Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-10-07 / 40. szám
Budapest, í!)36 október 7. jfxwrwc&JlíJZMp Betíermen^-aJőval fedezik az óbudai híd környékének rendezéséi Befejezéshez közeledik a borárostéri Horthy Miklós-híd építkezése és hovatovább aktuálissá válik az óbudai híd építkezésének megkezdése is. Tekintve, hogy állami hidakról van szó, a Közmunkatanács feladata megszerezni a hídfők körül elterülő területeket és ugyancsak a Közmunkatanácsnak kell rendezni a környéket. Már a Horthy Miklós-híd budai fejénél is súlyos anyagi nehézségek merültek fel, az óbudai hídnál azonban az előre elkészített számítások szerint is, mintegy 16 millió pengőre van szükség a telkek megszerzéséhez és a megkívánt ren- fi dezéshez. A Közmunkatanácsnak, természetesen, ebben a pillanatban nem áll rendelkezésére ez a hatalmas összeg, de nem is lenne méltányos, hogy a főváros közönségét terhelje ez a munkálat, mert hiszen tudvalevő, hogy az óbudai híd megépítése által majd óriási mértékben fejlődésnek indul ez a városrész, amiből viszont az következik, hogy az ottani ingatlantulajdonosok a hatalmas állami munka következtében hirtelen meggazdagodnak: a hídkörnyéki telkek ára nagymértékben felszökken. A Közmunkatanácsnak tehát az az álláspontja, hogy a telekértékemelkodés adójával, az úgynevezett better ment-adóval kell és lehet fedezni a 16 milliós költséget. A Közmunkatanács előzetes számításokat is végzett, amelyek szerint, a várható telekértékemelkedési adó évenként meghaladná az egymillió pengőt. Mondani sem kell talán, hogy ez az elgondolás kizárólag azokra az ingatlantulajdonosokra vonatkozik, akiknél ez a teleíkértékemelke- dés feltétlenül bekövetkezik. A Fővárosi Hírlap munkatársának beavatott helyről nyert értesülése szerint a Közmunkatanács rövidesen javaslatot is tesz a pénzügyminiszternél a bet- terment-adó bevezetésére és amennyiben a miniszter hozzájárul ehhez a javaslathoz, a Közmunka- tanács felveszi a megfelelő kölcsönt, amelynek törlesztésére a telekértékemelkedési adó hozadékát köti le. Isholánhwüli népművelés a főváros költségvetésében Mentőakció a Moszkvától Madridig folyó lélehmérgezés ellen Irta: KOVESLIGETHY MIKLÓS dr. törvényhatósági bizottsági tat A fővárosi költségvetés számoszlopait böngészve, látjuk ennek a nagy világvárosnak az egész vérkeringését. Aki ezt a szép fővárost látja és gyönyörködik benne: nem is gondolja, hogy milyen szövevényes és mennyire szétágazó annak a belső szervezeti élete és hogy a nagy szerkezetnek minden kereke teljesíti a maga körforgását, hogy így a közületi élet fennakadás nélkül kifelé is a legrendezet- tebb és a legsímább képet mutassa. Ilyen nagy költségvetéssel, 150 millió pengővel, bizony hatalmi tényezőjévé válik maga a főváros az egész ország gazdasági életének. Ami legelsősorban megkapja a nyitott szemmel vizsgálódó figyelmét, az a főváros gazdagsága, nemcsak holt javakban, hanem, hogy olyan jövedelmei vannak, amelyeket nem az adózó filléreiből nyer a köziilet, hanem már mint vagyontárgy hozza meg a maga kamatát. A hatalmas üzemek, amelyek noha a főváros polgárait szolgálják ki és, noha megfelelő ellenszolgáltatást kívánnak anyagiakban, mégis nagyon sok ember számára nyújtanak biztos megélhetést: így, a közigazgatás és a közüzemek a főváros lakossága nagy részének biztosítja egzisztenciáját és látja el szociális gondoskodással, nyugdíjjal. Mert a számoszlopok között is mindig az érdekel bennünket, hogy milyen az „ember“ élete a főváros költségvetésében. Hogy szociális szempontból a főváros az első közülete az országnak, nemcsak arányaiban, hanem viszonylagosan is, ez megnyugtató számunkra akkor is, ha figyelmen kívül hagyjuk a tisztán költségvetési összehasonlítást, hogy a főváros háztartása ma már egyensúlyban van és csupán minimális a formai deficit. Annyira felkarolja a főváros a nemcsak szociális, hanem immár karitativ gondoskodást is, hogy ezen a téren kifogásolhatót nem találunk. A materiális létminimumról való gondoskodás mellett a szellemi szükséglet kielégítésének kérdése foglalkoztat párhuzamosan az előbbivel, mert, ha a testi szükséglettel foglalkozunk, a lelki szükségletet sem lehet elhanyagolnunk, éppen azoknál, akiknek nem áll módjukban a különféle magasabb iskoláztatás. Hiszen a „kultúrfölény“ eléggé aránytalanul szántott a csonkaország tanulnivágyói között, mert a fővárosnak egyik legnehezebb kérdésévé tolta magát előre a magasabb végzettségű munkanélküliek kérdése. Az egész országban aránylagosan is a legtöbb szellemi munkanélküli a fővárosban van és a fővárosnak azon kényszerű intézkedése, hogy például a szellemi szükségmunka révén akar az ilyen családokon, vagy egyéneken segíteni: tudjuk nagyon jól, csak tüneti kezelés. Hogy ennek a megoldása éppen olyan fontos, mint amilyen nehéz, azt mindnyájan nagyon jól tudjuk. Itt radikális és diktatórikus eszközükkel kellene a császármetszést végrehajtani egyfelől a megfelelőbb jövedelemelosztással, másrészről pedig a fölösleges magasabb iskolai képzettség elnyerése iránti erőszakos törtetés csökkentésével. Az iskolai képzettségen túlmenőleg éppen a nemzeti civilizáció szempontjából sokkal értékesebbnek tartom azt a munkát, amelyet az iskolánkívüli népoktatás olyan nagyszerű szervezettséggel nyújt fővárosunknak. Ha lapozgatom az elmúlt esztendő tananyagát az iskolánkívüli népművelési bizottság havi füzeteiből: úgy a legörvendetesebb kép tá,rul elém. Volt például 8240 népszerű ismeretterjesztő előadás leányiparostanoncok, munkás- és kispolgári lányok, cseléd és munkásnők, iparostano icok és segédek, munkások és iparosok, kiskeresk dők és kereskedelmi alkalmazottak, szülők és anyák stb. részére. Volt az analfabéta tanfolyamokon 401 > tanítási óra. Az önművelés útján járó közönség s ámára belépődíj mellett szervezett előadásokon és H folyamokon volt 1165 művészeti tanítási óra, 411 szakirányéi tanítási óra, 9328 nyelvi tanítási ca, 263 egészségügyi tanítási óra, játékképző és cgi >sületi vezetőképező 144 tanítási óra. Ha még hozzá’ jszem, hogy a népművelési bizottság 147 társadalm egyesület népművelési tevékenységét támogatta, 'ányí- totta és ellenőrizte, valamint a szabadegye <.m a vallás, filozófia, nevelés, esztétika legkülöi özőbb tárgyait vonta előadása körébe: akkor ess körvonalaiban jeleztem a nagyszerű működést, i aelyet a fővárosnak ez az intézménye végez. A legkülönbözőbb tanfolyamok, főző, hí iipari, csecsemővédő és egyéb foglalkozások mellett í szebb- nél-szebb előadások, múzeumlátogatások stb valóban olyan értéket képviselnek, amelyeknek smzet- nevelő fontossága mesze túlhaladja a tisztán skolai képesítésnek a fontosságát és szükségessé it. A könyvekkel való ellátást és a lelkek kiműve sót ez az intézmény a társadalom épp ama rétegeib í teszi lehetővé, amely az anyagiakat a kultúra iljaira majd teljesen nélkülözi. Ezeket sorakoztatja * népművelő bizottság a maga szervezettségével 1 llgatói közé, hogy ezeknek is odanyujtsa mindazt, imit a tudomány, műveltség, irodalom az emberi g mai kultúrfokán nyújtani képes. És itt döbben az ember legelőször an a szómon! valóságra, hogy bármilyen nagy és brmilyen erős ez a szervezet ma a fővárosban, hogytényleg az egész országnak világító fáklyája az iskolán kívüli népművelésben, de anyagilag olyan szerencsétlenül van dotálva, hogy az ember majdnem kifakad és hajlandó lenne azt mondani, hogy költsünk inkább kevesebbet a tényleges iskolai kiképzésre, de adjunk jóval többet az iskolán kívüli, az iskolán túli népművelésnek! Mert az évi 175.492 pengő, amely személyi és dologi kiadások fedezésére ennek az intézménynek jut, oly kevés, hogy egyáltalában nincs arányban a tényleges teljesítménnyel. Nemzetnevelés az iskola is, de mert abba nem vonható bele mindenki: értékesebb az iskolán kívüli oktatás, mert azt bárki számára megnyithatjuk és a jó, szép és nemes alkotásaiba bevezethető a legszegényebb, a legelhagyatottabb is. A mai időkben, amikor a kútmérgezés a legszisztematikusabb eröl- rrnáccoi folyik Moszkvától Madridig, a lelketlen agitációnak a népművelés a hatalmas ellenszere, amely megvédheti és egyedül óvhatja minden telkeket mételyező téboly ellen. Ha eddig ez az intézmény a kultúra szempontjából volt fontos, most a nemzeti élet és annak integritása érdekében nélkülözhetetlen. A mostaninak kétszeresével, háromszorosával, többszörösével kellene dotálni a Népművelési Bizottságot, hogy most már társadalommentő akcióvá terebélyesedhessék ki ez az eddig tisztán kultúrális feladatot végző tényező. Hiszen a materiális ellátottság mellett a lelkeket is meg kell nyerni, hogy ollentálljanak annak a nagy és megszervezett csábításnak. amelyet a szabadkőműves- és bolseviki propaganda alakjában, sajnos, jóformán megunt a saját bőrünkön kell tapasztalnunk. Úgy érzem, hogy ami- koi a múlt esztendőben szintén ilyen irányban bíráltam a költségvetést: ebben az esztendőben-csak fokozottabban kell ezt teljesítenem, mert a társadalom megmentésének kényszerűsége a tavalyi esztendőhöz viszonyítva majdnem megkettőződött. És, ha azt mondaná valaki, hogy viszonyítsam a vidéki törvényhatóságok és kultúrközpontok ily- irányú tevékenységét a főváros népművelési működéséhez: akkor ebből az összevetésből a fővárosi népművelés óriási arányaival tűnnék ki. Ezt .szívesen beismerem, de ez a kritika gyakorlásában és a nagyobb dotálás megkérésében a legkevésbbé sem tántorít el, mert a vidéki törvényhatóságok költségvetését vizsgálva, meg kell állapítanom, hogy sokkal nehezebb viszonyok mellett és szegényebb állapotukban természetes, hogy kevesebbet tudnak ilyen nemes célra áldozni, mint a főváros a maga gazdag költségvetésével. Igenis, dolgoznunk kell és nem szabad nyugodnunk addig, amíg a főváros költségvetésének ebben a rovatában nem találunk legalább öt- hatszor nagyobb számot, mert meggyőződésünk, hogy a főváros ezt az összeget be tudja illeszteni és a vezetőségnek még sokkal bőkezűbbnek kell mutatkoznia a népművelés javára. Ebben a cikkben a költségvetésnek ezt a vetil- letét ilyképpen kellett a magam számára megvizsgálnom. DUPLASPIRÁLLÁMPA
