Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-24 / 47. szám

Húszon fiatodat évfolyam Budapest, 1937 november 24. 47. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVKE ..............24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ KG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MBBasaan—a———mb—nb—aasaaaag» MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT €0. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424 A jó üzlet Előkészületek a Nemzeti Színház gyors megvalósítására Hóman kuituszm niszfer magáévá tette a tőváros elgondolásait — Bessenyey Zénó, a Közmunkatanács elnöke és Zsitvay libor nyilatkozata a nemzet régi álmának teljesüléséről A magyar kormány a magyar országgyűlés har­minchármas bizottságának hozzájárulásával rende­letet bocsátott ki, hogy az állami tisztviselők kap­ják vissza azt az utolsó törmeléket, amit fizetésük­ből legutoljára vettek el. A rendelet felhatalmazza a törvényhatóságokat is, hogy szintén ebben az ér­telemben cselekedhetnek tisztviselőikkel szemben. Nem szenvedhet kétséget, hogy a székesfőváros lesz az első, amely a tisztviselőkkel szemben ezt a kö­telességét teljesíteni fogja. Hónapok óta halljuk bi­zottságokban és közgyűlésen, de szájakból is, hogy a tisztviselőkön segíteni kell. Nagyon jól tudjuk mi is, tisztában van vele a tisztviselőtársadaiom is, hogy ez a mostani segítség nem lesz olyan, amely a bajokat elhárítja, de tudjuk mindnyájan azt is, hogy ennek a jószándéknak megnyilatkozása, a mély pontról való fölfelé emelkedés most már hitet és új bizalmat kelthet jövendője iránt az egész magyar, de elsősorban a fővárosi tisztviselőtársadalomban. Nagyon érdekes, hogy ez az esemény azokban a napokban történik, amikor a londoni városházán új rezsim veszi kezdetét, amelynek van egy és más szava a tisztviselő-kérdésről is. London községi ta­nácsát nemrég újjá alakították. Az új tanács elnöke, — amely tisztség megfelel nálunk a polgármesteri méltóságnak, — Herbert Morrison lett. Az új elnök hivatalbalépésekor igen élesen és aláhúzottan han­goztatta, hogy amíg ő hivatását betölti, addig nem lesz panama és nem lesz semmilyen visszaélés. A londoni városházának nem szoktak nagy botrányai lenni és valószínű, hogy Herbert Marrisounal nem a londoni állapotok, hanem az egész világon ural­kodó közerkölcsök, vagy helyesebben közerkölcste­lenségek mondatták ezeket a kemény szavakat. Fi­gyelmeztette a tisztviselőket, hogy gondoljanak állandóan erre a programpontjára, mert, ha észre­veszi, hogy egy-egy tisztviselő csak egy millimét- tex-nyire is letér a kötelességteljesítés útjáról, akkor nem fog irgalmat ismerni. Teszi pedig a községi tanács új elnöke ezt azért, mert London közigaz­gatását az egész világon példássá akarja tenni. Mély meggyőződéssel halljuk és büszkén mond­juk ki. hogy Budapest székesfőváros tisztviselői kara, úgy látszik, ebben a tekintetben megelőzte Londont, mert a mi fővárosi tisztviselőkarunkat’ már ma is. de tegnap is büszkén állíthattuk oda az egész világ elé mint példaképet. Budapesten nem volt és nincs is szükség az ilyen kinyilatkoz­tatásokra, itt időtlen idők óta nem láttunk, nem hallottunk panamáról és ha földrajzilag a Balkán kapujában élünk is, ezt a mi magyar földünket az erkölcs kínai fala választja el attól az eszmei Bal­kántól, amelyet a nagyvilág még ma is meg szo­kott bélyegezni. Pedig ezek a mi tisztviselőink nyilván többet szenvedtek, nyilván keservesebb életkörülmények között éltek eddig is, mint a lon­doniak, vagy más nagyvárosok tisztviselői, de a keserves viszonyok között sem tévelyedtek meg soha egy pillanatig sem. Munkájuk útját mától kezdve sem fogják rózsák szegélyezni, de az az erkölcsi tudat, hogy a magyar állam és a magyar főváros megbecsüli a maga tisztviselőit, újabb er­kölcsi erőt adnak ahhoz, hogy a tisztesség és a kö­telességtudás példaképei legyenek továbbra is. Azt is mondta Herbert Morrison, hogy „az egész világnak tudnia kell, hogy itt a tisztviselők becsü­letesen kiszolgálják a közönséget és hogy a közön­ség jó befektetésnek tekintheti a tisztviselői fizeté­seket.“ Hála Istennek nálunk a fővárosi tisztviselő mindenkor mintaképe volt nemcsak a kötelesség- tudásnak, de annak is, hogy a közönséget tökélete­sen szolgálja ki és ha a budapesti városházára ron­gyos ember állított is be. a mi fővárosi tisztvise­lőink egyenrangú polgárként kezelték a leggazda­gabbakkal. Ezért van igaza a londoni községi ta­nács elnökének, hogy a tisztviselők ellátása terén nem szabad ok nélkül takarékoskodni. Ha a lon­doni közönségnek most kell megtudnia, hogy a tisztviselő fizetése jó befektetés, akkor a mi közön­ségünk ezzel már régen tisztában van. Budapest polgársága sohasem volt féltékeny arra, hogy az ő szolgálatában álló tisztviselők tisztességes megélhe­téssel rendelkezzenek. Ha lehetett volna, ez a kö­zönség mindig többet adott volna a tisztviselőinek, mint amennyi a nehéz viszonyok között jutott. Most végre valamit adhat, helyesebben valamit visszaadhat. És Budapest polgársága érzi, hogy az, amit most visszaad, megint jó befektetés. Herbert Morrison szerint tehát Budapest székesfőváros kö­zönsége ezúttal jó üzletet csinál. Az új Nemzeti Színház megvalósítása most már valóban előtérbe lépett. A képviselőház egyik bi­zottsága letárgyalta a Nemzeti Színház-javaslatot, amelyet Tors Tibor ismertetett. Zsitvay Tibor és Apponyi György gróf is felszólaltak a bizottság­ban. Zsitvay megismételte azt a javaslatát, amelyet a főváros közgyűlésén tett, Apponyi György gróf pe­dig a főváros többi pártjai részéről a legmelegebb együttműködést ajánlotta fel. Hóman Bálint kultuszminiszter a legnagyobb örömmel tette magáévá Zsitvaynak azt a javaslatát, hogy az építendő Nemzeti Szín­ház minden páholyát más-más, a mai és a régi magyar törvényhatóság építse meg. Természetesen a kezdeményezés Budapest törvény- hatóságáé marad. Hol épüljön fel a színház? A Nemzeti Színház felépítésének azért még xnindig sok akadálya van. Nemcsak a pénz össze­gyűjtésére gondolunk, hanem többek között még az új Nemzeti Színház helyét sem állapították meg véglegesen. Érdekes javaslatok a Amikor a Fórum-tervpályázat eldöntésekor a Közmunkatanács kijelölte a Nemzeti Színház új he­lyét, erről leiratban értesítette a fővárost. A fő­város vezetősége erre bizalmas felterjesztésében kifejtette a véleményét és elmondotta aggályait. Mindenekel;tt megvizsgálták azt a kérdést, váj­jon nem lehet-e az új Nemzeti Színházat a régi telken felépíteni? A legkomolyabb kifogás az volt, hogy a telek kicsi és olyan nagy színházat, mint amilyenre most szükség van, erre a telekre építeni képtelenség. A telek megnagyobbítása azonban nem lehetetlen feladat. A telek mellett vannak ugyanis az egyetemi épületek és ezek közül éppen az az épület, amely a Nemzeti Színház tel­kével határos, nélkülözhető volna az egye­tem részéről. Eszerint tehát a telket abban az irányban is meg lehetne nagyobbítani. A másik oldalon a Pannónia-szálloda van, amely ugyancsak megszerezhető volna, sőt felme­rültek oly megoldási lehetőségek is, amely szerint nem jelentene olyan nagy áldozatot az ilyen irány­ban való terjeszkedés. Megemlítette még a főváros, hogy a Nemzeti Színház ideiglenesen a Népszínház házában kapott A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt Bessenyey Zénó dr.-ral, a Közmunkatanács elnökével, aki a Nemzeti Színház kérdéséről a következőket mondotta: — Remélem, hogy a kultuszminiszter által benyújtott Nemzeti Színházról szóló javaslat törvényerőre való emelkedése ezt az ügyet is előreviszi, sőt a végleges megoldás most már megérlelődik. Mindenekelőtt a szín­ház helyét kell meghatározni. A Fórum tervei, amelynek keretében ez a kérdés is eldöntésre kerül, már a kultuszminiszter előtt vannak. A kultuszminiszter egyideig betegeskedett és ezért nem foglalkozhatott ezzel az üggyel, Először a Fórum-tervpályázat tárgyalásánál ke­rült szóba a Nemzeti Színház új helyének kérdése. Valamennyi városrendező az Erzsébet-térre szeretné helyezni a színházat. Az Erzsébet-tér sem maradna meg a maga formájában és ha amellett döntenek, hogy valóban az Erzsébet-térre kerül a színház, úgy a Nemzeti Színház céljaira több magánkézben levő területet ki kell sajátítani. A Nemzeti Színháznak ugyan megvan a régi telke: a Grassalkovich-végrendelet értelmében a színházat a Rákóczi-út és a Múzeum-kőrút sarkára kellene újra felépíteni. Grassalkovich úgy hagyta a nemzetre ezt az értékes telket, hogy az mindig a Nemzeti Színház céljaira szolgáljon. Ezt a kikötést azonban többféleképen lehet magyarázni. Az egyik felfogás az, hogy a Nemzeti Színházat a régi helyén- kell felépíteni, mert különben a telek visszaszáll a Grassalkovich-örökösökre. A másik elgondolás sze­rint a Nemzeti Színház telke akkor is a nemes célt szolgálja, ha a színházat praktikussági és szépí- tészeii szempontokból máshelyütt építik fel, a régi telket pedig értékesítik és annak jövedelmét a Nem­zeti Színház céljaira fordítják. színház elhelyezÉsére ! hajlékot. Valamennyi szakértő szerint ez a színház nem túlságosan alkalmas a Nemzeti Színház cél­jaira. A főváros vezetőségének felfogása szerint az alapítvány kezelését úgy lehetne intézni, hogy bizonyos formák betartásával a főváros végleg át tudná adni a Népszínházát a Nemzeti Színháznak, azt kisebb költséggel úgy lehetne átalakítani, hogy az minden te­kintetben kielégítené a kívánalmakat. Természetesen a főváros nem tesz semmi kifo­gást abban az irányban, hogy a jogi kérdések el­intézése után a Nemzeti Színházat az Erzeóbet- téren építsék fel. Csak egyet szeretne elérni a főváros vezető­sége, még pedig azt, hogy a döntés lehetőleg ha­mar történjen meg. Lehetetlenség a város szívében úgy hagyni a régi Nemzeti Színház telkét, mint ahogy most van. Vásári bódék éktelenkednek rajta és a telek semmiféleképpen sincs kihasználva. A megoldás nagyon sürgős, mert a telekkel szemben a Tudományos Akadémia néhány hónapon belül építkezni fog, hatalmas bérpalotát telepít az utca másik oldalára, tehát a Múzeum-kőrút és a Kossuth Lajos-utca találkozása nem maradhat meg a mostani elhanyagolt állapotban. de most már javaslatát részletes előkészítés végett a parlamenti bizottság elé hozta. Meg vagyok arról győződve, hogy a színház he­lyét most már véglegesen kijelölik. Ha a helyben a megállapodás megvan, akkor majd az új törvény lehetővé teszi a régi Nemzeti Színház telkének értékesíté­sét, vagy felhasználását és ezzel nagy lépéssel megyünk előre a^ cél felé. Ha ott építik fel a Nemzeti Színházat, ahol a Fórum-tervek megoldásával kapcsolat­ban tervezzük, akkor a színház telkének meg- nagyobbításához számos kisajátításra van szükség. A tulajdonosok kielégítésénél fel le­hetne használni a Nemzeti Színház telkéből befolyó pénzeket. — Az a lelkes hangulat, amely Zsitvay Bessenyey Zénó a tervek megvalósításáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom