Fővárosi Hírlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-24 / 12-13. szám
11 Budapest, 1937 március 24, Piaci és csarnoki árusok harca a magas helypénzzel és az elfogult vevővel Miért favorizálja a közönség az őstermelőt, aki nem olcsóbb és a legtöbbször nem is — őstermelő A csiairmiolkli és piaci kereskedők már a múlt he tekben mozgalmat kezdtek a hellypénzek és fülke bérek leszállítása érdekében. Most újult erővel indult meg ez a mozgalom, különösen a Garay-téri piacon, amelynek árusai küldöttségül-eg jelentek meg Rosta Jánor dr. tanácsnoknál, a közélelmezési ügyosztály vezetőjénél és úgy a polgármesterhez, mint hozzá intézett kérelmet nyújtottak át, amelyben a hely pénzek és fülkebérek leszállítása mellett, az ősterme lök új elhelyezésiét és ia piac átépítése miatt előállott kedvezőtlen helyzetűik megváltoztatását kérték. A küldöttség vezetésére v. Juhász Jenő dr. törvény hatósági bizottsági tagot kérték fel, akiit, mint a piackérdésnek kiváló ismerőjét legutóbb díszelnökükké választottak a csarnoki és piaci kereskedők. Erről a mozgalomról, amelynek részleteit most ta mil mányozza Rosta tanácsnok, kérdésit intéztünk v. Juhász Jene dr. törvényhatósági bizottsági taghoz, aki válaszában a Garay-téri aktualitás mellett, sok kérdést az összes piacokra és csarnokokra általánosítva, a következő magyarázatot adta: — A Garay-téri piac kiépítése alkalmával piac- pszihológiai szempontokat nem vették kellőképen figyelembe. így ez a piac, amely rendezése előtt Budapest egyik legforgalmasabb nyílt piaca volt, az átépítés óta úgyszólván, naprló-napra vesztett for galmából és jelentőségéből, úgy, hogy ma már a legsivárabb képet mutatja. Az itt elhelyezett és’ sok esetben évek óta működő' csarnoki és piiaoi árusok, különösen a zöldség- és gyümölesárúsok a legnehezebb küzdelmet folytatják, bogy szerény megélhe lésüket mégis megkeressék. Ez azonban az adott viszonyok között teljesen kilátástalan, úgy, hogy a szorgalmas és törekvő árúsofc előbb-uitóbb az ellátatlan munkanélküliek számát- fogják szaporítani és családjukkal együtt a főváros szociális gondozására lesznek utalva. — Mintán a környéken a lakások száma és a napi szükséglet a piac átépítése előtti időhöz képest nem változott, a forgalomcsökkenés okát nem kereshetjük másban, mint egyrészt abban a körülményben, hogy a magas helypénzek és fülkebérek a csarnoki és piaci árusok rezsijét olyan mértékben emelik, hogy a környéken lévő zöldség- és gyümölcsár ásókká] árban nem versenyezhetnek, mert hiszen a koncentrált piac csak addig életképes, amíg a fogyasztóhoz közeleső üzletekkel szemben, éppen allacso nyabb rezsijénél fogva, valamivel alacsonyabb árakat tud biztosítani. — Tisztában vagyok vele, hogy ez a kérdés az összes piacok, vásárcsarnokok, sőt az összes vásártelepek helypénzeinek és fülkebéreinek kérdésével is kapcsolatos, így a Garay-téri piacra nézve különállóan és egyedül meg nem oldható. Nem mulaszthatom el azonban, hogy erre a körülményre is már most rámutassak és kérjem a polgármester urat, hogy a helypénz és fülkebérletek ármérséklését megfontolás tárgyává tegye és az említett szempontok figyelembevételével megfelelően arányosítsa. — Ha ez a főváros költségvetése szempontjából jelentene ife némi jövedelemkiesést, ez nem volna haszontalan, mert elősegítené az élelmiszerforgalom kialakulását, ia piacok és vásárcsarnokok visszanyernék azt a jelentőséget és azt a forgalmat, amelyet azelőtt élveztek, így a jelenleg üres árusítóhelyek is megtelnének és a helypénzek mérséklése folytán előálló kiesés ezzel nyilvánvalóan meg is térülne. —• A piac elnéptelenedésének másik okát abban látom, hogy az egyes pavillonokban keresztátjárók nincsenek és így a belső fülkék olyan messze esnek a bejáratoktól, hogy a vevők a keskeny folyosókon KŐSZÉN BÁNYA s téglagyár TÁRSULAT PESTEN (Ö^ASCNB) BUDAPEST, KLOTILD-ÜTCfl 3. Telefon i 1—IM-é*. _____________________________flBMHMMHUEaa ke resztül nem keresik fel azokat. Miután a beljebb elhelyezett, fülkék a bejáratnál elhelyezett elárusító helyekhez képest aránytalanul hátrányosabb helyzetben vannak, viszont a rezsiköltségük és beszerzési lehetőségük egy, senki sem mer vállalkozni arra, hogy a belső fülkékben keressen elhelyezést. A megoldás az lehetne, hogy a hosszan húzódó pavillono- kat lássák el keresztfolyosókkal. —■ Amíg a piacon a pavilion okát jelentékeny részben csak eg-y-két sarok árusító tartja elfoglalva, addig az őstermelőket a baromfiárusok feletti fedett emeleti csarnokban helyezték el s így a piacot erősen csökkent forgalma mellett is mesterségesen kettéosztották. Ez annál súlyosabban nehezedik a zöldség"- és gyümölesárusakra, mert a közönség bizonyos elfogultsággal viseltetik az őstermelőkkel szemben, ugyanis aibbaai a hitben ól, hogy az őstermelőknél, illetve a piacokon őstermelő igazolvánnyal árusítóknál olcsóbban tud vásárolni, mint a piaci és csarnoki kereskedőknél. Ez a A Fővárosi Hírlap-ban már többizben rámutattunk arra, hogy szünőben van az az átmeneti nyugalmi állapot, amelyet a múlt esztendő végén életbeléptetett áruházi rendelet teremtett kiskereskedői körökben. Az áruházak ugyanis a rendeletokozta elaléltságból kezdenek magukhoz térni, sőt, úgy látszik, a pihenés nagyon jót tett a fantáziájuknak, mert szinte hihetetlen találékonysággal termelnek ki úgyszólván napról-napra új ötleteket, amelyek egytől-egyig azt célozzák, hogy az áruházi rendelet intenciói ne érvényesülhessenek a gyakorlatban. A sok fonákság közt is a legkirívóbb az, hogy miközben a rendelet a legszigorúbban megtiltja az áruházak terjeszkedését, de még fióküzletek létesítését sem engedélyezi, ugyanakkor a legtöbb áruház a kereskedők szemeláttára terebélyesedik állandóan és a legkülönbözőbb trükkökkel nagyobbítja üzemét. . így például a Fenyves Áruház az utóbbi időben egész sereg üzlethelyiséget bérelt ki a Kalvin-téren csupián azért, hogy ezeket a helyiségeket Fenyvesáruházi kirakatokká alakítsa át. Általában a kereskedők, különöskép azonban a Calvin-téri kereske- kedők igen nagy izgalommal és1 méltatlankodással figyelik ezt a terjeszkedést, amely ha nem is az árusítás területét növeli, mindenesetre kipusztítja a konkurreneiát a környékről, úgy hogy maholnap az egész Kalvin-tér egyetlen hatalmas áruház lesz. Fenyvesék azonban nem elégednek meg a terjeszkedésnek ezzel a —- mondjuk — negativ módjával, hanem nagyon aktívan is belevetették magukat üzletük gyarapításába. Legutóbb kieszközölték a református egyházközség gazdasági hivatalánál, hogy az épületben levő Bérezi D. Sándor kézimunkaüzletét és a Kultúra bangszerkereskedést, továbbá még egy üzlethelyiséget november 1-ig a rendelkezésükre bocsássanak. De tárgyalásokat folytatnak az Erzsébet-körút 19. ; számú bérház tulajdonosával is, hogy az ott lévő Magyar Fém- és Lámpaárugyár üzlethelyiségeit, valamint a fölötte levő Saphir-féle tánciskolát is megszerezzék egy új áruházi fiók céljaira. Ugyanekkor a Baross-téri Takács üvegárunagykereskedés helyiségeit is ki akarják bérelni, a Czobor-utca 51. számú házban pedig hatalmas gyárépületet kívánnak emelni, ahol a Fenyves-áruház különféle textiliáit fogják konfekcionálni. A Párisi Hagy áruház állandó terjeszkedéséről úgyszólván hétről-hétre beszámoltunk és rámutatvélokedése nem helytálló, mert, eltekintve egyes kivételes esetektől, az őstermelők árai nemcsak, hogy majdnem mindig azonosak a kersekedői árakkal, hanem ha az áru minőségét, kezelését, tisztaságát is figyelembo vesszük, sok esetben még drágábbak is. — Megtéveszti azonban a közönséget az, hogy az őstermelői igazolvánnyal árusítóknál nagyobb mértékben megvan az alku lehetősége, ami az olcsó vásár illúzióját kelti, annál is inkább, mert az őstermelők árusító lielyei, távol lévén a kereskedők árusító helyeitől, nincs alkalom az áru minőségi összehasonlítására sem. A piacnak ez a kettészakí- tása az egységes áralakulás szempontjából is megengedhetetlen, mert ily módon mégis ugyanazon » piacon is lehetővé válik, sőt elő is fordulhat, úgyszólván mindennap az árak közötti diszparitás, ami a vetvőközönsóg bizalmát is veszélyezteti. — Mindezek az anomáliák minden nagyobb költség nélkül meg volnának szüntethetők abban az esetben, ha addig is, amíg a piacnak nagyobb befektetéssel való átépítése megtörténhetik, a pavillonok belső fülkéinek közfalai eltávolíttassanak és ezen a részen mindaddig, amíg az ilyen módon átalakított árusító részen hely van, az őstermelők helyeztessenek el és pedig a jelentkezés sorrendjében és az őstreanelők részére megállapított helypónzek fizetéso mellett. A benépesített pavillonokban úgy az őstermelők, mint a kereskedők meg tudnák találni a maguk számítását. — Ez az intézkedés a főváros közönségének ellátása szempontjából is előnyös volna, mert az őstermelői igazolvánnyal árusítókat is rákényszerítené arra, hogy árujuk minőségét, tiszta ságát és kezelését ugyanazon a színvonalon tartsák, mint a kereskedők. Itt rá kell mutatnom még arra, hogy a piaci rend és a közigazgatás szempontjából is káros az, hogy az őstermelők tejet, tejterméket sokszor a tisztaság követelményeinek: meg nem felelően árusítanak, illetve csomagolnak. Előfordul, hogy ugyanaz az őstermelő tejterméket és vágott baromfit ugyanazon a helyen árusít. tunk az áruháztól jobbra és halra levő újonnan létesített élelmiszerosztályok működésére, amelyek olymódon igyekeznek a rendeletet kiforgatni eredeti intencióiból, hogy ezek a helyiségek mintegy külön üzletként vannak feltüntetve. Ez az elkülönülés azonban annyira nincs meg a valóságban, hogy például az egyik élelmiszerosztály egyenesen a bejárócsarnokba nyílik, még csak ajtó sem választja el attól, következéskép lényegileg ma is fennáll ,a régi helyzet, amikor a nyitott hallban árusították az utca porától szeny- nyezett élelmiszereket. A Párisi Áruháznak azonban, úgy látszik, mindez kevés, mert újabban — mint értesülünk — Goklbergerék elhatározták Budavár bevételét is. Ez az új budai ostrom a Margit-körút 15. számú házat szemelte ki bázisául, amennyiben Goldberger Ex-nő és Gárdonyi Pál ügyvezetésével megalakult a Bullái Egységár Kft., amely most már nem csupán az ániházi metódusokat kívánja Budára is átplántálni, hanem megpróbálkozik az úgynevezett egységárrendszerrel is, melynek kereskedelem- és közönségellenes tendenciájára épp az elmúlt hetekben mutattunk rá, amikor Woolworthék akartak nálunk letelepedni. Végül, de nem utolsó sorban, kereskedelmi körök rendkívül sérelmezik Ungár Ernőnek, a Filléres Divatház tulajdonosának úgynevezett szociálpolitikáját. Ez az Ungár Ernő havi 40 pengőért tartja női alkalmazottait, de az újonnan belépettektől még azt is megköveteli, hogy tőle vásárolják meg az áruház alkalmazottaira nála kötelező uniformist is. Ezen túlmenőn általános panasz ez ellen az áruház ellen, hogy valójában egy szálloda földszinti traktusát bérli, a jobbra-balra való terjeszkedése során pedig a tűzfalak eltávolításával a szomszédos házakban jutott hozzá a tágasabb helyiségekhez, így aztán egyáltalán nincs meg a kellő garancia tűzbiztonsági szempontokból. Mindezekre való tekintettel a kereskedő-érdekeltségek most egységes fellépési*e készülnek: Budapest polgármesterét keresik fel küldöttségileg és arra kérik, hogy az elöljáróságok útján két irányban hasson közre az áruházak túlteugésének megfékezése tekintetében: vizsgálják felül az elöljáróságok az áruházakat tűzrendészeti szempontokból, továbbá pedig állapítsák meg, hogy terjeszkedés, árusítás és reklám tekintetében betartják-e az áruházi rendelet tiltó intézkedéseit. Semmibeveszik az áruházi rendeletéi az áruházak Folyton terjeszkednek és kijátsszák a tűzbiztonsági rendelkezéseket is
