Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-04 / 44. szám

Budapest, 1936 november 4. 3 IÜJZIÍ& mil KIM HAI Az esőköpenyeg ICissé vontatottan, kissé részvétlenül folyt pén­teken a közegészségügyi szakbizottság ülése. Pola- csek tanár úr mondott nagyon megfontolni való okos dolgokat a tuberkulózissal szemben való pre­ventív intézkedésekről, amire azután Salamon Géza tanácsnok úr is nagyon bölcsen, mindenki őszinte bólogatása mellett fejtette ki véleményét. Egyszer csak elevenség kezdett szikrázni a teremben, ahol, ha jól számoltuk, legalább tizen voltak együtt a bizottsági tag urak, beleszámítva már Csordás fő­orvos urat és ifj. Wolff Károlyt, a kórházigazgatót is. És valóban, az eddigi szelíd hangot egy kicsit megváltoztatta Lázár Emil szociáldemokrata bizott­sági tag, aki ugyan igen udvariasan, az illetékesek­nek kijáró elismeréseidbe csomagolva, de igen kemé­nyen előadta az uj Szent János-kórházbeli botrá­nyok ügyét. A bizottság kissé szangvinikus patikus tagja igyekezett a bizottsági tag urakat fölpapri­kázni közbeszólásaival, de ez nem igen sikerült, mert Lázár Emil simán siklott át a dolgokon, bár imitt-amott csípősen válaszolgatott. A fölszólalásba azután cs-ípős poloskaír tási-ügy következett, aminél már nagyobb volt az egyetértés a bizottsági tag urak között, míg végre azután Lázár Emil, min­denki elámulására, rendkívül érdelces dolgot mon­dott el: — Tegnap, — mondotta, — táviratot küldtem a polgármester úrnak és felhívtam a figyelmét arra, hogy az utcán, szakadó esőben tizennégy órát dol­gozó utcaseprőknek nincsen esőköpenyük, hogy testüket és egészségüket valamiképpen megvédel­mezhetnék. A legteljesebb elismeréssel kell elmon­danom, hogy a polgármester úr milyen készségesen, gyorsan, minden bürokrácia megkerülésével intéz­kedett. A polgármester úrnak nem volt szüksége semmire sem, csak arra — amit nyilván meg is tett, — hogy kinézett az ablakon. A maga szemével győződhetett meg arról, hogy ami a táviratomban volt, megfelelt az igazságnak. Teljes elismeréssel állapítom meg, hogy a polgármester úr azonnal in­tézkedett, hogy az utcaseprők csőköpönyeget kap­janak. Nyolc-tíz ember nem szokott zajos helyeslésben kitörni, de a szemekből látni lehetett, hogy_ ebben a bizottságban mindenki büszke volt a polgár- mesterre. A polgármesternek ez az eljárása tényleg azok közé tartozik, amire az ember azt szokta mondani, vagy azt szokta írni, hogy ehhez nem kell kommen­tár. Ha mégis hozzáiennivalónk van, akkor ez az, hogy nincs az a nagy, de hosszas előkészítés után megszülető cselekedet, amely fölérne a, gyors és határozott föllépéssel. Majdnem azt mondhatnánk, hogy a költségvetésben számokkal lehetne illuszt­rálni azt, hogy mit jelent, ha a polgármester a bis dat, qui cito dat elvét követi. Ki tudja, a poT gármester gyors intézkedése ebben az esetben is hány ember életét, vagy ha azt nem, hány ember kórházi ápolási díját mentette meg. Beszéljünk egyszer őszintén Szendy Károly pol­gármester gestióiról. Mondjuk el azt, hogy nem egy cselekedete volt már, amely újszerűségével, meg­lepetésszerűségével vegyes érzelmeket váltott ki. Kora reggeli razziái az elöljáróságokon, a hivata­lokban, éjszakai útjai a város polgárságának érde­lében igen sokszor olyanok voltak, hogy egyesek, rosszindulatúak, kajánok és hitetlenek gúnyolódás­sal fogadták. Talán joguk is lett volna hozzá, ha a polgármester kirakat számára dolgozott volna. De a polgármester nem tehet arról, hogy a sajtó nem­csak ragyogóan fejlett technikával dolgozik, de a magyar újságíró arról is nevezetes, hogy semmit sem lehet előtte titokban tartani. Mindent lát és mindent hall. Aminek a nyilvánosság elé való vitele kárt nem okoz, azt meg is írja. így jutottak a nyil­vánosság elé Szendy Károlynak nem a nyilvános­ság számára szánt akciói, amelyek azonban a ma­guk idejében, a maguk módja szerint igen fontosak voltak. Most az utcaseprők esőköpönyege meggyőz­hetett mindenkit arról, hogy a polgármester nem azért dolgozik, nem azért mond búcsút a sablonnak, nem. azért, irtózik a bürokratikus huzavonától, mert cselekedeteinek sikerét maga is le akarja aratni. Nem, az a polgáremster, aki egy bizottsági tagnak eavszerű táviratára intézkedik és bölcsen intézke­dik, az nem önmagát, hanem a városát és a városa névét szereti. Mert mi történt? A polgármestert fiayelmeztették, mire a polgármester a lehető leg­rövidebb úton megállapította, hogy nagyon súlyos emberi igazságta1 anságoklcal, majdnem azt mond­hatnánk, embertelenséggel állt szemben. Az ember­telenségek kiirtásához azonban nem aktára, hanem bölcsességre és szívre van szükség. Egy csengő­gomb-nyomás, egy telefonszám letárcsázása, néhány erélyes mondat és a polgármester kiküszöbölte az igazságtalanságot, az embertelenséget, amelynek bi­zonyára sok-sok testvére van még ebben a város­ban. de amelyeket, ha Isten segíti, Szendy Károly egymásután és hasonló gyorsasággal, keménységgel fog kiirtani. Aktát pedig utólag is lehet készíteni. De emberéltet menteni csak addig lehet, amíg o. halál küszöbét át nem lévte. A polgármester cselekedetét pedig nemcsak a Pesti Kirakatba, de az egész emberiség kirakatába ki kell tenni, mert azt bizonyítja, hogy a törvénye­ket akkor is meg lehet tartani, ha a köz funkcio­náriusai az emberi szív szent parancsára utólagos aktákkal intézkednek. Hatalmas felkészültséggel vesz részt a HEP Fővárosi Szervezete a költség- vetés közgyűlési vitájában fi nagy problémák melleit súlyt helyez rá és minden kerületi igényi is kielégít a párt vezetősége A költségvetés általános vitája után az egymást követő közgyűlési napokon a községi háztartás feje­zetei hoznak újabb és újabb változatot a törvényha­tósági bizottság elé, amely valóban magas nívót tartva folytatja a főváros életére döntő fontosságú tárgyalásait. Megszervezetten szállnak síkra a vi­tában a pártok és a maga összességében megszerve- zetten végzi nagy munkáját az autonómia egész gé­pezete. Hogy ez a rendszeres munka milyen gondos­ságot és tervszerűséget igényel, azt csak az tudja, akinek módjában van mélyebben belepillantani abba a mechanizmusba, amelyet az 1937. évi költségvetés közgyűlési tárgyalásának nevezünk. Az alaphangot ehhez a tárgyaláshoz Szendy Károly polgármester expozéja adta meg, a különböző szólamokat pedig a pártok vezető szónokai. Hogy azután a pártok mun­kája miképen kapcsolódik bele az elindított vitába, arról érdekes képet ad a Fővárosi Hírlapnak Vályi Lajos tír. törvényhatósági bizottsági tag, aki a Nemzeti Egység Pártja vitarendezőjének nem könnyű feladatát tölti be. Nyilatkozata, amelyben az eddig lefolyt vita figyelemreméltó tanulságait is le­szűri, a következő: — A székesfővárosi politika figyelmét egészen természetesen a költségvetési tárgyalás foglalja el. örömmel kell megállapítani azt, hogy az összes pár­tok még az eddiginél is nagyobb tárgyilagossággal kezelik a kérdést és ennek tudható be, hogy a tárgyalás sima, előzékeny és magas szín­vonalon mozog. A bizottsági tagok érdeklődése igen nagy és elég gondot okoz a pártok vitarendezőinek az igen nagy­számú indítvány és hozzászólási igény. A költség- vetés tárgyalásának a határideje ugyanis meg van határozva és ahhoz alkalmazkodni kell, viszont a törvény által biztosított időtartamon belül teljesen lehetetlen kielégíteni a kerületeknek és a kerületi képviselőknek azt a jogos igé­nyét, hogy összes időszerű bajaik a költség- vetés tárgyalása során felemlítést nyerjenek. Egyrészt be kell látni azt, hogy ez a költségvetési vitát túl hosszúra elnyújtja, felesleges is, mert a kö­zönség összes jogos kívánságait fedezet hiányában nem lehet kielégíteni, sőt nagyon kevés lehetőség van arra, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalásainak a befejezése után a költségvetés szerkezetén bár csak kisméretű változtatás is történjék. Mégis nem lehet kitérni annak a kívánságnak a jogossága elől, hogy az évben legalább egyszer legyen meg minden kerü­letnek és minden kerületi képviselőnek az a joga, hogy ha röviden is, a kerületi kívánságokat minden egyes fejezet keretében felemlíthesse, vagy legalább is regisztrálhassa. Nem lehetett kitérni az elől a jogos kívánság elől sem, hogy minden egyes feje­zetnél a pártok első szónoka tizenöt perces beszéd­ideje után még tizenöt perces meghosszabbítást kap­jon, mert hiszen egy általánosabb szemszögből tizen­öt perc alatt nem lehet a fejezethez kellő alapos­sággal hozzászólni, ami jedig a vita komolyságát veszélyezteti. Ez a megoldás viszont erősen háttérbe szorította a részletproblémákat és úgy látszik, az a gyakorlat fog kifejlődni, hogy a kerületek részletkí­vánságait képviselő szónokok, mint ahogy az út- és csatornaépítési ügyosztály költségvetésének a tár­gyalásánál is történt, a tárgyalási idő lejártakor csupán írásban lévő indítványaikat olvashatják fel és adhatják be, hogy legalább a konkrét indítványok kerüljenek jegyzőkönyvbe és elintézésre. — A tavalyi vita után elégedetlenség származott abból, hogy mindenki csak tizenöt percig beszél­hetett, a vitarendezőket a mostani tárgyalás után még több szemrehányás fogja érni azért, hogy a szónokok keveset beszélhetnek. Talán a két szempont összeegyeztetésével, a jövőre sikerülni fog a kívánalmak összeegyeztetését még jobban megközelíteni, esetleg oly módon, hogy az első felszólalónak meghagyjuk a tizenöt perces meg­hosszabbítást, de viszont a részletfelszólalásokat szo­rítjuk le tízpercre. Annyi bizonyos, hogy valamit kell csinálni, mert a kerület közönsége azt várja, hogy kíván­ságait a költségvetési vitánál képviselőik elmondják és nem lehet őket megnyugtatni azzal, hogy az idő rövidsége miatt hiába jelentkeznek és hiába készül­nek fel a legbecsületesebben a bizottsági tagok, vé­gül is nem kerülhetnek sorra. — A Nemzeti Egység Pártja, mint azt már több­ször közöltük, a legnagyobb tervszerűséggel készült fel a vitára, ami egyébként szónokainak az erő­adásából is látszik. A párt első szónoka rendszerint általánosságban szól hozzá az illető fejezethez és a nagyobbvonalú elgondolásokat adja. A párt ezen­felül minden fejezetnél legalább ugyanannyi szóno­kot állít, mint a többi pártok. A szónokok egymás között megosztják az illető fejezetet érdeklő egész anyagot és ez a magyarázata annak, hogy mind­egyik szónok felszólalása széles körben mozog és számos konkrét és közérdekű indítványt tartalmaz. Viszont éppen ezért a Nemzeti Egység Pártja szó­nokainak a felszólalása tömör is és minden szónok­nak elég gondot okoz az, hogy a rendelkezésére álló rövid idő alatt méltóan képviselhesse azt az anyagot, amelynek a képviseletét vállalta. — Az általános vita vezérszónoka Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja elnöke volt, akinek nagyszabású és mindenre kiterjedő hozzászólása nagy vonalakban máris meg­jelölte azokat a tárgyakat, amelyeket a párt szónokai a részletes vita során kidolgoznak. Még továbbment az egyes fejezetek fő szempontjai­nak a megtárgyalásában Usetty Béla, a párt második szónoka, míg Hencz Lajos, Katona János, Sárkány Ferenc az első fejezet, Dorner Gyula, Bényi Károly, Szántay István és Vályi Lajos a második fejezet vitájának részleténél vettek részt. A további vitában a párt csaknem valamennyi törvényhatósági bizottsági tagja fel fog szólalni, és a nagy gonddal előkészített anyag, amennyire az idő megengedi, teljes mértékben megvitatásra kerül. Amennyiben pedig a költségvetési vitából az idő rövidsége miatt valami kimarad, ezt az anyagot nyilvánosságra fagjuk hozni a párt kitűnő sajtójában és ezzel fogjuk biztosítani azt, hogy a párt mun­kájának egész anyaga a nyilvánosság elé kerüljön, ❖ Az októbor 28-án megkezdődött költségvetési tárgyalást ^ november 13-án fejezi be a törvény- hatósági bizottság. Az első napon tartotta Szendy Károly polgármester expozéját, amelyet az október 29-re is átnyúló általános vita követett. Október ' -an az I. és II. fejezet költségvetésének részletes vitájává! végeztek. A közg-yűlés további menetrendje a következő: November 3-án soron van a III. és IV. fejezet, Lén az V. és VI. fejezet, 5-én a VII. és VETI feje­zet,^ 6-án & IX. fejezet, 9-én a X. és XI. fejezet, 10-én a fejezet, továbbá a Segítőalap, a Házinyomda, az Anyagszertár, a Gazdasági Hivatal, a Kórházi Központi Műszer- és Anyagraktár, a Kórházi Köz­ponti Gyógyáruraktár, 11-én az Elektromosművek, a Gázművek, a Vízművek. 12-én a gyógyfürdők és gyógyforrások, a Községi Elelmiszerárusító üzem, a Községi Kenyérgyár, a Községi Lóhúsüzem, a Hir­dető Vállalat és a Községi Temetkezési Intézet, 13-án a BSzKRT, a Községi Takarékpénztár Rt., a Kisipari Hitelintézet Rt. és a Magyar Sertéshízlaló és Húsipari Rt. költségvetésének részletes tárgya­lása, valamint a költségvetés mérlegének megállapí­tása és a költségvetéssel kapcsolatos polgármesteri javaslatok előterjesztése. HUNFALVI PÁL ÉPÜLET- ÉS BÚTORASZTALOS IX., VAGÓIÍIB-UTCA 28.------TELEFON s 14—41—50 Vá llal épület- és bátor­Pon<os szállítás. asztalosmunkát Olcsó árak. Schaffer Besső ácsmester Te!:2-9J2-68. Bpest,V.Kárpát u.5 % Törv védve ÁRBAN olcsóságával, MINŐSÉGBEN kiválóságával VEZET ——■■■■ —— RÉMETK IÍTIÍfitt ÉS TÁRSAI Első Magyar asztatospácgyár Budapest.VI.,Szondy-u.55. Tel: 1-293-11­REDŐNYÖK KORÁNYI és FRÖLICH napellenző- és fémporlá'gyár Budapest, VIII., Kisfaludy-u. 5. Tel.: 1 323-74, 1-459-86

Next

/
Oldalképek
Tartalom