Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-08-25 / 33-34. szám
RusxonJ&aiodils. évfolyam Budapest, 1937 augusztus 25. 33—34. szám Előfizetési ürs EGÉSZ ÉVRE..................24 PENGŐ FÉLÉVRE.........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FBLLÉR árusítják az összes IBMSz-paviüonekban FELELŐS SZERKESZTŐI DACSÓ EMIL MEGJELENIK MENDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VB=, A^DRÁS$Y»ŰY 60. TeSefon; 1-137-13 - Postacsekk: 40.424 !£$£KS£S2®B?«S.--'3 Budapesten tartja világkongresszusát a Városok Nemzetközi Szövetsége Az idén a szokottnál korábban kerüi az autonómia elé a költségvetés tervezete - Segítőalapot szerveznek a vidéki városok tisztviselői 9 © Ünnep után Véget ért Szent István hete, ami általában pontot szokott jelenteni a főváros lakosságának és a főváros adminisztrációjának nyári pihenője után. Ma azonban több lett ennél, amióta az idegen- forgalom nem hiú ábránd és nem kísérletezés többé, hanem Budapest megélhetésének egy új, jelentős tényezője. Szent István hete ma vagy az idegen- forgalmi esztendő sikertelenségét, vagy sikerét dönti el és így komoly határkő a főváros életében. Különösen az volt az idei, amelyről számtalanszor megírtuk előre, hogy ez lesz a jubiláris, eucharisztikus esztendő főpróbája. És pedig akadályversenynyel súlyosbítva: hiszen a londoni koronázás és a párisi világkiállítás hatalmas, szinte lebírhatatlan konkurenciájával kellett megküzdeni. Ma már elmondhatjuk, hogy a főpróba a nagy akadályverseny ellenére is kitűnően sikerült. Szükség volt erre a nagy sikerre, mert szükség van a legmesszebbmenő önbizalomra, hogy az 1938-iki nagy esztendőnek bátran, nyugodtan, a kudarc veszedelmével megküzdő erővel mehessünk neki. Még nincsenek számadataink az idei Szent István hétről, de az idegenforaglom méreteit már kezdi megszokni a mi eddig laikus szemünk ás és így biztosra vehetjük, hogy az idei ünnepi hétnek még erkölcsi sikereit is fölülmúlták az anyagiak. Az anyagiak, amelyek egyelőre ugyan a főváros közönségének áldozatkészsége segítségével, de jelentős hasznot juttattak el Budapest lakosságának számos rétegéhez. Míg a számadások nyilvánosságra kerülnek, addig is elmondhatjuk, hogy a pazarabb- nál pazarabb külföldi autóbuszok tömegekben árasztották el a főváros utcáit é-s azt is, hogy ma már igen jelentős a száma a jómódú, sőt gazdag külföldieknek is, akik már nem is Budapestre jönnek, hanem ide szoktak járni. Vagy nem jellemző-e, nem igazi siker-e, hogy ma már külföldi idegenforgalmi hivatali igazgatók jönnek tanulmányozni Budapest csábító erőit. Az idén például a zágrábi 'és a genfi idegenforgalmi igazgatók látogattak meg bennünket. A Gyöngyösbokrétia minden előadása egy-egy Bábel, ahol magyar szót a nézőtéren alig lehet hallani. És hála Istennek, ebben a gyönyörű idegenforgalmi fellendülésben szinte vezetnek az angolok, akik a „legjobb*1 vendégek. Hallottuk például, hogy egész angol társaságok adnak egymásnak találkozót Budapesten. Olyan angolok, alkiik otthon alig találkoznak, itt Budapesten, a szigeten jönnek össze és erről már hónapokkal előbb leveleznek. Mindez a jövő szempontjából rendkívül biztató, reménytkeltő. Az erkölcsi siker számára az idén igen jelentősen kiszélesítettük az utat. A látványosságok, a művészi attrakciók száma és értéke megnövekedett és az idén már érezni lehetett annak a mély áhítatnak a jelentkezését, amelynek az Eucharisztikus és Szent István hetében csodálatos magasságokba kell emelkednie. A magyar lélek mély Istenhite, az egész világon ismert keresztényi áhítata, művészeink zsenialitása, az egész ország éiniakarásának szent kitörése csodákat fog művelni. Ezzel tisztában vagyunk. De félmillió külföldi vendég elszállásolásáról, ellátásáról van szó, akikkel meg kell szerettetnünk a. magyar fővárost, mert barátainkká, örökkön visszatérő vendégeinkké, a magyar igazság hirdetőivé akarjuk őket tenni. Ezen a téren ma még bőven van hiány, de rendelkezésünkre áll még csaknem egy egész esztendő. Ez alatt az év alatt pedig nem szabtad takarékoskodni sem a magyar ötletességgel, sem a munkával, de még az áldozatkészséggel sem, mert minden pengő, amelyet a jövő esztendő érdekében mozdítunk ki helyéből, százszorosán meghozza a maga kamatát. A feladatok ismeretesek. Aligha férhet kétség ■ahhoz, hogy a magyar föld meg fogja teremni mind azt a csodálatos falatot, amelyet a magyar konyhaművészet tökéletesít. Azt is tudjuk, hogy a vendégek fogadásánál, kalauzolásánál!, ittartózkodásuk kellemessé tételénél minden budapesti polgár rendelkezésre fogja bocsátani tudását és tehetségét. Furcsán lián gzik, de igen nagyfontosságú, hogy az előzékenységből és az udvariasságból, amelynek terén — dicsérettel legyen mondva — az utóbibi években sokat haladtunk, még mindig bőségesen vegyünk leckét, mert mindnyájunk, városunk és országunk létérdekei forognak kockán. Ugyanakkor azonban az államnak és a fővárosnak is nagy megmozdulására van szükség. Tudjuk és méltányoljuk, hogy az Eucharisztikus Kongresszus lelkes, odaadó buzgalmú rendezősége I Most tartotta rendkívüli közgyűlését Mohácson a Magyar Városok Országos Szövetsége, amelynek elnöksége hivatalosan beszámolt a szövetség legutóbbi kölni és párizsi szerepléséről, elsősorban azonban jelentést tett a Városok Nemzetközi Szövetségének rendkívül megtisztelő ajánlatáról, amelynek értelmében a városok világparlamentje legközelebb Budapesten ül össze. A mohácsi rendkívüli közgyűlésen kapcsolódott bele ismét az ügyek vitelébe Szendy Károly, ,a Szövetség elnöke. A Fővárosi Hírlap munkatársának a kongresszus alkalmából módja volt hosszabb beszélgetést folytatni §Cár©l^ polgármesterrel, aki a következőket mondotta: — Valamennyi magyar városnak benső örömet okozott az a megtisztelő értesítés, amelyet Emile Vilinek szenátor, a Városok Nemzetközi Szövetségének Brüsszelben székelő főtitkára juttatott el hozzá. Az a tény. hogy a világ valamennyi kulturállamának városszövetségét magáiban foglaló nagy tekintélyű nemzetközi testület vezetőségének választása a legközelebbi világkongresszus belly ének kijelölésénél Budapestre esett, úgy érezzük, elismerése annak a komoly és céltudatos tevékenységnek, amelyet az elnökletem alatt álló Szövetség az utóbbi évek folyamán kifejteni igyekezett. — Már tavaly, amikor Berlinben és Münchenben lezajlott a Nemzetközi Kongresszus, nagy népszerűségre tett szert a Magyar Városok Orsziágos Szövetsége kitűnő előadói révén. akiknek értekezését a világ minden részéről ■összesereglett polgármesterek és főtisztviselők hatalmas tájbora élénk érdeklődéssel kísérte. Gondolni sem mertünk volna azonban akkor még arra, ami most bekövetkezett, hogy a legközelebbi világkonferencia színhelyének Budapestet kívánja kijelölni a Nemzetközi Szövetség elnöksége. A terv Fielder Károly müncheni főpolgármestertől, a német városszövetség elnökétől indult ki. Az ő kezdeményezésére határozta el a Nemzetközi Szövetség, hogy az 1910. évi kongresszus rendezésére a magyar szövetséget kéri fel. — Szövetségünk rendszeresen és állandóan résztvesz a nemz/etközi munkában és élénk figyelemmel kíséri mindazokat az eseményeket, amelyek a különböző külföldi államok területén hatalmas társadalmi akciót indított vendégeink elszállásolása érdekében. Ez azonban nem lesz, nem lehet eté'g. Hatósági erővel és hatósági áldozatkészséggel kell1 a szállóhelyeket olyan módon megszaporítani, hogy itt a legkisebb hiba se fordulhasson elő. Mert a hiba — botrányt jelentene. Ha pedig most jól megszervezkedünk, akkor többé nem érhet benmüködő társiszövétségekben lejátszódnak. Így a legutóbbi hetekben megjelent a Szövetség- felkérése folytán a Kölnben tartott beilhajózási értekezleten vitéz Vargha Vilmos miniszteri tanácsos, akinek fejtegetéseit az, összesereglett szakemberek nagy figyelemmel hallgatták. Megjelentek kiküldötteink a Párisban július folyamán lezajlott nemzetközi értekezleteiken is, amelyeken a városi tejellátás és a városi levegő problémáival foglalkoztak. Ezen az utóbbi konferencián Szikla Géza. a székesfővárosi Elektromos Művek igazgatója. Dabis László, bakteriológiai intézetünk igazgató-helyettese és Gecső Jenő mérnök képviselték a Magyar Városok Országos Szövetségét és mind a hárman teljes felkészültséggel, méltán reprezentálták Magyarország városait. — Az 1940-ben Budapesten megrendezésre kerülő világkonferencia jelentőségében nemcsak városainkra, hanem egész hazánkra nézve felbecsülhetetlen jelentőségű. A tapasztalatok szerint a városok időről-időre megrendezésre kerülő világkonferenciáin úgyszólván inipden jelentékenyebb állam nagyobb városai képviseltetik magukat, úgy, hogy. a hivatalos résztvevők száma rendszerint többezerre rúg. Éppen a kongresszus nagy népessége hozza magával, hogy a rendezés elvállalása nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé: többezer vendég mintaszerű ellátásáról, foglalkoztatásáról kell gondoskodni. ami a dolog természetéből folyólag jelentékeny anyagi áldozatokat is kíván. — A Magyar Városok Országos Szövetsége, mint erkölcsi testület természetesen nem rendelkezik a szükséges anyagi eszközökkel, éppen ezért csak abban az esetben vállalkoz- hatik a nemzetközi kongresszus megrendezésére, ha megfelelő támogatásban részesül. Amikor Vhinck szenátor ajánlata hozzánk érkezett, a Szövetség elnöksége nyomban tájékozódni kezdett abban az irányban, számíthat-e ilyen hozzájárulásra. A magyar királyi kormány, figyelemmel a kongresszus Budapesten történő megrendezéséhez fűződő hatalmas érdekekre, nagy megértéssel fogadta a tervet, de magam is bízom abban, bogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága szintén hajlandó lesz anyagi erejéhez mért áldozat- hozatalra. Ennek tudatában örömmel jelenthettük fee a Mohácson tartott szövetségi rendkívüli közgyűlésen, hogy eleget szándékszunk tenni a nőnket meglepetés, mert kész eszközök fognak rendelkezésünkre állani. Az ünnep után kezdődik a hétköznapi munka, amelynek olyan méreteket kell öltenie, olyan odaadással és áldozatkészséggel kell folynia, hogy méltóképpen készítsük elő Szent István esztendejét és a magyar idegenforgalom legnagyobb esztendejét. . .
