Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-13 / 19. szám

Budapest. 1936 május 13. /ovzwasrJi/JZMp 7 FELFEDEZŐ ÚTON az üzempolitikai bizottság tagjaival a Vízmüvek földalatti birodalmában Egyedül a Fővárosi Hirlap munkatársa vehetett részt az izgalmas tanulmányúton — Részletes beszámoló a tiszta víz titkairől Az üzempolitikai bizottság-, amely néhány nap­pal ezelőtt kezdte meg a székesfővárosi Vízművek gazdálkodásának vizsgálatát, a meghívott szak­értők társaságában a szombati napon a Duna bal- partján lévő vízszolgáltatóberendezéseket tanulmá­nyozta. A társaság Pap Ferenc vezérigazgató, Mihál- kovits Vilmos helyettes vezérigazgató, Molnár Ala­dár főtanácsos, D‘Ouvenou Roland főtanácsos, Papp István, Máttyus Sándor és Zimmer Péter főmérnökök kíséretében indult cl útjára, amelyre a bizottságot Lamotte Károly dr. alpolgármester és Morvay Endre tanácsnok is elkísérte. A Fővárosi Hirlap munkatársának az a kitüntető szerep jutott osztályrészül, hogy a sajtó képviseletében egyedül csatlakozhatott a tanulmányútra induló üzempolitikai bizott­sághoz. A bizottság először a Szentendrei-szigeten lévő legújabb létesítményt, a C2 jelzésű hox-ányi gépházat kereste fel. Ez a telep már teljesen elkészült, az általa produkált vizet azonban ezideig még nem kapcsolták be a hálózatba, mert előzőleg megvárják a bakteriológiai vizsgálatok eredményét. A Szent­endrei-sziget e részén, amely a koronauradalom köz­vetlen közelében van, 52 csőkút szolgáltatja két kilo­méter hosszúságú és 165 cm átmérőjű gravitációs •csatornán keresztül a vizet. Az itt nyert új vízhozam naponta mintegy 24.000 köb­méterre tehető és az egész vízmennyiség a második átemelőtelepre kerül a szigeti almán keresztül. Az 52 új csőúton kívül a közelben lévő régi aknautak közé, amelyek vízhozama meglehetősen alább szállott, 53 interpo­lált új csőkutat iktattak be. Ebben a gépházban földalatti elhelyezésben két darab, egyenként 12.000 köbméter napi teljesítményű és egy darab 18.000 köb­méter napi teljesítményű centrifugális szivattyút állítottak üzembe, amelyeket két 36 és egy 54 lóerős •elektromotor hajt. A gépház táplálásához szükséges Áramot o káposztásmegyeri főtelep szolgáltatja és az ■az I. számú átemelőn keresztül a tartalékai agviton át fektetett 5000 voltos kábel útján jut felhasználási helyére, ahol az áramot 380 voltra transzformálják le. Az üzempolitikai bizottság erről a vízszolgáltató telepről dereglyével a II. számú átemelőtelep meg­tekintésére indult. Ez az átemelőtelep Dunakeszi község határában van és vizét részben az 1901—2. évben épült régi bujtatón keresztül a C2 telepről, illetőleg a Szentendrei-szigeten levő huszonkét régi aknakútból nyeri. Bekapcsolták a második átemelő­telep működésébe a 23 balparti aknakút vizét is, amely a régi ikercsatomán át folyik le a főtelepre. A második átemelőtelepen 6 darab vertikális ten­gelyű szivattyú van felszerelve elektromotoros hajtásra, minden egyes szivattyú azonban vízszintes tengelyű, egyenkint 150 lóerős Diesel-motorral is járatható. A Diesel-motorok beszerelése azért tör­tént, hogy áramkimaradás, vagy egyéb elektromos üzemzavar esetén se legyen akár csak pillanatnyi fennakadás is a vízszolgáltatásban. Az első számú átemelőtelepen a szigeti tíz akna- kát vize gyűlik össze, amely az 1896-ban épült régi bujtatón keresztül jut a telepre, ezenkívül ide folyik a balparton levő hét aknakút vize is. Az első és második átemelőtelep közötti úgynevezett har­madik csőkútcsoport vize az ikercsatomába tor­kollik. A második számú átemelőtelep napi 120.000 köbméter, az első számú napi 60.000 köbméter, a hármas számú csőkútcsoport pedig 6000 köbméter vizet szolgáltat maximálisan. Az 1. számú átemelőtelepen 4 darab vertikális ten­gelyű centrifugál szivattyú dolgozik elektromotoros meghajtással, tartalékban azonban itt is ugyanarra a tengelyre szerelt négy Diesel-motor áll rendel­kezésre. A motorok teljesítménye egyenkint 80 lóerő, a főtelepről nyert 5.000 volt feszültségű forgóáramot pedig konverterekkel alakítják át 500 volt feszült­ségű egyenárammá. A klúros víztisztító A Vízművek káposztásmegyeri főtelepének gépi berendezése a gőzüzemű gépek kicserélése óta hat darab, egyenként 45.000 köbméter napi teljesítményű, két darab 30.000 köbméter és két darab 15.000 köb­méter napi kapacitású centrifugális szivattyú, meg­felelő erejű elektromotorokkal meghajtva. A tarta­lékgépek itt is DieseZ-motorok. A palotai szigeten lévő tíz akna út vize a bujtatón keresztül jut a bal- partra. Ezenkívül a balparton épített négy aknaút és a főtelepi I—II. csőkútcsoport vizét a szűrőházban mechanikailag és kémiailag tisztítva befolyatják a hatalmas méretű befogadómedencébe, ahol azt az I. és II. átemelőtelepről jövő vízzel keveredik össze és onnan közvetlenül jut a fönyomócsőbe. A főtelep üzembentartásához szükséges árammennyiséget az Eleklromosművek szolgáltatják. 30.000 volt feszült­ségű áram jut a vezetékeken át a főtelep transzfor­mátoraiba, amelyek azt 5000 voltra alakítják át. A transzformátorok teljesen modern berendezésnek és a rendelkezésre álló három áramátalakítógép egyen­kint 2500 kilovoltamperes. A bizottság részletesen tanulmányozta a két át­emelőtelep és a főtelep működését és az utóbbbi helyen megtekintette a vízszűrőberendezést is, ame­lyet a főváros 1933-ban létesített abból a cél­ból, hogy a palotai szigeten lévő aknakutak vasas és mangános vizét kellőképen meg­tisztítsa. A víztisztítás mechanikai és kémiai szűréssel törté­nik, klórgázok felhasználásával. A klórgázokat por­lasztással juttatják a víztisztítóberendezésen keresz­tül áramló vízmennyiségbe, de természetesen arról is gondoskodnak, hogy megfelelő mennyiségű oxigén adagolásával a víz minősége teljesen kifogástalanná váljék. Egy-egy köbméter nyersvízhez 8—9 milli­gramm elgázosíiotl klórt adagolnak. A tiszta víz legtitkosabb szentélyében Rendkívül érdekes része a káposztásmegyeri fő­telepnek a vizgyüjtőmedence. Külön épületben van ez elhelyezve, amely a legszigorúbb zár alatt van és mint Pap Ferenc vezérigazgató megjegyezte, csak egészen kivételes esetekben nyílik meg idegenek előtt, legfőképpen azért, mert a medencében áramló víz már közvetlenül a csővezetékekbe jut, ennélfogva még a lehetőségét is kerülni kell annak, hogy a leg­csekélyebb mértékű fertőzés bekövetkezhessék. Az első, ami az épületbe való belépéskor szembetűnik, az, hogy az összes ablakok sötétzöld üveggel vannak ellátva. Ez azt a célozza, hogy a vízben az emberi egész­ségre ártalmas baktériumok ki ne termelődjenek és meg ne élhessenek. Kétemberderék-vastagságú csö­veken ömlik be a két részre osztott medencébe a tajtékzó és szinte örökösen habzó víz. Ez a víz már kérész túlnyom ódott a tisztító berendezésen, énmélfogvá minőségileg teljesen kifogástalannak mondható. A víztisztító berendezés egyébként nem a Vízmüveik egész produktumát dolgozza át, hanem csupán azoknak a kutaknak a hozamát, amelyek­nél a bakteriológusok esztendőkkel ezelőtt nagyobb­mérvű vas- és mangántartalmat állapítottak meg. A vízszűrő berendezést magában foglaló épületben meglehetősen átható klórszag terjeng, amint azon­ban a víz már tisztított állapotban elhagyja a szű­rőberendezést, ez a kellemetlen szag teljesen meg­szűnik. A két átemelőtelepen épp úgy, mint a káposz- tásmegyeri főtelepen, a legmesszebbmenő követelményeket is kielé­gítő szociális és higiénikus berendezések állanak az üzemben alkalmazott személyzet rendelkezésére. Minden egyes munkásnak külön ruhafülkéje van, de gondoskodott a székesfőváros vezetősége arról is, hogy a telepeken zuhanyozó berendezések állja­nak rendelkezésre. Az átemelőtelepek épp úgy, mint a főtelep, gyönyörű park közepén emelkednek és ha az ember nem látná a lépten-nyomon emelkedő kútdombokat, valóbem azt hinné, hogy valamilyen üdülőhelyen van. Az aknák története Az üzempolitikai bizottság a Vízművek veze­tőségének kíséretében a telepek tanulmányozásán kívül megtekintette az I. számú tartalékalagutat is. Pap Ferenc vezérigazgató szakszerű magyarázatot tartott, amelyben méltatta azt a rendkívül nagyjelentőségű műszaki teljesítményt, amellyel a magyar mérnökök a Duna alatti járható tartalék- alagutakat úgyszólván rekordidő alatt épí­tették meg. A vezérigazgató előadásából kiderült, hogy egész Európában elsőízben alkalmazták a Duna alatt létesült tartalékálagutak építésénél a német Han- ninger mérnök ama rendszerét, amely a speciális acéhnarópajzs útján törte át a Duna medre alatti földrétegeket. Pap Ferenc vezérigazgató érdekes előadásában megvilágította azt is, miért nem sike­rült az első vállalkozóknak a Duna alatti alagutak megépítése. Ezek a vállalkozók abból a feltevésből indultak ki, hogy ha ezelőtt 35—36 esztendeje min­denféle különösebb berendezkedés nélkül sikerült a jelenleg is üzemben lévő bujtatok megépítése, ak­kor nekik sincsen különlegesebb műszaki berendez­kedésekre szükségük. Tervük sajnos nem sikerült, mert miután a levezetőaknát elkészítették, rá kel­let jönniök arra, hogy a meder alatti fúrás a ren­delkezésükre álló: kezdetleges módszerekkel keresztül nem vihető. Az újonnan bekapcsolt két vállalkozó azután a legmodernebb technikai felkészültséggel fogott bele az alagút fúrásába, és mint az eredmények mutatják, teljes sikerrel, A pár hónappal ezelőtt teljesen elkészült két járható tartalék alagútban azóta megépítették a csőtartó bakokat is. A beszivárgások úgyszólván teljesen megszűntek, ennélfogva egy-két hét múlva meg fogják kezdeni a vízszállító csövek beszerelési munkáját. Baleset a kasylőlemetőben Papp Ferenc vezérigazgató a tartalékalagutak építése során felmerült nehézségekről is beszámolt, többek között felemlítette azt a rendkívül érdekes esetet, amikor fúrás közben egy ősrégi kagylótemetőre buk­kantak. Valamilyen, a történelemelőtti időkben előállott vulkanikus kitörés eredményeként a hamu és a láva egész sereg kagylót zárt el hermetikus burkolattal a külvilágtól és most a fúrás közben ezt a burko­latot áttörték. Ebben a kagylótemetőben ezer és ezer ősrégi kagyló volt, amely, amikor a levegő hozzá­fért, erjedni kezdett és rendkívül erős kénhidrogént terjesztett. A magyarázat arra is kiterjeszkedett, hogyan jött létre egyes kutakban a nagyobbmérvű vas- és mangántartalom. Szakértői megállapítások szerint ennek közvetlen oka az úgynevezett trianoni gát volt. Ezt a gátat a nemzetközi Duna-bizottság intéz­kedése folytán azért kellett építeni, mert a Duna o része meglehetősen eliszaposodott és veszélyessé vált a hajózás számára. A gát megépülése viszont azt eredményezte, hogy a mögötte elterülő Dunarész még fokozottabb mértékben iszaposodott, s azok a kutak, amelyek vízhozamukat ennek a Dunaágnak szűrőrétegein keresztül nyerik, eldugultak, ami a vas- és mangántartalom kifejlődését nagymértékben siettette. A bizottság tagjainak a tartalékalagútban való tartózkodásakor egyébként kisebb baleset is történt. Rövidzárlat következett be és teljesen sötét lett az alagútban, aminek következményeként Molnár Aladár főtanácsos véletlenül lelépett az alagút fenekén elhelyezett deszkáról és - lezuhant a járda alá. Esése közben felsértette állát, úgyhogy a sebet a közeli Károlyi kórházban három öltéssel kellett be­varrni. Látogatás a legrégibb vízszolgáltató telepen A bizottság szemleútja az Országház-téren lévő földalatti gépházban fejeződött be. A gróf Tisza István-szoibor közvetlen közelében van ez a telep, mélyen a föld alá süllyesztve. Ez a székesfőváros legrégibb vízszolgáltató berendezése, amely egy 1067 méter hosszú vízszintesen fektetett cső, úgy­nevezett galéria segítségével naponta 18.000 köbmé­ter vizet termel és azt közvetlenül juttatja Buda­pest vízhálózatába. Nemrégiben ezt a gépházat is yillamosüzemre szerelték át, ezidőszerint két darab 375 lóerős elektrómotor szolgáltatja az energiát. A Víziműveik jelenlegi produktuma napi 170— 243.000 köbméter között ingadozik. Ebből a főtelep 190.000, a budaújláki vízmű 35.000, az Országház-téri telep 18.000 köbméter vizet képes szállítani, ha azonban a közeljövőiben bekapcsolódik a már köz­vetlen befejezés előtt álló békásmegyeri vízmű- telep a maga napi 60.000 köbméteres produktumá­val, továbbá a már készenálló korányi telep saját 24.000 köbméteres termelésével, akkor ez a vízhozam 84—90.000 köbméterrel fog gyara­podni. Ez már olyan vízmennyiség, amellyel nemcsak a jelenlegi Budapest vízszükségletét lehet hiánytala­nul kielégíteni, hanem pár évtizeden át a várhtaó fejlődést is belekalkulálva, kellő mennyiségű vizet tud a székesfőváros szolgáltatni. Az üzempolitifcaii bizottság egyébként Pap Fe­renc vezérigazgató javaslatára elhatározta, hogy a közeljövőben tovább folytatja az üzem berendezé­seinek tanulmányozását, mégpedig elsősorban a jobbparti létesítményeknél. LATICEL a kényelem új korszaka GYÁRTJA: A MUtytyoc JlutyCft&daáciiyyÁz Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom