Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-04 / 9. szám
Csábító problémák a Józsefvárosi személypályaudvar megnyitása körül Irta: GAZDY JENŐ törvényhatósági bizottsági tag Bessenyey Zénó dr. figyelmébe l Idegenforgalom és városrendezés most divatos problémák. Sok bába sürög-forog e kérdések körül. Csak el ne vesszen — a sok bába között a gyerek. Az idegenforgalomnál már is bizonyos zavaros momentumok jelentkeznek, amelyeknek eliminálása, amint arra egyik nemrégen megjelent cikkemben már rámutattam, nagyon is kivánatos volna. Ha egy cél felé is tartanak a különböző faktorok, mégis könnyen megtörténhetik, hogy vagy eliramodik egyik a másiktól, vagy keresztezik egymás útját. A városgazdasági bizottságban nem hiába nyilvánult meg bizonyos aggodalom. Jobb szerettük volna ezt az egész akciót ligy, ahogy eddig eredményesen működött, a főváros szakembereinek kezében meghagyni. — Végre is, akármerre megyünk Európában, az idegenforgalom szempontjaiból a főváros dominál, még akkor is, ha egyébként a tengerparti vagy magaslati helyek felé irányul az érdeklődés. Legalább is igyekeznek a fővárost is belevonni az idegenforgalom útirányaiba. A fővárosnak idegenforgalmi szempontból való fejlesztése pedig elsőrendű várospolitikai feladat, amely mélyen belenyúl a főváros polgárságának vitális érdekeibe és azonos kapcsolatba kerül a városrendezési problémákkal is. Összeegyeztetni a városi polgárságnak a városrendezéssel kapcsolatos érdekeit az idegenforgalom érdekeivel, ott, ahol találkoznak, vagy találkozniok kellene, megállapítani az elsőbbségnek egyik vagy másik irányban való fontosságát, nem csekély, állandó és körültekintő megfigyelést igényel. Ezt csak olyan helyről lehet biztonsággal végezni, ahová a különböző érdekeltségek szálai mind összefutnak. Ahonnan egy gombnyomással lehet minden irányban intézkedni. Ezt tapasztaltam, amikor Bécs, Berlin, Páris, London, Róma vagy Varsó idegenforgalmába sodródva, figyeltem az eseményeket és ennek a hiányát éreztem, amikor kelet felé menve, eltávolodtam az európai civilizációtól. Igaz viszont, hogy a legnagyobb élményeket mégis a Kelet exotikus világában éreztem. Kétségtelenül azért, mert egészen más, különleges benyomások hatottak rám, mint a félig-meddig uniformizált nyugati nagyvárosok világában. De amit az egyik kultúrában és civilizációban nagyszerűt, a másik eredetiségben érdekeset produkál, össze is lehet egyeztetni, sőt összefogni, ahol erre megvannak az adottságok. És ebben a tekintetben Budapest párját ritkítja. Mindig ez volt a meggyőződésem, amikor külföldi utaimról visszatértem. Különösen a háborúelőtti időkben, amikor Budapestről még a tenger és a magas hegyvidék is könnyen elérhető volt. Nem szabad azonban az idegenforgalommal kapcsolatos városrendezési terveknek egyoldalúan a Duna partjára szorítkozni. Az idegent nemcsak a Duna partjain — főleg esti kivilágításban — mutatkozó páratlan szépségű panoráma érdekli. Hanem érdekli őt a város lüktető életforgása is és kétségtelen, hogy ennek is megvan — főleg Nyugat felé — a maga hatalmas propagandisztikus ereje. Az élni- akarás, az élnitudás lüktető ritmusa mindenkinek imponál, mindenkit gondolkodóba ejt, összehasonlításokra szuggerál és ezek az összehasonlítások csak előnyünkre szolgálhatnak. Ezért szükséges az egyes elhanyagolt városrészek fejlesztésére is gondolni. Különösen ott, ahol erre minden alkalom megvan. Nemcsak a lokálpatrióta beszél belőlem, amikor itt a Józsefvárosra gondolok, ahol több mint 40 éve kísérem figyelemmel ennek a nagyszerű és legnagyobb városrésznek emelkedését és sajnos, egy idő óta stagnálását, de általános érdeket is szolgálok, amikor az elmondottakkal kapcsolatban a józsefvárosi problémák megoldását sürgetem. — Sokáig, éveken keresztül taglalták a halálsorompók kérdését és keresték a megoldást. Végre valamennyi fórum megállapodott a keresztülvitel módjára nézve és ezzel kapcsolatban, ami a Józsefvárost elsősorban érdekli, megállapodtak, hogy a régi Józsefvárosi személypályaudvart újból be kell rendezni és megnyitni, elsősorban a kelet és délkelet fellé irányuló forgalom részére. Nagyon jó gondolat, mert egyrészt a Keleti pálya,udvart a, nemzetközi és gyorsforgalom részére tehermentesíteni alkalmas, másrészt kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy a túlontúl megterhelt Rákóczi-út forgalmát is csökkentse és a forgalom egyrészét az erre kiválóan alkalmas Baross-utcán végig vigye le a Kálvinién elágazó ponthoz, ahol azután eloszlik. De közben is keletkeznék bizonyára elágazó forgalom a Baross-utca és a Nagykörút sarkánál, különösen a Horthy Miklós-híd felé. A Józsefvárosi személypályaudvar restaurálása és megnyitása nagyszerű perspektívát nyújt az Orczy tértől a Kálvin-térig terjedő útvonal fejlődésére. Ha az Orczy-teret és a közbeeső Kálvária-teret, Mária Terézia^teret, 32-esek terét, a körúti keresztezést és az út végén a Kálvin-teret megfelelően rendezik, ez az útvonal szebb lesz, mint a Rá'kóczi-úti, mert a pályaudvarról és a pályaudvar felé irányuló forgalom természetszerűleg magával fogja hozni az útmenti városrészek további fejlődését, a kereskedelem és egyes iparágak jelentékeny fellendülését. A 32-esek terén lévő csúf dohányraktár telkén hatalmas szállodának kellene épülnie, amire amúgy is nagy szükség van idegenforgalmi szempontokból. Az útvonal körúti keresztezésének környékén található nagyszerű kávéházak és a József-körúton máris meglevő kitűnő üzletek készen várják a forgalom fejlődését, a Józsefváros stagnáló életének feí- pezsdülését. A Kálvin-térnek már ma is igen nagy, talán legnagyobb forgalma természetesen megkövetelné, hogy egyidejűleg a Kálvin-tér közlekedésének rendezése is megtörténjék, figyelemmel az új pályaudvarról a Belváros felé és azon túl terjedőleg irányuló forgalomra is. Régi meggyőződésem, hogy a Kálvin-tér és a Vörösmarty-tér közötti földalatti vasutat meg kell csinálni. Enélkül sem a Kálvin-tér, sem a Belváros forgalmi kérdéseit helyesen és véglegesen megoldani nem lehet. Ha az üzempolitikai bizottság megállapítását elfogadjuk, ennek az egy kilométernyi távolságnak földalatti áthidalása nem kerülne többe 6 milliónál. Két évre elosztva, ez az összeg nem olyan jelentékeny, hogy még a mai időkben is ne lehetne rá fedezetet találni. Kapcsolatban egyrészt a Józsefvárosi pályaudvarral, másrészt a Kálvin-tér elosztó forgalmával és bekapcsolva a Vörösmarty-téri földalatti és autobuszállomással, ez a vonal igen nagy jelentőségű és kétségtelenül rentábilis lenne. — És megoldaná a Dunaparti korzó kérdését is, mert ebben az esetben nem lehetne kifogás a Belvároson átfutó és a Dunaparti korzón folytatódó villamos vonalak kikapcsolása ellen. Enélkül azonban — a Józsefváros szempontjából — nem szívesen látnánk, a Baross- utcán közlekedő és a korzón áthaladó, villamos vonalnak az Eskü-téren való megszakítását, amely az egyetlen átszállás nélküli lehetőséget adja a Dunapart és a Margithíd felé. A Józsefvárosnak ilymódon remélt fellendülésével kapcsolatban újabb momentumok jelentkeznek, amelyek a Nagyfuvaros-utcában annakidején népfürdő céljára vásárolt városi telkeknek eladása ellen szólnak. Az a körülmény, hogy a IX. kerületi Dandár-utcában létesített népfürdő nem prosperál, nem elegendő érv ahhoz, hogy a főváros legnagyobb és legnépesebb kerületében már régen sürgetett népfürdőt meg ne csináljuk. A Dandárutcai eset legfeljebb tanulságul szolgálhat arra, hogy ezt a fürdőt nem úgy kell megcsinálni és adminisztrálni, hanem a számbajövő közönség igényeinek megfelelőbben. A népszerűsítés szempontjából pedig hatékonyabb eszközökkel és hozzáértéssel. Ugyanígy vagyunk a_ belső Józsefvárosban megszüntetett elemi iskolával is, amelynek visszaállítása, illetve megfelelő felépítése érdekében már indítványt is^ tettem a közgyűlésen. Erről a kérdésről egyébként már bővebben nyilatkoztam a Fővárosi Hírlap-nak. Rendkívül érdekel bennünket az OTBA- kórház építésének a kérdése is, mert erre a célra a legmegfelelőbb_ hely a Józsefváros volna, tekintve a klinikák közelségét és azt az előnyt, ami ebből a betegekre hárulhat. A Józsefváros igen jó levegőjű városrész és itt igazán nem volna nehéz a kórház részére szükséges telket megszerezni. Ha ezekkel a tervekkel együtt megvalósulna a Józsefváros közönségének az a kívánsága is, hogy a túlsűrűn lakott városrészek több levegőhöz juthassanak (ez is elsőrendű városrendezési szempont) és amihez Kozma miniszter úr legutóbbi nyilatkozata szerint remény van, hogy a Józsefváros utcáit megtisztítják az erkölcsi szempontokból botrányos elemektől, akkor megvalósulhat, amit szeretnénk. A Józsefvárosra szebb napok virradnak majd és a nyomasztó szegénység sötét árnyéka el fog tűnni a napsugaras jövendőben. Alapdíjas viilanytarifa mellett foglalt állást az üzempolitikai bizottság Az üzempolilikai bízóit tság Zsilvay Tibor dr. el- uöklésúved a múlt bóíeai szintű pennán, euciában volt. A szakértők párhuzamosan terjesztették be véleményüket egyrészt az elektromos áramtarifákról, másrészt a BSZKRT technikai berendezéseinél szükségelt változtatásokról. Hoór-Tempis Mór villamylarifa terve nagy vonalaiban egyezik az Elektromos Müvek igazgatósága által már korábban beterjesztett alapdíjas tervezettel, a részleteknél azonban olt órések vannak. A professzor felfogása szerint ugyanis rendkívüli figyelmet kell arra fordítani, hogy a tarifamódosítás után se következzék be az a helyzet, hogy a kisfogyasztók egy része visszatérjen a petroleum, vagy petroleum-gázlámpák használatára. Ezt megakadályozandó arra törekszik, bogy az alapdíjas rendszernél teljes mértékben érvényesüljenek a szociális szempontok. Nagy vita fejlődött a bizottságban az árammérő berendezések díjai körül is. Az Elektromos Müvek ugyanis ,a jövőben mindenütt az önkikapcsolós árammérőket akarják alkalmazni, viszont azoknak besaesósti költségeit önerejükből viselni képtelenek. Végleges határozat ugyan még nincs, a bizottsági tagok eddigi felszólalásaiból megállapítható azonban, bogy a kisebb kapacitású árammérőkért a felszerelés esztendejében 8, a nagyobbakért 20 pengőt kell a fogyasztóknak fizetniük. A 8 pengős árammérők hozzájáruláai díjait havi 50 filléres részlettel törleszthetik a fogyasztók. Sorra került a bizottságban a dunaparti villamosvonal kitelepítési kérdése is. Az előterjesztett szakértői vélemények szerint ma még korai lenne a Belváros dunaparti villamosforgalmának megszüntetése, annál inkább, mert a kereskedelemügyi miniszter véleménye szerint a pesti Dunaparton új főútvonalat kell létesíteni, amely a Boráros-téitől az újpesti bidig terjedne. A szakértők elvileg nem ellenezték ugyan a korzó kiszélesítését és ezzel együtt az ott lévő villamosvonal áttelepítését, határozottan hangsúlyozták azonban azt a felfogásukat, hogy addig, amíg megfelelő pótlásról nem gondoskodtak, az áttelepítésre gondolni nem szabad. Felvetődött az az ötlet, hogy a villamosvonalat a Duna alsó rakpartján helyezzék el, ez a kérdés azonban részben csak nagy költséggel, részben pedig nagy technikai nehézségekkel oldható meg. Számolni kell ugyanis azzal az eshetőséggel, bogy a magasabb vízállás bekövetkeztekor az alsó rakpartra felcsapnak a hullámok, ennélfogva a villamosvonalat nem lehet az alsó rakpart mai szintjén vezetni, hanem súlyos pénzösszegekbe kerülő vastraverzó-pályát kellene alépítményként al_ kalmazni. A szakértői megállapítások szerint ennek a pályának elkészítése legalább másfélmillió pengő költségei igényel.
