Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
30 Budapest, 1937 december 22. ^Budapest q ij á q if fürdőiti e U útja a ha ram qáz a tabáni tj'iirdopa(oiáiq 3fda: cSzniezstiuji ííoltán dr. a (gqóqqlielqi OVizothág igazgatása Budapest székesfőváros háború utáni célkitűzéseiben a legelőkelőbb helyet foglalja el a racionális fiirdőpolitika és az idegenforgalom szerves és rendszeres kiépítése. Hogy ma idegenforgalomról beszélhetünk, azt első sorban a székesfőváros háború utáni bölcs elgondolásainak köszönhetjük és a tárgyilagos szemlélőnek meg kell állapítani azt a hatalmas fejlődést* és azt a nagymérvű haladást, amelyet a mi fővárosunk az elmúlt évtized alatt megtett. A Fővárosi Hírlap háború utáni példányait olvasgatva, hatalmas, gigászi munka képe bontakozik ki a sorokból. Most, amikor a jubileum alkalmából engem is megszólaltat az igen tisztelt Szerkesztőség, rá akarok mutatni arra a hatalmas és eredményes munkára, amelyet a székesfőváros vezetősége több mint egy évtizede folytat. Mindenkori segítőtársa volt ebben a munkában a Fővárosi Hírlap, mert a hosszú idő alatt nem volt egyetlen-egy száma sem, amelyet ne a székesfőváros izzó szere- tete hatott volna át és sok-sok gondolat és sok-sok kezdeményezés ennek a lapnak hasábjain indult el a megvalósulás felé. Budapest 25 év előtti idegenforgalma, sőt még a 15 év előtti idegenforgalma is gyermekcipőben járt és habár az általános idegenforgalom fejlődésének méltatása nem az én feladatom, mégis meg kell állapítanom, hogy a céltudatos munkának megvolt a maga eredménye. Boldog emlékezetű Apponyi Albert gróf elnökletével alakult meg 1922-ben a Budapest-Fürdőváros Egyesület, mint az első olyan társadalmi szerv, amely programjául tűzte ki Budapest gyógyfürdőinek népszerűsítését, megismertetését és fejlesztését. Apponyi Albert mondta megnyitó beszédében, hogy kevés olyan életrevaló gondolat merült fel az összeomlás óta, mint a Budapest-Fürdőváros gondolat, amely valamikor hivatva lesz arra, hogy székesfővárosunk idegenforgalmát a legszilárdabb alapokra fektesse. És ime ez a jóslat ma már élő valóság. Emlékezem rá, hogy 1922-ben, közvetlenül a Fürdőváros Egyesület megalakulása előtt alkalmam volt együtt sétálni a mi nagynevű Apponyi Alber- tünkkel, hogy az Egyesület célkitűzéseiről beszélgessünk. Ö említette, hogy milyen groteszk látvány, hogy a pompás Szent Gellért fürdőpalotával szemben ott éktelenkednek a különböző bódék, romhalmazok és kőrakások. A Gellért-hegyi barlangokban csavargók tanyáztak akkor még és három gázlámpa világította meg összesen az egész Gellért-hegyet. őszi délutánokon valóságos veszedelem volt a Gellért-hegyen végigsétálni, mert kétes elemek tanyája volt ez a gyönyörű hely, amely ma már valóságos büszkesége fővárosunknak. Aki a mai kivilágított Citadellát, a gellérthegyi sziklatemplomot, a nagyszerű sétányokat és az immár világhírű sziklakerteket látja, el sem tudja képzelni, hogy mindez alig 15 esztendő munkája. Pár esztendővel ezelőtt még az álromantika a tabáni öreg düledező viskók eltűnésén kesergett, de ma már mindenki természetesnek és helyesnek találja Szendy Károly polgármester határozott lépését, amellyel eltüntette ezeket a roskadozó, értéktelen falusi miliőbe való viskókat. Kétségtelenül nagyon nagy utat tett meg szimbolikusan is a fürdőügy ezalatt az idő alatt, amiben József Ferenc dr. kir. herceg úr őfenségének elévülhetetlen érdemei vannak. Ma már megállapítható, hogy Budapest gyógyfürdői olyan hatalmas nemzetgazdasági értéket képviselnek, amelyeknek további fejlesztése és kiépítése nagy nemzeti feladat. Legutóbb a Nemzetközi Fürdőügyi Kongresszus ittjárt résztvevői őszinte csodálattal adóztak annak a hatalmas munkának, amely itt a fürdők érdekében folyik. Megcsodálták a Gellért-fürdő grandiózus berendezését, megnézték az átalakított Rudas-fürdőt, jártak fenn a Citadellánál és esti kivilágításban gyönyörködtek a felséges panorámában és azt állították, hogy ehhez hasonló látványban és élményben még soha nem volt részük. Igen mély benyomást keltett bennük, hogy sokszáz régi házat bontott le a székesfőváros azért, hogy helyet adjon az új modern fürdőcentrumnak. Megnézték a Szent Margitszigetet, ezt a gyönyörű fürdőparkot, amelyhez hasonlóan szép fekvésű üdülőhelyet keveset találni Európában. Látták a hatalmas méretű új strandfürdőt, az újonnan feltárt forrásokat, az épülő új szállodákat. Megtekintették a Lukács- és Császár-fürdő előtt megindult város- és fürdőfejlesztési munkákat és az volt a határozott benyomásuk, hogy Budapest a sok csapást nemes bátorsággal viselte cl és még a katasztrófa sem tudta erejét megtörni és töretlen munkakedvvel és nagy szívóssággal küzdi ki magának a Dunamedeneében a hegemóniát. Ezeknek a helyi benyomásoknak a hatása alatt érte Budapestet az a nagy nemzetközi megtiszteltetés, hogy a világfürdőknek itt összeülő parlamentje egyhangúan Budapestnek ítélte az itt megalakult Nemzetközi Fürdőszövetség székhelyét. Három évvel ezelőtt megalakult a Gyógyhelyi Bizottság, mely Budapest földalatti kincseinek rendszeres feltárását, fejlesztését és ismertetését tűzte ki feladatául. A Bizottság új elnöke, Karafiáth Jenő Állíttatott 1812 beu Telefonok: Iroda: 1 181-024 Központi gyártelep: 134-436 Yasbetonaljgyár: j 139-358 msen hikály út- és vasútépítési vállalat és aszfaltgyár részvénytársaság* Iroda: V. kér., Mérleg-utca 2. sz* Központi gyártelep: Budapest. X., Asztalos S.-út 10—11. Vasbetonoiajgyér : ix., Csepel, Kvassay zsilip mellett. “————------------------MiftiumttiwreEgBK KŐ SZÉMBRMYR 'S TÉGLRGYRR TRRSULRT PESTEM (DRÄSCHE) BUDAPEST, KLOTILD-UTCA 3. főpolgármester nagyszabású elgondolásokkal foglalkozik és mái- rövid elnöki működésével is sikerült elérni azt, hogy a fővárosi idegenforgalomnak és fürdőügynek aktív tényezői összefogjanak és vállvetett munkával dolgozzanak Budapest jövő fejlődéséért. Budapest gyógyfürdői igen nagy nemzetközi értéket reprezentálnak. Sok munka és energia van felhalmozva a budapesti gyógyfürdőkben, amelyeknek a további kiépítése és fejlesztése legyen a székesfővárosnak a legfontosabb feladata. Ebben a munkában mindenkor elől járt a Fővárosi Hírlap és most, amikor elérkezett az első jubileumához, csak azt kívánjuk, bogy az elkövetkező 50 éves jubileum alkalmából beteljesülését lássa a lap mindazoknak a törekvéseknek és elgondolásoknak, amelyet egy viharos időszakban, a létért való küzdelemben erős munkával harcolt ki magának egy jobb sorsra érdemes generáció. dött. még Offenbach is a magyar nótában. Csoda-e, ha Széchenyi még Döblingből is érdeklődött, hogy mi történik a Komló-ban. Készülődés a pesti farsangra A zöldbe kívánkozó pesti ember már akkor is a Városligetbe járt vagy gyalog, vagy omnibuszon, amely „néhány év óta olcsó díjért röpíti lei a szabad lég után vágyókat.“ Pest környékének legszebb mulatóhelye ez, ahova különösen ünnepnapokon ezrével zarándokolnak az emberek. A Király-utca végén, a jobboldalon van a Polgári Lövölde csinos épülete, tovább már teljes pompájával ékes a vadgesz- tenyefasor és a villák is _ jobbról-balróí ott parádéznak. Magában a ligetben az árnyas, szétágazó utak mellett két „körjáték“ és számos hinta szórakoztatja a közönséget. A vendéglők is bőven tenyésznek, bort, sört, kávét, hideg ételeket kínálnak, sőt már a fagylaH sem ismeretlen fogalom. A vendéglők körül pokoli hangzavar, mert az egyikben cigány játszik, a másikban; hárfa, a harmadikban gitár, a negyedikben flóta, az ötödikben pedig „sípláda“ szórakoztatja a vendéget. A tó telve kínálkozó csónakokkal, lélekvesztőkkel. Feltűnik a Pávasziget csinos villájával, amelyben szintén vendéglő ütötte fel sátorfáját. A Nemzetes úr, — ha már itt van, — természetesen jobban betekint a pesti életbe. Hogy mulatnak a pesti „honfiak1?“ Hát bizony vidám farsangra az idén nem nagy kilátás van, legalább bor nem sok termett, de ha bor nincs, jó a sör is. Ilyenformán „Pesten a sörivás mód nélkül divatba kezd jönni, csupán a Barber-UAe, sörház naponkint kétszáz íikót állít ki pesti fogyasztásra.“ A farsangra különben Tóth Soma mester készíti elő a táncos fiatalságot. „Nemzeti tánciskoláit nyit, ahol az „általa szerzett palotás magyart és a csárdásnak egyszerűbb, s illedél- mesebb lejtését tanítja.“ Ahogy azonban Soma mesterhez tartunk, útközben az Ujvásártéren nagy csoportosulást látunk. Décsey fényképész kirakata előtt. A szenzáció: „egy kitűnően sikerült kártyázási jelenetet ábrázoló photograph-kép.“ A buda, meg a krinolin Ekkor jön divatba a buda nevű torz magyar ruha is, amelyről özönével faragják a vicceket. — Ha. valaki — mondják — ezt a ruhát iriagastetejű kalappal viseli, többé nem Buda a buda, hanem — Ofen. De nagyot nevetnek Pesten az egyik wiirt- tenbergi lapnak a budá-ról, meg a jogász-ról való értesülésén is: — Jogas ist — írja a lap — ein Volk-stamm in Ungarn, welcher buda tiägt, und Éljen schreit. _ Ádáz harc folyik a krinolin ellen is. Minden újság tele van a krinolinról elriasztó hírekkel. Például: (Egy politikai barométer.) At. angol királyné példájára a hannoveri királyné is kitilbá a kri- nolint az udvarból. Tehát várni lehet, hogy ezen izét lassanklmt mindazon udvarokból kitiltják, ahol >az angol kormánynak túlnyomó befolyása van. Ennek következtében a krinolin még politikai barométerré is válhatok. Amely udvarban npan létezik, ott az angol, ahol fölveszik, ott a francia hatalom befolyásának túl nyomóságált jelentvén. És ezt mi fedeztük föl. Akinek netán a szelíd célzás nem lenne elengendő, annak szolgál az újság komor hírrel is. (Szerencsétlenség krinolin miatt.) Franciaországban egy férjet az őrültek házába vittek, mert nejéneik tizennyolc darab krinolinját szét- tópte. A tébolydái jelölt, útközben azt mondta volna, hogy nem most kellene őt az őrültek búzába vinni, hanem akkor kellett volna, amikor ezt a tizennyolc krinolint vette. Az újdondász kétségkívül nem panaszkod hatott fantáziájának kiapadása miatt, de a hölgyeket ^ sem lehetett túlságosan akaratlanoknak bélyegezni, ha ilyen harc után is ragaszkodtak a krinolinboz. A buda és a krinolin ellen viselt harcnak különben meg is van az eredménye. Az egyik bécsi lap tárcát szentel a magyar viseletnek. Mailáth úr — így cseveg a cikkíró — est mondaná: „Magyarországon csak magyarok vannak“. Aki őzt nem hiszi, kérdezze meg a — szabókat. A világon a legolcsóbb német, azaz francia öltözetet Pesten lehet vásárolni. Egy holtban egész csomó frakkot és pantallont láttam, minitegv kétségbeesve, vájjon eljön-e ismét az ő idejük? A szabók természetesen legtöbbet nyertek azáltal, hogy a nemzet egészen újba öltözött, de egyben a pesti utca életre és lendületre tett szert. És tényleg igaza van a bécsi riporternek. A pesti utcát elözönlik azok, akik frissen ké szült magyar ruhájukat mutogatják. Az urak kanászkalapbau, túri süvegben, tollas jurátus- sapkában, sarkantyús magyar csizmában sii rögnek széplelkű hölgyeik körül, akik viszont kan ászkalapot, vagy fekete főkötőt, fekete mellénykét és káprázatosán feliér ingvállat viselnek. * A nemzetes úr kipróbálta a vasúti vonatot Körülnézett, elszomorodott, mosolygot és agg- ságoskodott Pesten. Odahaza pipaszó mellett végig gondolja mégegyszer a pesti napokat. Kicsit szárnyaszegett, de a magyar élet vágyától áthatott városban, az irodalom, a magyar ruha. a tárogató, a rossz színdarabok és a híres, dédelgetett színészek hazájában járt Ha ma élne a nemzetes úr, örömmel állapíthatná meg, hogy mindaz, amit a vasúti vonaton való első fölrándulásakor látott neme« reménykedés, boldog jövendővárás, fájdalmas vajúdás volt amelyből megszületett a mai káprázatos világváros.
