Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-20 / 3. szám
Húszon OaiodiK évfolyam nudapesi, 1937 január 20 aeaa«»^:B3agsro?.;«asa«saaag^^^'igas«*^.M*K«^^ asi-r-r--«gMiBMaiirwr-.r-,-r -,- -- -«■ ..«^v /' ESöfsseáésS ér: iGÉSZ É¥»k ...... 24 PEWCsÖ FÉLÉVEIÉ ........ 12 PElfrSOÖ savss $ZÁM ÄRÄ2 SO FIUÉR Arusiíjáí« az összes SB5JSs»p>avs!So»oUS&a» FELELŐS SZSaílESITŐi DMCSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZSßOAM Sxerhesxtőség 6a hladóh]vatafi BUDAPEST, VB., ANDRÁSSY-ÚT 60. TeJeícn: 1-137-15 - Poslacsekí:: 40.424 Me&en forgalmi j reménye!« silány jelentés ét, beszámoló a főváros ügyei- j ről elénk kerül, ahányszor a jövendőt kutatjuk és I a statisztika számainak világánál igyekszünk előr' 1 látná, mindig sok vigasztaló és reménykeltő mo j mentum akad. Bizonyos azonban az, bogy ezek között a wanénytkeiltő jelenségeik között van egy pont, amely soha meg nem inog, amely mindig derűs fénnyel mutat előre. Ez pedig Budapest idegenforgalma és role együtt lassankint, talán már j a közeljövőben, egész Magyarország idegenforgalma is. Mi nem azt mondjuk, hogá ezen a téren már a csúcspont felé járunk, de tény az, hogy amit valaha hóbortos álomnak néztek egyesek, az ma valóság, hovatovább igen jelentős kenyérkereset Budapest székesfőváros lakossága számára. Már nemcsak ideális célokról beszélünk, már nemcsak j erkölcsi, de valljuk be nyiltan, anyagi hasznot is í várunk az idegenforgalomtól. Az élvezetre, gyö- j nyörnségre, gyógyulásra vágyó világ kereskedői lettünk. Nem szégyen, hogy áruba bocsátjuk a Normafaj vagy a Halászbástya szép kilátását, nem szégyen, hogy a lokáljainkat, megbecsüljük, hogy a fürdőinkéit, idegeink számára építjük, mert ebbel a pénzből, amelyet ezek vesznek be, valamennyien részesülünk és valamennyiünknek életstandardját megjavítjuk. Éppen ezért nem elég a hivatalos szerveknek foglalkozni az idegenforgalom kérdésével, de kívü- j lük elsősorban a tőkéseknek, a gazdasági életnek kell arra törekednie, hogy az idegent vonzó kényelmi, szórakoztató és gyógyító üzemek létesüljenek miinél nagyobb számmal. Ha pedig már egy ilyen nagy szálloda, egy ilyen nagy szórakoztató, vagy ha kell, betegápoló üzemmé lett Budapest, akkor nem szabad elmulasztanunk, hogy az év élőjén mérlegeljük az esztendőt és számoljunk idegenforgalmunk legközelebbi reményeivel. Teljes megelégedéssel állapítjuk meg-, hogy idegenforgalmi szerveink ezen a téren is becsülettel elvégzik munkájukat, különös alkalmakat szerveznek a régiek mellé, hogy az idegennek minél több okot adjanak arra, hogy Budapestre jöjjön. Az 1938. esztendő, tehát a jiüvő év minden' valószínűség szerint kulmináló pontja lesz a magyar idegenforgalomnak, hiszen ez István király esztendeje lesz, amelyen Budapesten, tartják meg a világ katolikusainak eucharisztikus kongresszusát. Vannak, akik félmillió vendégről is beszélnek, tehát az 1937. évnek a legelsősorban az eucharisztikus kongresszus évét kell előkészítenie. Emellett azonban cinnek az esztendőnek, az ideinek is megvanak a maga feladatai. Európának ugyanis 1937-ben nagy idegenforgalmi esztendeje lesz. Elsősorban az angol koronázás, amely három hónapig tart, szívja magához az egész világ látványosságra vágyó népét. Azután meg a párisi világkiállítás lesz a világforgalom nagy attrakciója. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a két óriási esemény tőlünk is vesz el vendéget, de meggyőződésünk, hogy többet ad, többet hoz, mint amennyit elvesz. A kelet útja Budapesten át kell, hogy vezessen Bond ónba is, Parisba is, az amerikai és más világrészben dúsgazdag embere, két pedig előre úgy kell m eg környékezni, hogy ne feledkezzenek meg Budapestről, Európa egyik legszebb városáról. Aki Newyónkból eljött Londonba, vagy Párisba, annak már igazán csak macskaugrás, hogy megnézze a drága, a szépséges Budapestet, amelyről a koronázásig, vagy a párisi világkiállításig minden istenáldott nap azt kell hallania, hogy bűnt követ el, ha nem látogatja meg a magyar fővárost. Bár az 1937. esztendő idegenforgalmi attrakciói London ée Paris lesznek, a magyar idegenforgalomnak nem szabad megijednie, mert óriási lehetőségek nyílnak ezen az úton is számára. Ebben a biztos tudatban kell tehát szervezkedni és fejleszteni mindazt, amire a nagypénzű, a szórakozni vágyó, a gyönyörűségeket kereső külföldi jogosan számít abban a városban, amelyet látogatásával és könnyű kézzel költött pénzével megtisztel. Ezeknek az idegeneknek Budapestre való vezetése azonban nem lehet az egyszerű és magunk- esinálta reklám az eszköze, ezekhez komoly, jól bevált szervezetekre van szükség. Ha valaha, az idén, a londoni koronázás és a párisi világkiállítás esztendejében van szükségünk arra, hogy azok a nemzetközi idegenforgalmi vállalatok, amelyek óriási erkölcsi és anyagi hatalommal rendelkeznek Fi? Őszinte nyilatkozat a Jobbkeresetű társadalmi rétegek szűkkeblűségéről ey • ^ A főváros1 közönsége egyre nagyobb érdeklődést tanusít a szociális ’ügyek írásit — Schuler Dezső alpolgármester a bajbajutottak megsegítéséről Mint ismeretes, a főváros törvényhatósági bizottsága a tradicionálisan ünnepi formák közt január 27-én iktatja be állásába Schuler Dezső dr. alpolgármestert. Eddig az időpontig tovább vezeti a szociálpolitikai és közjótékonysági ügyosztályt, amelynek legfőbb irányítása természetesen alpolgármesteri működése során is hivatali feladata lesz. Most a téli hónapokban a legfontosabb kérdések közé tartozik a szociális problémák folyamatos megoldása és valóban: a főváros adminisztrációjának egyik sarkalatos feladata úgy irányítani a bajbajutottak megsegíté: t, hogy zökkenő nélkül ússza meg a főváros egész larsaualma a legnehezebb hónapokat. Mondani sem kell talán, hogy az ínségesek megsegítése mellett az érdeklődés homlokterében áll a szociális és idegenforgalmi szempontból egyaránt fontos koldúskérdés rendezése, amely éppen most, ezkben a napokban állja ki) a tűzpró- bát. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért elsősorban eziránt érdeklődött, mire Schuler Dezső dr. alpolgármester a koldusproblémáról, de általában a szociálpolitikai működési körben folyamatban levő ügyekről a következő nyilatkozatban tájékoztatta a Fővárosi Hírlap olvasóközönségét: A kokluskérdés i— Egyes sajtóorgánumokban hírek jelentek meg arról, hogy a székesfőváros reménységei a koldus-rendelet kihatásait illetően nem váltak valóra. Kötelességszerííen rá kell mutatnom arra, hogy bár fennállanak bizonyos nehézségek az adománygyűjtési akciónál, ezek korántsemi tekinthetők olyanoknak, amelyek terveinket keresztülhúznák. Amikor a belügyminisztériumi rendelkezésnek a székesfőváros területén való végrehajthatóságáról folytattunk megbeszéléseket, már akkor számoltunk azzal az eshetőséggel, hogy a közönség nem fog rövid idő alatt megbarátkozni a jótékonykodást egészen új alapokra fektető rendszerrel. Tisztában voltunk tehát azzal is, hogy a koldusok ellátására szükséges mintegy két és félmillió pengő évi összeget csak abban az esetben lehet hiánytalanul biztosítani, ha valamennyi tehetős, illetőleg kereső polgár átlag- jövedelmének 0.5—1 százalékát áldozza erre a célra. Az ügyosztály és a kerületi elöljárók a székesfőváros lakosságának mintegy 19 százalékát kérték fel adakozásra és a felszólítások alapján eddig körülbelül 1,200.000 pengőre lehet számítani az adományokból. A fele meglenne tehát annak az összegnek már eddig is, amire a hivatalos előirányzat szerint szükségünk lesz és én abban a meggyőződésben élek, hogy ezek az eredmények a legközelebbi hónapok alatt fokozódni fognak. Az eddigi adományozók, kevés kivételtől eltekintve, egészen minimális Összeget ajánlottak fel az alamizsna-megváltásra és különösen a nagyobb keresetű társadalmi rétegek azok, amelyeknél szűk- kehi uséget tapasztalunk.-- A kerületi, elöljárók újesztendő után újabb felszólításokat intéztek a szóbajöhető közönséghez és az akció rendelkezésére álló szellemi szükségmunkások, is megkezdték látogatásaikat a magánlakásokban, abból a célból, hogy az írásos kérelmet szóbeli meggyőzéssel is alátámasszák.. Már az első hét bebizonyította, hogy ez az újabb tevékenység, amelynél gondosan ügyelünk arra, hogy prepotenciával semmiféle tekintetben sem vádolhassanak meg bennünket, eredményes, mert igen nagy számban futottak be az újabb megajánlások az egyes elöljáróságokhoz és ezzel tetemesen gyarapították azokat az összegeket, amelyek eddig a munkanélküli ínségesek ellátásra rendelkezésre állanak. — Az elmúlt hónapokban a székesfőváros és a katolikus karitász a munkaképtelen ellátatlanok közül négyezer egyénről tudott megfelelően gondoskodni és ez a létszám csupa olyan emberből került ki, akik a múltban koldulásból tartották fenn magukat és családtagjaikat. t— A dolgok ilyetén állásánál legalább is korainak kell tehát minősíteni minden olyan véleményt, amely arról szól, hogy a munka- képtelen szegények új segélyezési rendszere csődöt mondott volna. Erről szó sincs, legfeljebb arról lehet beszélni, hogy nem történik nagy gyorsasággal a gyakorlati meavalósidás, de mint fentebb is mondottam, erre jóelőre el voltunk készülve. Kislakások — A székesfőváros egyébként teljes erővel folytatja a szegény néposztályok érdekében bevezetett szociálpolitikai akcióit. Már huzamosabb idő óta foglalkozunk a családvédelem szempontjából különösen nagy fontosságú kislakásépítő akció újbóli életrelhívásával. A polgármester úr eltökélt szándéka ugyanis az, hogy már a koratavaszi hónapokban előterjesztéssel fordul a törvényhatósághoz és azt javasolja, bogy necsak a hajléktalanok elhelyezésére szolgáló szükséglakások szamát gyarapítsuk, hanem ; amelyekben például az amerikai ember .ingóin vakon bízik, szintén akcióba lépjeu&k a ma- yar idegenforgalom érdekében. Ezeknek a társalgóknak nincs szükségük reklámra, ezekről min- eniki, aki valaha a külföldet járta, tudja, begy )pen olyan szükséges tényezői az idegenforgalom- ak, mint maga a vasút, vagy a hajó, vagy a jpülőgép, amelyeknek ma már ők legalább olyan ■ányítói mint maguk^£&£_knek a közlekedési eszÉx ' / \ közöknek az igazgatóságai. Ezeknek a társaságoknak kell kézenfogni az idegent és Budapestre vezetni, hogy miután kicsodálkozta magát Londonban, miután megismerkedett a párisi kiállítás bá- mulnival óival, eljöjjön egy kicsit üdülni, szórakozni Budapestre, amelyről ezek a társaságok majd meg fogják magyarázni, hogy erre a célra a magyar fővárosnál alkalmasabb hely nincs a földkerekségén.
