Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-22 / 51-52. szám
Budapest, 1937 december 22. 17 fogorvosi rendelő intézetet és hét iskolaorvost alkalmaztak. A levegő azonban tele van panasszal. Ezeknek a panaszoknak bőségesen ad hangot a Fővárosi Hírlap. Bár megszüntetik, a telekér tékadót és bár megkezdődik (1923) a sertésközvágóhíd fejlesztése és a hűtőház építése, a Fővárosi Hírlap mégis azt követeli, hogy „ne múljon el tavasz építkezés nélkül“. A nyomorúságos lakásviszonyok követelik ezt. Konstatálni lehet ugyan, hogy „megmozdult az ingatlanpiac“, sajnos azonban bérházepítés nem lesz ebben az évben sem, csak villákat és raktárakat építenek. Hír van arról, hogy egyszakaszos törvény készül, amelynek értelmében a főváros minden üres telket kisajátíthat szükséglakások céljaira. Ebből a, hírből azonban törvény sohasem lett. Közben azonban csupa harcot kell hirdetnünk. Harcot a vízhiány ellen, a tüzifadrágaság ellen, a tejellátás javítása érdekében és harcot a demokratikus választójogért. Sürgeti a Fővárosi Hírlap a Váci-uti gyárak kitelepítését és hangoztatja, hogy a modern technika követelményeinek megfelelően az összes közösüzemeket át kell alakítani. Ezzel szemben tényleg megtörténik a BSzKRT megalakítása. A megváltási egyezség az, hogy a főváros tőkebefektetés nélkül járadék-fizetést eszközöl, amelyet a BSzKRT a maga jövedelmeiből fizet. Sok viszontagság után, ^ 1923-ban ismét rákerül a sói' a kikötő kérdésére. A főváros az utóbbi években már nem tehetett egyebet, minthogy a helyi kikötő megépítését foly tatta és erre a célra előbb négymilliót, két évvel ezelőtt pedig tízmillió koronát szavazott meg. A főváros vezetősége most aggodalommal látja, hogy a kormány egy francia pénz- csoporttal tárgyalásokat indított. A kikötő- építési részvénytársaság meg is alakult és igen kedvező feltételeket kapott. A főváros, — bár súlyos áldozatokat hozott, — a kikötő kérdésében vereséget szenvedett. Az esztendő ünnepséggel végződött: Budapest székesfőváros beké ti en hangulatban, de méltóságos nyugalommal ünnepelte meg a három város egyesítésének ötven éves jubileumát. (1923. nov. 17.) Csernoch János biboros hercegprímás ünnepi misét mondott a belvárosi templomban, majd a díszközgyűlésen Horthy Miklós kormányzón kívül megjelent József királyi herceg és a hercegasszonyok. Nagy Emil. Rakovszky Iván, Klebelsberg Kunó gróf miniszterek, Scitovszky Béla. a nemzetgyűlés elnöke, Scioppa Lőrinc pápai nuncius, Csernoch János biboros hercegprímás és még számos előkelőség. Csak Sipőcz Jenő polgármester nem volt jelien, aki betegen feküdt. — A főváros népe — mondotta megnyitó beszédében Folkusházy Lajos alpolgármester, — a keresztény nemzeti szellemben újjászületve, egynek érzi magát az ország népével, forrón szereti hazáját és hívlen ápolja a mul't szent hagyományaitBerzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia nevében mondott emelkedett hangú, szép emlékbeszédet. így fejezte be szavait: — Dolgoznunk, építenünk, alkotnunk kell fáradhatatlanul, nem lankasztó kétellyel, nem kisl'elkü csüggedéssel és nem is emésztő gyűlölettel. Dolgoznunk és alkotnunk kell szikla- szilárd, Istenbe vetett, hittel, (bátor, messzeségbe szárnyaló reménnyel és egész nemzetet átfogó, nagylelkű szeretettel. Az ünnepség végén még Csilléry András mondott beszédet. Horthy Miklós kormányzó üdvözlő táviratot intézett ebből az alkalomból a fővároshoz: „Hő óhajom, hogy az egész országgal harmóniában minden magyar szív szeretetétől övezve haladjon Budapest keresztény erkölcsi alapon egy szebb jövő felé.“ A városházi politikában erőteljesebb változást csak az 1924. esztendő hozott. Bethlen István kormánya, úgy látszik, elhatározta, hogy a fővárost nem engedi át kényre-kedvre a Wolff-pártnak. Ennek az elhatározásnak első látható jele volt, hogy augusztus végén a kormányzó R I p k a Ferencet nevezte ki a főváros kormánybiztosává. Nagy meglepetés volt ez a kinevezés, mert R i p k a lereneet mindenki igen nagyrabecsiilte férfias jelleméért, puritán egyéniségéért, a budai polgári társadalomban kivételes helyet foglalt el, de mindenki ugy erezte, hogj áldozatot hozott, amikor arra vállalkozott, hogy Bethlen István politikájának tömegeket hódít a magyar fővárosban. Kiváló taktikával, bölcsességgel és diplomáciai rátermettséggel Irányította ezt a politikai munkát, amely meghozta azt az eredményt, hogy a főváros közgyűlési termében a kormánynak igen jelentékeny, számottevő pártja foglalt helyet. R i p k a Ferenc ugyanazt a jelszót irta fel zászlajára, amelyet a Fővárosi Hírlap mindig hirdetett: „a városháza nem politizál, a városháza dolgozik.“ Nem titkolta azt a véleményt, hogy a Pártharcok során felburjánzott gyűlölködés sokat ártott a fővárosnak. És ezt Budapest polgárságának igen széles rétegei értették meg és csatlakoztak az Egységes Községi Polgári Párt zászlajához. Ö maga nem ad politikai programot, hanem hadat üzen a drágaságnak, munkanélküliségnek és a tuberkulózisnak. A kormánybiztos órákig sem késett, azonnal nekifogott programja megvalósításának. Elsősorban a drágaság ellen indított harcot és itt komoly sikereket is ért el, amit a piaci árakban egy év alatt beállott, számokkal illusztrálható különbség igazol a legjobban. Már a legelső hónapban amerikai fagyasztott hússal ostromolta meg a bécsinél ötven százalékkal magvasabb húsárakat, a burgonya árát felénél is alacsonyabbra verte le, csinált hatósági alma- és tojás-akciót. A munkanélkülieknek tatarozási hitellel biztosított munkát. Egyéves kormánybiztossága alatt minden igyekezetével és befolyásával a tisztviselők érdekeiért harcolt Egyhónapos működése után kijelentette: „az aranyparitásos fizetés már a zsebében van minden városi alkalmazottnak.“ Ugyanakkor gazdag tevékenységet fejtett ki a főváros pénzügyeinek rendbehozatala körül. Nyíltan föltárta a főváros súlyos helyzetét és a reális költségvetés megcsiná- lásában személyesen működött közre. Harcot vívott a főváros külföldi hitelezőivel, akik eljöttek körülnézni Budapestre, hogyan lehetne ebből a városból minél több hasznot kiszorítani. Kormánybiztosi működésének egyik legfőbb ténye volt, hogy a kormánynál keresztülvitte az üzemeket ellenőrző bizottság kiküldését. Ez a bizottság hónapokig tartó munkával átvizsgálta az üzemek teljes gazdálkodását, kritikát mondott minden egyes üzemről és jótanácsokkal is szolgált az üzemek jövőjére vonatkozólag. Apróbb kísérő jelenségek: megindul a tejakció, a csecsemők tíz százaléka kap ingyen-tejet, nagyszabású temetőrendezés, a X. kerületben új ravatalozó, stb., a bortermelési adó törlése és a költségvetésben rekord-fölösleg, 23 millió pengő. A következő évben első nagy választási harcát is megvívta Ripka Ferenc. A harci lobogón gyűlöletmentes politikát és alkotómunkát hirdetett. A kérdések kilencven százaléka — mondotta — gazdasági kérdés, a törvényhatóság munkájának tengelyébe tehát ezeket a munkákat kell beállítani. A Fővárosi Hírlap ezt így fejezte ki: „A városi pártoknak össze kell fogni, hogy Budapest régi fényét visszavarázsolják.“ És aki békét hirdetett ebben az időszakban, az nem dolgozott hiába. Mindenki beleúnt a harcba, a gyűlölködésbe és olyan atmoszféra keletkezett Budapesten, hogy a legkülönbözőbb világnézetek harcából is munkaképes közgyűlés került ki. A kormányzó hármas jelölése alapján a közgyűlés 1925 július 11-én főpolgármesterré választotta Ripka Ferencet, aki bemutatkozó beszédében hangoztatta: — Támogassuk egymást, nem egymásért, hanem Budapestért. Ránk van bizva most a sorsa, tőlünk kérik számon, hogy mit tettünk vele. Kenyeret és békességet kell szereznünk, ebben segítsük egymást. És valóban, Ripka Ferenc egészséges szociálpolitikával átitatott gazdasági politikát csinált a főpolgármesteri székben. Ebbe a gazdaságpolitikai tevékenységébe kapcsolódik (bele az a korszakalkotó munkája, amellyel Budapest székesfővárros idegenforgalmának fejlődését egyenes vonalba segítette. Talán a leg- nagyob alkotása ezen a téren a Szent István- Hét, amelyet első ízben 1926-ban rendeztek meg. Mint főpolgármester vezette a budai dalárdát Londonba, ahol a budai dalosok nagyszerűen szerepeltek. Ripka Ferenc pedig meglátogatta a magyarság nagy barátját. Rothermere lordot. Ezeknek az időknek az alkotása, hogy polgári konyhákat szereltek föl, csecsemő-kelengyét adtak ingyen, amelyet az anyák ezrei vettek igénybe és megkezdődött a szegényeknek, a népjóléti minisztérium elosztása révén szénnel, koksszal, fával való ellátása. 1924-ben és 25-ben megépült az Uj Szent János-kórház három (730 ágy) tüdőbeteg-pavillonja, a következő években pedig- a köztisztasági hivatal számára nagyszámú új locsoló-autót, seprőgépet, locsoló-gépkocsit és hóekét szereztek be. A sok jószándékú segítés mellett azonban tele van a város gazdasági élete panasszal. A Fővárosi Hírlap akciói egymást követik. így talán legelsősorban a tranzitókereskedelem érdekében, amelyről konstatálja a lap, hogy a forgalom az utóbbi időiben majdnem teljesen Bécsbe terelődik. „A tranzitóforgalmat lebonyolító kereskedők száma, — írja a Fővárosi Hírlap, — egyre kevesebb lesz. Ez egyrészt azokra az intézkedésekre vezethető vissza, amelyek a tranzitó-kereskedelmet gátolják, másrészt a tranzitóforgalom emelésére hivatott intézmények hiányára.“ Elsőrendű hivatásunk ebben az időben: harcolni az árdrágítás ellen. Hiszen a malmok tőzsdespekulációkkal verik föl a gabonakészleteik árát. A borkariéi a mészárosokkal csatázik: „mindenki a fogyasztók bőréből akar szíjat hasítani.“ Aztán a harc az uzsorajárvány ellen. „Budapest utcáin és nyilvános helyiségeiben a legszemérmetlenebbül űzi az uzsora a maga kerítő játékait.“ Lehetővé kell tenni, hogy az iparos és kereskedő olcsó hitelhez jusson. Beletartozik a drágaság- elleni harcba, hogy a Fővárosi Hírlap szeretné látni a főváros három nagy tizemének gazdaságosAs ötvenéves Budapest Ripka Ferenc: A városháza nem politizál, a városháza dolgozik Megkezdődnek a fővárosi építkezések sabbá tételét, aminek révén az egységárak leszállítása is lehetővé válna. Es bebizonyítja a lap, hogy a gazdaságossabbá tétel révén évi tízmillió aranykoronát lehetne megtakarítani. Követeli a lap a vendéglői árak leszállítását, a tandíjak mérséklését, az olcsóbb tanszereket és írtó hadjáratot indít a zúgzálogházak és azoknak nagy kamata ellen. Ebben az izgatott és szegény levegőben fezőrök és kalandorok kacsintgatnak Budapest felé. A Fővárosi Hírlap idejeben veszi észre, hogy az idegenforgalom emelését célzó tevékenységünket ki akarják használni. Hazard- játékos lebujok keletkezéséről beszélnek, amelyek „nem csábítják, de elriasztják az idegent.“ De a játékbank a fürdőkre is kiveti a hálóját. A Fővárosi Hírlap őrt áll: nem szabad Budapest fürdőit elidegeníteni. Végeredményben pedig száz szónak is egy a vége: „Budapest népe — írja a Fővárosi Hírlap — szívszorongva lesi az építkezés megindulásiáit.“ És követeli a lap, hogy az építő- program végrehajtására elő kell teremteni a pénzügyi fedezetet. Nem hiábavaló a fölemelt szó. mert 1925-ben megkezdődnek^ a főváros építkezései. Maradandó tevékenység ez, mert új városi bérüazak épülnek a Lenke-utqn, a Bécsi-uton, a Hunor- és Veder-utca sarkán, a Kárpát-utcában, a Váci-út és Mura-utca sarkán, a Váci-uton, a Faludi-utca és Váci-út sarkán, a Madarász-utcában, a Gyarmat-utcában, a Rozgonyi-utcáhan. a gróf Haller-utcában, a Dandár-utcában, az Üllői-útón. a Kolozevári- úton. a Csend-utca és Budaőrsi-út sarkán, a Maglódi-úton és a Vezér-utcában. ■ Az első építési turnus befejezése után folytatólagosan épített a főváros ilyen kislakásos bérházakat a Simor-utcában, a Mester-utcában, a Németvölgyi-utón, a Róna- és Újvidék utca sarkán és a Kisfaludy-utcában. Az első bérházak kölcsönök felvétele nélkül épültek, majd azután jöttek az úgynevezett banképítkezések, de a főváros az építkezések befejezése után, már 1928. befejezése után visszafizette « hitelezett összegeket. A kislakásos bérházépítési akció összesen 5774 lakást termelt. Ilyen körülmények között természetes, hogy a községi politikában is csöndnek kellett elkövetkeznie. Az 1926, évi költségvetési vita, amely július elején fejeződött be. nagy eredményeket hozott ezen a téren. Wolff Károly szerezte meg az ünnepélyes pillanatot, amikor kijelentette, hogy elérkezett a belső kiengesztelődés órája. A költségvetési vita során történt ez, a válasz pedig az volt, hogy a vita hetedik napjának hajnali óráiban az egyik demokrata városatya kijelentette. hogy: egy a mi Budapestünk. Mindenki megtapsolta ezt a szép akkordot, amellyel a közgyűlési vita be is fejeződött. A lappangó lángok mégis föllobbantak egyszer a következő közgyűlési napon. De az ülés végén már Ripka főpolgármester boldogan köszönhette meg az eredményes munkát: — A költségvetés letárgyalása, — mondotta, — a főváros háztartását konszolidálta. A státusrendezés a tisztviselők helyzetét javította meg. A külföldi kölcsön rendezése fontos határkövet jelent gazdasági életünkben. A függő kölcsön biztosítása nemcsak anyagi, hanem erkölcsi eredmény is, Budapestnek erkölcsi értékei is vannak és ezeknek megérzéséért és fejlesztéséért a törvényhatósági bizottságot illeti az elismerés. A főpolgármester szavait illusztráljuk, ha elmondjuk, hogy az eddig a népjóléti minisztertől kapott adományokat most a főváros adja már. A főváros önállóan ruházza föl a szegény iskolásgyerekeket, évenkint öt- tízezret. Bevezették a szellemi és fizikai munkanélküliek segítését, a munkások karácsonyi segélyét, a szellemi szükségmunkát. Diákszállók létesülnek és megteremtik a háztartási továbbképző iskolát és a kertészképző iskolát. Az 1922-ben kezdett iskolaorvosi intézmény négy esztendő múlva ezt a fejlődést mutatja: előbb negyvenhét iskolaorvos működik, majd az iskolaorvosi intézményt kiterjesztik az óvódákra is és így az iskolaorvosok száma hatvanhétre emelkedik, akik mellett tizenhét szakorvos is dolgozik. Ezek az orvosok 285 közoktatási intézetben 84.000 gyermek egészségére vigyáznak. 1926-ban megszűnik az elektromos áramra kivetett pótdíj és a főváros mérsékli a szálloda- adót. Ebben az évben ér véget a temetkezés községesítéséért folyó harc, amely a kommün alatt kezdődött, a kommün után folytatódott és azzal ért véget, hogy a Községi Temetkezési Intézet kizárólagos jogot kapott a főváros területére, amit azzal hálál meg, hogy ötven százalékkal olcsóbban végzi munÁrusftja: D1ÓSV JANIS Rákóczl-üt 24. Wolf Károly: Elérkezett a belső kiengesztelődés órája
