Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-09 / 23. szám

Budapest, 1937 június 9. 3 Egyenes nyíltsággal beszá­mol a BSzKRT az összes felmerült problémákról A Fővárosi Hírlap ismerteti a tarifa­javaslat minden részletét Milyen legyen a BSzKRT új tarifája? Ezt a ne­héz problémát kell megoldania úgy a város vezető­ségiének, mint a BSzKRT irányítóinak. Most egy esztendeje annak, hogy az új villamos­tarifát életbeléptették. A közönség soha sincsen túl­ságosan elragadtatva a tar if adrágít ástál, de talán ezúttal még a szokottnál is nagyobb ellentállást iparkodik kifejteni. Az önkormányzat önkémyteleniil hatása alá került a tömeghangulatnak és ez volt az oka annak, hogy nem azt a tarifamódosítást hatá­rozták el, amelyet a szakértők javasoltak, hanem bizonyos kompromisszum létesítésén fáradoztak. Ennek a lényege az, hogy a távolsági, illetve át­szállójegy árát 24 fillérről 30 fillére emelték, de a kisszakasz ára változatlanul 6 fillér maradt. így azután a kisszakasz értékben megnőtt, mert a múlt­ban 4 kisszakasszal lehetett elérni a távolsági jegy határait és aki már 5 kisszakasz távolságra utazott, az egész jegyet váltott, míg most csak az vált egye­nes jegyet, aki legalább 6 kisszakaszjegy távolságot vesz igénybe. Ilyen körülmények között természete­sen nagyon megnőtt a kisszakaszon utazók száma és megfogyott a rendes jeggyel közlekedők tömege. Ma már ott tartunk, hogy a kisszakaszutazók rohama miatt a megállóhelyeket csak elkésve tudja el­hagyni a villamos. iMint ismeretes, Szendy Károly polgármester ki­jelentette: Budapest közlekedésének olcsónak, gyorsnak és kényelmesnek kell lenni. A BSzKRT nem csinálhat mást, mint az eddig történt hibákat — amelyek akaratán kívül keletkeztek — kikorri­gálja. Ezt a nehéz munkát el is végezték. Gondos lelki­ismeretességgel kikutattak minden lehetőséget. Az igazgatóság számára olyan előterjesztés készült, amely minden felvetett ltérdésre megadja a választ. Mit msjfaS az ufasszá^iáSásf A BSzKRT igazgatósága mindenekelőtt azt ta­pasztalta, hogy a kisszakaszutasok számának emel­kedése főleg a város belsejében a főbb vonalakon következett be, a külső városrészekben azonban a tarifareform óta nem volt lényegesebb változás. Ezt könnyű megérteni, hiszen a 4 kilométeres és ennél rövidebb utazások — amelyeket kisszakaszjeggyel lehet lebonyolítani — főleg a város belső részében fordulnak elő. Ennek azután az lett a következ­ménye, hogy éppen a város szívében vannak for­galmi zavarok. Az igazgatóság elrendelte 12 meg- , állóhelynek megfigyelését a távolsági és kisszakasz- I jeggyel utozók arány számán a k eldöntésére. Az érdekes eredmény a következő: A Király-utca és a Nagykörút sarkán a Hold­utca felé kisszakasszal utazott 312G utas, távolsági jegyet pedig csak 429 váltott. A Király-utca sarká­tól a Nyugati-pályaudvar felé kisszakasszal indult 7578 utas, távolsági jegyet pedig 1512 vásárolt meg. Ugyanerről a pontról a Boráros-tér felé indult 9013 kisszakaszutas és 2782 távolsági utas. A Rákóczi-út és a Nagykörút sarkáról a Nyugati felé ment 12.094 kisszakasz- és 8790 távolsági utas. Az ellenkező irányba a Boráros-tér felé utazott 6123 kisszakasz- és 3429 távolsági utas. A Vilmos császár-út és gróf Tisza István-utca sarkánál a Berlini-tér felé 6687 kisszakasz- és 2073 tá­volságjegyet váltottak. A Kossuth Lajos'utca és a Károly-körút sarkán a Keleti felé 11,435 utas indult j el kisszakasszal és csak 6142 váltott távolsági i jegyet. A Rákóczi-út és Erzsébet-körút sarkától a i Keleti-pályaudvar felé 9687 kisszakasz- és 5422 távol- j ságjegyet vettek. Ugyaninnen az Erzsébet-híd felé i 7835 kisszakaszos és 4381 távolsági jeggyel utazó | utas vette igénybe a villamost. Budán, a Krisztina-térről a Délivasút felé kis- ; szakasszal 8162-en indultak el, egész jeggyel csak | 467-en. Az Erzsébet-híd felé 2700 kisszakaszos és 1346 I távolsági jeggyel utazó váltott jegyet. Az Erzsébet- i híd pesti hídfőjénél Budára 7651 kisszakaszos és 2331 | távolsági jeggyel utazó ült a villamosra. Ha már most ennek a 12 megállóhelynek ada­tait összehasonlítjuk, úgy kiderül, hogy a kis' szakaszutasok száma 87.091 volt, szemben 39.093 távol­sági utassal, vagyis a kisszakaszutasok száma több, mint a kétszerese a távolsági utasoknak. Nem is vitás, hogy valóban az utaskategóriáknak ez az el­tolódása az oka a forgalom meglassubbodásának. Próbáltak mindenféle megoldást, de hiába minden. Lényeg az, hogy a szakértők szerint lényeges javu­lást a BSzKRT csuk akkor érhet el, ha a 4 kissza- I kasznyi távolságra érmével utazók ismét visszatérj < nek a távolsági utasok közé. Ezt pedig máskép, mint a kisszakasz árának felemelésével nem lehet i elérni. Még utasszám-csökkenés árán is biztosítani keli a zavartalan forgalmat A BSzKRT nem sajnált semmi fáradságot, meg­állapított és kiszámított minden lehetőséget, amely bekövetkezik, ha a kisszakasz árát felemelik. Rá­jöttek arra, hogy minden egyfilléres emelés az uta­sok számában 12.5%-os csökkenést idéz elő. A kisszakaszutasok számának ilyen csökkenését számításba véve, akár 3 kisszakaszt adnak 20 fil­lérért, akár 8 fillérre emelik a kisszakaszjegy árát, a bevételi többlet megközelítően egyforma lehet. A villamosvasútnak évi 46.3 millió, illetve a kis- szakaszból eredő 20.4 millió pengős bevételéhez ké­pest, a várható bevételi többlet nem számottevő. Ha a kisszakaszjegy árát 10 fillérre emelik, úgy 2.33 millió pengő bevételi kiesés fordulhatna elő. Ez már nagy kockázat, éppen ezért ezt az eshető­séget el is ejtette a BSzKRT vezetősége. Számításba vették még azt is, hogy esetleg az utasok számának az apadása a várakozás ellenére nagyobb lenne, — mondjuk 15%, — ebben az eset­ben a bevétel a 6.66 filléres rendszernél (3 kissza­kasz ára 20 fillér), a bevétel nem változna. Abban az esetben, ha a felszállók 8 fillért fizetnének, de a további kisszakaszutazás 6 fillér maradna, úgy a bevételi kiesés 518.000 pengő volna, a 8 filléres rendszernél pedig a csökkenés 1,166.000 pengőt je­lentene. A legutolsó tarifaemelés következtében a kis- szakaszfelszállások száma 21.5%-kai nőtt. Ha leg­alább a tarifaemelés előtti állapotokat próbálja a BSzKRT visszaállítani, úgy a 8 filléres tarifa beve­zetése jelentené a megoldást. Kénytelenek voltak elejteni azt a megoldást is, hogy csak az első utazás legyen 8 fillér s a többi 6 fillér, mert ennek a lebonyolítása különleges adminisztrációt igényelne. Redőnyök Korányi és Fröhlich Hapettefvza is Akárhogyan forgatták is ezt a problémát, a vég­eredmény mindig az, hogy a legjobb megoldásnak a kisszakasznak 8 fillérre való emelése látszik. Leszámolás az összes felvetett javaslatokkal A BSzKRT megvizsgálta az összes felvetett ja­vaslatokat is, amelyek a tarifaemeléssel kapcsolat­ban a nyilvánosság előtt elhangzottak. Különösen négy lehetőséget nézett át. 1. Így azt javasolták, hogy a jegyek árát 2d, 26 vagy 28 filléres átszállójegy bázisára szállítsák le. A jegyet váltó utasok 30%-a utazik távolsági jegy­gyei Budapest határán át, illetve átszáll a helyi­érdekűre. Ha tehát a viteldíjat úgy változtatnák meg, hogy az utasoknak ez a 30%-a továbbra is a 30 filléres viteldíjat fizetné, míg a többi 70% mér­séklést kapna, akkor a bevétel a 24 filléres jegy­rendszer esetén 1,837.000 pengővel, 26 filléres jegy­rendszernél 1,214.000 pengővel s a 28 filléres árnál pedig 577.000 pengővel csökkenne. A távolsági je­gyek árának leszállításával a csökkenés olyan nagy volna, hogy a 6 filléres ár fenntartása mellett a pénzügyi egyensúlyt nem lehet biztosítani. 2. A másik megvizsgált javaslat az volt, hogy a határon belül az átszálló, esetleg a tértijegyeket is elővételben 28, illetve 46 fillérért árusítanák. Az előreváltás bevezetésénél nincs támpont arra, hogy az utasok hány százaléka váltaná meg a jegyét előre. A BSzKRT feltételezi azt, hogy az utasok 50—90%-a fogja előre megváltani a jegyét. A szá­mításaikat két esetre végezték el, egyrészt, ha csak az átszállójegyet, másrészt pedig, ha az átszálló- jegy mellett a tértijegyet is elővételben árusítanák. Ebben a két esetben a helyzet így alakulna: Ha 90% váltaná meg jegyét előre, úgy a csak átszálló­jegy előreváltása esetén 416.000, a tértijegy bekap­csolásával pedig 490.000 pengő volna a kiesés, 80% igénybevételnél 370.000, illetve 435.000, 70%-nál 324.000, illetve 382.000, 60%-nál 278.000. illetve 327.000. 50%nál 231.000, illetve 273.000. Az előreváltok száza­lékának megnövekedésére fékező hatással volna, ha a jegyeket csak tízes csomagolásban árusítanák. Ha dohánytőzsdék is foglalkoznának az árusítással, ágy a jutalék is növelné a kiesést. Ez a megoldás sem látszik valami célravezetőnek. 3. A harmadik lehetőség az, hogy a kisszakasz- távolságot meghosszabbítanák és egy ilyen kissza­kasz árát 10, kettőét 20, az átszállójegy árát pedig 30 fillérben állapítanák meg. Ha a felmerült elgon­dolások szerint a 10, 20 és 30 filléres tarifa mellett 10 fillérért a mai kisszakasz másfélszeresét, 20 fil­lérért a háromszorosát lehetue leutazni, ez azt je­lentené, hogy minden jelenlegi három kisszakaszt. a közbeeső kisszakaszhatárok megszüntetésével s a kettő között egy újnak a létesítésével ké! kissza- kaszra kellene osztani. Ez a gyakorlatban szinte lehetetlen, mert csak za­vart okozna a gócpontokon fekvő kisszakaszhatárok megszüntetése, hiszen ezek helyett csak a mellék­utcáknál kezdődhetnek az új kisszakaszhatárok. A BSzKRT számítása szerint a bevételek ebben az esetben 880.000 pengővel csökkenőnek. Ez a meg­oldás a legnagyobb veszteséget jelentené az összes elgondolások között. 4. A negyedik megvizsgált rendszer az volt, hogy minden más jegyet szüntessenek meg és min­dé s utas csak kisszakasszal utazzzék. Az utazás túl­ságos megdrágulásának elkerülésére a kisszakasz- beosztást úgy módosítanák, hogy a város középpont­jától bárhová öl kisszakasszal el lehessen jutni. A kisszakaszjegy ára 6.66 fillér lenne. A kültelkeken olyan mértékben hosszabbítanák meg a kisszakaszt, hogy valamennyi útvonalon a legkülsőbb végállo­másokról a Rákóczi-út és Múzeum-körűt sarkáig öt kisszakasszal, vagyis 33.33 fillérrel lehessem utazni. A rendszer életbeléptetés© esetén a várható való­színű bevételt azono volna a jelenlegi bevétellel. Minden kocsiban azonban két kalauzt kellene alkal­mazni, emiatt a személyi kiadások 2,200.060 pengő­vel növekednének. Azok az utasok, akik nemcsak a város központ­jáig utaznának, hanem azon túl mennének, bizony a jelenleginél 100—120%-kai drágábban fizetnék meg a villamostarifát. Ezt nehezen viselnék el. A rendszer gyakorlati kivitele is nehézségekbe üt­köznék, mert mindenki a kisszakaszos megállóhelye­ken szállna fel és a forgalom mindinkább lassub- bodna. A különféle érmek bevezetése is megnehezí­tené az admiszitrációt, ilyen körülmények között tehát ezt a megoldási sem javasolják. A villamosfarifát összhangba kell hozni az autóbusz vitel- díjjal A villamos és. az autóbusz nem konkurálhatja le egymást, hanem az a cél, hogy a fővárosnak ez a két vállalata a közönség érdekeit egymást ki­egészítve mozdítsa elő. Ha a kisszakasz árát 8 fillérre emelik és a viteldíj két kisszakasz távolságra azonos lesz oz autóbusz szakaszjegy árával, úgy a közönség nem fogja a villamost használni, hanem megrohanja az autóbuszt. A közlekedés tehát nem lesz jobb, hanem a közlekedési mizériák még jobban elfajulnak. A villamos és az autóbusz árában már eddig is mutatkozik eltérés, mert a legutolsó tarifaemeléskor a villamos vasútra érvényes átszállójegy árát 25 %-kai, az autóbuszjegy árát csak 12.5%'kal emelték. En­nek a hatása meg is mutatkozott abban, hogy a tehetősebb közönség áttért az autóbusz-utazásra. A Bszkrtnak vigyáznia kell arra is, hogy az uta­sok kellő módon megosztva vegyék igénybe a villa­most és az autóbuszt. A 36 filléres átszállójegy ára ugyan 26%-kai drágább a 30 filléres villamos át­száll ójegynél, de számításba kell venni azt, hogy az egyutaskilométerre eső viteldíj az autóbusznál 6 fillér, míg a villamosnál csak 3.9 fillér. Az autóbusz üzemi költsége 61%'kal nagyobb, mint a villamosva süt é. Az 'autóbusz-forgalmat különben is javítani kell. A Bszkrt rövidesen újabb 30 új kocsi beszerzésére gondol. Az autóbusz túlterhelésének elkerülése és a bevétel növekedés© érdekében szükséges a vitel- díjak módosítása. Ezért gondolnak az autóbusez- szakaszjegyeknél 4 filléres emelésre., az átszálló- jegyeknél pedig 25%-os emelést kell keresztülvinni. Ha ezt megszavazza a törvényhatóság, úgy az autóbusznak 150.000 pengővel több jövedelme lesz, ami elégséges lesz az autóbusz-fejlesztési program költségeinek fedezésére. A Bszkrt beruházási Prog­ramm ja különben is a nyári kis gyűlés elé kerül. A Hév és az Autóbuszüzem igényeinek kielégítésével 35 millióról van szó, amelynek erejéig a főváros garanciájával kölcsönt vesz fel a Bszkrt. A Bszkrtnak nincs titkolni valója. Egész őszintén feltárta a helyzetét az önkormányzat szervei előtt. Most az autonómián a sor, hogy olyan közlekedési politikát diktáljon, amely egyrészt a közönség érde­keit a legmesszebbmenő módon megvédi, másrészt pedig számol a főváros eme nagy vagyonúi értéké­nek érdekeivel is. UaidurS-z.o&öS'z&éi ma mábenrópai hírű SS Fedett gyógymedencék, ivócsar­nok, inhalatóríum, strandfürdő. Páratlanul eredményes fürdő- ivó- és belélegzőkurák. A fürdőt Hajdúszoboszló 73 és 78°-os sós-, jódos-, bró- mos és liidrocarbonatos héwízei táplálják. 3.000 liter íorróvíz percenként. Magyar és németnyelvű ismer­tetővel készséggel szolgál a fürdő Igazgatósága. MAY IMRE Építőmester Budapest, V., Lipdt Kiút 29 sz. Telelőn: 12—21—99.

Next

/
Oldalképek
Tartalom