Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-11 / 10. szám
Budapest, 1936 március 11 9 Kamarai nap a városházán Irta: vág’vecsei WELLISCH ANDOR műépítész, törvényhatósági bizottsági tag Régi jó időkben, amikor még lüktetett az élet, amikor a magángazdaság mindenkit ellátott munkával, — aki csak dolgozni akart, — az iparosok nem igen törődtek a közületekkel, sőt nagy részük nem is szívesen vállalt közmunkákat, mert ezek lebonyolítása nehézkesebb volt, mint a magánmegbízásoké. De megváltoztak az idők. A magángazdaság — ha pillanatnyilag mutatkozik is némi javulás — nem képes gondoskodni a fejlődő iparról, ezért mindenki szeme a köziiletek felé tekint, onnan várják mindtöbben a megélhetést, a kenyeret. Közíileteken pedig nem az államot, hanem majdnem kizárólag a fővárost értik, amely a legsúlyosabb időkben is nehéz hivatása magaslatán áll: épít, alkot és teljesíteni igyekszik mindenkivel szemben és minden tekintetben szociális és kulturális kötelezettségeit. A főváros azonban, nehéz anyagi helyzetében, a szűkre szabott költségvetési keretek között, a szanálás időszakában szintén nem képes teljes mértékben kielégíteni minden követelményt, ezért hallatszanak azután elkeseredett panaszok a nagy- és kisipar köréből egyaránt. Ezért honosította meg kiváló polgármesterünk — immár második éve — az ú. n. kamarai napokat, hogy összeülve az ipar hivatott képviselőivel, meghallgassa a panaszokat és amennyiben méltányosak azok, segítsen, vagy legalább is — a lehetőség szerint — enyhítsen rajtuk. Helyesen jegyezte meg Szendy Károly a múlt héten megtartott kamarai napon, hogy százszázalékos elintézést minden felmerült kérdésben nem Ígérhet, de bizonyos eredményt mégis hoz minden ilyen értekezlet, és a bajok fokozatosan enyhülni fognak. És tényleg, az értekezlet nem múlt el eredménytelenül, mert a kisiparnak sok jogos kívánsága meghallgatásra talált. A harc a nagyipar és a kisipar között — folyik és nem könnyű feladat igazságot szolgáltatni akkor, amikor átevezzük, hogy egyik helyzete sem mondható rózsásnak. Mindegyiknek megvannak a súlyos gondjai, az élettel való nehéz küzdelmei. A nagyipar — néhány kiváltságos szakmát nem tekintve — azért küzd, hogy fedezze felnövekedett nagy rezsijét és eleget tudjon tenni a fokozódó igényeknek, amelyeket vele szemben a köz támaszt. A kisipar pedig félti a kis pinceműhelyét és azt a néhány szerény bútordarabját, amelyet állandóan a transzferálás veszélye fenyeget, mert képtelen eleget tenni a mind súlyosbodó közter- heknek. De hol van a pontosan megállapítható határ a kettő között1? A közszállítási szabályzat értelmében az építőiparban kisiparos az, aki az elmúlt két éven át 30.000 pengőnél nagyobb munkát nem végzett. Ha 'azonban a kisiparos egyszer elvégzett egy 35.000 pengős munkát, akkor mindjárt nagyiparosnak minősíthető és képes már teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket a nagyipartól várunk? Vagy pedig a nagyiparos, ha esetleg teljesen munfcanél- kül áll, ne ambicionálhasson a szerényebb viszonyok között egy-egy kisebb munkát is? Ez az a nehéz kérdés, amelyet közmegelégedésre megoldani nem lehet. Tudatában, vagyunk annak, hogy a nagy- ir>ar milyen nehéz helyzetben van és azt is tudjuk. hogy a fővárosnak és mindnvájunknak szükségünk van rá. Mert nagy feladatok előtt állunk, amelyeket megoldani csak a jól berendezett nagyipar képes, ezért gondoskodnunk is kell a megsegítéséről. De a helyzet ez esetben mégis a — gyöngébb — kisipar mellé parancsolt és arra az álláspontra kellett helyezkednünk, hogy bizonyos határig a közmunkákat kizárólag a kisiparnak tartsuk fenn. A főváros megértő polgármestere e kérést száz százalékig honorálta is és kimondotta, hogy a jövőben a 20.000 pengőig tejedő új munkákat és az 5000 pengőig terjedő átalakításokat kizárólag kisiparosoknak adják ki, még pedig építőmesterek és kőművesmesterek között egyenlő arányban. Kértük azt is, hogy a közmunkák kiadásánál — minden befolyástól mentesen, — a váltógazdasági rendszer érvényesül jön, vagyis, hogy a kiosztásra kei’ülő^nem épen zsíros kenyérből minél több adófizető polgárnak jusson legalább egy-egy morzsa. Meghallgatásra talált az a kérésünk is, hogy a csak néhány száz pengőt kitevő munkák közvetlen megbízás útján kerüljenek az iparosok közé, hogy ne kelljen ily számot nem tevő, apró ügyekben árlejtéseket hirdetni, ami csak feleslegesen terheli az ad,minisztrációt, hiábavaló munkát ad és költséget okoz számos iparosnak is. E kérdések kedvező megoldása nagy ,eredményként regisztrálható és megelégedést keltett a kisiparosok körében is. A vita mlásik nagy csoportja a magánipar és közüzemek között kiélesedett harc volt. Mi, akik évek óta harcolunk a közüzemek ellen és nem szívesen látjuk az illegális kon- kurrenciát, amelyet a köz a magángazdasággal szemben folytat, mégis úgy érezzük, hogy bizonyos objektivitást kell vinni e kérdésbe. Igen helyesen beszüntetett a főváros már eddig is több üzemet és főképen örvendetes az, hogy az üzemek mellett fennállott háziműhelyek nagyrészt teljesen megszűntek már: a még csekély számban meglévők feloszlatását is örömmel üdvözölnők. De vannak a fővárosnak olyan nagy üzemei, amelyekbe hatalmas összegeket invesztált és amelyek racionális vezetés és helyes gazdálkodás mellett a főváros költségvetéséhez évente tekintélyes összeggel tudnának hozzájárulni. Ezek feloszlatását, vagy értéken aluli árubabocsátását — a mai viszonyok között — a fővárostól kívánni és ezért felelősséget vállalni, nem lehet. Értjük ezen, a monopolisztikus jellegű üzemeken kívül, _ elsősorban a Községi Élelhiiszerüzemet. E mintaképen berendezett üzem hivatása magaslatán áll és a múltban nagy szolgálatot tett a köznek, de a jövőben sem nélkülözhetjük. Idéznem kell ismét Szendy Károlynak o sorok bevezetésében immár említett szavait, hogy teljes mértékben minden érdeket kielégíteni nem lehet. Erre sem polgármester, sem miniszter, nem képes. Az általános megelégedést egyedül a világkrízis megszűnése, az idők jobbrafordulása hozhatja meg, amelynek eljövetelében mindig és változatlanul reménykedünk. Nagygyűlést tartanak a faszerkereskedők az áruházak efiyre mohóbb terjeszkedése ellen A Fűszerkereskedők Országos Egyesülete március 22-én nagygyűlést tart, amelyen az áruházak túl- tengése ellen emeli fel tiltakozó szavát. A gyűlésen résztvesznek a fűszer- és gyarmatáru-nagykereskedők, festékkereskedők, cukrászok, cukorkakereskedők, hentesek és mészárosok is. Képviselőket küld a kereskedelemügyi minisztérium, a főváros, több más hatóság, a Kereskedelmi és Iparkamara, az OMKE és több érdekképviselet. A gyűlésen határozati javaslatot terjesztenek elő, amelynek célja, hogy a kormány tiltsa be az áruházak élelmiszer osztályainak működését. Ezenkívül a meglévő áruházak terjeszkedése és új áruházak létesítése ellen kér a nagygyűlés sürgős törvényes rendelkezéseket. A kereskedelemügyi miniszter, mint a Fővárosi Hírlap, az áruházak túltengése elleni mozgalomnak előharcosa megírta, kilátásba helyezte az áruházakat megrendszabályozó törvény életbeléptetését, de a fűszerkereskedők és a hozzájuk csatlakozó szakmák tiltakozása azért nem hiábavaló, mert a törvényes intézkedések életbeléptetéséig rendelkezésre álló időt fokozott mohósággal igyekeznek kihasználni az elhatalmasodott áruházak. Tovább fart o harfel-nralom a péheh iparfesiaiefóben A Budapesti Sütőipartestület legutóbbi közgyűlésén viharos jelenetek között szavazott bizalmatlanságot vezetőségének, azért, mert a pékkartel vezetőségében is résztvesz. A pékek szabadságharca indult meg ezzel a kartel ellen és a többség mozgalma akkor célt is ért: az elnökség lemondott Hétfőn az ipartestület rendkívüli tisztújító köi- gyűlést tartott, amelyet Bdrtl Tivadar tanácsi főjegyző, iparhatósági biztos vezetett. A kartel minden erejét latbavetve szervezkedett a közgyűlésre és nagy küzdelem árán sikerült újból behoznia a lemondott vezetőséget. Elnök lett Ruzicska Ede, al- elnökök: Trutzl Adolf és Gross Jenő, pénztáros Gross Menyhért, az iparosszók elnöke Pécsi Miklós, alelnök Neumann Béla. A pókpárt nagy elégedetlenséggel vette tudomásul, hogy tovább tart az ipartestületben a karteluralom, amelyet már nemcsak a fogyasztó közönség, hanem a pékek meg nem szervezett, nagy többségű is megelégelt. A főváros képviselői a Bécsi Nemzetközi Vásáron. A Budapesti Nemzetközi Vásár vezetőségének kezdeményezésére március 8-án, vasárnap, mintegy háromszáz budapesti kereskedő és iparos látogatott el az osztrák fővárosba, hogy résztvegyen a Wiener Messe megnyitásán. Eredetileg Szendy Károly polgármester, a budapesti vásár elnöke is csatlakozni kívánt a budapesti küldöttséghez, minthogy azonban másirányú elfoglaltsága megakadályozta az utazásban, megbízásából báró Babarczy István dr., iparügyi tanácsnok utazott Bécsbe gróf Lázár Imre tanácsi fogalmazó társaságában. A Bécsi Vásár vezetősége ünnepélyes fogadtatásban részesítette a budapesti vendégeket, akiknek tiszteletére vasárnap este díszvacsorát is rendeztek. Báró Babarczy tanácsnok kedden reggel számolt be a polgármesternek bécsi tapasztalatairól. Törs Tibor — a Filmbank elnöke. A cégbíróság folyó évi február 29-iki bejegyzése szerint Filmbank Rt. néven új hitclszerv létesült, amely magyar filmek gyártásának finanszírozásával a mozi és filmszakma körébe vágó hitelügyletekkel kivan foglalkozni. A Filmbank Rt. elnöke Törs Tibor országgyűlési képviselő, a kitűnő ujságiró és ügyvezető igazgatója Geiger Richárd, a filmszakma ismert nevű reprezentánsa. Közgyűlés és az igazgatóság kiegészítése a Belvárosi Takaréknál. A Belvárosi Takarékpénztár rt. 1936 március 7-én tartotta. Székely Ferenc elnökletével 42. évi rendes közgyűlését, mely az igazgatóság valamennyi javaslatát egyhangúlag elfogadta és határozatilag kimondta, hogy az elmúlt évbe is elért 315.269.95 pengő tiszta nyereségből 100.000 pengőt a rendes tai’talék javára, 50.000 pengőt az ingatlanértékcsökkenési tartalékalap javára, 25.000 pengőt a nyugdíjpénztár javára, 5000 pengőt a tisztvistlői jóléti alapok javára, 135.269.95 pengőt pedig elővi- telre fordít. A közgyűlés magáévá tette az igazgatóság azon megokolt álláspontját, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel ezidén sem fizet osztalékot, hanem az elért teljes nyereséget a takarékpénztár belső megerősítésére használja fel. A választások során a közgyűlés az igazgatóságba a lelépő tagokat, továbbá új tagokul dr. Pctri Pál ny. államtitkárt, a választmányba pedig Borlay Károlyt, Erős Nándort, dr. Halápi Jánost, ifj. dr. Héder Lajost, Hess Ervint, dr. báró Kéthly Károlyt, Lazeski Árpádot, dr. Ofner Alfrédot, Pálos Ernőt és Somló Dezsőt választotta meg. A közgyűlést követő igazgatósági ülésen dr. Héder Lajost és Halápi Oszkárt az igazgatóság alelnökeivé választották. A Nemzeti Takarékpénztár és Bank Rt. e hó 3-án tartotta 42. rendes közgyűlését, báró tornyai Tornyay Rezső elnöklete alatt. A közgyűlés az igazgatóság összes előterjesztéseit egyhangúlag tudomásul vette és elhatározta, hogy a belső tartalékolások után kimutatott 17.589.79 pengő tiszta nyereségből — a tartalék- és nyugdíjalap meg felelő javadalmazása mellett részvényenként 50 fillér osztalék fizettessék. A 42. számú szelvény március 4-től kezdődőleg az intézet pénztáránál, vala mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Eanknál kerül kifizetésre. Elhatározták a Hungária műtrágyagyár üzem- bővítésének megkezdését. A Hungária Műtrágya, Kénsav és Vegyiipar Részvénytársaság igazgatósága március 6-án megtartott ülésén megállapította az 1935. üzletév mérlegét és oly javaslatot tesz a folyó évi április 22-ére egybehívandó közgyűlésnek, hogy az értékcsökkenési tartalékalapnak 750.000 pengővel való javadalmazása és az érdekeltségei nél való nagyobb leírás után fennmaradó 53.636.04 pengő nyereség az 1936. üzletév számlájára vitessék át. Egyben, miután az üzembővítésre vonatkozó összes részletkérdések letárgyaltattak, elhatározta az igazgatóság az építkezés és berendezés mielőbbi megkezdését. A Gscliwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár részvénytársaság március 7-én megtartott rendes évi közgyűlése az 1935. évre részvényenkint 35 pengő, hányadrészvényenkint 7 pengő osztalék kifizetését határozta, el. A szelvények folyó évi március hó 9-től kezdve kerülnek beváltásra a résztvénytársaság központi irodájában (IX., Ipar- utca 17) és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. A fővárosi pénzintézetek és a kormány inség- nkciója. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete március 6-án TVeiss Fiilöp elnöklete alatt ülést tartott és egyhangúlag azt a határozatot hozta, hogy a budapesti bankok és takarékpénztárak a maguk részéről 50.000 pengőt ajánlanak fel a Kozma Miklós pénzügyminiszter által megindított ínség- akcióra. szánt segélyösszeg gyanánt. A fővárosi pénzintézetek tisztviselői karukat arra szólítják fel, hogy havi fizetésük egy százalékát ajánlják fel erre a célra. A TÉBE hét vidéki körzete a vidéki pénzintézetek körében vezeti a segélyakció céljaira szolgáló gyűjtést. Előléptetések az Angol.Magyar Bankban. Az Angol-Magyar Bank igazgatósága az életbeléptetett új intézkedések révén az első kategóriákban lévő tisztviselők fizetését lényegesen felemelte. Ezenkívül igen sok előléptetés is történt az intézetnél. így László Mór és Stricker Ferenc aligazgatókat igazgatókká, dr. Szűcs József ügyészt főügyésszé, dr. Franki Kálmán h. ügyészt ügyésszé nevezték ki. Erdősi Antal, Kadosa Géza, dr. Karg Frigyes báró és Vadász Emil cégvezetőket aligazgatókká, dr. Moess Károly fiókigazgatót aligazgatóvá és Biró Jenő h. fiókigazgatót fiókigazgatóvá nevezték ki,
