Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-12 / 6. szám
Budapest, 1936 február 12 9 Évekig tartó huza-vona és bírói ítélet után sem fizet az Adriai Biztosító Néhány héttől ezelőtt konkrét tíízbiztosításii per kapcsán arról számoltunk be, bogy a biztosított félnek milyen szívós küzdelmet kell folytatnia azért, hogy a fatelepén keletkezett tűzkárt az Adria Biztosítóval szemben érvényesíthesse. Másik konkrét per adatai — ameilyelt az alábbiakban ismertetünk — azt tanúsítják, bogy nemcsak a tűzbiztosítása ügyek lebonyolítáisámúl, hanem a betöréses lopásos ügyeknél leelekezett kárösszegek megtérítésénél is szokatlanul hosszú időre van szükség ahhoz, hogy a biztosított kárigényéhez bírói oltalom igénybevételi© mellett hozzájuthasson. Még 1938 augusztus 13-ára forduló éjszaka történt, hogy a Newyork palotában betörők jártak. Kibontották a mennyezet falát és így hatoltak be Stadler Tivadar divatáru kereskedő üzletébe. A betörők alapos munkát végeztek. A kereskedő megállapította, hogy a betörők által okozott kár végösszege 16.000 pengő, elkészítette a kárszámlát és benyújtotta az Adriai Biztosító Társulathoz, ahol még 1929 tavaszán 10 évi időtartamra 70.000 pengőre biztosította áruraktárát betöréses lopás ellen. Abban a hitben volt, hogy mint régi biztosító fél, minden komolyabb lakadékcsság nélkül megkaphatja a biztosítás révén a kárát. E felltievósé- fbien azonban alaposan csalódott. A biztosító tüzétes vizsgálat nélkül arra az álláspontra helyezkedett, hogy Stadler Tivadar kárszámláját nem fogadta el és hivatkozással a biztosítási kötvény feltételeire, a kárösszeg megállapítását szakbizotsági eljárásra kívánta bízni. Stadler ehhez minden további nélkül hozzájárult. E szakbizottsági eljárás kezdetién már súlyos komplikációk keletkeztek: az Adriai nem volt megelégedve a saját szakértőjének becslésével és mindjárt az eljárás elején visszavonta a maga szakértőjének a megbízatását. Némi huzavona után az Adriai újabb szakértőt delegált, de ennek a működése is komplikációkat eredményezett. Ügylátsz’ik, hogy ennek a működését is kifogásolta a biztosító, úgyhogy az új szakértő lemondott megbízatásáról. Ilyen körülmények között a biztosított fél a miaga külön szakértőjével egyoldalúlag állapította meg a betörés révén keletkezett kárát. Ez a szak- vélemény úgy szólt, hogy a betörők Stadler Viktor áruházából 16.192 pengő értékű árut vittek el. Az Adriai ezt a becslést sem fogadta el, így hát nem aradt mmás hátra, minthogy Stadler Tivadar a budapesti kir. törvényszék előtt beperelte az Adriai biztosítót kárösszegének A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában ismertettük azokat az adóügyi intézkedéseket, amelyekkel Németország különböző helyein igyekeznek megvédeni a kereskedőket a nagyáruházak mindent legázoló konkurrenciája ellen. Figyelemreméltó, hogy amíg külföldön már meglehetősen jól bevált és szisztematikus állami beavatkozással próbálják megmenteni a kisegzisztenciákat, addig nálunk egyelőre maguk a veszélyeztetett egzisztenciák harcolnak tiltakozó gyűlések keretében a nagyáruházak, a sokfiókos nagykereskedő cégek és a gyárak mindinkább elfajuló versenye ellen. így legutóbb a magyar fűszerkereskedőik léptek akcióba, hogy ne kelljen tisztes pozíciójuk védelmében egyszerre három fronton is harcolni. E bárom front: a szövetkezeti detail-árusitás, az áruházi fiiszerosztályok, végül a sokfiókos nagykereskedővállalatok konkurrenciája. A szövetkezetek ellen való küzdelem valamennyire megnyugodott, mert hiszen ezek elsősorban tagjaikat látják el. Annál erőteljesebb az áruházi fűszerosztályok egyre nagyobbmérvű terjeszkedése, főleg pedig azoknak a nagykereskedelmi vállalatoknak versenye, amelyek nemcsak a fővárosban, de megtérítése és járulékai iránt. A per során az Adriai mint alperes a kifogásoknak egész sokaságát érvényesítette. Magyar Béla dr. kir. törvényszéki bíró, aki előtt tárgyalták ezt az ügyet, bírósági szakértői eljárást rendelt el a kárösszeg helyes megállapítása érdekében. Stadler a bíróság által kiküldött szakértőnek rendelkezésre bocsátotta összes üzleti könyveit, az eredeti számlákat és az eredeti pénztárjegyeket is. Az Adriai a bírósági szakértő munkáját és szakvéleményét is többféle kifogással támadta meg, de a törvényszék e kifogásokat sorra elutasította és a törvényszék szakértőjének szakszerűen megokolt véleményét a kár mennyiségének megállapításánál — egypár apróbb tétel figyelmenkívül hagyásával — mindenben elfogadta. A bírósági szakvélemény szerint a felperes kára a betörésből kifolyólag 13.760 pengőt tesz ki. Ezt a megállapítást a bíróság magáévá tette. Most aztán annak az alperesi kifogásnak a bizonyítására került volna a sor, hogy a bűnügyi eljárás révén milyen ingóságok és milyen értékben kerültek vissza Stadler tulajdonába. A felperes azt állította, hogy semmit sem kapott vissza és ilyen körülmények között ennek az igazolása az Adriai Biztosító Társulatot terhelte. A bíróság felhívta az alperest, hogy erre irányuló bizonyítékait terjessze elő, de az Adriai végeredményben Semmiféle bizonyítékokkal nem rendelkezett, úgyhogy ezt a kifogást a per további során beigazolni meg sem kísérelte. Kísérletet tett az Adriai még többféle módon arra, hogy a pert tovább húzza-halassza. Újabb szakértői szemle elrendelését kérte, de a bíróság ezt az indítványát is, valamint a többit is elutasította. A betöréses lopás után harmadfél esztendő múlva csak most jutott a felperes abba a helyzetbe, hogy elsőfokú bírói ítéletet kapott. A törvényszék most kihirdetett ítélete arra kötelezi az Adriai Biztosító alperest, hogy 13.760 pengő tőkét, ennek a kamatait és 2685 pengő perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Ez még csak az első bírói fórum ég az eset előzményei valószínűvé teszik, hogy az Adriai Biztosító fellebbezéssel támadja meg a ránézve hátrányos ítéletet. Amíg a második bírói fórum dönt, addig kénytelen továbbra is várni a károsult és nélkülözni a kárösszeg megtérítését. országszerte sok fióküzlettel dolgoznak. A fűszerkereskedők érdekét elsősorban érinti ezen a téren a Meinl Gyula cég, a Fiumei Kávébehozatali és a Fratelli Deisinger cég konkurrenciája. Ez a három nagyvállalat tudvalévőén főleg olyan cikkeket árusít, amelyek a fűszerszakma körébe tartoznak, de amiközben portékáikat igyekeznek a fűszer- kereskedőkön keresztül népszerűsíteni, ugyanakkor rengeteg fióküzletet létesítettek, ami* által saját viszonteladóiknak csináltak lehetetlen konkurrenciát. A fűszerkereskedők egyelőre olymódon védekeznek ez ellen a furcsa verseny ellen, hogy ők maguk nem vásárolnak az említett három nagykereskedőtől. Ugyanígy kereskedelmi szempontból egész tűrhetetlen a cukorkagyárak konkurrenciája. Épp a napokban folyt le az áruházak és gyárak egészségtelen vei’senye ellen irányuló második tiltakozó nagygyűlés a Budapest Székesfővárosi Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületében, ahol megjelent Unkelhäuser Ferenc dr. kamarai titkár, Schück István, a KÉKOSz-Cukorkakereskedők elnöke, Marschallik Ferenc, a Baross Szövetség társelnöke és az érdekelt szakmabeli kiküldöttek, mintegy százhuszan. Spelter Henrik elnök megnyitó beszédében élesen kikelt a gyárak és áruházak mindjobban elfajuló versenye ellen, amely a tönk szélére juttatta az egész édesipart. Marschallik Ferenc minden érdekeltet meghívott a Baross Szövetség február 16-án tartandó nagygyűlésére, amely a Vigadóban élő tiltakozás lesz az áruházak és gyárak versenye ellen. Schück István bejelentése szerint egyes nagyáruházak már hajlandónak mutatkoznak méltányo- sabb álláspontra, a cukorkagyárak azonban, ezek élén első helyen a Stühmer cukorkagyár, állítólag 150 fiókát akarnak a közeljövőben Budapesten felállítani. Az érdekelt kereskedők bíznak a kormány jóindulatában, amely aligha engedi, hogy három-négy áruház és ugyanannyi gyár kedvéért tönkremenjen 30—40 ezer adófizető polgár megélhetése és jövője. * Mint már említettük, legutóbbi számunkban ismertettük a németországi intézkedéseket. De nemcsak Németországban és nálunk, hanem az egész világon gondot okoz a kormányzatoknak az áruházak versenye, így például Svájcban már közel három esztendeje tilos újabb áruházak létesítése, de tilos a meglévők kibővítése is. Ez a kétirányú tilalom fennáll természetesen az egységár- és a fióküzletekre is. Ilymódon tehát a svájci törvény a delail-kereskedelmet magához ragadó nagy tőkét igen erőteljesen korlátozza tevékenységében. Remélhető, hogy a mihamarabb tető alá kerülő magyar áruházi törvény megalkotói szem előtt fogják tartani ezeket a hasznosan bevált külföldi intézkedéseket. Kenyerei ott vásárol a viszontelárusltO, ahol neki leiszik A törvényszék érdekes Ítélete n péhkartel ellen Eraekes kártérítési per indult meg neiiájiy hónappal ezelőtt a központi járásbíróság előtt, liuffner An urasaié voillt a felperes, aki Stern József pékmestertől követeit kártérítést. Keresetében azt adta elő, hogy a Király-utcában volt neki pék- és éleimiszer- üzietle, amelynek kenyérszükségletét, mint viszonteladó, Stern József pékmestertől szerezte be. A pók- kartel jelölte ki számára ezt az üzletet, úgy hogy Igénytelen volt ennél a péknél vásárolni, noha a Stern által szállított kenyér élvezhetetlenül rossz volt. Ez okozta, hogy a Király-utcai üzlete teljesen tönkre ment s ezért az alperes a kár megtérítésére kötelezendő. Az alperes pék egyik védekezés© az volt, hogy a felperest semmiféle kötelezettség nem terhelte abban az irányban, hogy tőle vásárolja a kenyeret. Ha nem volt megelégedve a szállított áruval, kimaradhatott volna tőle. — Ez a védekezés nem fedi a valóságot — replii- kázott a felperesnő — mert közismert tény, hogy o budapesti p'ékek között liartelszerű megállapodás van, úgy hogy a viszonteladók mindegyike csak a részére kijelölt pékmestertől vásárol hal. Nekem Stern Józsefet utalták ki, tehát mástól nem vásárolhattam. A járásbíróság a bizonyítási eljárás befejezése után helyet adott a felperes keresetének és megállapította az alperes kártérítési kötelezettségét. Fellebbezés folytán a törvényszék elé került az ügy, ahol azonban az első bíróság ítéletét megváltoztatták és Haffner Andrásáét keresetével elutasították. A törvényszék elsősorban annak vizsgálatát rendelte eV vájjon a felperes válalt-e kötelezettséget arra, hogy csak az alperesnél vásárolja a kenyeret. A bizonyítási anyag felvétele után kimondotta a törvényszék, hogy minden viszonteladónak módjában áll a számára kiutalt sütőmestert mellőzni és ott vásárolhatja az áruját, ahol akarja. Arra sem kötelezhető, hogy a kartelben lévő péktől vásárolja a viszonteladásra szánt kenyeret. Igaz ugyan — mondja az ítélet — hogy a sütők kai telszerződ ősének 77-ik szakasza azt mondja, hogy indokolatlan kin:aradós esetén az utóbb szállító cég terhére a kar tel megtérítést állapít meg, azonban, ha a vevő kimaradása indokoltnak mutatkozik, akkor a kartel-bizottság a megtérítési kötelezettségtől el is tekinthet. Hangsúlyozza a bíróság, hogy minden viszonteladónak jogában áll panasz- szal fordulni az ipartestülethez, de a felperes e panaszjogával nem élt. * A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában jelentettük, bogy a pékek bizalmatlanok a Sütőipart estület elnökségével szemben azért, mert a kartel intézőségé- nek is tagjai. Ennek következményeképen Ruzicska Ede elnök bejelentette lemondását az előző rendkívüli közgyűlésen történt leszavaztatás miatt. Az ipartestület két alelnöke, valamint az egész elöljáróság ugyancsak lemondott. Tiltakozó gyűlés a Vigadóban az áruházak és a gyárak gyilkos versenye ellen Megdöbbentő kereskedőellenes háborúságra készülődnek a cukorkagyárak és a kávélmportőrők
