Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-11-10 / 45. szám

45. szám

Előfizetési ár:

BGÉSZ ÉVRE..................24 PEKQŐ

FÉLÉVRE.........................12 £>ENG©

HGYES SZÁM ÁRA: 50 FBLLÉR

árusítják az összes laUSs-pavillonokban

FELELŐS SZERKESZTŐI

DACSÓ EMIL

MEGJELENEK MINDEN SZERDÁN

Szerkesztőség és kiadóhivatal)

BUDAPEST, VI., ANDRÁSSV-ÚT 60. Telefon: 1-137-15 - Postacsekk: 40.424

Az autonómiáért

A főváros költségvetési vitája részleteiben is befejezéshez közeledik, ideje, hogy visszapillantást vessünk ennek a vitának a lényegére. Az az érzésünk, hogy az idei költségvetési vitát könnyű áttekintenünk, mert hiszen nem kell tovább mennünk Zsitvay Tibor beszédjénél, amelyben Budapest adminisztrációjának és autonómiájának legnagyobb kérdését látjuk. Az autonómia védelméről beszélt Zsitvay Tibor és röviden, de tökéletesen jelölte meg azt az oldalt, amelyről egyedül lehetne eredményes támadást intézni Budapest székesfőváros önkormányzata ellen.

Voltak idők, amikor az autonómia tényleg veszedelemben forgott. Politika, hatalmi kérdés volt ez, akárhányszor. Ha azt kérdeznék tőlünk, hogy politikai, vagy hatalmi szempontból fenyegetheti-e veszedelem a magyar főváros önkormányzatát, akkor azt kellene mondanunk, hogy a mai viszonyok között, a mai alkotmányt tisztelő kormányzat alatt erről beszélni sem lehet. Zsitvay Tibor sem itt látta azt, hogy síkra kell szállnia az autonómia kérdésében. Csak a főváros gazdálkodása, Budapest pénzügyeinek helyzete lehet az a terület, ahol a kormányzatnak esetleg kötelességbe volna a beavatkozás. Zsitvay Tibor például a főváros hitele szempontjából nem tartja veszélyesnek a deficitet, de éppen az autonómia épsége, teljessége érdekében még sem látja szívesen. A deficit —• ahogy ő mondta — a főváros mozgási szabadságát, tehát az autonómia szabadságát akadályozza célkitűzéseinek végrehajtásában. Nem kellett messzire mennie a példáért. Tavaly már a kormányénak kellett a döntő szónak lennie és az autonómiának olyan rendíthetetlen híve, mint Zsitvay Tibor, aggódva mondja, hogy az ilyen eseteknek ismétlődnie nem szabad. A Nemzeti Egység fővárosi pártjának elnöke igen kifejezetten mondotta, hogy nem tudna hozzájárulni annak megismétlődéséhez, ami a múlt évben történt, amikor a kormány az egész autonómia állásfoglalásával szemben az üzemi szolgáltatások díjának felemelésével akart gondoskodni a községi háztartás egyensúlyának biztosításáról.

Ez a multévi eset nem volt hatalmi kérdés, nem volt politikai gesztus. De mégis az autonómia sérelme volt. A kormánynak, az autonómia felügyeleti hatóságának kötelességei vannak akkor, amikor a főváros gazdálkodásában hibát talál. Az autonómia viszont nem mehet bele abba,^ hogy polgáraira, ha az üzemi termékek egységárának emelésével is. nagyobb terhek kerüljenek. Ma létérdeke nemcsak a főváros lakosságának, de magának! az adminisztrációnak, aí városházi önkormányzatnak is, hogy a sokat támadott közszolgáltatási árak nemcsak, hogy ne emelkedjenek, hanem inkább csökkenjenek.

Mondjuk meg hát őszintén, hogy a deficit, ha talán ma nem is, de jöhet egy emelkedő deficit, amely az autonómia veszedelme lesz. A főváros szanálása megtörtént, pénzügyei sokkal inkább rendben vannak, mint bármely európai nagyvárosé. Hogy csak mást ne említsünk, adósságmentes üzemei óriási értéket képviselnek. A főváros adóssága nem több, mint egy évi bevétele, ami a legtökéletesebb pénzügyi rendezettséget jelenti. Egyetlen pont van, amelyen még mindig nincsen rend' és amelyet Zsitvay Tibor is hangsúlyozottan kijelent. Ez pedig a főváros és az állam egymáshoz való viszonya. Azt a bíztató szót hallottuk Zsitvay Tibor szájából, hogy a pénzügy miniszteréül aligha fog múlni a megegyezés,^ természetesen azonban az államnak és a fővárosnak is be kell látnia, hogy mindegyik száz százalékig neun vívhatja ki a maga igazát. Az autonómia védelmét tehát akkor szolgálja legteljesebb mértékben a főváros vezetősége, ha a deficitnek ezt a tenyésztelepét, a főváros és az állam között való rendezetlen viszonyt gyökeresen kiirtja. Az az érzésünk, hogy az idei költségvetési vitának legfőbb tanulságára mutattunk rá ezekben a sorokban és hisszük, hogy az autonómia-védelemnek ezt a biztos útját fogja járni a polgármester is.

Szendy Károly polgármester

a tisztviselők fizetésrendezéséről és a komoly városrendezési tervekről

n közgyűlés és a polgármester a NEP-indítváoyok zömét elfogadta — A Tabánban három házat lebontanak — Még az idén új tér készül a Bazilika főbejárata előtt — A polgármester megmenti a Christ-házat — Csak akkor rendeznek a Margitszigeten szabadtéri előadásokat, amikor Szegeden nem játszanak - Megfelel céljának a Margitbíd kiszélesítése

A főváros közgyűlése- már harmadik hete folytatja a jövőévi költségvetés vitáját. Valamennyi ügyosztály költségvetésénél rengeteg javaslat hangzott el, -a legtöbbet a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja terjesztette elő. A polgármester, a lehetőséghez képest, a kifejezett kívánságokat honorálta. A múltban nagyon kevés indítványt tudott a polgármester azonnal elfogadni, most a helyzet lényegesen megváltozott. Szendy Károly polgármester, mint ismeretes, megjelent NÉP pártértekezletén, végighallgatta az összes javaslatokat és azokat a párt képviselőivel előre megbeszélte. Ellátogatott a többi pártokba .Is és ott is informálódott a kívánságokról. Ilyen körülmények között azután meglepetés nem érte a város veeztőségét. Az autonómia javaslatait megfelelő módon előkészítették és ha a pénzügyi fedezetet megtalálták a felmerült ötletek megvalósítására, úgy a polgármester készségesen hozzájárult az önkormányzat kívánságának megvalósításához.

Ezekről a kérdésekről beszéltünk

Szendy Károly

polgármesterrel,

aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta:

— Minden oldalról elismeréssel honorálják, hogy sikerült olyan atmoszférát teremteni a közgyűlési teremben, amelyben az érdemes munka lehetővé vált. Nagyon hálás vagyok a közgyűlés valamennyi pártjának, mert egyhangú hozzájárulásukkal elfogadták az expozémat. Bevallom őszintén, számomra ez nem volt meglepetés, el voltam rá készülve, hisz legjobb tudásom szerint, becsületesen dolgoztam és dolgozom a főváros fejlődése érdekében. Nem szaladok lehetetlen álmok után,

minden felmerülő és megvalósítható

indítványt és javaslatot a lehetőséghez képest realizálok.

— A közgyűlés megindítása előtt azért látogattam meg a pártokat, mert ismerni akartam a törvényhatóság véleményét és addig nem láttam hozzá a költségvetés tárgyalásához, amíg az önkormányzat kívánságairól pontos információt nem, szereztem. Nagyon hasznos volt számomra a NÉP pártértekezletén való részvételem. Előre meghallgattam minden indítványt és így, a lehetőséghez képest, a közérdekű kívánságokat teljesíteni tudtam. Természetesen, akadnak olyan javaslatok is, amelyeknek szükségességét értékelni tudom, de néha az idő nem kedvez alkotásra, vagy pedig anyagi eszközök hiányában kénytelen vagyok a megvalósításáról lemondani. Szilárd a meggyőződésem, hogy mindazok, akik a pártértekezleten részt vet tok és a fölmerült Indítványokra meghallgatták válaszaimat, tisztában vannak azzal, hogy a mai helyzetben a főváros elment a teljesíthetőség határáig. Ezzel az alapos tárgyalással elértük azt, hogy mindenki megnyugodott és ha most nem is tudta a köz érdekében tett javaslatait mind keresztülvinni, ^iem kételkedik abban, hogy idővel sikerülni fog a nehézségeket leküzdeni.

— A főváros pénzügyi helyzetének _ tisztázása érdekében az állammal meg kell indulni a tanácskozásoknak:. Nagyon megkönnyíti a helyzetemet az, hogy ebben a kérdésben az egész törvényhatóság mögöttem áll.

Zsitvay Tibor, a NÉP községi frakciójának elnöke, maga sürgette a tárgyalások megindítását és segítségét ajánlotta fel, Harrer Ferenc pedig a maga tekintélyének súlybavetésével aláhúzta, hogy elkövetkezett az utolsó óra: a főváros és az állam pénzügyi feladatainak kettéválasztására és a feladatkörök tisztázására.

A többi pártok ugyancsak a polgármester mögött vonulnak fel és ha megkezdődnek a kormánnyal a tárgyalások a pénzügyi helyzet tisztázására, úgy igazán könnyű dolgom lesz, mert a törvényhatóság százszázalékosan mögöttem áll.

A főváros Es foglalkozik a tisztviselők fizefésfavításával

A parlamentben felmerült az a lehetőség, hogy a tisztviselők helyzetén javítani fognak és a pénzügyminiszter részéről komoly ígéret hangzott el, hogy a köztisztviselők fizetését felemelik. Milyen hatása lesz ennek a főváros tisztviselőtársadalmára? — kérdeztük.

— A főváros természetesen szintén szívén viseli tisztviselőinek a sorsát, — válaszolt a polgármester, — azt hiszem, ebben senki sem kételkedik. A fővárosi tisztviselőknek a helyzete ma, már korántsem olyan jó, mint azelőtt volt. A szanálást keresztül kellett vinni és ekkor érték a tisztviselőket az első komoly sérelmek. Valamennyien érezzük, hogy ezeken a bajokon segíteni kellene, de mi nem tehetjük meg az első lépést. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy költségvetésünk deficites és ha most előállnánk azzal, hogy fel akarjuk emelni a tisztviselők járandóságát, azonnal azt vetnék a szemünkre, hogy először a költségvetésünket hozzuk rendbe.

Ha azonban az állam végrehajtja^ a fizetések revízióját és fizetésjavítást ad, mi természetesen követni fogjuk ezen az úton.

— Olyan követelések is elhangzottak, hogy a szanálás intézkedéseit most már csináljuk vissza. Ez fokozatosan meg is történik, de a szanálás révén nyilvánosságra kerültek olyan mellékkörülmények, amelyeket egyszerűen félretenni könnyelműség volna. Itt van például a kültelki pótlék. Valóban lehetetlenség az, hogv külteleknek nyilvánítsuk a tisztviselő- telepet és az ott működő tanerőnek magasabb fizetést adjunk, míg esetleg sokkal távolabb eső helyen ennek a lehetősége nincs meg.

Nem az egyesek sérelmét kívánjuk kikorrigálni, hanem az összesség érdekében akarunk olyan intézkedéseket tenni, amelyek az igazságot leginkább megközelítik.

A természetbeni járandóság visszaállítása körül ugyanaz a helyzet. Egy kézvonással min-