Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-30 / 39. szám
liuäapesi, 193# szeptember 30 5pqwe<JVrfv«rac-,~~ "fPinnnWi .. 'S-:- am FELELŐS SZERKESZTŐI Eäöiizeäesä ár: ECsÉSS ÉVRE .....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE . . ..............................12 PENGŐ EGY ES SZá^i áKM: 5© IFSLLÉa ArusSSják as összes ?sySz»paií!ii'Oía©lkfean s DUCI® EMIL Txsttvvzzjmzzfíigay^Tfyfgqa ME^JELESSiSC MSNDE^ S££3tO>áN Szerkesztőség és hiadéhilvatat: SÜSÄPES7, ¥3., AN^R&SSY-ClT SO. TeSeíon: 1-137-15 - PosSassskk: 40.424 äff-SKSHSSHaHSaKSS Budapest szíve és Pest kör nyék Még a tavalyinál is nagyobb felkészültséggel vesz részt a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja a költségvetési vitában fl párt álláspontja a függőben levő városrendezési kérdésekben A főváron ‘költség-vetési tervezete fekszik előttünk: kötetek és fűzetek sorozata, telve számok és betűik kápráztató légiójóval. Am ezek a betűk nem holt betűk — amint anoindaini szokták — és a, számok inéin bolt számok: a mii) Budapestünk élete él bennük, gondolatok, tervek, koncepciók, beteljesülő kívánságok rajzanak elénk a sorok közül és a rubrikákból felénk int a vigasztalás, nem illúzióik formájában, hanem a számok pozitív igazmondásával, hogy megindultunk azon az utón, amely felfelé vezet. Élnek ezek a számok és — szinte misztikus érzéssel döbbenünk rá — él a számokban az a nemes férfiú ás, akinek ma frissen hantolt sírja előtt állottunk. Liber Endre szól hozzánk abból a kötetből, amely hivatalos nyelven Budapest költségvetésének kilencedik fejezete és amely a polgármesteri kilencedik ügyosztály számvetését mutatja be. Az ügyosztályok egész sora volt az ő ellenőrzésére bízva és mindezek költségvetési tételeiben nyoma van vezető munkájának, de egyénisége, lelke legjobban a szociálpolitika és közjótékonyság munkájában olvadt fel, a kilencedik fejezet számosai o-painak. tükrében elevenedik meg előttünk a halott Liber Endre. Nincs ennek a füzetnek egyetlen olyan tszáraznak látszó adata, amelj ne viselné magán Liber Endre meleg, szerető' szívének megnyilatkozását. Nem mondunk újat vele, ha megállapítjuk, ho;gy 1916 óta, szóval amióta felelős állásba került, kereken húsz esztendeje a milliós nagyváros szociális és kulturális életében nem történt olyan esemény, amelyet nem ő kezdeményezett, nem ő irányított, néni ő szervezett megfoghatatlan ideából kézzelfogható valósággá. Liber Endre meghalt, de él az a tervezet, amely erre az esztendőre hivatott az élet hajótöröttjeinek sorsát biztosítani. A számoszlopok szürke egymásutánjában egymás alatt sorakoznak fel az egész metropolis élete szempontjából is tekintélyes és számottevő tételek az Ínségesek támogatására, a sze- retet-otthonok, a hajléktalanok menbelyei, az árva- liázak, az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi intézmények, a szükséglakások, a népszállók, népházak, népfürdők és más egyéb humanitárius elgondolások istápolására. A megcsonkított ország fővárosában Budapesten esztendők óta óriási tömegek: csecsemők, gyermekek és ínségbe jutott felnőttek abból élnek, hogy eltartja őket a jószívű polgárság. Ez a város táplálékot ad az éhezőnek, az illetőségre, a hovatartozásra való tekintet nélkül gyógyítja a betegeket, ugyanígy minden megkülönböztetés hijján kultúrával és művészettel igyekszik szebbé és elviselhetőbbé tenni az élet valamennyi frontját. Éppen ezért nem értjük azt a harcias haragot, amelyet a vidék, nevezetesen a fővárost közvetlen környékező vidék tanúsít Budapest ellen. Egymást érik az ankétek, egymásután látnak napvilágot nyomtatványok és nyilatkozatok, amelyekben Pestkörnyék hol élénken, hol egyenesen haragosan tiltakozik valami ellen. De mi ellen tiltakoznak ennek a szeretetreméltó és jóindulatú világvárosnak haragosai? Csekélységek ellen. Rossznéven veszik, hogy a villamosvasút viteldíjat szed tőlük, méltánytalannak tartják, hogy a városban eladott portékájuk után adót, vagy vámot szednek. Harcias gravamenjeikben nem emlékeznek meg azonban arról, hogy itt, nálunk jutnak kultúrához, mi, budapestiek tartjuk fenn a könyvtárakat, múzeumokat és színházakat, elfelejtik, hogy betegeiket ennek a városnak kórházai segítik vissza az életbe, nem nézik meg az úgynevezett részletes költségvetést, amelyből kitűnik, hogy a budapesti betegek megfizetik ápolási költségüket, a vidékiek nyolcvan százaléka azonban nyomtalanul eltűnik, miután visszanyerte egészségét. És nem akarnak ráeszmélni arra, hogy ez a város nehéz milliókkal istápolja az árvákat, az élet árváit, akik elesettségiikben mindig megtalálták Budapest szívéi. Köztudomásúlag a legutóbbi napokban került nyilvánosságra a székesfőváros 1937. évi költségvetésének tervezete. Errői a kérdésről a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja első pártvacsoráján, mint arról más helyen hirt adunk, Bódy László tanácsnok Zsit- vay Tibor, a Nemzeti Egység Fővárosi Pártja elnökének a felkérésére előadást tartott. Időközben a költségvetési előirányzatot megküldték az egyes bizottsági tagoknak s lígy értesültünk, hogy a párt a legintenzivebben készül foglalkozni a költségvetési vita előkészítésével. Éppen ezért felkerestük a pártban VÁLYI LAJOS csr. a Nemzeti Egység Pártja még a tavalyinál is nagyobb előkészültséggel és felkészültséggel vegyen részi a székesfőváros közönségét olyannyira érdeklő költségvetési vitában. A Nemzeti Egység Fővárosi Pártja október 5-e és 17-e közé eső héten fog több pártértekezleten foglalkozni a költségvetési előirányzattal és a pártnak és a kerületeknek kapcsolatos indítványaival és kívánságaival. Ezeknek a pártértekezleteknek a során fog a párt határozni a tekintetben is, hogy az egyes tárgyakhoz kik és milyen indítványokkal szóljanak hozzá. — Arra a kérdésre, hogy mi a pártnak az általános benyomása a jövő évi költségelőirányzatot illetőleg, csak egész általánosságban válaszolhatok. Ebben a tekintetben ugyanis még* csak a sajtóközlemények és ezenfelül Bódy tanácsnok úrnak a nyilatkozata áll a párt erndelkezésére, amelyből mindenesetre örömmel kell megállapítani azt, hogy a költségvetés kerete tovább nem zsugorodott, hanem, ha csekély mértékben is, de ismét gyarapodik, ami kétségtelenül az optimizmus jele és a gazdasági élet egészséges vérkeringésének a tünete, amit egyébként még csak megerősítenek azok az adatok, amelyeket a pénzügyi ügyosztály tanácsnokától a jövő évre tervezett beruházásokra, a fővárosi ipar és kereskedelem foglalkoztatására vonatkozólag hallottunk. Megkérdeztük Vályi Lajos dr.-t ezután, hogy mi a párt álláspontja azokat a régebbi kerületi követeléseket illetőleg, amelyekre már a korábbi költségvetések keretében a fedezet is megvan, de amelyek eddig kivitelre nem kerültek. így különösen megkérdeztük az úgynevezett halálsorompók ügyére, a sertésszállás-kitelepítésére, valamint a legerősebben fejlődő, de utak és közművek tekintetében mégis elhanyagolt területek, így a Szent Imre város és a Hegyvidék rendezési kérdéseire vonatkozólag. Vályi Lajos dr. erre a következőket válaszolta: — Tudomásom szerint a párt egyáltalában nem hajlandó engedni abból az álláspontjából, hogy a halálsorompók elintézésének az ügyét tovább halogatni nem lehet. — Köztudomásúlag ez a kérdés azért halasztódik, mert a M. Kir. Államvasutak a főváros területén futó vonalaknak olyan átépítését tervezi, amely a halálsorompókat általában kiküszöbölné. Ez azonban már évek óta húzódó ügy, viszont a közönséget nem lehet tovább is bizonytalanságban és életveszélyben tartani s éppen ezért amennyire én tudom, pártunknak a költségvetési tárgyalás során ebben a kérdésben az lesz az álláspontja, hogy mert a Kőbányán építendő szükséglakások ennek a követelésnek a maradéknélkül való megoldását immár még sürgősebbé, még halaszthatatlanabbá teszik. Állandó a panasz, hogy Kőbánya elmarad és nem követi fejlődésében a székesfőváros egyéb perifériáit, sőt azt lehet mondani még a főváros halárain túl fekvő községek fejlődését sem. Pesztszent- lőrinc, Rákoskereszttur, Vecsés, Rákosliget, Rákos- begy, mindannyian rohamosan fejlődnek, míg ezzel szemben az aránylag sokkal könnyebben megközelíthető Kőbánya az építkezésben elmarad. Azok, akik a kőbányai viszonyokat ismerik, azt állítják, és ez nagyon kézenfekvő is, hogy ennek éppen a sertésszállások az okai, mert senki sem akarja a nyári pihenésre szánt estéit kellemetlen sertésbűzben tölteni. Egész jogos tehát Kőbánya követelése, amikor ennek a kérdésnek a végére kíván járni és ebben a törekvésében Kőbánya polgárságát a mi pártunk éppen úgy támogatni fogja, mint minden más jogos kerületi közérdeket. — Ami a Hegyvidék út- és csatornaépítési viszonyait illeti, mint Szent Imre városi bizottsági tag éppen én vagyok az, aki leggyakrabban feszegetem ezt a kérdést és hogy a Hegyvidéknél maradjunk, felszólalások és cikkek sorozatában igyekszem előrevinni a Sasad út- és csatornaépítését. Ez áll azonban a többi kereületekre vonatkozólag a kerületket képviselő bizottsági tagtársaimat illetőleg is és ebben a tekintetben csak a rendelkezésre álló anyagi keretek szabnak törekvéseink elé határt. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy az út- és csatornaépítési keretet amennyire csak lehet, fejleszteni kell, mert ez egyike a legproduktívebb és egyben a leg- szooiálisabb befektetéseknek. A jó út és a csatorna mint közlekedési és mint közegészségügyi tényező feltétlenül hálásan visszafizetik a reájuk fordított munkát és költséget. Azonkívül az út- és csatornatörvényhatósági bizottsági tagot, aki mint a főtitkár helyettese a költségvetési vita előkészítésére kapott a párt elnökétől megbízást és tőle kérdeztük meg az erre vonatkozó közelebbi terveket. Kérdéseinkre a következő választ, adta: — A költségvetés közgyűlési vitája előreláthatólag október hó 28-án fog kezdődni és valószínű, hogy tárgyalási rend szerint fog lefolyni. A pénzügyi bizottság- tárgyalásai azonban már október bó 12-én kezdődnek. A pártelnök úrnak tényleg az az intenciója, hogy amennyiben záros határidő alatt nem lehet megállapodást létesíteni az Államvasutakkal az említett útépítés határozott időpontját illetőleg, az esetben a halálsorompók rendezésére rendelkezésére álló összegeket feltétlenül és haladéktalanul fel kell használni és meig kell szüntetni az e tárgyban már csaknem egy fél évszázad óta fennálló sérelmes állapotokat. — A sertésszállások kihelyezését mindig követeltük és követelni fogjuk most annál is inkább,
