Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-08 / 1. szám

Ö£S Budapest, 1936 január 8. 6 B3SKa*£a»H^35e£ö7 ^mhmfT/I^MÍp Az ui házbérrendelet Űj élelmiszerszállítási díjszabás lépett életbe % megdrágul a piac A sújtó tarifális rendelkezés ellen a fővá­ros előterjesztéssel fordult a kormányhoz Irta: vágvecsei WELLISCH ANDOR, törv. bizottsági tag, a Közmunkatanács tagja Ha egy rendeletet évek hosszú sora óta tár­gyalnak és hol a székesfővárosi közgyűlés nem fo­gadja el, hol iái kormány küldi vissza, hogy újból módosíttassák, ha már a rendeletnek csak a híre is ijedtséget kelt mindenütt és megelégedéssel nem ta­lálkozik sehol, az azt mutatja, hogy valahol valami hibának kell lennie. Már előre hallatszanak a vádak, hol az ellen, hogy a lakóknak akarnak kedvezni, hol pedig azért, hogy a háztulajdonos érdekeket kívánják hono­rálni. Pedig elfelejtik azok, akik már előre kritikát gyakorolnak, hogy a közéletben szereplő férfiaknak soha nem szabad egyoldalú érdekeket nézni, de min­denkor az egyetemes érdeket, a közt kell szolgál- niok. A lakbérrendelet — sajnos — mint nálunk majd minden ügy, a 'politika útjára siklott, aminek a következménye, hogy hiányzik sok tekintetben a kívánt tárgyilagosság. A politikusok számítása egyszerű: több a lakó, mint a háziúr, tehát oppor- tunusabb a többség mellé állni. Pedig a lakók jo­gos érdekeinek feltétlen védelme alatt sem szabad megfeledkezni arról, hogy a házbirtok a legnagyobb nemzeti vagyon, amelyet aa elpusztulástól meg keli menteni. És szem előtt kell tartani azt is, hogy a házbérjövedelem mily nagy mértékben járul hozzá az állami háztartás egyensúlyban tartásához. A mi fővárosunknak sohasem voltak mecénásai, akik nagy alkotásokkal gazdagították volna, de azok az úgynevezett „házbéruzsorások” építették fel Budapestet, tették naggyá, széppé és olyan ha­talmassá, hogy ma a világvárosok között is első sorban van s akiket ma. — talán nem is a legaktuá­lisabb időben — ilyen szigorúan kell megrendszabá- lyozni. Pedig ép most a magángazdaság megmozdulá­sát várjuk, az építkezéseket, hogy meginduljanak a gyárakban ©; gépek kerekei és munkához jussanak a rnunkátianoknak sajnos még mindig nagy töme­gei. Ezt várja nagy felkészültséggel az egész mér­nöki kar, nem kevésbé az a magyar ipar, amely elsőrendű munkájával már a külföldön is annyi el­ismerést és dicsőséget szerzett hazánknak. Ezek az okok és indokok, melyek arra késztet­tek, hogy a rendelettervezet néhány intézkedésével szembeszálltam és rámutattam illetékes helyen azokra a veszélyekre, amelyeket a tervezet magá­ban rejt, ha jogerőre emelkedik. Ezekből a szempontokból elsőrendű közérdeknek vélem, hogy ne lásson napvilágot az \a pont, mely úgy intézkedik, hogy ha a háztulajdonos tataroztat, javíttat, átalakíttat, vagy ráépít a házára és ezzel iái lakót zavarja,, annak joga legyen o.z építkezés időtartama alatt a bérfizetést megtagadni, vagy a zavarás mértékéhez mérten, csökkenteni. Ettől a rendelkezéstől féltem az építőipart és elsősorban ia; kisiparosságot, amelynek az utóbbi években éppen a tatarozás és a renoválás volt a kenyere. Akkor, amidőn egyrészt batarozási adóked­vezménnyel akarjuk a háztulajdonosokat ilynémü munkákra serkenteni, föléjük függesztünk egy Da­moklész kardot, amely elrettenti attól, hogy há­zukat — a mai követelményeknek megfelelően — modernizálják. Félek, hogy a házbirtok lassan, de biztosan a pusztulásnak indul. Az érdeklődés központjában a liftkérdés áll, amelynek megoldása nem elégíti azokat, akik ia tel­jes ingyenességet követelik, viszont a megállapított díjak — személyenkint 6 fillér és az is csak bizo­nyos feltételek mellett — megközelítőleg sem fedik a karbantartási és üzemi költségeket, már annál inkább sem, mert a 6 fillér fele része a házmestert illeti meg. Hogy az ingyenesség mennyire tartha­tatlan, azt élénken bizonyítják a fővárosi bérházak, amelyekben a liftmenetek az utóbbi évben — amióta az ingyenjáratokat divatba hozták — több­szörösre emelkedtek, a karbantartási díjakat pedig 100 százalékkal kellett felemelni. Súlyos rendelkezés a rovarirtást kötelezettség is, amely főként az egyszerűbb vidék kisebb és ke­vésbé tehetős háztulajdonosait sújtja. Fölötte drá­kói intézkedés abban az esetben, ha a lakásban ro­var mutatkoznék, a bérlőnek azonnali hatállyal való felmondási joga, mert nehéz azt eldönteni, hogy a rovart a háztulajdonos plántálta-e be, vagy pedig a lakó importálta-e? A rendelettervezet, amelynek 67 pontja van, tartalmaz kétségkívül helyes és méltányos intézke­déseket is, jóllehet enyhíthető lett volna a szigor, mely a büntető szakciókat írja elő. A Nemzeti Egység Pártja különbizottságot kül­dött ki a rendelet részletes tárgyalására és mi, akik e bizottságban heteken át — a késő esti órákig — dolgoztunk, igyekeztünk minden szempont tekin­tetbevételével az igazságot elérni, vagy legalább is — amennyire emberileg lehetséges — megközelíteni. A főváros közgyűlése még január hónapban le­tárgyalja a rendeletet, a minisztérium is rövidesen helybenhagyja, hogy legkésőbb májusban már ér­vénybe léphessen. Hogy jó lesz-e, ki fogja-e elégíteni az érdekel­teket ? — azt majd a jövő fogja megmutatni. Váczy István okleveles építészmérnök és építőmester Budapest, VIII., Baross-utca 82. Telefon: 40-8-54 Winckhler István kereskedelemügyi miniszter újév napján rendeleti úton intézkedett, hogy a múlt­ban is érvényben volt vasúti fuvarkedvezmények hatályát 1936 december 31. napjáig meghosszab­bítsák. Ez a miniszteriális elhatározás tagadhatat­lanul jelentékeny előnyökkel jár fa; különböző ter­melési ágakra, a mezőgazdaságra épúgy, mint az ipa.rra és kereskedelemre, mert elsöízben történik az, hogy nem egy-egy hónapra, hanem egy kerek esztendőre léptetik életbe a tarifális kedvezménye­ket. At. 'a körülmény, hogy a kedvezményes szállí­tási díjtételekben csak azok részesülhetnek, akik kötelezettséget vállalnak arra, hogy termelvényeik vagy áruik egész mennyiségét a MÁV igénybe­vétele útján fogják szállíttatni, egyáltalán nem rontja le a kedvezmények jelentőségét, mert akkor, amidőn a nemzeti Vagyon jelentős tételét alkotó Államvasutak, a rajta kívül álló gazdasági körül­mények következtében a legprecízebb munkatelje­sítmény ellenére is gondokkal küzködik, termé­szetes állampolgári kötelesség, hogy a nehézségek lehető kiküszöbölése érdekében a közönség is össze­fogjon. Van azonban a rendeletnek két olyan tétele, amely a rossz termés káros befolyásait erősen érző fővárost súlyosan érinti, mert újabb alkalmat ad egyes élelmicikkek megdrágítására. A burgonya­szállítási kedvezmények megszükítése az egyik rendelkezés, a másik pedig, amely még ennél is súlyosabb következményekkel jár: a Nagyvásár- telepre irányított egyes élelmiszer szállítmány ok tízszázalékos fuvardíjkedvezményének visszavonása. A Nagyvásártelepre érkező élelmiszerek fuvar­díjkedvezménye állandó problémája az érdekelt kereskedőknek, akiknek mozgalmát a kereskedelmi és gazdasági érdekképviseletek is támogatták, mint ezt a Fővárosi Hírlap, amely a budapesti piac szempontjából nagyfontosságú kérdést állandóan ébren tartva megírta. Ismertette azokat a lépéseket is, amelyeket a főváros a kereskedelemügyi minisz­ternél és a MÁV igazgatóságánál tett ebben az ügyben. A fuvardíjkedvezmények mostani megszün­tetése nem érte váratlanul a fővárost, amelynek vezetősége nem is tartja ezzel a rendelkezéssel vég­legesen befejezettnek; a kérdést. Ennek a remény­nek ad kifejezést ROSTA JANOS DR. tanácsnok, a főváros közélelmezési ügyeinek vezetője is, aki iaz új rendelkezés részleteit és várható hatását ille­tőleg a Fővárosi Hírlap munkatársának a követ­kezőket mondta: — A kereskedelemügyi miniszteri rendelet na­gyon közelről érinti a székesfővárosba felhozott áruk áralakulását. Az egyik határozmány ugyanis arról szól, hogy A főváros vezetői a szanálást össze akarják kapcsolni a főváros és az állam között fennálló vi­tás pénzügyi problémák gyökeres rendezésével. Is­meretes, hogy az elmúlt évek folyamán sorozatosan merültek fel olyan anyagi kérdések, amelyek egy­részt a főváros, másrészt az állam között mind­végig elintézetlenek maradtak és ennek következ­tében sokmiilióra szaporodtak fel azok a két- oldalról támasztott, de vitássá tett köve­telések, illetve tartozások, amelyek rende­zése még ma is függőben van. Legutóbb Wolff Károly tette szóvá ezt a súlyos problémát a főváros közigazgatási bizottságában és közel 22 milliónyi követelést sorolt fel, amelyet a főváros különböző címeken igényel az állami ható­ságoktól. Ugyanekkor az államnak is vannak kö­vetelései a fővárossal szemben, többi között a rend­őrségi hozzájárulás évi hárommilliópengös tétele, amelyet a főváros immár évek óta visszatart, hogy az egyszer mégi3 csak lebonyolításra kerülő elszá­moláskor fedezete legyen követeléseire. Most, hogy ezt a kérdést az autonómia részéről egyre türelmetlenebbül feszegetik, a főváros vezető­sége is elérkezettnek látja az időt arra, hogy a ne­héz probléma rendezését végre komolyan napi­rendre tűzze. A polgármester a napokban rendelet­ben utasította az összes üzemek és hivatalok veze­tőit, hogy január 15-ig állítsák össze a múlt év vé­az 1936. esztendőre erősen megszűkítették a burgonyaszállítási kedvezményeket, mert, míg a múlt évben az ország bármely állo­másáról, mérsékelt tarifák mellett lehetett ezt a rendkívül fontos tömegélelmezési cikket szállítani, addig most mindössze hét olyan állomás van, ame­lyen kedvezményes díjtételek alkalmazása mellett veszik fel a burgonyaszállítmányokat. Jól lehet, ezek az állomások a közismert burgonyatermelő vidékek gócpontjain vannak, mégis attól kell tar­tanunk, hogy a termelők és a kereskedők egyaránt igyekeznek majd kihasználni a helyzetet, s ennek a hátrányát a fővárosi fogyasztók fogják sínyleni, akik már most is alig bírják a túlhajtott burgonya­árakat. — A burg-onyaszállítás körül támadó nehéz­ségeket azonban küiatásában jelentősen túlszár­nyalja a másik rendelkezés, amely intézményesen megszünteti az Élelmiszer- Nagyvásártelepre irányított szállítmányok eddig biztosított fuvardíjkedvezményét. A múlt esztendő folyamán a Mis-, tojás-, tej­termék-, gyümölcs- és baromfiszóJllítmányok a nor­máltarifánál tíz százalékkal olcsóbb díjszabás mel­lett futottak be az Élelmiszer-Nagyvá,sártelepre, most azonban tíjév napjától kezdődő hatállyal ezekre a tömegcikkekre is a rendes díjszabást lép­tették életbe. Ez az intézkedés még akkor is feltétlenül éreztetné hatását az árak kialakulásában, ha normális ter- mésviszonyokkal számolhatnánk, de természet­szerűen hatványozottabban veszélyes most, amikor a drágaság leküzdése céljából rendkívüli intézke­déseket kellett és kell foganatosítanunk. — A kedvezményes díjszabások e hatálytalaní­tásával szorosan összefüggenek bizonyos megelőző tárgyalások, amelyek a székesfőváros és az Államvasutak igaz­gatósága között a kövezetvámok újabb szabályozását illetően folytak. Bennünket meglepett a szállítási kedvezmények megvonása, mert hiszen a szóbanforgó tárgyalások még korántsem nyertek befejezést, de nem is nyer­hettek, hiszen olyan jelentős anyagi érdekekről van szó,, amelyeknek rendezésénél hatványozott óvatos­ságra van szükség. Mindenesetre mindent elköve­tünk, hogy a bennünket sújtó rendelkezéseket ha­tálytalanítsák, vagy egyelőre legalább felfüggesszék, s én bízom is abban, hogy a kormányhoAóságok megértéssel fogadják előterjesztett közérdekű indo­kainkat, s ezzel el tudjuk majd érni, hogy legalább erről az oldah'ól ne fenyegessen bennünket az ár­drágulás veszedelme. géig terjedően az állami intézmények, üzemek és hatóságok mindennemű tarto­zásait, egyben mutassák ki azt is, melyek a főváros ki nem egyenlített állami tartozásai. Nemcsak a kü­lönböző közszolgáltatásokért járó követeléseit írja össze a főváros, hanem az államtól igényelt külön­böző című hozzájárulásokat is, mint például az iskolafenntartási követeléseket, amelyeket egy- ideig az állam valorizálatlanul, fillérekkel egyenlí­tett ki, évek óta azonban már a valorizálatlan ösz- szeget sem fizeti. Napirendre tűzik a főváros másirányú anyagi követeléseit is, többi között a forgalmiadórészesedés felemelését, az állam által elvont jövedelmekért való kártalanítást és az újabban áthárított terhek alól való mentesítést. Hatalmas anyagkomplexumot jelent ezeknek az adatoknak összehordása, de a főváros vezetősége mégis sietve fogja az adatokat feldolgozni, hogy még a szaná­lási idő lejárta előtt megoldhassa ezeket a függő anyagi problémákat. A pénzügyi ügyosztály az adatok beérkezése után, január második felében azonnal hozzákezd az elő­terjesztés elkészítéséhez. Természetesen mindenek­előtt a belügyminiszterrel ismertetik a helyzetet, majd a pénzügyminiszterrel folytatják le a tárgya­lásokat az anyagi kérdések rendezése érdekében. A városházán bizonyosra veszik, hogy a kormány­hatóságok nem zárkóznak el e jogos kívánságok honorálása elől. Kapcsolatosan a szanálással, napirendre kertit az állami tartozások elintézése Is a polgármester utasítására fanyar 15-élg összeállítják az állami intézmények, üzemek és hatóságok mindennemű tartozását

Next

/
Oldalképek
Tartalom