Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-12-01 / 48. szám
Előfizetés! ér i EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EGYES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSs-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal! BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 60. Telefon: 1-137*15 - Postacsekk: 40.424 Óvatosan Szendy Károly polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a kormánnyá! meg ndult tárgya ásókról a deficit eltilntefése érdekében, az alkalmazottak fizetésemefésérö», a Nemzeti Színház, a Sportközpont és a BKV e helyezéséről, a hatalmasan lükteti) városrendezési munkákról és más időszerű kérdésekről A nagy lelki és erkölcsi eredmények máris kezdenek jelentkezni. Szent István király esztendejének jegyében a magya r keresztény felek özet ek között máris csodálatos egymás megértése és egymás méltányolása érlelődött meg. Szent István király napjából, amely eddig a magyar katolikus felekezet ünnepe volt, az egész nemzet ünnepe lesz. A magyar kereszténység ünnepe. Ugyanakkor pedig Szent István jubiláris esztendejében Budapesten tartják meg a világ katolikusai a nagy nemzetközi eucharisztikus világkongresszust. Óriási vívmány, hatalmas, feledhetetlen eredmény a magyar nemzet számára. Minden magyar ember érzi, hogy ezt a mérhetetlen kitüntetést elsősorban a Szent Atya felénk hajló nagy jóakaratának és szeretetének köszönhetjük, de hasonlóképpen hálásaknak kell lennünk érte Serédi Jusztinján biboros-hercegrimásnak is, aki éppen most ünnepli csöndben és elvonultságban tíz esztendős jubileumát. Látjuk, hogy nemcsak a magyar katolikusok által létrehozott hatalmas szervezet készülődik erre a mindent felülmúló nagy idegenforgalmi eseményre, de vallás-, felekezet-, faji-, és társadalmi- különbség nélkül mindenki megteszi a magáét, hogy ez a nagy esemény tökéletes világítással ragyogja be a magyar flrmamentumot. És mégis ma az előkészületek hatalmas lendületében is — még ha a kishitűség vádjába esünk is — azt kell mondanunk, hogy óvatosan cselekedjünk. Ne vállalkozzunk olyasmire, amit nem bírunk erővel, .amit, nem bírunk azért, mert. törpe nemzet vagyunk, mert szegény sorsot mért ránk a gondviselés' és mert ez a kamnszságából egyszerre világvárossá serdült Budapest nem tud mindent azonnal pótolni, amit az idegenforgalom nélküli, bosszú-hosszú évtizedek nem alkothattak meg. Ne vádoljunk senkit a múltból, senkinek sincs itt mulasztása, mert a mi idegenforgalmi fejlődésünk egy-két lelkes ember föllépésével valósággal mesebeli gyorsasággal fejlődött. De — ismételjük — legTÚnk óvatosak. Hiszen tele a szivünk vággyal, hogy minél nagyobbat, minél grandiózusabbat alkossuk, de meg kell mérni az erőnket és számolnunk kell a lehetőséggel. A figyelmeztető szó talán a mienk, de az adatokat nem kevésbbé megbízható személyiség bocsátotta a közvélemény elé, mint maga, Bornemisza Géza kereskedelmi és iparügyi miniszterünk. Neki hivatalos adatok állanak rendelkezésére és ezekből állapította meg, hogy ma Budapesten összesen nyolc-tiz- ezer ágy várja a külföldieket. De egész Magyarország- is legfeljebb ennek duplájával rendelkezik. Hogy csak a normális kereteket vegyük, szembeállítjuk ezzel azt, hogy Ausztria összesen 360.000 vendégágg-yal rendelkezik, de egyedül Badgasteinban ugyanannyi fekvőhelyet tudnak a vendégek számára előteremteni, mint ma egész Magyarországon. Hát mi eddig mindig azt hallottuk, hogy kétszázezer körül lesz azoknak a külföldieknek a száma, akik az eucharisztikus kongresszus alkalmával Budapestre fognak tódulni. Hátha a Bornemisza-féle adatok szerint az eucharisztikus kongresszus vendégeit szét tudjuk szórni kicsi kis Csonkamagyar- országunkban. akkor is 180 000 hitbuzgó vendég, aki a legszebb álmokkal jött Budapestre, fekvőhely nélkül marad. Mi tudjuk, bog*y a Bornemisza-féle és a Szendy-féle számítások nem vágnak össze tökéletesen, mert a polgármester sokkal optimistább, mint a miniszter és nvilvám neki lesz igaza, mert hiszen Budapest áldozatkészsége nem fog határt ismerni. Nekünk azonban az ,a véleményünk, hogy ne 1 erven az eucharisztikus világkongresszusnak nemcsak egyetlen eev olvan vendége sem, aki nem jut á*rvhoz. de olvan se, aki nem jut igényeinek megfelelő ollát^slmz. Tehát nz óvatosságnak olyan fokát kpll pródukáhni, amivel ennek az országnak jóhírét, becsületét, magyaros vendéglátásának dicsőségét száz százalékig meg tudjuk vérleni. Ml nem akarjuk most itt föltalálni a Kolumbus tojását. Ha a kereskedelmi miniszter tudja azt, amit, tud és a polgármester is tudja azt, amit tud, akkor az eucharisztikus kongresszus rendkívüli apparátussal működő intézőbizottsága is tisztában van mindennel, ök lesznek nyilván a legóvatosab- bak és ha kell, megszűkítik a méreteket, az ország terjedelméhez szabják a vendégek számát, mert inkább kevesebb dicsőséget arassunk, mint hogy lenéző és méltatlankodó, de jogosan méillatlankodó kritikával illessenek majd bennünket. Föl kell vetni Szendy Károly polgármester mostanában mindegyre sűrűbben távozik el a hivatalából. Mindazok, akik a polgármesterhez bejutni szeretnének, azt a választ kapják, hogy a polgármester házon kívül tárgyal. A múlt hét végén a Távirati Iroda útján végre szűkszavú közlemény bejelentette, hogy a főváros vezetősége a belügyminisztert és a pénzügy- minisztert tájékoztatta a fővárosi helyzetről. Ezek a megbeszélések természetesen zárt ajtók mögött folynak le és teljesen bizalmas jellegűek. A tanácskozások azonban a városházi politikai köröket mégis erősen érdeklik, éppen ezért a Fővárosi Hírlap munkatársa Széni!? üársSv polgármesterhez s fordult, aki kérésünkre a következőket mondotta: — A kormánnyal — mint a hivatalos je- * leütésből is látszik — a tárgyalások már megkezdődtek. Arra a kérdésre nem tudok felelni, hogy mikor készülünk el a nagy anyaggal, mi mindenesétre igyekszünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg legyen a megegyezés az állam és a, főváros között. Nagyon sok kényes ügy^ vár elintézésre. Nemcsak a deficit eltüntetéséről kell tanácskoznunk, hanem olyan megállapodást kell kötni, hogy véglegesen rendeződjenek a dolgok és a fővárosnál ne ismétlődhessék meg a mostani helyzet. Körvonalazni kell az állam és a főváros hatáskörét és a helyes adómegoszlás révén olyan helyzetet teremteni, hogy a főváros a rábízott feladatoknak meg tudjon felelni. Elő kell teremteni a szükséges intézkedések szájadra a pénzügyi fedezetet. Deficit és fizetésemelés — Most azonban újabb nehézségünk is támadt. Megjelent a köztisztviselői fizetésemeléséről szóló rendelet, amely az 1933. évi fizetéscsökkentést kiküszöbölni kívánja. A rendelkezések Budapestre is vonatkoznak, illetve a rendelet azt mondja, hogy a főváros felemelheti a fizetéseket, ha erre fedezet van. Eszerint tehát a fedezetet meg kell találni és most azt keressük. A fővárosi tisztviselők fizetésrendezésével kapcsolatban sok téves híresztelés látott napvilágot, — Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy nemcsak a közig*azgatási tisztviselők és a tanítószemélyzet fizetésének rendezéséről van szó, hanem az üzemi tiszt viselők, sőt a munkások jövedelmeit is emelnünk kell. A főváros nem válogathat, hanem minden egyes alkalmazottja számára csalt egyenlő mértékkel mérhet. Arról beszéltek, hogy a tisztviselők és a tan személyzet fizetésemelése alig tesz ki többet kétmillió pengőnél. Ez tényleg így van. De ha a közüzemi tisztviselők és a munkások fizetését is felemeljük, akkor hatmillió pengőre van szükség. 'Igazságos is ez az elgondolás, mert hiszen az üzemi tisztviselők fizetéséi a közigazgatási tisztviselőkével együtt redukáltuk, tehát a, javítást reájuk is ki kell terjeszteni. A munkások jövedelmét ugyancsak 1933-ban csökkentettük. Nem olyan könnyű dolog a mai viszonyok között hatmilliót előteremteni, de mindenesetre megvan bennünk a hajlandóság és a jóakarat, amit talán nem is kell külön hangsúlyozni. A nagy nehézséget az okozza, hogy amúgy is deficites költségvetésünk vau, a hivatalosan megállapított hiányon kívül gondoskodni kell még a légvédelmi kiadások 2* ló milliójáról is, tehát, ha mindent számításba veszünk, úgy a hivatalos deficiííen kívül még 8V3 millió pengőt kell előteremtenünk. — Milyen hangulat mutatkozik a kormánnyal folytatott tárgyalásoknál? — A legbarátságosabb ^szellemben folynak a megbeszélések^ ami természetes is. A kormány méltányolja a főyáros nehéz helyzetét és azt az emberfeletti törekvést, amellyel rendet akarunk teremteni. Nagyon kedvező atmoszférát teremtett Zsitvay Tibor felszólalása a közgyűlési teremben, valamint Harrer Ferenc tárgyilagos, nyugodt beszéde és a közgyűlés valamennyi pártjának egyöntetű állás- foglalása. A főváros méltányosságot kér az államtól és, úgylátszik, ezt meg is kapjuk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kormánynak sem könnyű a helyzete. Végleges megállapodás még egyetlen kérdésben sincs, de nagyon sok problémát sikerült már helyesen megvilágítani. Maga az a tény, hogy a főváros pénzügyi helyzetének tisztázásit a kö^ülmAvy^k összekapcsolták a fővárost alkalmazottak fizetés- javításával, azt eredményezi, hogy az összes kérdések elintézését még ebben az esztendőben keresztül kell vinni, hiszen a főváros alkalmazottainak a magasabb fizetéseket január 1-én már folyósítani kell. ritkpzhatik az eucharisztikus kongresszus rövid időtartalmára, hanem azt beragyogja az egész nagy ós szent esztendő. Azt a hatalmas egyházi, kulturális és országismeretető programot pedig, amelyet erre az esztendőre nyilván tökéletesen fognak összeállítani, az év különböző időszakaiban négyszer-ötször is nyugodtan meg lehet ismételni. Óriási értékek forognak kockán, minden óvatosság, minden meggondoltság a legtökéletesebb mértékben indokolt. Biztosak vagyunk, hogy a magyar közélet minden komoly és a nagy nemzeti szempontokat szem előtt tartó tényezője bele fog mélyedni azoknak az aggodalmaknak: a mego1 dúsába amely aggodalmakat mi itt lelkiismereti kötelességünknek véltünk elmondani. azonban az ideát, hogy azt az óriási érdeklődést, amely nemcsak az eucharisztikus kongresszus, de a magyarországi Szent István-esztendő iránt megnyilatkozik, bontsuk részekre. Ebben a pillanatban nem azokról a katolikus hívekről beszélünk, akiket elsősorban az eucharisztikus világkongresszus tanácskozásai érdekelnek, hanem azokról akik Szent István király csodálatos történelmi és magasztos hitbé'li alapja előtt kívánnak hódolni és a magyar föld szépségeit, Budapest világvárosi nagyságát akarják megismerni. Mi csak fölvetjük a gondolatot, nem lehetne-e ezt az óriási tömeget, amelynek érdeklődését a Szent István-év és Magyarország iránt sikerült fölkelteni, négy-öt csoportban vendégeinkül látni. A Szent István-év varázsa nem szó
