Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-14 / 15. szám
«gBMHg»aggaraaa3migg Budapest, 1937 április 14. Mióia akarják az öreg Rókusi lebontani? Irta: Radó Richard utcasorok és hatalmas épülettömbök kerülnek lerombolásra és újbóli felépítésre. A magam részéről a legnagyobb elismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak, aki figyelemmel volt azokra a szempontokra is házadómentességi rendelet-e kiadásánál, amelyek a székesfőváros közönségét a legközelebbről érintik. Évek óta panaszkodtunk már arról, hogy a város fejlődése erőteljes külterjes irányú fejlődést vett, ami — figyelemmel arra, hogy a messze fekvő új települések nagyszámú lakói egyre-másra támasztottak igényeket közműveinkkel szemben — az üzemi háztartásokat meglehetősen súlyosan érintette. Minthogy a legújabb házadómentességi renidelet a legnagyobb kedvezményeket éppen a, belterületi építkezések számára adja meg, bizton reméljük, hogy a külterjes fejlődés mérve csökken. Az ú] légikikötő — Ha már a telekügyekről van szó, azt hiszem, nem időszerűtlen annak a bejelentése, hogy a székesfőváros új légikikötőjének felépítése elől most már úgyszólván minden akadály elhárult. A városrendezési ügyosztály hónapok óta húzódó tárgyalásainak eredményeként eljutottunk odáig, hogy ,a budaörsi repülőtér kiképzéséhez szükséges terület megszerzésének ügye nyugvópontra került. Riasztó hírek terjedtek azokról a követelésekről, amelyeket az egyes ingatlantulajdonosok a székes- főváros- közönségével szemben támasztottak, most már azonban megtörtént a birtokbavétel és így az útépítési ügyosztály folyamatba is tette azokat a munkálatokat, amelyek a bekötőút építésére vonatkoznak. A telektulajdonosoknak a telkükön lévő terményekért kártalanítási összeget fizettünk, a telekkisajátítások pedig a bíróilag megállapított árak alapján fognak megtörténni. Annál örvende- tesebb ez -a tény, mert az új budapesti légikikötőt, amely Európa úgyszólván legmodernebb repülőtere lesz, már ezen a nyáron át akarjuk adni a közforgalomnak. A közlekedés — Általában minden téren arra törekszik a székesfőváros autonómiája, hogy a gazdasági válság folyamatos megszűnésével párhuzamosan a fejlődést szolgád ja. Ez természetesen nem megy áldozathozatalok nélkül. És az áldozatokat nem lehet egyedül a> közülettől mírni, hanem azok viselésében részt kell vennie a polgárságnak is. Utóbbi időben különösen közlekedési téren hangzottak el panaszok, amelyek részben a múlt esztendő folyamán végrehajtott tarifaemelést kifogásolták, részben pedig a közlekedés ki nem elégítő voltáról szólották. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a jogos kívánalmak teljesíthetők legyenek és azt hiszem, meg is fogjuk találni a módját a közlekedés meg javításának. Semmiképpen sem célunk az, hogy a közönséget kelleténél jobban terheljük, -akár csak egy fillérrel is, viszont a feladatok megoldása másként nem sikerülhet, csak úgy, ha a közönség is méltányolja azokat a körülményeket, amelyek közlekedési vállalatát nem kis mértékben befolyásolják. A belügyminiszter úr költség- vetést jóváhagyó leiratában figyelmünkbe ajánlotta a Beszkárt-kérdéseket, ennélfogva már a közeljövőben magunk is fokozottabb figyelmet fogmik fordítani azokra. Üzemeinket általában az egész vonalon igyekszünk fejleszteni és modernizálni, mert esztendők gyakorlata bizonyította be, hogy a székesfőváros önálló vagyonkezelésű intézményei a leghasznosabb szolgálatokat teszik a közületnek. A vizdíjak — A legközelebbi jövőben _ valószínűleg sort kell keríteni a Vízművek által szolgáltatott víz árának megváltoztatására. A differencia a jelenhez képest egészen csekély, mindenesetre alkalmas lesz azonban arra, hogy az elérendő többletbevétel biztosítsa az üzem beruházásainak folyamtos keresztülvitelét, illetve a szükséges fejlesztések és megújítások lehetőségét. — A Vízmű-tarifa kérdését hosszú heteken keresztül vizsgálta az üzempolitikai bizottság és az összes eredők figyelembev-étele után jutottak a bizottság mellé rendelt szakértők arra a megállapításra hogy a tarifa-változtatás elkerülhetetlen. — Összes ügyosztályaink előtt, — fejezte be nyilatkozatát a polgármester, — kisebb- nagyobb jelentőségű témák vannak ezidősze- rint és az elvégzett penzum még ebben a hónapban a törvényhatósági bizottság bírálata alá kerül. Messzire vezetne az, ha kitérnék mindazokra a. teendőkre, amelyek ezidőszerint a közigazgatás különböző ágazatait foglalkoztatják, éppen ezért megelégszem annak a megállapításával, hogy az adminisztráció minden zavaros körülménytől mentesen folytatja működését a költségvetés által megszabott kereteken belül, sőt bizonyos vonatkozásokban figyelemmel arra is, hogy a még rendelkezésre álló költségvetésen kívüli beruházási hiteleket miképpen használjuk fel. Székely Mihály oki. mérnök és építőmester Budapest, II., Keleti Károly-utca 30. Tel.: 1-541-88. Szinte László műszaki főtanácsos eiké- szí tette a Rökus-kórház modernizálására és kibővítésére vonatkozó terveit. Az erről szóló sajtóközleményekben azt olvassuk, hogy a Rókus- kórházra vonatkozó ezek a legújabb tervek most a megvalósulás stádiumába. Jutottak: a kérdés napirendre került. Hogy mióta van napirenden a Rókus lebontása és átépítése, arról az itt következő cikkben számolunk be: A régi Népszínház és a kabarék fénykorát kell felidéznünk. Hiszen lesznek még sokcm, akik emlékeznek azokra a kuplékra és népszerű kabarészámokra. amelyeknek az öreg Rókus volt állandó gúnytárgya. Mikor 1890-ben a lapok közölték, hogy a Rókusi lebontják és a főávros már kijelölte az új kórház telkét, az egyik komikus rögtönzött kupléjában dicsérte a város urainak bölcs elhatározását, de fogadást ajánlott, hogy még dédunokáink is a régi helyén látják majd a Rókust. A kedves rögtönzésnek nagy sikere volt, a közönség jól mulatott a mókán, melyről most negyvenhét esztendő után kiderül, hogy nem is volt móka, hanem rideg valóság. Egész kötetet lehetne írni a Rókus-probléma odisseájáról. Már ötven évvel ezelőtt a főváros szégyenfoltjának mondták, melyet el kell tüntetni a föld színéről, három évvel később a főváros az új kórház céljaira átengedi a lóvásártelep telliét a külső Kerepesi-úton. A sajtó búcsúztatja a vén Rókusi és sürgeti a halálraítélt kivégzését. A patkányok és poloskák búcsúztatót kapnak az aktuális rigmusokban, De a Rókus az élmozdíthatatlanság nyugalmával tovább terpeszkedik a helyén és fokozott kéjjel várja a marólúg, ciánkáli, vitriol, From- nwr-pisztoly és hasonló jók áldozatait. Hiába dörög a Józsefváros hatalmas vezére, Rémi Róbert, aki 1891-ben felelősségre vonja a polgármestert, hogy miért késik a Rókus' lebontása. Újabban felmerült halaszthatatlan problémák ismét megkegyelmeznek az immár mindenki előtt gyűlöletes Kodálynak. A józsefvárosiak sehogy sem akarnak belenyugodni az újabb halasztásba és sorompóba állítják egyik lelkes polgárukat, Havas Rezsőt, aki 1891-ben tanulmányt írt a Rókus-problémáról és követeli az idom- talan, roskatag épület lebontását, A kabalás emberek rossz ómennek tekintették a tanulmányt, mert Havas Rezső állandó vesszőparipája volt Dalmáciának Magyarországhoz való visszacsatolása, amiből soha nem lett semmi. Am a röpiratnak mégis visszhangja volt a közvéleményben, melynek Havass ezúttal is önzetlen, szószólója volt. ,,Hiszen felséges királyunk is már nem egyszer botránkozott meg azon — írja Havas —, hogy a Rókus még mindig ott éktelenkedik a főváros egyik legszembeötlőbb pontján. Azt is tudjuk, hogy a Rókust csak folytonos tatarozással képesek fenntartani s hogy egy nagy forgalmú, zajos út mentén nincs helye egy kórháznak. Azt a sok idegent, aki most a Keleti pályaudvarról lép be az annyira magasztalt szép magyar fővárosba, kellemetlenül érinti, ha Budapest legélénkebb pontján a mai Rókust megpillantja.“ így elmélkedett Havas Rezső 33 évvel ez előtt és bár az egész közvélemény helyeselte indítványát, pénzügyi nehézségek és sürgősebbnek ítélt A Közmunkatanács Algyay-Hubert Pál dr. al- elnök vezetésével szerdán délután bemutatta a sajtó képviselőinek a Horthy Miklós-hid építése alkalmából a Boráros-téren elkészült gyalogos aluljárót, amelyet a bemutató után nyomban át is adott a forgalomnak. — Az aluljáró megépítése, mint a tervezést és építkezést irányító Álgyay-Hubert Pál dr. alelnök a Fővárosi Hírlap munkatársának kijelentette — nemcsak a hídon majdan áthaladó forgalom zavartalansága, hanem a gyalogosan közlekedők szempontjából is fontos. A híd megnyitása után a Boráros-fér forgalma előreláthatólag erősen megnövekedik és ezért a hatóságok már a hídfeljáró építése során szükségét látták annak, hogy a közúti jármű- és gyalogosforgalom, a lehetőséghez képest elkülöníttessék. — A Boráros-térnek egyik igen jelentős forgalmi pont ja már ma is a Soiroksári-út és az Angyalutcának a térre nyíló torkolata. Ezen a csomóponton át bonyolódik le ugyanis a Nagykörútról a Nagy- vásártelep, Pestszenterzsébet és a Kálvin-tér irányában, illetőleg visszafelé is irányuló villamos- vasúti átszálló utasforgalom, amely — mint az utasszámlálás megállapította — naponta 16.000-re tehető, ezenfelül ott már most, a híd forgalomhalielyeaéso előtt is a közúti jármüvek száma naponta meghaladja a 6000-et. Encnk a rendkívüli forgalomnak igényeit az aluljáró teljes mértékben kielégíti, mert lehetővé teszi, hogy az átszálló és gyalogjáró utasok ne legyenek kénytelenek a kocsiforgalom járművei között életük kockáztatásával áthaladni. Mindezekre való tekintettel és figyelemmel arra a körülményre, hogy a hídfeljárókat a Közmunkafeladatok ismét késleltették a kérdés megoldását. Két évig nem szerepelt ez a téma., míg a millenáris esztendőben a főváros közgyűlése elhatározza, hogy a külső Kerepesi-út kijelölt helyén ezerkétszáz- ágyas, blokkrendszerü kórházai építtet. Sajtó és közönség örömmel üdvözli a határozatot, de a kabaré még mindig bizalmatlan és változatlan kétkedéssel figurázza ki a város urait, akiknek bölcsességét és gyors elhatározókéjiességét megint, csak a tisztelt dédunokák figyelmébe ajánlja. És ezúttal is a kabarénak volt igaza, mert múltak hónapok, esztendők, de a Rókus tovább is ott állott a helyén. Meghalt Kamermayer, Gerlóczy, Halmos és nem adatott meg a csákányt sürgető városatyáknak sem, hogy lássák a vén Rókus utódját. Jött a Bárczy- korszak, melynek egyik programpontjaként szerepelt az évtizedek óta húzódó probléma megoldása és már kétségtelennek látszott a Rókus mielőbbi eltűnése, de kitört a világháború és teljesen felborította Bárczy szebbnél-szebb terveit: az új közkórházat, a Tabán beépítését, az új városházát, a Széchenyi-fürdővel kapcsolatos gyógyszállót és más közintézményt. Az összeomlás utáni időkben különböző ajánlatokkal ostromolták a fővárost, Ezek közölt volt olyan elgondolás, hogy a Rókus helyén építendő üzlet- és bérházak tulajdonosai ingyen felépítik és teljesen berendezik az új kórházat és bizonyos évek elmúltéival az üzlet és a kórházak is a főváros tulajdonába mentek volna át. Az ajánlatok papírkosárba kerültek, pedig a főváros pénzügyi szempontjából sem lehet közömbös, hogy 5 millió pengő értéket meghaladó telkein ott díszelegjenek o, lebontásra régen érett épületek, mint a Rókus, a Stáhly-utcai halottasház, a Va,s-utc\a sarkán lévő Kis- Rókus és a Kun-utcai dologkórház. A főváros teliéi rában szereivel a Rókus 3610.75 négyszögölnyi telke kilencszáz pengőjével, 3,250.000 pengő értékben, a Stáhly-utcai halottasház 1033.40 négyszögölnyi telke 300 pengőjével, 328.600 pengő értékben, a Kis-Rókus 1045.5 négyszögölnyi telke 800 pengőjével, 836.400 P értékben és a Kém-utcai dologkórház 1237 négyszögölnyi telke 270 pengőjével 334.000 pengő értékben. Ha figyelembe vesszük, hogy e telkek valódi értéke a leltári értéknél nagyobb, úgy 5 millió pengőnél jóval többet érnek. Szendy Károly polgármester már régebben foglalkozott ezzel a kérdéssel és mint akkor, ma is változatlanul az az álláspontja, hogy a Rókust és említett társait le kell bontani. Eltökélt szándékát, hogy a Rókus helyett teljesen modern kórház épüljön, a város pénzügyi helyzete tette lehetetlenné, úgyhogy kénytelen volt ,a toldozás-foldozás megoldását választani. Sikerült a renovált és a lehetőség szerint modernizált Rókus életét ilymódon meghosz- szabbítani, de reméljük, hogy megjön nemsokára az ideje annak, hogy ez a 139 esztendős épület a múlté lesz és fővárosunk szaporodni fog egy nagyszerű intézménnyel: az új Szent Rókus-közkórház- zal, melynek falába elhelyezett márványtáblán azt fogjuk olvasni, hogy épült Szendy Károly polgár- mestersége alatt. I tanács építi, Szendy Károly polgármester felkérésére a Tanács elnöksége készségesen vállalkozott az aluljárók megtervezésére és megépítésére, hogy az egységes irányítással járó költségmegtakarítás a főváros számára biztosítható legyen. Az aluljáró munkálatai a múlt év november 3-án kezdődtek és 150 munkanap alatt nyertek befejezést. Az aluljáró 84 méter hosszúságban, 4 méter szélességben és 2.50 méter magasságban épült négy lépcsőlejárattal. Az aluljáró padozata aszfaltból készült, oldalfalai hófehér csempével vannak burkolva, sárga csempeszegélyezéssel. A mennyezet cement- ágyúval fe,Uövelt c eme n thaba rcs vakol at hói készült. Ez ,a liaharcs a nagy rázkódtatiásoknak ellentáll és tartóssága. évtizedekre biztosítva van. Az építési költség 158.000 pengő volt. A munkálatok helyszíni vezetésiét Machula Zoltán miniszteri tanácsos és Tóth Kecskés Pál oki. mérnök végezték, míg a munkák kivitelezésére Csengery és Pallay oki. mérnökök, építési vállalkozók kaptak megbízást. — A Közmunkatanács — mint Álgyay-Hubert Pál dr. alelnök munkatársunkkal közölte — tervbe vette a Boráros-téren még további aluljárók megépítését is, a főváros azonban csak a most elkészült ágra szükséges fedezetet tudta rendelkezésre bocsátani. így megépül a most elkészült aluljárónak az a leágazása is, melyen a közönség az Elevátor-kávéházi sarokról a kocsipálya közepén fekvő villamos-perro- nokra juthat majd a körúti kocsiforgalom szintbeli keresztezése nélkül. A további program szerint megépül a. Boráros-tér másik oldalán az az aluljáró is, amelyen a körúti gyalogjárdáról a híd északi gyalogjárójára tartó, tehát a Budára haladó gyalogjárók is a kocsipálya szintbeli keresztezése nélkül haladhatnak keresztül a Boráros-téren. Álgyai-Hubert Pál dr. a Boráros4 r * r 0 \ % % 1 í ^ r \ r r * r r rr *J ten újabb aluljárok építéséről
