Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-04 / 44. szám
HuszonöíöúiU évfolyam Budapest, 1930 november 4 «■■■MMBMBaBaMMH——eWM—I Ill IX— ^VBEfcEWP 44. szzám. BO«*S«rSB*SBe3WESSíS»P«SKSS35SBE5SE3nn«nHH! gSBHRBa»BSEE BSHBB«BK2S3SB«3«SBBaflanSaBSS? EEofisjeS&sä ár: EGÉSZ É¥RE ..............................24 PENGŐ FÉ LÉVRE........................................12 PEZSGŐ EGYES SEáM á^As 50 FILLÉR Árusítják az összes SDüLíSz-paviiSöísolkfeare \\ — lji,"ti a—n—a—BBBBHaaeBeaasBSBagBB—BB«aaeeaa8B3BMaBsaggB8B8asa! ] FELELŐS S22RKESSTÖI DHCS0 EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és focadótoivaSaís BUDÄPESY, VL. AtáDRÉSSY-ÚT 60. TeSeföK: 1-H37-1S - Postacsekk: 40.424 itf korszak Beszélgetés Sipicz leii főpolgármesterrel a jövő évi költségvetés gazdasági, kulturális és szociális jelentőségéről, a főváros kedveső anyagi heHysetérői, a legközelebbi feladatokról „A főváros nem holtkézi vegyen a nemzet kezében, hanem élő, új értékeket és munkalehetőségeket termelő erő“ A székesfőváros törvényhatósági (bizottságának mostani költségvetési vitája, amelyre az egész magyar közvélemény jogosan felügyelt, tulajdonképpen egy korszaknak, a szanálás korszakának lezárása volt, utána pedig megnyílik egy új korszak, amely ismét a nyugodt, meglepetésektől mentes városkormányzás medrébe tereli a főváros életét. Innen, erről a csúcsról, ahová most elérkeztünk, visszatekintve, elismeréssel kell adózni azoknak, akik a szanálás tényét kigondolták, mert erre a kis operációra feltétlenül szükség van. Káros volt azonban az, hogy akadtak, akik ezt az alsóbbrendű, jelentéktelenebb műtétet életmentő, de életveszélyes operációnak hirdették. Nem kellett itt nagyobb érdemeket keresni és hirdetni, mint amennyi jogosan meg is illeti a főváros vezetőségét. Valóságos pánikos levegőt teremtettek azonban egyesek, mesterséges lázt igyekeztek fölidézni, amire semmi szükség nem volt. Sipőcz Jenő főpolgármester érdeme, hogy először nyugodt, csöndes bölcsességével ezt a lázat leverte és egészséges atmoszférában hajtott végre a szanálási tervekből annyit és úgy, amennyit és ahogyan föltétlenül szükségesnek látott. A főpolgármester eme tényének dicsérete és elismerése végigvezet az egész költségvetési vitán és a törvényhatósági bizottságon kívül az évekkel előbb agyonriasztgatott polgárság is köszönettel adózik a főpolgármester nyugalmának és idegmentes cselekvési készségének a szanálási operáció sikeres és veszedelemmentes végrehajtásáért. A szanálás korszaka után következik az új, most már valósággal a béke idejére emlékeztető új korszak, amelynek jövendő hősét abban a Szendy polgármesterben látja a város lakossága, aki a mostani költségvetési expozéjában nemcsak mint kiváló gyakorlati érzékű várospolitikus mutatkozott be, hanem mint olyan ember, aki kristálytiszta elméletek alapján építi föl gyakorlati céljait és azoknak megvalósulását. A polgármester expozéjában előre megokolva láttuk minden elkövetkezendő cselekedetét. Amikor a köztei’bek és a nemzeti jövedelem viszonyát, vagy a közület és a magángazdaság kölcsönös hatását fejtegette, tulajdonképpen elméletileg győzte meg mindazokat, akik fölös óvatossággal még mindig a tespedés politikáját hirdetik és a beruházásokkal, a munkaalkalmak teremtésével szemben ördögűzőkként szerepelnek, hogy ne is beszéljünk a főváros életét megtermékenyítő kölcsönökröt, amelyekért már előre is szívesen kiátkoznának minden felelős tényezőt, aki merészel erre gondolni. Pedig a polgármester bátran és megalkuvás nélkül vallja azt a politikát, hogy a város életét csak a munka, csak a termelés, csak az alkotás virágoztathatja ki és hogy a jövő nemzedékek számára készülő alkotások terhét nem viselheti egyedül ez a mai nemzedék, amely úgyis munkáját, verejtékét áldozza azért, hogy gyerekei és unokái számára alkosson és a jövő nemzedéknek mint igazi világvárost adja át a mi szeretett Budapestünket. Ezek a gondolatok vezetik Szendy Károlyt és ezekből a gondolatokból épült fel az a program, amely a maga saá-zhúszmi 11 iós beruházási terveivel reményt sugároz szét a főváros egész lakossága között. Nem hallottunk disszonáns hangot, a magas nívójú költségvetési vitában minden szónok örömmel üdvözölte a polgármester bátorságát és alkotni vágyását. Elsősorban ezt cselekedte azonban Zsitvay Tibor, aki mint az Nemzeti Egység Pártjának szónoka és vezére biztosította a fővárost arról, hogy a Darányi-kormány is tovább ápolja Budapest hagyományos szeretetét. Zsitvay Tibor személye és szavai garanciája annak, hogy az ő közbenjöttével hamarosan tisztázódni fognak mindazok a kérdések, amelyek a kormányzat és a székesfőváros között felmerültek és amelyeknek tisztázódása a főváros budgetje és a főváros akcióképessége körül még mindig sok bizonytalanságot teremtenek. Zsitvay Tibor tökéletesen tisztában van ezzel, hiszen maga mondta beszédében, hogy a főváros akkor szabadul fel véglegesen a jelenlegi gondok alól, ha az összes vitás kérdések tisztázódtak, a feladatkörök és fedezetek elosztása tisztázódott és a hosszabb időre szóló közmunkaprogram megállapítható lesz. íme, ezek az új korszak összetevői, ezek azok a célok és irányok, amelyeket a főváros minden jé polgárának szolgálni kell és amelyeknek érdekében csolekdni, dolgozni a főváros polgárságának vezető egyéniségei máris tettrekészen állanak. A nagy bizalom, amely Sipőcz Jenőnek a főpolgármesteri állásában való megerősítésében és Kozma Miklós belügyminiszter rendkívül meleghangú levelében nyilatkozott meg, teljes összhangban van azzal a bizalommal és szeretettel, mellyel a főváros közélete veszi körül a főpolgármester személyét és amivel a nagyközönség kíséri munkásságát. A költségvetési vitában úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki Oldalon is elismerés és telteik erestük hivatalában, hogy munkaprogramjáról és a napirenden lévő közkérdésekről beszélgessünk vele. Bevezetésül megemlítettük, hogy a költség- vetési vitában főképem azt emelték ki elismeréssel, hogy milyen nagy tapintattal és az autonómia iránt megnyilvánult szeretettel intézte el a nehéz szanálási kérdéseket, — A közéleti ember legfőbb feladata mindenkor az, — mondotta a főpolgármester, _hogy híven teljesítse kötelességét és le gjobb tehetsége szerint szolgálja a közügyét. Ezt tartottam szemelőtt a múltban és ezt fogom követni a jövőben is. Az úgynevezett szanálás folyamán úgy teljesítettem kötelességemet, ahogy lelkiismeretem és meggyőződésem diktálta. Kötelességem volt a főváros háztartása és anyagi megerősödése szempontjából szükséges rendelkezéseket megtenni és ugyancsak kötelességem volt az autonómia nagy érdekeit tekintetbe venni és tiszteletben tartani. Két ellentétesnek látszó szempontot azért tudtam összeegyeztetni, mert lényegben azok nem ütköztek össze, csak formai ellentétek mutatkoztak közöttük. Ha érdemem van a dologban, akkor az az elismerés jár érte, ami a becsületes jószándékot és a férfias kötelességteljesítést megilleti. A most tárgyalás alatt álló jövő évi költségvetésre tért át ezután a beszélgetés. A költségvetés — mondtuk — ismét hiányt tüntet fel, de azért a főváros anyagi helyzetét kedvezően ítélik meg- minden oldalról. Mi Méltóságodnak a véleménye? — S z e n d y Károly polgármester úr mindenre kiterjedő expozéjában hangsúlyozta, hogy optimista: ezt a feifogsisat osztom és indokoltnak tartom. A főváros anyagi helyzetében tulajdonképpen sohasem rendült meg, az általános válság mélypontján is szilárd veit. Anyagilag annyira megalapozott, hogy emberi számítás szerint megrendülésről tartani nem lehet. A város vezetősége nem arra gondol, hogy kényelmes helyzetet teremtsen magának^ és deficitmentes költségvetéssel tündököljön a közvélemény előtt, hanem nehéz gondokat, súlyos feladatokat vállal, hogy eleget tehessen a főváros iránt támasztott gazdasági, kulturális és^ szociális követelményeknek. A pártok is így gondolkoznak, nem abban látják feladatukat, hogy megszorítsák és leépítsék a főváros életét, hanem bizalmukkal, közreműködésükkel egyre nagyobb teljesítményre # igyekeznek képessé tenni. A jövő évben is hatalmas összegeket irányoz elő a költségvetés közmunkákra, a főváros az adózóktól nyert anyagi erőket visszajuttatja a gazdasági életnek, az iparnak és a kereskedejes bizalom nyilvánult meg a főpolgármester iránt, alri betegségéből teljesen felgyógyult, visszanyerte régi erejét és munkakedvét és most már nagy odaadással vesz részt az irányítás és vezetés munkájában. A napokban több ízben jelent meg a miniszter- elnöknél és a belügyminiszternél, hogy tájékoztassa őket a főváros aktuális kérdéseiről. Ezek kapcsán lemnek. Ez a helyes gazdálkodás, a főváros a múltban is ezt tette és a jövőben is ezen az úton folg haladni. A főváros nem holtkézi vagyon a nemzet kezében, hanem élő, új értékeket és munkalehetőségeket termelő erő. A közmunkáikon kívül mit tart még fontosnak Méltóságod a főváros anyagi feladatai között? — Nagyon fontosnak tartom a kultúráiig és szociális kötelezettségeket. A fővárosnak továbbra is meg kell hoznia azokat az anyagi áldozatokat, melyekkel a nemzet szellemi életét, kuiíúrális fejlődését támogatja. Kultúráiig intézményei méltón képviselik a magyar fővárost a külföld színe előtt. Ezektől nem szabad a szükséges anyagi erőket megvonni. A szociális kötelességeket a múltában is a legnagyobb mértékben teljesítettük. A főváros az anyagi lehetőséig szélső határáig ment el, hogy enyhítse a köznyomort és támogassa a nélkülözőket. Ez az áldozatkészség nemes emberbaráti érzésből, mondhatnám krisztusi szereiéiből fakad, de egyúttal jól meggondolt szoeiálpolitika is, mely nagyban segíti a nemzetet a szociális forrongás nehéz napjaiban. Az ország- helyzetében lát-e most olyasmit, ami bizalommal és reménységgel töltheti el a lelkeket? — Épen most olvastam el Mussolini beszédét, mely bizonyára örömmel tölti el az egész nemzetet. A Buee olyan (gyönyörű szavakat talált az olasz-magyar barátság kifejezésére, melyeket a hálás magyar nép nem fog sohasem elfelejteni. A milánói beszéd egyúttal jelzi, hogy a magyar igazság diadalmasan tör elő a világ közvéleményében. Ez bizonyság arra, hogy jó úton haladunk és egyszer majd a magyar Feltámadás húsvéti fényességébe érünk. Ez a nyilatkozat újefbb tanuságtétel a tökéletes összhang mellett, amely Sipőcz Jenő főpolgármestert és az autonómiát egybeforrasztja. Amikor az autonómia életében — jelen esetben a költségvetés révén — jogos az optimistái felfogás, a főpolg'árm ester megnyilatkozásában is ez a szín vonul keresztül. Immár túl a szanálás nehéz feladatán, a jövő problémáiról ad programot a főpolgármester és amikor a fejlődést biztosító beruházásokról beszél, nyomban jelentkeznek előtte azok a feladatok is. amelyekre meleg szíve figyelmezteti: a szociális kötelességek, a nyomorgók és szenvedők sorsának enyhítése. Most •a tói küszöbén, amikor éppen új, rendezett mederibe terelődik az Ínségesek megsegítése, mindenkinek meg kell ballaniai ezt a figyedmeztetést. Ezek a szociális kötelességek ma nagyon terhesek, de majd könnyít a terheken az a jobb élet, amely felé mi. feltámadást váró magyarok elfogunk érkezni. Sipőcz Jenő tír. főpolgármestert
