásokkal speciális érdeklődéssel foglalkozó várospolitikai lapok azonban tiszteletreméltó módon sietnek segítségünkre ezen a téren. A jubiláló Fővárosi Hirlap elöljárt éhben és bebizonyította nélkülözhetetlenségét. Némethy Károly dr. — összehasonlítást téve a 25 év előtti és a jelenlegi Budapest kulturális arculata között, nyugodtan mondhatom el, hogy ez a negyedszázad mér- földes léptekkel juttatta előbbre a székesfőváros közművelődésének ügyét. Általános művelődési szempontból a legjelentékenyebb eseménynek a Népművelési Bizottság és a Szabadegyetem megalakítását tartom. Mind a két intézmény olyan, amely feladatául az iskola padjaiból régen kikerült és az élet harcaiban vergődő, küzködő polgárok tömegeinek nevelésére vállalkozott. Hogy felállításuk mennyire indokolt volt, azt alaposan bebizonyították az elért eredmények, amelyek évről-évre nagyfokú gyarapodást mutatnak fel és amelyeknek hatását társadalmi téren is érezni lehet. — E visszapillantás során még egy eseményt akarok felemlíteni. Ennek az eseménynek saját szempontunkból éppen úgy, mint az örvendetesen fejlődő idegenforgalom érdekeire való tekintettel jelentékeny fontossága van. Ez az esemény az, hogy székesfővárosunk külső képét mind meghittebbé, megkapóbbá és kedvesebbé tudjuk tenni azoknak a kis díszítő szobroknak egész sorával, amelyet istenáldotta tehetségű magyar képzőművész- gárdánk legjelesebbjei alkottak. Láttunk az utolsó negyedszázad alatt vérzivataros nehéz időket, állottunk a szakadék szélén, most már azonban, Istennek hála, úgy látszik, hogy a beköszöntő új negyedszázad tokozott ütemben tudja pótolni azokat a kényszerű hiányokat, amelyek szükséges velejárói voltak az elnehezült időknek. StraiECHNlKA mű- és kokillaöntöde Cégtulajdonos: TÓTH KAROLY BUDAPEST, IU " BÉCSI-ÚT S6/A SZ- TELEFON: 163—010. Turner István Dombortórképészete ós modell-műterme Budapest, V., Tlsza-utca 11. Telefon: 2-919-46. dtoJhmáx JCá\o£y. építőmester magas és mélyépítési vállalata Budapest, TŰI., Kákóczl-út S3., III. 26. T.j 140-408. Enerto Villamossági Vállalat Gergely Andor és Gádor Endre oki. mérnBkfik Világítási és erőátviteli berendezések. Villamos Díitorok és készülékek. Budapest, VI., Horn Ede-u. 3. • Telefon: 122-159. Amikor édesatyám felhozott az egyetemre, elkísért egészen az egyetem — akkor még Szerb-utcai — kapujáig. — Eddig mindig veled voltam, — szólt hozzám, — most mór egyetemi polgár leszel, szokjál hozzá az önállósághoz. Ha beiratkoztál, keress magadnak lakást, aztán majd értesíts. Kissé meg voltam illetődve, de — mi tagadás benne — azt is éreztem, mintha rohamosan szárnyaim nőnének, önállóság, önállóság, nagy dolog annak, aki tizenkét évig papi iskolába járt és otthon szigorúan tartották, — No, most merre menjünk lakást keresni? — tettem fel magamtiak a kérdést. Dehogy gondoltam én arra, hogy sorsdöntő elhatározás előtt állok. Csak néztem jobbra, néztem balra és tanakodtam. Lónyai- utca, Üllői-út, Baross-utca, már akkor is forgalmasnak tűnt fel nekem, Én a zárda csendjéhez voltam szokva. Ekkor megakadt a szemem a Múzeum-utcán. Ez már igen. Szomszédságában a Múzeum-kertnek, ebben a csendes környezetben jó lehet lakni. Igen, de csupa palota ez az utca. Ej, hát próbáljuk meg. És el'mdidtam a sorsdöntő útra. Végig az egész utcán semmi. Az utolsó ház kapuján azonban ime fehér papírlapot lenget ide-oda a szél. „Joghallgató lakótársat keres“ — integet a céduláról az írás. Jó lenne ezt megpróbálni — gondoltam magamban. Ha szimpatikus ember, mindjárt kapok egy jó barátot, a zsebpénzből pedig kevesebb kell lakásra. Megkérdeztem a házmestert, kié ez a ház és mit tud arról a fiatal emberről? — Ez a ház a Gencsy nagyságos úré, az a fiatal úr pedig nagyon rendes ember — válaszolt a házmester röviden. Ez éppen elég volt. Felmentem, otthon találtam a kollégát és öt perc alatt mindent elintéztünk, így lett belőlem józsefvárosi polgár. Azóta se mozdultam ki a Józsefvárosból. Éppen csak hogy néha lakást változtattam, meg lakótársat cseréltem, míg azután végleges lakótársat találtam — a feleségemben. Megszoktam, megszerettem ezt a városrészt minden bájával és hibájával együtt. Jól esik, hogy józsefvárosi polgárnak mondhatom magamat és jól esik, hogy ezt a derék józsefvárosi polgárságot képviselhetem a főváros parlamentjében. De van ebben valami abból az érzésből is, hogy velük együtt láttam és átéltem azokat a szép időket, amikor a Józsefváros oly nagy szerepet játszott a főváros életében, hogy ezt a kort bátran nevezhetjük a Józsefváros dicső korának. Ez időben még Szapáry Gyula gróf volt Magyarország miniszterelnöke, akit rövidesen W e- k c r l e Sándor követett. A miniszterek között Sző g yén y-M arich László, Tisza Lajos gróf, Hieronymi Károly, P er c z el Dezső. Lukács László, Baross Gábor, Luká c s Béla, Bethlen András gróf, C sáky Albin, Eötvös Lóránd, Wlassics Gyula, Szilágyi Dezső, F ej érvár y Géza szerepeltek, a képviselőház elnöki székében pedig B ánf f y Dezső báró ült. Az egész politikai élet itt zajlott le a Józsefvárosban. Innen indultak ki a politikai élet hullámai és ide tértek vissza. Helyesen mondom, hogy itt zajlott le, mert az a szerep, amit a más kerületben volt politikai klub- bok játszottak, eltörpül a Sándor-utcai képviselőház szerepéhez képest, ahol és amely körül valóban zajlott, sőt sokszor tombolt a politikai élet. Az akkori idők nagy politikai vitáiban ugyanis nemcsak óriások :csaptak össze, mint Szilágyi Dezső, A p pony i Albert, Tisza István, Holló Lajos, U g- r o n Gábor, B a r th a Miklós, Andrássy Gyula, Justh Gyula, W eke r le Sándor, Hieronymi Károly, Láng Lajos, Széli Kálmán, W l a s s i c s Gyula, Berzeviczy Albert stb. stb., ki tudná mind hirtelen felsorolni. Hiszen akkor tele volt a politikai és irodalmi élet hatalmas elmékkel és harcosokkal. Ezek az óriások pedig itt jártak-keltek közöttünk a Józsefvárosban. Sokan, különösen az ellenzéki vezérférfiak itt laktak. Az ember minduntalan találkozhatott velük az utcán. Gyalog jártak. A polgárság magáénak érezte őket. Büszke volt rájuk, példaképet látott benne. A hatalmas ellenzék sasfészke is itt volt a Pannóniában, ahol naponta együtt vacsorázgattak R a die s Béla muzsikája mellett. Benne éltek a Józsefváros légkörében, úgy éreztük, mind hozzánk tartoznak. Mi, fiatalok pedig, ha bele akartunk szólni a politikába, — és ezt sokszor akartuk, — az egyetemről ide özönlő ttunk a Józsefvárosba. Itt egyesültünk a technikusokkal. Hiszen a műegyetem is itt volt, meg a főrendiház is. De nemcsak a politikai élet központja volt a Józsefváros. Az irodalom, és művészet fejedelmei is itt éltek és müvészkedtek abban az időben. A régi Stáció-, most Baross-utcában lakott és álmodta meg gyönyörű regényeit Jókai Mór. Szomorú, hogy még emléktábla sem jelöli ezt a házat. Egy utcával tovább, a mostani Reviczky-utcában írta hallatlanul érdekes költeményeit Reviczky Gyula. Kevéssel tovább, a mostani Mikszáth Kál- mán-téren lakott a nagy palóc. Sokszor láttam csendesen pipázgatni azon a hosszú erkélyen, amely most a Sofianumhoz tartozik. Sokat járt ebbe a házba egyik jó barátom, a Vasárnapi Újság akkori szerkesztőjének, Nagy Miklósnak fia. Mikszáth tudvalevőleg sok regényét folytatásokban irta meg a Vasárnapi Újság részére. Ezekért a folytatásokért küldte Nagy Miklós a fiát Mikszáth- hoz. Tőle hallottam, hogy bizony sokszor sokáig kellett várni. Mikszáth csak akkor kezdett hozzá a regény folytatáshoz, amikor az én barátom érte megjelent. Milyen Isten áldott tehetség lehetett. Nem messze innen, a Sándor-utcóóan lakott Gyulai Pál. Gyakran találkoztam vele, de ritkán lehetett egyedül látni. Mindig fogott magának valakit, akivel vitatkozni lehetett. T h aly Kálmánnal, a P ills zk y-akkal, Eötvös Loránddal, Herrn a n n Ottóval, S z a l a y Imrével és a. Nemzeti Múzeum többi tudósaival, meg sok más nagynevű tudósunkkal és irodalmi nagyságunkkal, akiket itt felsorolni nincs elég hely, büszkélkedhetett akkor a Józsefváros. No és itt játszódtak le a Józsefvárosban a nagy színházi események is, a Nemzeti vagy a N épszínházban. A Nemzetiben még a P aula y- éra virágzásban volt. N áday Ferenc, Újházi, Vízvári, Bercsényi, Nagy Imre, Jászai Mari, Márkus Emilia, P aula y Ede, V á r a d i Antal és még sokan a nagyok közül, mind itt laktak a Józsefvárosban. Azt is tudjuk mi, józsefvárosiak, hogy azok a lelkes tüntetések, amelyek minden idők legbájosabb primadonnája mellett akkoriban lezajlottak, innen a Józsefvárosból indultak ki. Itt lakott ugyanis a Mária-utcábayi Kü r y Klárának legnagyobb és leglelkesebb tüntetője, mindnyájunk kedves barátja _ T a r n a y Lojzika. Ez a finomlelkű művész, aki olyan bájosan csillingelő nótákat tudott írni, egyáltalában nem csinált titkot a Küry-imádatából. Mindnyájunknak, akik baráti köréhez tartoztunk, ott kellett lenni egy-egy nagyobb Küry-estén. Ilyenkor aztán hosszú sorokat vásároltunk meg és gomblyukunkban óriási fehér szekfűkkel, úgy néztünk ki, mint élő virágfüzérek. Hálából azután Lojzika előadás után elvitt bennünket a Mária-utcai lakásra, már ahányon belefértünk, ott pedig csak nekünk zongorázott, sokszor rögtönözve csodálatosan finom apróságait. így született meg előttünk a „Hajáé a szultán szép leánya“ kezdetű dala is, amelyet sokáig énekeltek széles e hazában. De itt a Józsefvárosban trónolt a sajtó korcmá- zatlan fejedelme, Rákosi Jenő is és csak természetes, hogy itt, körülötte rajzott a holdak és csillagok nagy serege is. Itt a Józsefváros sarkán íródtak azok a megrázó erejű czikkek, amelyek akkoriban eseményszámba mentek és irányt szabtak nemcsak a közönségnek, de a sajtónak, és sokszor a kormányzásnak is. De itt volt a nagyerejű boulevard lapnak, a Napnak a fészke is. Innen indult ki a tulajdonképpeni rikkancsszervezet első hadserege, amelynek a főhadiszállása még sokáig a Rökk Szilárd-utcában volt. A Nap-ot sokszor igénybe vettük, amikor nekünk nemtetsző intézkedések történtek a kormány felől és bizony nem egyszer magunk is beálltunk a lap terjesztői közé. Én magam is írtam bele nem egyszer fulmináns cikkeket. Na és last, but not least, innen, a mi Józsefvárosunkból indultak ki a nagy társadalmi események. És pedig milyen események! A millenniumelőtti évek ragyogó fénye itt pompázott, itt virágzott ki legszebben. Hisz itt vannak ma is a híres, nagy családok nagyszerű palotái. A W ének he im, Eszterházy, Andrássy, Károlyi, F este t ic h stb. paloták ma is megvannak. De hová tűnt akkori fényük, ragyogásukt Ma csendesek, széles ablakaik az unalomtól álmosak, vagy eredeti céljuktól messze távolodva, más célokat szolgálnak. Bezzeg abban az időben, főleg Szapáry Gyula miniszterelnöksége idején, ma már elképzelhetetlen élet folyt itt, a Józsefvárosnak ebben a részében, amelyet általában mágnás-negyednek neveznek. Itt lakott Jenő főherceg is, amikor budapesti hadtest- parancsnok volt, a mostani Reviczky-utcában. Hej, de nagy élet volt itt, amikor Bécsböl lejött az udvar és hol a Wenckhei m-palotában, hol Károlyi Istvánnál, hol Festetich Tasziló- nál voltak az udvar tiszteletére, amikor őfelsége is megjelent, káprázatos estélyek. Egy-egy nagyobb jelentőségű lóverseny napon pedig egymásután hagyták el a palotákat — a pompázó, négyes- és ötösfogatok, hajporos lovászokkal és inasokkal az á Iá Daumont-fogatokban, vagy az óriási vadászkocsikon, ahol egész társaságok ültek a magas üléseken. Szapáry Pali mindig ilyet hajtott, S e ny e i báró az ötösfogatokkal brillírozott, a díszes kocsiknak pedig egész tábora vonult fel, tele szebbnél-szebb mágnás-hölgyekkel. Aki valaha látott egyet ezekből a felvonulásokból, az bizony haláláig el nem felejti. A legdíszesebbek, a leggazdagabbak innen, a Józsefváros palotáiból indultak ki a Stefániára és a Park-klubból ide tértek vissza. Itt volt a fészke annak a ragyogásnak, amely a boldog nagy Magyarországot akkor besugározta. Amikor szintén voltak szegény emberek is, ezt ne feledjük, de valamiképpen mégis másképpen volt, mert nem éreztük a szegénységnek azt a nyomasztó súlyát, mint manapság. Az a fény mégis csak melegített és ha másképpen nem lehetett, jól esett a fény hatáskörében valahogy meghúzódni. A fénynek természetes kísérője az árny és bizony úgy van az, hogy amint a fény halványodik, hosszabbodik az árnyék. Ma már — sajnos — mindig kisebb és kisebb lesz a fény és veszedelmesen terjeszkedik az árnyék. Józsefváros dicső kora, nem jön vissza többé soha.
