Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-12 / 6. szám
Budapest, 1936 február 12 <y‘3a”-r' jfxmmosiJinsMP Desz€i$e(€s Harao-Hrahkcr főispánnál PestkOrngtK es a főváros közös érdekéinek megnyugtató megoldásáról Bessenyei Zénó szerepe az ellentetek klegyenlitese körül Pestkörnyék és a főváros közös kérdései mind élénkebben jelentkeznek, ami együtt jár a környező városok és községek fejlődésével, a közlekedés szorosabb kapcsolatával, az új települések igényeinek növekedésével. Mind erősebbé válik az egymásrautaltság, a kultrúközösség, mind nagyobb az erő, amelyet az előre rohand főváros kisugároz, és természetszerűleg sűrűbben adódnak ellentétes érdekek is, amelyeket felszínre hoz a haladó élet. A kultúráról, a fény és erő forrásairól, amelyet a világváros a környezetének is juttat, kevesebb szó esik, ezt valahogy természetesen adottságként fogadja a környék, a sérelmekről azonban több és hangosabb szó hallatszik. így történik ez most a fővárosi vámok kérdésében abból az alkalomból, hogy elkészült az egyelőre tárgyalási alapnak szánt szabályrendelettervezet a vámtarifáról. A pestkörnyéki érdekeltségek a tervezet .megjelenése után nyomban sorompóba léptek érdekeik védelmére, s — mint ismeretes — Karay-Krakker Kálmán főispánt és Erdélyi Lóránt alispánt kérték fel, hogy küldöttséget vezessenek a belügyminiszter elé. A pestkörnyéki problémák ügyében felkerestük Haraq-ifrahiier Kánaán főispánt, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — A pestkörnyéki érdekeltségek kérésének, hogy küldöttségüket a belügyminiszter elé vezessem, természetesen eleget teszek. Ebben a kérdésben a megelőző tárgyalások folyamán kifejtettem véleményemet, a jelen helyzet nem alkalmas arra, hogy az üggyel a nyilvánosság előtt foglalkozzam, hiszen ezúttal arról van szó, hogy a belügyminiszter úr foglaljon állást a kérdésben. — Hogy a probléma megoldását szükségesnek tartom, azt felesleges hangsúlyoznom, éppen úgy, ahogy ezen az aktuálissá lett kérdésen túlmenőleg a pestkörnyéki problémának egész komplexuma minden vonatkozásban nagyon érdekel. Éppen ezért őszinte örömmel üdvözölhetem Bessenyey Zénónak, a Közmunkatanács elnökének pro- grammját, amelybe felvette a Pestkör- környék kérdéseit is városrendezési és közlekedési vonatkozásokban. — Ez az elhatározás nem jelenti a Köz munkatanács hatáskörének kiterjesztését, hiszen a törvény, amelynek alapján a Közmunka- tanács létesült, feladatává tette nem csak az akkor még különálló Pest, Buda és Óbuda egyesítésének előkészítését, hanem a környező vidék városrendezési kérdéseinek gondozását is. Nagyon helyes, hegy a Közmunkatanács új, agilis elnökének figyelme nyomban ráterelődött erre a nagyfontosságú kérdésre. . — Bízom benne, hogy az ő ügyszeretete és koncepciója sok mindent meg fog oldani a főváros és a környék közös érdekének szolgálatában. És ez a munka arra is alkalmas lesz, hogy a hol kívánt, hol ellenzett, de tagadhatatlanul meglevő Nagy-Budapest problémát megvilágítsa és valamilyen megoldás irányában előkészítse. — Ebben a pillanatban a vámkérdés van előtérben s ha a hangulat ebben a kérdésben nem éppen nyugodalmas, nem ok arra, hogy a jövő szép látképét elénk vetítő nagy koncepciókban ne bízzunk. Megegyezés az egyetem és a közkórházak között a boncolási eljárásról Bizalmas tanácskozáson tárgyalták a közkórházak és a kórbonctani inztézel vitás problémáját Széles körben, de különösen az orvostársadalomban rendkívüli érdeklődésit keltett az a nyilatkozat, amelyet Egerváry Tibor dr. egyetemi tanársegéd, székesfővárosi törvényhatósági bizoitltsági tagtól közölt legutóbbi számában a Fővárosi Hírlap. A nyilatkozat abból az alkalomból jelent meg, hogy a közegészségügyi bizottság múltbeli ülésének napirendjéről Egerváry Tibor indítványára levették azt a pontot, amely a székesfővárosi közkórházakból egyetemi oktatás céljaira a kórbonctani intézttnekj átengedendő bullák ügyéről szólott. Ebben a közegészségügyi ügyosztáöy, ,ai régebbi gyakorlathoz képest bizonyos megszorító rendelkezéseket hozott javaslatbai, amellyel szemben Egerváry dr. azt kívánta, hogy a kérdést az orvostudományos érdek, a főváros, a közrendészet és kegyelet szempontjainak összeegyeztetése céljából a közegésgségügyi bizottság tagjaiból, a fői'áros más illetékes tényezőiből és az egyetem képviselőiből alakított értekezletem tárgyalják le és csak azután foglalkozzék az ügygyei a közegészségügyi bizottság. Az indítvány Salamon Béla dr. tanácsnoknál, a közegészségügyi ügyosztály vez'tőjénél méltánylásra talált és az orvostudományos oktatásnak ezt a niagyfomfosságú kérdését az értekezlet már meg is vitatta, még pedig a legjobb eredménnyel, amennyiben egyöntetű álláspontra sikerült jutnia,. Az érdekes tanácskozáson Salamon Géza dr tanácsnok etnöklésével résztvett Balogh Emő dr. orvostanár, a kórbonctani intézet igazgatója, iíj. Wolff: ßCpn I AC7| Íj vízvezeték, központi fűtés, ... W— i egészségügyi berendezések Hí., Columbus-u. 14» és épület-bádogos munkák TELEFON: 97-5-29. vállalata. Károly dr. a székesfővárosi közkórházak igazgatójai, a tieztifőorvos képviseletében Engel Antal dr., az egyház részéről Krizs Árpád dr. plébános, törvényhatósági bizottsági tag, a közegészségügyi bizottság tagjai közül Vályi Lajos dr., mint jogász, továbbá Berkes Jenő dr, Egerváry Tibor dr.„ Szabó Géza dr. és Pollatschek Elemér dr. orvosok. A kérdéshez ifj. Wolff Károly igazgató-főorvos bevezetője után Pollatschek Elemér dr., Berkes Jenő dr. szóltak hozzá az orvostudományos szempontokat támogatva, majd Vályi Lajos dr. a kérdés jogi oldalát fejtegette. Az egyetemi oktatás célját szolgáló boncolásra — úgymond — törvényes rendelkezés nincsen, ezért kívánatos hogy a közegészségügyi törvény módosítása alkalmából ez a kérdés is ren- deztessék. A gyakorlatot azonban addig is fenn kell tartani, mert ennek alapján kell majd a kérdést a törvény szankciójával megoldani. Krizs Árpád plébános azt ajánlotta, hogy csupán egész hullák szolgáltassanak ki az egyetemnek, a szervek átadását be kell szüntetni. Engel Antal dr. a tiszti főorvos képviseletében a kórház kapujától az egyetem kapujáig vállalta a. felelősséget szigorú szállítási módozatok betartásával. Egerváry Tibor dr, szállott síkra ezután az orvostndoimányos oktatás érdekeiért, ifj. Wolff Károly dr. pedig a jogi okfejtésbe kapcsolódva azt kívánta, hogy a jelenlegi gyakorlat maradjon érvényben. Nagy érdeklődés közben szólalt fel Balogh Ernő dr. orvostanár. Kifejtette, hogy mint a kórbonctani intézet igazgatója, az orvosi szempontok mellett mindig szem előtt tartotta a legszentebb vallási szempontokat. Az ő személy© biztosítók arra, hogy a hulláknak és hullarészeknek kezelésénél, illetve eltemetésénél a legnagyobb szigorúság és gond érvényesül. A világháború alatt különböző országoknak ötvenkét prosecturáját járta, végig s a világon mindenütt azokat a hullaboncolási viszonyokat állapította meg, amelyeket most itt az egyetemi oktatás érdekében kívánnak. Köszönetét mondott a fővárosnak megértő magatartásáért és azért, hogy alkalmat adtak neki, hogy itt felszólalhasson. Hangsúlyozta, hogy az egyetem az egész fővárost szolgálja és kérte, hogy a boncolási gyakorlatok lehetőleg a kórbonctani intézetben, a szigorlatok azonban kórházak prosecturáiban legyenek megtarthatók. Az értekezlet ezután magáévá tette Egerváry Tibor dr. és Pollatschek Elemér dr. indítványát, amely a fővárosi érdekek sérelme nélkül a kívánt orvostudományos szempontokat juttatja érvényre. Az indítvány értelmében a főváros kórházainak prosecturái a boncolás anyagát a tudományegyetemnek átadják. Az egyetem gondoskodik teljes felelősségvállalás mellett a hullák és hullarészek elszállításáról és a megszabott időn belül való visszaszállításáról. Az egész hullák szállítása a temetkezési vállalat igénybevételével történik, a mainál olcsóbb szállítási díj mellett és olyanformán, bogy ez a díj ne hullánként, hanem szállítmányonként szabassék ki. A kisebb hullákat az egyetem furgonon maga szállítja. A hullarészek szállítását alkalmas triciklin, a legszigorúbb egészségügyi szabályok betartásával ugyancsak az egyetem maga végzi. Az egyetem — a közkórházak igazgatójának előzetes engedélyével — szigorlatokat és boncolási gykorlatokat a közkórházak prosecturáin is végezhet. Az értekezlet egyöntetű megállapodása után Sálamon Géza dr. tanácsnok megállapította, hogy a tanácskozás a problémát az értékes felszólalásokkal minden szempontból megvilágította, amiért köszönetét fejezte ki. Kijelentette, hogy Egerváry Tibor dr. és Pollatschek Elemér dr. indítványát, mint az értekezlet álláspontját a közegészségügyi bizottság elé terjeszti. Nagyértékü képeket és szobrokat vásárolt a főváros Január az a hónap, amikor az új költségvetés módot ad a fővárosnak arra, hogy képzőművészeti gyűjteményét az átlagosnál nagyobb arányban szaporíthassa, Most ős egy sereg, jód megválogatott, komoly értéket Sikerült vásárolni s az új műtárgyak beszerzésénél érvényesült az a gondolat, hogy a főváros, amikor a művészetért áldoz, ezt ne csak segélyezés formájában tegye — bár a mai viszonyok között a fiatal müvészgeueráeió támogatására ezt is kötelességének tartja — hanem, hogy gyűjteményét valódi értékekkel is gyarapítsa. A Székesfővárosi Képtár január havi vásárlásainak nagy része annak a törekvésnek jegyében történt, hogy ezek a vételek a Kaplony-uteai szárny átépítésével kr.posol atosi kibővítéskor: amiai még mutatkozó hiányokat pótolják. Múlt századi művészetünk minél teljesebb bernutathatása érdekében vásárolta meg a főváros Alconiere Tivadarnak Károlyi grófot ábrázoló, Marastoni Jakabnak „Anya gyermekeivel“ című képét. Hóra Alajos „Női arckép“-ét, Munkácsy Mihály vázlatát, amelyet a „Zálogház“ című nagy munkájához készített és amely a nagy kép egyik alakjának előtanulmánya. Továbbá Ferenczy Károly Feienczy Ferencet ábrázoló és Bihari Sándornak „Vasárnap délután“ című, Greguss Imrének „Tájkép lovakkal“ című olajfestményeit, Vajda Zsigmond egy freskóvázlatát és egy rajztanulmányát. A k: állító művészektől — itt is elsősorban a képtár igényeit tartva szem előtt — a következő műveket vásárolták meg: Mendlik Oszkár: „Esti hangulat a Földközi tengeren“, Medveczky Jenő: „Menyasz- szony“, Farkas István: „Virágcsendélet“, Rauscher György: Szomory Dezső képmása, Gál Ferenc: „Bontják a Kolozsvári nemzeti színházat“ című képeket, Boldogfai Farkas Sándor: „Demagóg“ című szoborcsoportját és Kőbőr Elek: „Zsuzsanna“ és „Fésül* ködő nő“ című szobrait. A dán reprezentatív kiállítással kapcsolatban a székesfőváros megvásárolta Eickhoff Gottfred: „Vetkező nő“ című szobrát, amelynek a székesfőváros bronzérmét is adományozta. Ezenkívül tizenhárom festményt, illetve szobrot vásárolt meg a főváros különböző fiatal művészektől, FORRÓ és EPPSTEIN BŐRKÜLÖNLEGESSÉGEK ÉS TENGERI SZIVACSOK VII., DOHÁNY-UTCA 22/24. SZ. TELEFON: 40-6—61. TENCZER JÓZSEF elektrotechnikai vállalata Budapest, Vili., Horánsxky-u. 2. TEL.: 43-3-61.
