Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-26 / 21. szám

Uudapesi, 1937 május 26 21. szám Előfizetési ár: EÜÉSZ ÉVRE ................ 24 PENG® FÉ LÉVRE *32 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR ArusISgák az összes 8B»Sz-pavi»onokban FELELÉS SZERKESZTŐ: DACSŐ EMIL ——MBBBMBM——BBM «■ * MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és köadóhivaiai: ByD^PEST, VI., ANDRÁSSY-ŰT 60. Telefen: 1-137-15 - PostacseBik: 49.424 Hétköznapok Bőségesen volt a közelmúltban részünk az ünnepnapokban, sőt olyan komoly, feledhetet­len, a nemzet életében mélyen szántó ünne­pekben >is, amelyek hatásukat majd csak a .jö­vendőben fogják igazán éreztetni. Most a hét­köznapok következnek és Budapest lakossága sohasem riadt vissza a hétköznapoktól, ame­lyek számára mindenkor a munka igazi ünne­pét jelentették. De a hétköznapok mesgyéjét nem léphetjük át a, nélkül, hogy egy pillantás­sal vissza ne tekintsünk a közelmúlt ünnep­napokra. Nem gondolunk eizúttal a keresztény vallások által előírt pirosbetűs napokra, ame­lyek természetes pihenői a munkásembernek, a dolgozó polgárnak; de gondolunk azokra a vi­lágraszóló eseményekre, amelyek a közelmúlt­ban két államfőnek budapesti látogatását jelentették. Elsősorban Miklas Vilmos, az oszt­rák szövetségi elnök látogatott el hozzánk és a magyar nép, legelsősorhan pedig Budapest székesfőváros lakossága tanú jelét adta annak a barátságnak, amelyet a szomszéd állam né­pével, annak törekvéseivel szemben érez. Az el­múlt hét pedig III. Vittorio Emanuele olasz király és etiopiai császár, valamint Elene királyné és császárné, Mária hercegnő és gróf Ciano külügyminiszter látogatásának ünnepe volt. Budapest egész lakossága tökéletesen tisz­tában van azzal, hogy mit jelent Magyarország számára a nagy olasz nemzet lekötelező és föl­emelő barátsága. De tudatában van annak is, hogy milyen nagy kitüntetés az, hogy az ural­kodó család látogatásával adtak kifejezést ennek a barátságnak. (Az eg’ész világ sajtója hosszú-hosszú hetek óta állandóan ezeknek a budapesti államfői látogatásoknak jelentőségével foglalkoznak. A világ legelőkelőbb politikusai mérlegelik ezek­nek az ünnepi eseményeknek súlyát, A nemzet­közi politika tökéletesen tisztában van mind­annak a jelntőségével, ami Budapesten történt, de mindezeken túlmenően Budapest székesfő­város lakossága más reményeket is táplál. Mi, budapestiek, nem felejtettük el még, hogy ben­nünket nem a háború utáni idők izoláltak a nagy­világtól, hanem izoláltak azok a törekvések is, amelyek bennünket egy európai nagyhatalom kis vidéki városának igyekeztek feltüntetni. A magyar székesfőváros a béke nyugalmas, szép, minden fejlődés számára alkalmas napjaiban szegény kis provincia ^ volt, amelyet Hamu­pipőkeként dugdostak és amely maga is tunya lemondással belenyugodott ebben a sorsba. Ma ez a magyar ^ főváros a békeidők csöndjéhez, mozdulatlanságához képest virágkorát kezdi élni. Ha valaha jártak is uralkodók a magyar király székesfővárosában, azok Becsből rándul- tak ki hozzánk, ma azonban idejönnek, a ma­gyar nemzet vendégei, a magyar székesfőváros ünneplő szeretete övezi őket és házigazdájuk, a legelső^ magyar emberpár, Magyarország kor­mányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós és felesége, a főméltóságii asszony. Büszkén gondolunk arra, hogy államfők járnak a magyar fővárosba és hálatelt szívvel köszönjük a kormányzói párnak, hogy a ma­guk emberi nagyságában, mindent lenyűgöző nagy európai kultúrájukkal hatalmas baráto­kat szereznek ennek a nemzetnek és ennek a varosnak. Az ő csodálatos hódító erejüket azonban ki kell egészítenie annak a másik hódító erőnek, ?™,,Aet . a magyar főváros nyújt. Ez a hódító erő pedig abban rejlik, hogy Budapest minél szebb, minél nagyszerűbb, minél tökéle­tesebb legyen. És ehhez van nekünk szüksé­günk a munka hétköznapjaira, amelyek most megint elkövetkeznek, hogy dolgozhassunk ennek a városnak kiépítésén, fölvirágoztatá- sán és azon, hogy Európa legszebb, leggyönyö­rűbb városa lehessen. Ezek a napok most következnek és mi tud­juk, hogy nincs Budapest lakosai között egyet­len egy sem, aki ne érezné át azt a hivatást, hogy neki is hozzá kell járulnia munkájával, tehetségével,^ áldozatkészségével ahhoz, hogy Budapest méltó ^ legyen arra, hogy necsak az Idegenek tömegéh de a külföld legelőkelőbb­jeit is idevonzza és hogy ezt a várost minden­kivel megszerettesse. ! Széli József belügyminiszter fővárosi és városi tisztviselőket rendel be a városi főosztály referensi karába A főváros valószínűleg egy tanácsnok, két főjegyző és az üzemi ügyosztály egyik tisztviselőjének beosztását javasolja Alig foglalta el Széli József dr. a belügy­miniszteri széket, nyomban megkezdte azt a tevékenységet, ^ amelynek végső célja a köz­igazgatás legfőbb ellenőrzését gyakorló hiva­tali szerv modernizálása és teljes mértékben való racionalizálása. Különös érdeklődéssel fordulhat a székesfőváros közönsége a belügy­miniszter tervei felé, mert — mint arról a Fővárosi Hírlap jólinformált helyről értesült — esetleg már a közeljövőben nagyarányú válto­zásokra kerül a sor a belügyminiszté­rium városi főosztályánál. Széli József dr., aki egyike Magyarország legkitűnőbb gyakorlati közigazgatási szakfér- fiainak, hír szerint, azzal a tervvel foglalko­zik, hogy a városok ügyeit intéző miniszteriális ügyosztályba az egyes törvényhatósá­gok szolgálatában álló közigazgatási tisztviselőket rendel be és a jövőben ezek a városi tisztviselők fogják al­kotni a városi főosztály referensi ka­rának legnagyobb részét. Az elképzelések szerint igen természetesen megmarad helyén a városi főosztály eddigi vezetője, Janda Károly miniszteri tanácsos és nem kerül sor legszűkebb munkatársainak át­helyezésére sem, hogy azonban a városi köz- igazgatási szempontok a gyakorlati tapaszta­latok alapján minél maradéktalanabbul érvé­nyesülhessenek, úgy a székesfőváros, mint a többi ma­gyarországi város legfelsőbb ügyintézé­sében tevékeny részt kapnak maguk a városi tisztviselők is. Ezzel a tervbevett rendelkezéssel egész csomó régóta hangoztatott sérelem elimináló­dik. Esztendők hosszú sora óta hangoztatták ugyanis, hogy a belügyminisztérium a városo­kat nagyon közelről érintő, gyakran döntő je­lentőségű kérdésekben nem tudja magát bele­élni az egyes városi közületek helyzetébe és ennek következménye az, hogy a gyakran jo­gosnak vélt óhajok nem edégíttetnek ki olyan mértékben, ami lehetővé tenné a városi közii- leteknek nemzeti szempontból is óriási jelen­tőségű, gyorsütemű fejlődését. A belügyminiszter által tervbevett rend­szer egyébként nem nevezhető teljesen újnak, mert hiszen köztudomású az, hogy a minisz­térium vármegyei főosztályában évtizedek óta teljesítenek szolgálatot berendelt vármegyei tisztviselők, legtöbbmyire főszolgabírák. Ez a rendszer mindenkor kedvezően éreztette hatá­sát és a vármegyei közigazgatás vezetői ré­széről a legritkább esetben nyilvánultak még­olyán természetű kifogások, amilyenek ezideig úgyszólván napirenden voltak és vannak a különböző városok vezetősége részéről. A belügyminiszter tervbevett intézkedésé­nek megvalósítása előreláthatóan közvetlenül a törvényhatóság nyári szünete után fog meg­történni, értesülésünk szerint azonban már jóelőre történtek a miniszter uta­sítására megfelelő érdeklődések a szé­kesfőváros vezető köreiben arra nézve, hogy kik lennének azok a személyek, akiket a székesfőváros közigazgatásá­ból szolgálattételre berendelnének a belügyminisztérium városi főosztá­lyába. Már emlegettek különböző neveket, ezek a kombinációk azonban egyelőre koraiak, mert a miniszter magának tartotta fenn a döntés jogát, ez pedig, mint fentebb említettük, csak pár hónap múlva történik meg-. Informátorunk szerint ezideig csupán annyi bizonyos, hogy a székesfőváros központi igazgatásából éppen úgy osztanak át egyes tisztvise­lőket, mint a kerületi közigazgatásnál szolgálatot teljesítő alkalmazottak közül. A főváros vezetősége érthető örömmel fogadta a tervet és a maga részéről mindent el fog követni abban az irányban, hogy olyan fővá­rosi tisztviselőket javasoljon a minisztériumba való beosztásra, akik kivétel nélkül valameny- nyien elismerten kiváló városi közigazgatási szakemberek és nemcsak resszort-kérdésekkel, hanem a székesfőváros egész gazdálkodási és közigazgatái ügymenetével is tökéletesen tisz­tában vannak. Minthogy ilyen kellékekkel csak azok a tisztviselők rendelkeznek, akik­nek hivatali ügykörüknél fogva betekintésük lehetett a legkülönbözőbb ügyágazatokba, elő­relátható, hogy a főváros olyan magasabbrangú tiszt­viselőket hoz javaslatba, akik eddigi működésük során már tanúbizonyságát adták annak, hogy képességeik folytán a legkitűnőbb közigazgatási szakférfiak közé tartoznak és bőséges tapasztalat­tal, valamint tárgyismerettel rendel­keznek­Könnyen lehetséges az, hogy többek között sor kerül egy tanácsnoknak és két főjegyzőnek referensi minőségben való beosztására, ezen­kívül azonban gondoskodni kíván a székesfő­város arról is, hogy az üzemi közigazgatás ér­dekeinek minél maradéktalanabb szolgálata ér­dekében egy, jelenleg az üzemi ügyosztálynál szolgálatot teljesítő tisztviselő is berendeltes­sék a beügyminisztérium :városi főosztályába. A fővároshoz hasonlóan külön referensek fogják képviselni a vidéki törvényhatósági városok összes­ségét és a megyei városok közigazga­tását is, úgyhogy végeredményben mintegy tiz-tizenkét székesfővárosi, illetve városi közigazgatási szolgálatban álló tisztviselőnek a belügymi­nisztériumba való beosztásáról lesz szó. A miniszteriális közigazgatás az új rend­szer következtében sokkal közelebb jut az élet­hez, s egészen bizonyos az, hogy a belügymi­niszter modern 'szellemű intézkedése ismét je­lentékenyen viszi előbbre az összes magyar városok, köztük a székesfőváros boldogulásá­nak ügyét. Széli József eltökélt elhatározása az, hogy a városok 1938. évi költségvetésének felülvizs­gálati munkájában már részt kell venniök az új referenseknek, minthogy pedig ez a tevé­kenység mindenkor decemberben kezdődik, nem vitás, hogy már az ősszel sor kerül a fentebb részletezett reformra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom