Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-03 / 9. szám
Budapest, 1937 március 3. j/x)vnmsijÁimíp 3 Lamotte Károly alpolgármester berlini tárgyalásai Örvendetes sikert eredményeztek A 2*8 miliő dolláros rfiold lejárató feSicsSnn&l Diäten 8 millió pengős enesiafcarfiási éri el Nagy figyelem kísérte azokat a tárgyalásodat, amelyeket Lamotte Károly dr. alpolgármester Berlinben folytatoiüt a székeistfőváro® hielezőinek egyik csoporjával a 2.8 millió dolláros, rövid lejáratú kölcsön ügyében. Az, lalpol gárm esi tér február 18-án utazott Berlinbe, ahonnan a vasárnapra virradó éjszaka tért vissza Budapestire. Részletesen beszámolt Szendy Károly polgáiim,esternek tárgyalásairól, amelyek során a fővárosra nézve rendkívül kedvező eredményt sikerült elérnie. A 2.8 miilliió dolláros rövid lejáratú kölcsönt 1930-ban vetítő fel 'a főváros, részben a beruházások folytatására, részben a Yásárpémztár1 céljára. A kölcsönt, amelynek pengő értéke 16 millió volt, a külföldi pénzcsoporttól a Községi Takarékpénztár útján, vetít© fel ia főváros két évi lejáratra. Miután időközben életbelépték a külföldi hitelekre vonatkozólag a hitelrögzítő ^StÄhalte“ megállapodások, 1932-ben nem került visszafizetésre a kölcsön, amelyet! több ízben meghosszabbítottak. Időközben Lamotte Károly alpolgármester a főváros megbízásából ismételten folytatott tárgyalásokat a kölcsön rendezése iránt és ez mostani berlini tárgyalásai során végre sikeres megoldással elintéződött. Végleges megállapodás jött létre, amelynek értelmében a külföldi hitelezők megelégednek azzal, hogy a főváros az eredetileg neki kifizetett pengő összeg 51 százalékát fizeti vissza pengőben és ezzel a hitelezők minden igénye ki van elégítve. Ez a megállapodás — amelyet nagy megelégedéssel vett tudomásul a polgármester és nem kevesebb örömmel fog tudomásul venni a közgyűlés — 7—8 millió pengő megtakarítást jelent a főváros részére. A sikeres megegyezés alkalmából a Fővárosi Hírlap munkatársa kérdést intézett Lakotté Károly dr. alpolgármesterhez, hogy miképen lehetett ezt a kedvező eredményt elérni? Kérdésünkre a következő érdekes magyarázatot kaptuk: A közönség körében nagy nyugtalanságot keltettek azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a Beszkárt már a legközelebbi jövőben újabb tarifa- módosítást hajt végre. Mint általában történni szokott, most is az volt a helyzet, hogy még egy- általán meg nem érett terveket pattantottak ki időnek előtte és ezzel sikerült a Beszkárt ügyeivel szemben amúgyis animozítással viselkedő budapesti közönséget a villamos ellen hangolni. Mint a Fővárosi Hírlap munkatársa beavatott iieiviőS értesül, a Beszkárt igazgatóságát tényleg foglalkoztatják tarifamódosítási tervek, aminthogy foglalkozik azokkal a lehetőségekkel is, amelyek megvalósítása alkalmas lenne a vállalat jelenlegi nehéz helyzetén való enyhítésre. Tényleg felmerült az a gondolat, hogy az utazás kezdetekor nyolcíilléres kisszakaszt kell a kocsikat igénybevevő közönségnek a perselyekbe dobni, ez a terv azonban egyáltalán nem konkretizálódott és csak kiszakított része annak a kérdéskomplexumnak, amely a tarifaügyek" kel kapcsolatban felmerült. A Beszkárt igazgatósága az új tarifák bevezetése óta állandóan figyelemmel kíséri a tarifaemelés következményeként mutatkozó jelenségeket. Mindaddig, amíg az első esztendő le nem jár, véglegesen nem kíván állást foglalni a vit&idíjszaMs újabb módosítása tekintetében, arra való figyelemmel azonban, hogy a bevételek nem emelkedtek az előre elképzelt mértékben, a vállalat vezetősége a nagyközönség érdekében már — Ezt a kölcsönt ugyanúgy, mint az 1930- foian felvett többi rövid lejáratú (kölcsönt eredetileg dollár valutában kötöttük meg. Ki volt azonban kötve, bogy a hitelező bármely más valutára bármikor áttérhet. Ezzel a jogukkal többi hitelezők éltek is, úgy, hogy azok a kölcsönök ma már a legkülönbözőbb valutákban állanak fenn. Egyedül a Községi Takarék kölcsönénél sikerült elérnünk azt, hogy ezt a kölcsönt eredeti valutában tartották fenn és igy a dollar leértékelése folytán előálló nyereség teljesen a főváros javára esett. Ezenkívül azonban az így lecsökkent tartozásból még 15 százalékot elengedtek a hitelezők és végül megelégedtek azzal, hogy az így kiadódó tőkehátralékot a főváros pengőben fizesse ki és a transferálás következtében előálló költségeket is magukra vállalták. — Megjegyzem, hogy a kölcsön visszafizetésének követelésére a hitelrögzítő megállapodások alapján a hitelezőknek teljes joguk volt, mért fedezetül olyan váltók szolgáltak, amelyeket annak idején a Vásárpénztár bocsátott ki, amely időközben felszámolt. Ilyen esetben pedig a teljes tőkehátralék visszafizetendő. Az érdekes nyilatkozathoz még hozzá kell tennünk Lamotte Károly alpolgármester berlini vállalkozásának egy epizódját. Elutazása előtt a Fővárosi Hírlap munkatársa berini útjának célját illetőleg kérdést intézett az alpolgármesterhez, aki egészen rövid, általános közlést tett küldetéséről és szerényen megjegyezte: — Lényegbevágó felvilágosítást most nem adhatok: nem akark vérmes reményeket kelteni. Mint útjának eredménye mutatja, a túlzott szerénységre és óvatosságra nem volt oka, mert az elért siker a „vérmes reményeket“ is túlszárnyalta. most, tehát jóelöre megvitatja mindazokat az eshe tőségeket, amelyek egy újabb viteldíjváltoztatásnál számításba jöhetnek. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy meg lehessen állapítani: a kissza- kasz-rendszer bevezetése rendkívül vontatottá tette a budapesti közúti közlekedést, ezzel előállott az a helyzet, hogy bár a közönség kedvezően fogadta a hatfilléres utazási lehetőségeket, másrészről egyre erőteljesebb támadások hangzottak el a Beszkárt ellen a közlekedés ki nem elégítő volta miatt. Ez- időszerint már az a helyzet, hogy a villamosvasút vezetőemberei kevés kivétellel azt hangoztatják, hogy a kísszakaszrendszer jelenlegi formájában fenn nem tartható. Minthogy pedig anyagi lehetőségei nincsenek a Beszíkártnak arra, hogy a kisszakaszforgalom lebonyolításához alkalmas újtípusú kocsikat szerezhessen be, nem mariad más hátra, minthogy a kis- szakasz-rendszer anyagi előnyeivel összhangban álló távolsági tarifa-rendszert kell alkalmazni, tehát a mind jobban elszaporodó kisszakaszos utasok tekintélyes részét vissza kell vinni a tá" volsági jegy váltásához. Ez az elképzelés már önmagában véve is azt jelenti, hogy a Beszkárt vezetősége nem tarifaemelésre, hanem tarifaarányosításra gondol, amely az adott esetben valószínűleg a jelenlegi jegyárakkal szemben mutatkozó leszállítás lehet. Küfőldi mintára sokkal nagyobb súlyt kíván helyezni a vállalat vezetősége az állandó jövedelmet biztosító heti és havi jegytípusokra és az eddigi megbeszélések folyamán az a felfogás vert gyökeret, hogy ezeknél a jegytípusoknál kell megfelelő árleszállításokkal a keresletet felfokozni. Egyes német városok közlekedési tarifarendszerének átvizsgálása után is arra a meggyőződésre jutottak a Beszkárt vezetői, hogy megfelelő módosításokkal a budapesti közlekedési vállalatnál is lehetőség kínálkoznék arra, hogy a távolsági utazásokra szolgáló heti és havi jegyek alapdíjas rendszerét vezessék be. Az utasszámlálások és a pénzügyi eredmények állandó figyelemmel kísérése folyamatban vannak, és ha a Beszkárt vezetősége időről-időre tesz is kisebb jelentőségű javaslatokat, amelyek egyrészt a közlekedés gyorsítását, másrészt az utazások kényelmesebbé tételét, mindezeken keresztül pedig a vállalat anyagi szempontjait is szolgálják, ezek nem tekinthetők olyan intézkedéseknek, amelyek egy csapásra megoldhatják a fennforgó bajokat. Állandó figyelemmel kíséri természetesen a Beszkárt ügyintézését a székesfőváros közlekedési ügyosztálya, illetőleg maga a polgár- mester is és felügyeletük már magában véve is biztosítékul szolgál arra, hogy a székesfőváros tulajdonában lévő közlekedési vállalat semmiféle olyan tervvel nem lép a közönség elé, amely ugyanakkor, amidőn visszatetszést szülne az utazókban, egyúttal nem lenne alkalmas a közlekedési vállalat jobb jövendő' jének biztosítására sem. Ezenkívül az üzempolitikai bizottság is foglalkozni kíván a Beszkárt jelenlegi helyzetével, ennélfogva megvan a biztosíték arra, hogy- a közlekedési szakbizottságokon kívül az autonómiának ez az előkelő másik testület© is tudja ak aim azni beleszólási jogát a Beszkárt tarifális ügyeibe. A Besz- kárít vezetősége sajáfmaga sem kíván természetesen semmiféle „merényletet“ elkövetni a székesfőváros közönsége ellen, mert teljesen tisztában van azzal, hogy üzleti boldogulása csak a közönség megértése révén érhető el. * Beavatott helyről nyert értesülésünket plasztikusan összegezi és megerősíti ösefiy Béla dr. országgyűlési képviselő, a Beszkárt elnöke, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: 1— A Beszkárt igazgatósága, kötelességéhez híven, figyelemmel kíséri mindazokat a körülményeket, amelyek kihatással vannak egyrészt a forgalomra, másrészt a tarifára. így nem lehet meglepő az, ha az igazgatóság ezekkel foglalkozik, de nem azzal a szándékkal, hogy végleges álláspontot foglaljon még el, különösen tarifális kérdésben. Hiszen az a közismert álláspontja az igazgatóságnak, hogy legalább egy esztendőt kell megvárni a szanálás folytán életbeléptetett tarifa után, amíg ennek kedvező vagy kedvezőtlen hatását megállapíthatja. Most már nincs nagyon messze az idő, amikor ezek a hatások érvényesülni fognak és amikor pontosan fel lehet mérni azokat. — A forgalom tekintetében a rövid reláció kérdése az, amely a szanálási megoldásból hátramaradt, mert a szanálás már ezzel számolt és az ebből eredő 560.000 pengő megtakarítást be is állította. Ez azonban a polgármester úr intézkedése alapján nem lépett életbe, mert az az álláspontja, hogy előbb még bizonyos tényezőket meghallgat, hogy véleményüket kikérje. Valószínűleg a közeljövőben már erre sor fog kerülni. — A közönség nyugodtan várhatja a fejleményeket, mert a Beszkártnak az érdeke az, hogy intézkedései a közönség érdekeivel is találkozzanak. Természetesen addig nem mehet el, hogy az a vállalat kárával járjon, ami nem is lehet közérdek, mert a Beszkárt a főváros közönségéé és ha nem az utazóközönség fizeti meg a vitel- díjban a szolgáltatások ellenértékét, úgy a főváros egész közönségére, tehát azokra is, akik nem utaznak villamoson vagy autóbuszon, hárul át a fenntartás kötelessége. Ez pedig nem igazságos, mert a Beszkárt nem közjótékonysági intézménye a fővárosnak, hanem fuvarozási vállalata. És mint minden vállalatnak, a Beszkártnak sem lehet ráfizetésből élni, a főváros közönségének anyagi teherbíró képességét igénybe venni, hanem csak az lehet, hogy aki igénybe veszi a vasutat, tartozik a viteldíjat megfizetni és pedig olyan viteldíjat, amely a szolgáltatással arányiján áll. — A főváros közönségének érdekeit^ pedig meg akarja és meg fogja védeni az igazgatóság, hisz csaknem minden tagja a főváros törvény- hatósági bizottsága tagjaiból került ki és ezenfelül ott van a polgármester. aki éberen őrködik a főváros polgárságának érdekei felett. Usetty Béla dr. nyilatkozata, amely határozottsággal szögezi le azt a tényt, hogy al Beszkárt igaz- gatósáiga ezidőszerint még semmiféle kész tervet nem állapított meg a tarifa-kérdésben és a jövőben is a közönség érdekeivel hozza összhangba a maga elhatározásait, teljes megnyugvást kelt a közvéleményben, amely néhány napra a tarifaemelés előre vetett árnyékával viaskodott. Nem tarifaemeléssel, hanem a kisszakasz- és távolsági rendszer arányosításával foglalkozik a Beszkárt fi kísérleti év leteltéig semmiféle tarifareform nem készíti, csupán számításokat folytat az igazgatóság — Leszállított áru fegytípusok bevezetése a távolsági forgalomban
