Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-03 / 5. szám
5. szám Huszonhatodat évfolyam Budapest, 1937 február 3 Előfizetési Ara EGÉSZ É¥Rg ..................24 S* 'ÉLÉYS1E ........ 12 PENGŐ «.GYES ARA: 5® FILLÉR! ■^Mslíjék ms ßsssses 8B?JSs»pavin«m<a»kfoatt5 FELELŐS SZERKESZTŐI ^9Be»ane^^^^isi8SflKaaRri?itttss!Siasai£^ HEGJELENIK HINDER SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., &NDRÁSSY-ŰY 69. TeSeJ©ns 1-1 37-t 5 - P>©sSa«sek?íí 4ö.3k4 ,3Bffirara.2rflj^gg3gBgBgs«^^ Sima munka Már februárt írunk, de még hol hó ropog a lábúak alatt, hol az olvaidás-szülte lucsokiban, gázol a cipónk, majd meg a jéggé fagyott hóié fenyeget bennünket eleséssel. És mégis éretnünk kell, hogy ez az idei tél mar „megette kenyere javát“, pedig tagadhatatlan, hogy ennek a télnek — „foga volt“. Elöljáxt a szociális szükségességek megteremtésében és nem sajnáljuk, ha sok szegény ember betevő falathoz juthatott a. fehér Istemáidása révén. Ahol — mint nálunk — az embreszetretet bölcsességé nem megy el a munkaerkölcsöket megrontó munkanélküli segélyig, ott örülni kell — ha a köz áldozatokat hoz is érte —, hogy a természet segít a munkaalkalmak teremtésében. Do az utóbbi hetek időjárási segedelmét nem tekintve is, nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy a szegény embereknek mindenkoron legkeményebb, legszigorúbb munkaadója, a tél, az idén se tudott győzni és hiábavaló volt minden ellenséges indulata, minden rohama meghiúsult az emberi szolidaritás gondoskodásán, az emberi szív melegségén és nem kisebb mértékben fennakadt immár a mindinkább javuló gazdasági élet drótakadályain is!. A tél az idén sem tudott olyan ellenség lenni, amely megingathatta volna a szeretet és a szociális gondoskodás hadállásait. Ez a tél sem tudott — nem borzalmakat — csak fájdalmas jelenségeket is hozni, pedig bizony a drágaság is szorongatott bennünket. Budapest is megtanulta a szociálisan gondolkozó nagy közületek művészetét, hogy — amint ruhával lehet védekezni a tél csípős hidege ellen — azonképen a szociális gondoskodás rendszeres kiépítésével, főként pedig munlkaalkalmiaíkn-ak teremtésével mindenkor megakadályozhatjuk a téli tétlenség gazdasági veszedelmeit. Ma azonban még itt a tél, az ablakunkat, a kabátunkat dühös szélrohamok ostromolják, de az időmérő naptár nem csal és örömmel tapasztaljuk, hogy Budapest székesfőváros ciemicsak, a hőmérőt, de a kalendáriumot is nézi. Arról szólnak ugyanis a megnyugtató híradások, hogy Szendy Károly polgármester máris, tehát január utolsó hetében, elrendelte a ta vaszi közmunkák előkészítését. Még megnyugtatóbb azonban az. hogy a polgármesternek nem volt szüksége gondolkodó testületek és agy-trösztök beállítására, hanem csak a hivatalos apparátus gépezetén kellett azt a bizonyos; gombot megnyomnia, amely mozgásba hozza a dugattyúkat, lendítőkerekeket és transmissiós szíjakat. Nincs szükség* agy- trösztre, mert a fővárosnak átfogó, széles, terjedelmes, nagy figyelemmel és körültekintéssel nemcsak előkészített, de kialakult közmunkaprogramja vau. Hiszen a polgármester, amikor eltökélte a. közmunkák előkészítését, ugyanabban a percben a munkáskezeket váró alkotások egész sorát tudta — hogy úgy mondjuk — ,,kapásból“ felsorolni. Hatodifél- millió ára munkát kell elvégezni az angyalföldi csatornázásnál, a Vízművek további beruházásai négy millióra rúgnak, van vagy ötmilliót felemésztő útépítésünk is, mindezekhez pedig járulnak a Margit- híd kiszélesítésének és a Boráros-téri híd építésének javában folyó munkálatai. Ha ezekhez hozzávesz- szük, hogy a főváros az idén is elvégezteti az elmaradhatatlan tavaszi tatarozás! és modernizálási munkálatokat és ha feltételezzük, — jogosan tételezzük fel —, hegy a magántőke is követi a> kedvezőbbé lett gazdasági viszonyok között a főváros kimagasló példáját, akkor elmondhatjuk, hogy minden okunk megvan a reménykedéisre. Mindehhez pedig hozzávehetjiik iazt az örvendetes jelenséget is, hogy a munkaalkalmak mellett a szükséges pénz is rendelkezésre áll. A tavasszal nagyrészt a főváros rendes bevételeiből fogunk élni és azokból fedezzük részben a beruházó munkálatok kiadásait is. A rendes bevételekhez járulnak még a régebbi kölcsönökből fennálló, el nem költött összegek. Majdnem azt mondhatnánk tehát, hogy a tavaszi közmunkák megindítása már ebben a pillanatban — február legelején — szinte kizárólag adminisztratív munka, amely simán és hangtalanul fog végbemenni a városháza csöndes mérnöki irodáiban. Milyen szép, milyen vigasztaló és milyen örvendetes az, lia nagy cselekedetek, nagy szavak és hangos emóciók nélkül, sima munkával jönnek létre. Rendet teremt a fővárosban az Összevissza ieiepülis és a telkek feldara- iffltisa terén a városrendezési törvény Haáyfonlosságti, hézagpótló rendelkezéseket tartalmaz a Ház eSi Merült törvényjavaslat, de eases rendelkezései aggodalomra adnak okot A városrendezés és városfejlesztés Budapest egyik legnagyobb problémája, amelynek megoldásához jelentős lépéseket tett már úgy a főváros vezetőség-e, mint a Közmunkatanács. Programjába vette a nagy kérdést a Nemzeti Egység Pártja Fővárosi Szervezete is, amelynek elnöke, Zsitvay Tibor dr. a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában nyilatkozott arról az előkészítő munkáról, amelyet ezen a téren a párt tervez. Most még jobban előtérbe tolja a kérdést a városrendezési és építésügyi törvényjavaslat, amely a képviselőház napirendjére került. Ebből az alkalomból, hogy a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések várható kihatását úgy a fővárosi, mint az országos érdek szempontjából megvilágítsuk, HáSyi är. törvényhatósági bizottsági taghoz fordultunk, aki a városrendezés és városfejlesztés kérdésével behatóan foglalkozik. Kérdésünkre a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette? — A magyar községpolitikának kétségtelenül egyik legaktuálisabb és legfontosabb kérdése a városrendezés és városépítés problémája. Az egyébként is aktuális kérdésnek különös időszerűséget ad, bogy a városrendezésről és építésügyről készült törvényjavaslat a törvényhozás elé került. A javaslat igen lényeges szabályozási, rendezési, építésügyi hibák és hiányok sürgős orvoslását ígéri. — A tervezet érdemileg három főrészre oszlik. Az első fejezet foglalkozik a városrendezéssel, a második fejezet a telekfelosztással, telekrendezéssel és kisajátítással, a harmadik rész az építésüggyel. — A városfejlesztési tervek sürgetett tempóban való előkészítése fontos közérdek, de jogos magánérdekek is fűződnek hozzá. Lehetetlen, hogy tovább legyen folytatható az az össze-vissza való település és telekfeldarabolás, amit itt Budapesten is szemlélhetünk. Lehetetlen, hogy olyan települések keletkezhessenek, mint például a Szent Imre-város külső perifériáján, ahol az akasztófahumorral Bíbic-telepnek nevezett 800 családi házat és még igen sok üres telket reprezentáló település, a terület mély fekvése miatt, a nedves időszakban állandóan vízben áll, vagy a Sasad, amely a hegyvidéken annyira szétszóródottan jelentkezik, hogy utakkal, csatornákkal és közlekedési eszközökkel anyagi okokból szinte lehetetlen ellátni. — Helyes, hogy a városrendezési törvény a szorosabban vett községekre is kiterjeszti gondoskodását. Mert a magyar községek további betelepítése is igen nagy figyelmet érdemel. A községek racionális kialakítása a közönség kényelmét, a közterhek csökkenését, a termőterületekkel való takarékoskodást eredményezheti. Milyen súlyos hiba, hogy tíz évvel ezelőtt lefolyt földreform során sem történt gondoskodás arról, hogy a házhely rendezési eljárás a községek észszerű fejlesztése irányában helyezkedjék el. — Ha közigazgatási szempontból fenntartjuk is a községek és városok strukturális különbségét, olyan kérdésnél, mint a község’fej- lesztés, amelyhez a község közönségének köz- egészségi viszonyain és áltáléiban életviszonyain kívül fontos anyagi érdekei is fűződnek, ami viszont az országos érdeknek integráns része, nem indokolt a megkülönböztetés. — Elfogadom, hogy az összes magyar községek szabályozási és fejlesztési tervének elkészítése nem történhetik meg hat év alatt, de véleményem szerint, egy hatalmas országrendezési terv kialakítása érdekében ennek a feladatnak a megoldását is el kell kezdeni, annál is inkább, mert valóban áldásos és organikus olyan földreform, amelyet nem kell megbánni és nem kell visszacsinálni, csakis egy ilyen messzire néző ország'rendezési terv alapján épülhet fel. — A városrendezési javaslat csak keretet ad. A részletes megoldáshoz eziíttal hozzászólni nem akarok. De elvileg nagyon helyes a köz- igazgatási természetű jogok és kötelezettségek nyilvántartása céljából elgondolt teleknyilváníaríó is. Ha ezt az intézményt jól oldják meg, akkor nem fog megtörténhetni, hogy új háziakat néhány év múlva iki kell sajátítani és le kell bontani, egész élő telepek helyébe utólag zöld felületet kell komponálni, az ilyen operációk sók évtizedre kiterjedő izgalmaival, gondjaival és terheivel, és nem érheti meglepetés a telektulajdonosokat az út- és csatornaépítési stb. járulék tekintetében, megszűnik a támfalprobléma megoldhatatlansága, nem lehet majd vízbe építeni, vagy oda, ahova a közönség teherbíróképessége nem engedi meg az utak, csatornák és általában közmüvek építését. — Attól pedig, hogy az általános rendezés a bel ügy- és iparügyminiszter jóváhagyása alá kerül, nem féltem az autonómia jogait. Végre is természettől fogva összetartozó élő organizmus részei nem különülhetnek el az egész összhangjából és törvényei alól, vagy ha mégis megteszik, annak rettenetes konzekvenciáját példázza előttünk a természet. Végtére a kormány jóváhagyásának fenntartása nem szolgálhat és nem is szolgál más célt, mint a szomszédos érdekek és a községi és az országos érdekek összeegyeztetését, amit semmi sem dokumentál jobban, minthogy a kormány a részletes rendezési tervbe már nem kíván beleszólni. Telekreüdeiés és kisajátítás — A második fejezet, amely a telekfelosztással, telekrendezéssel és kisajátítással foglalkozik, kétségkívül sok tekintetben belevág a magánjogba és azon az elvi alapon áll, hogy a magánérdekeknek meg kell hajolniok a közérdek előtt. — Egyébként a fejezet sok igen fontos és hézagpótló rendelkezést tartalmaz. Nem lehet kétségbe vonni annak a követelésnek a jogosságát, hogy ha már a város szabálytalan továbbfejlődése ki van zárva, akkor a szabályozási terv által létesített hasznavehetetlen szituációk kijavíthatok, rendezhetők, az életbe kapcsolhatók legyenek. Sern a szomszédos jogos érdekek, sem a város szabályos továbbfejlődéséhez fűződő közérdek nem szenvedhet sérelmet azon, hogy egyik vagy másik telektulajdonos megmakacsodik és a fejlődés útjában álló, esetleg csak kis telket nem hajlandó rendezés alá bocsátani. — Aggodalomra adhat azonban okot az, hogy ennek a magánjogunkat legjobban érdeklő résznek a megoldása jogilag helytelen és hogy különösen a kisajátítási jogcímek egyike-másika túlsók diszkréciót enged az elrendelő hatóságnak.
