Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-22 / 3. szám
0 JÖVäßOäiJüJZMP Budapest, 1936 január 22 Nem a titokzatos földalatti erők. hanem egy egyszerű házlehontás miatt esoszlk le a Várhegy oldala A Várhegy oldalán történt földcsuszamlásról itt kővetkező cikket a „Fővárosi Hírlap“ számára az építő- szakma egyik kiválósága írta, aki élénk részt vess a főváros közügyeinek intézésében is s nagyérdekű írásában nemcsak a . f öldcsuszamlás igazi okát fedi fel, hanem már eleve megvédi a főváros érdekeit a Várhegy oldalán támadt károkkal kapcsolatos eshetőségekkel szemben. Ma már nemcsak a közvetlenül érdekelteket és az illetékes hatóságokat, hanem az egész székesfőváros közönségét is foglalkoztatják a Várhegy nyugati oldalán észlelt földcsuszamlás és főként annak következményei. Hatóságok, mérnöki körök a legkülönfélébb okokat sorakoztatták lel e nem mindennapi jelenségre vonatkozólag. A közvetlen valódi okot azonban — figyelemmel a sok különféle kisérő körülményre — senki sem meri teljes határozottsággal megnevezni. Pedig ennek a kérdésnek az elbírálásánál egyszer mégis meg kell találni: mi idézte elő e következményeiben jelentős károkat okozó földcsuszamlást? Ma, amikor közvetlenül szemeink előtt állnak s ilymódon érzékeltethetők az elváltozások, sokkal objelctiveb- ben lehet megállapítani az okokat, mint majd akkor, amikor az okozatokként jelentkező deformációk ' már csak végső kifejlődésükben észlelhetők. A kérdést véglegesen lezárni ebben a vonatkozásban is minden érdekeltnek egyformán kötelessége. Próbáljuk hát az eddigelé észlelt elmozdulásokból és azok világosan látható következményeiből keresni a csuszamlás közvetlen, valamint kísérő okait. E végből, nagyjából állapítsuk meg a ma észlelhető elmozdulásokat. Nyilvánvaló, hogy a kérdéses földtömeg legnagyobb elmozdulása az Attila-utca 87. és 85. számú házak ama tűzfalainál jelentkezett, amelyek egyszersmind a földtömeg támfalaként is szerepeltek. Az is bizonyos, hogy a csúszó földréteg — agyag, amely a tartós és szokatlan kiadós havazás, illetőleg esőzés folytán teljes egészében átázott és ebben egyes, az átlagnál sokkal plasztikusabbá vált vékony rétegek is mutatkoznak. Tény az is, hogy az ilyen módon átázott agyagtalaj előtt épített Attila-utca 87. számú házat, kivé vén a tűzfalát, lebontották és az ekép- pen egymagában maradt tűzfalat sem bontás közben, sem a bontás bevégzése után az elmúlt hét hétfőig éppen úgy nem dúcolták meg, mint az Attila-utca 85. számú rozoga épület szabadonálló és ugyancsak támfalként is szereplő tűzfalait, annak ellenére, hogy úgy az Attila-utca 87., mint az Attila-utca 85. szám alatti kérdéses tűzfalak nemcsak hogy nagy elmozdulást, hanem aggasztóan súlyos repedéseket is mutattak. Magam, aki egy ezzel teljesen azonos esetnek szinte közvetlen szemlélője és szenvedője voltam, azt hiszem, hogy egészen közel járok az igazsághoz akkor, amikor azt állítom, hogy a sok kísérő és egyéb súlyosbító körülmények közepette a földcsuszamlás legközelebbi, mondjuk úgy, a csuszamlások elindító oka az Attila-utca 87. számú régi ház lebontása volt. Miért? Mert ennek a háznak a hosszirányú határ falakkal, valamint a födémmel és a födélszerkezettel kitámasztott tűzfala egyben a kérdéses földréteg támfalaként is szerepelt. A ház lebontásával egyidejűleg felszabadultak azok a vízszintes erők, amelyeknek nagyságát az esőzés okozta átázás csak növelte és az ilymódon felszabadult erők gyorsan végeztek az Attila-utca 87. számú ház immáron lényegtelen belső erőket jelentő tűzfalával, és amikor ez megtörtént, ebből kifolyólag sokszorta nagyobb erők szabadultak az Attila-utca 85. számú, habár rozoga, de addig stabilan álló épület hasonló tűzfalaira. Ilyen módon úgyszólván összeroppan tol Iák ennek a háznak nemcsak a tűzfalait, hanem az udvart lezáró támfalat is, annyival is inkább, mert az első elmozdulás észlelése alkalmával senkinek sem jutott eszébe sem a tűzfalakat, sem pedig az Attila-utca 85. számú ház udvarán lévő támfalat megdúcolni s így a föld további csuszamlását megakadályozni. Az erőknek helytelen ismeretére enged következtetni ez a körülményedé még inkább az a néhány kis dúcocska, amelyet az Attila-utca 85. szám alatt az udvarból a hegyoldalra felvezető lépcső két oldalfala közé bevágtak, noha erre is feltétlen szükség volt. Ugyanitt az erőknek teljes félreismerését bizonyítja az a körülmény, hogy az Attila-utca 85. számú ház tűzfalainak és a támfalnak repedése ellen úgy próbállak védekezni, hogy e falak mögötti földet kiásták, ami pedig nyilvánvalóan az ehelyütt keletkezett horizontális erők felszabadulására vezetett, avagy még egyszerűbben meghatározva, egészen helytelenül utat csináltak a felsőbb földréteg könnyebb lecsúszásának. A hegy lábán történt tekintélyes vízszintes erők eltávolítása, nem vitásan, egyet jelentett a sorrendben alulról fölfelé a második támfal túlterhelésével és ennek következményeképpen a második támfal elmozdulásával, ami a Lógodi-utcai rész megmozdulását eredményezte, viszont a Lógodi-utcai rész megmozdulása sorrendben a harmadik támfal túlterhelését és ezzel a Lovas-úti rész elmozdulását eredményezte. Egészen természetes ez a feltevés, mert hiszen a legalsó támfal elmozdulása után a második, majd a harmadik sor támfalra lényegesen nagyobi) erők szabadultak, mint amilyenekre azok korábban, talán egészen helyesen, méretezve voltak. Még pedig azért nagyobb erők, mert a támfalak előtt lévő földréteg a csúszás által elválván a támfaltól, megszűnt a támfal mögötti föld nyomásával a korábbi számítások alkalmával neki szánt szerepet betölteni, helyesebben a föld nyomásából származó vízszintes erők egy részét felfogni. Eme egészen valószínű és indokolt elgondolás értelmében e kérdésben elhangzott különféle vélemények között ok és okozati felcserélés van. Némelyek véleményéből ugyanis az tűnik ki, hogy azért mozdultak el az Attila-utca 85. és 87. számú házak támfalaként is szereplő tűzfalai, mert megmozdult a Lovas-úti, illetőleg Lógodi-utcai rész, ezzel szemben az én véleményem szerint azért mozdult el a Lógodi-utcai rész, mert megmozdult a földtömeg legalsó részen az Attila-utca 85. és 87. számú házak támfala és azért mozdult el a Lovas-út, mert elmozdult korábban a Lógodi- utca. Ezt a körülményt látszanak egészen világosan igazolni az elmozdulások mérve és az azóta nap-nap után észlelt elmozdulások, amelyek szerint a legkisebb az elmozdulás a Lovas-úton, nagyobb a Lógodi-uteában és szemmel is érzékelhetően a legnagyobb az Attila-utcai házak tűzfalainál. Az a körülmény, hogy az agyagréteg a normális viszonyokhoz képest tagadhatatlanul lényegesen jobban ázott át, még nem lehet ok arra, hogy ilyen mérvű földcsuszamlás bekövetkezzék. Mindenesetre azonban olyan súlyosbító mellék- körülményként szerepelt, amellyel az Attila-utca 87. számú épület lebontásánál számolni kellett volna és nem lett volna szabad, mint ahogy egyes helyeken olvassuk, az ehelyütt korábban épített házak építési módja szerint eljárni és az Attila- utca 85. számú házak tűzfalait sorsukra bízón, megdúcolatlan állapotban nap-nap után csak szemlélni, hogy hogyan s miképpen repedeznek össze és mozdulnak el és várni arra, amíg a székesfőváros és a Közmunkatanács illetékes közegei ebben a tekintetben nem intézkedtek. Ezt meglátni és gyors intézkedéseket foganatosítani nem a hatóság feladata. Szükségesnek tartom ezeket a körülményeket megállapítani kellő időben, még akkor, mikor az itt felsorolt tények pontosan észlelhetők. Szükségesnek pedig azért, mert amikor a földcsuszamlással kapcsolatos és első tekintetre is komoly ösz- szegű kárigények érvényesítésről lesz szó, nem szeretném, ha a székesfőváros közönségét állítanák oda bűnbakként, már csak azért sem, mert nyilvánvaló, hogy sem a székesfőváros, sem a Közmunkák Tanácsa, nem kevésbbé a Közművek ebben a kérdésben nem követtek el olyan mulasztást, amelynek következményeképpen ez a földcsuszamlás bekövetkezhetett volna. Egyeseknek az a föltevése, hogy e helyütt eddig nem ismert források vize okozta a földcsuszamlást, megdőlt. Éppen úgy nem állja meg a helyét az a másik vélemény sem, hogy az egyemeletes házak helyett a Közmunkatanács több emeletek építését is megengedte s így a talaj nagyobb terhelése volt a földcsuszamlás'oka. Nem áll meg ez a vélemény azért, mert ha ezek az épületek sziklára alapozlattak, — mint ahogyan, nem kétlem, így is történt — minél magasabbak és így minél súlyosabbak az épületek, annál inkább ellenállnak a vízszintes erőknek. Tehát nemcsak hogy nem mozdítják elő a földcsuszamlást, hanem egyenesen mérsékelik. Nincs igazuk tehát azoknak, akik aggályoskodnak az ezen a részen való építkezések iránt, mert ez a terrénum igenis alkalmas építkezési célokra, mint ahogyan ezt az eddigi épületek stabilitása is igazolja. Felesleges a székesfőváros közönségét és még inkább az itteni telektulajdonosokat azzal ré- mítgetni, hogy erre a területre építeni nem szabad, csak felette nagy óvatossággal és mamutméretű előzetes támfal építésekkel. Az ok, ami miatt a földcsuszamlás bekövetkezett, olyan csekély, hogy annak kellő időben való felismerése révén egészen lényegtelen összeggel elhárítható lett volna a baj és amit elmulasztottak, nem más, mint az Attila-utca 87. számú lebontott ház tűzfala helyett egy maximum Í5.000 pengő körüli költséget jelentő támfal építése. ítélet a Pátria-kávéház 450.000 pengős eladási perében fi székesfőváros árvaszékének jóváhagyó határozata döntötte el a pert Egy régi nagy per, amely a maga idejében oly sok izgalmat váltott ki és amelynek keretében annyi szenvedés és ádáz gyűlölködés ütközött ki, most újra fellángolt. A pereskedés annakidején a körúti Pátria-kávéház eladása körül keletkezett. Tizenhárom esztendővel ezelőtt történt, hogy Váradig Lajos eladta a tulajdonában lévő, a Királyutca és a körút sarkán lévő Pátria-kávéházat. Vá- rady Lajos családja nagy megütközéssel értesült erről az eladásról, amely a legközelebbi hozzátartozók tudtán kívül történt és miután az adás-vételi feltételeket lehetetlenül kedvezőtleneknek tartották, megindították az eljárást Várady Lajos gondnokság alá helyezése iránt. A bíróság Várady Lajost még 1922-ben csakugyan gondnokság alá helyezte és gondnokául feleségét rendelte ki. Váradyné a vevők ellen pert indított az eladási ügylet hatálytalanítása iránt, amellyel Várady a kávéházat Majtényi István és Klein Béni budapesti lakosoknak eladta. Három esztendőn át folyt ez a per és akkor az egymással szembenálló felek egyességet kötöttek. Az egyesség értelmében az alperesek 50.000 pengőt fizettek készpénzben a gondnoknak. Váradyné utóbb arra a meggyőződésre jutott, hogy ez az 50.000 pengős egyesség is hátrányos, Budapest székesfőváros árvaszékéhez azt a kérelmet terjesztette, hogy az egyesség árvaszéki jóváhagyását tagadja meg. Egyidejűleg külön pert indított a törvényszéken a bírói egyesség hatálytalanítása iránt. Az árvaszék az egyesség jóváhagyását megtagadta, mire a másik oldalon érdekelt felek fellebbezéssel támadták meg az árvaszék döntését és a közigazgatási bizottság az árvaszék határozatát feloldotta és utasította a gyámhatóságot újabb egyességi tárgyalások lefoly tatására. Meg is indultak ezek az egyességi tárgyalások és olyan eredménnyel végződtek, hogy a vevők a gondnok részére már kifizetett 50.000 pengőn felül Várady ék gyermekei számára fizetnek még 5.000 pengőt. Ezt az újabb egyességet aztán az árvaszék jogerősen jóváhagyta. Ezzel a törvényszék előtt megindult per megszűnt, mert azt a gondnok visz- sz avont a. í"j Nemrégiben történt, hogy a bíróság a Várady Lajos ellen 1022. év folyamán elrendelt, gondnokságot megszüntette. Várady, visszanyerve önállóságát, feleségét, mint gondnokát, perrel támadta meg, azzal, hogy a Pátria-kávéház körüli eljárása és gondnoki tevékenysége révén 400.000 pengő kár érte, do panaszolta azt is, hogy a vevők által pótlólag fizetett 50.000 pengővel sem számolt el a felesége. Váradyné a törvényszéki tárgyaláson azzal védekezett, hogy a gyámhatóság úgy az általa megkötött egyességet, mint a számadásait is jogerősen jóváhagyta. A bíróság megállapította, hogy Várady La- josné mint gondnok a kezeihez lefizetett 50.000 pengőről a gyámi törvényben előírt módon a gyámhatóságnak nem számolt el, hanem a gyámhatósághoz kérvényt adott be, amelyben kijelentette, hogy az 50.000 pengő elment adósságra, va- valamint a gyermekek és a férj gyógykezelésére. Bejelentette az asszony az árvaszéknek azt is, hogy férje két ízben erőszakkal vett el tőle nagyobb pénzösszegeket, először 250.000 koronát, majd később 500 millió koronát és ezeket az összegeket néhány nap alatt elpocsékolta. Barabás Ernő dr. budapesti kir. törvényszéki tanácselnök Várady Lajosnak a felesége ellen indított 450.000 pengő keresetét elutasította. Az ítélet indokolása hangsúlyozza, hogy alaptalan a férj keresete a 400.000 pengő megfizetésére irányuló részében, mert a kávéházra vonatkozó vételügylet hatálytalanítása iránti perben kötött egyességet Budapest székesfőváros árvaszéke jóváhagyta. De alaptalannak mondja a törvényszék ítélete a keresetnek a további 50.000 pengő megfizetésére irányuló részét is. A férj csak aziránt indíthatott volna a felsége iránt keresetet, hogy számoljon el az 50.000 pengővel. GROSZ FRIGYES Budapest, IX.. Bnkáts-n. 1. OKL. MÉRNÖK ÉPÍTÉSI ÉS Kö- VEZÉSI VALL. Telefon: 86-0-64. BALOGH GYÖRGY Budapest, 11., Olasz-fasor 31 Tel. : 55-6-86 vizsgázott tetőfedő mester SALGÓTARJÁNI KŐSZÉNBÁNYA R. T. építőanyag Ipara: Budapest, V., Sas-utca 25. szám. Telefon: 23-0-71, 10-3-59, 14-1-52 Cementgyár: Lábatlanban . . . évi telj. kép. 12.000 v. Mészgyárak: Lábatlanban................ „ „ 5.000 „ Dorogon.......................... s, ,, 3.000 „ Téglagyárak: Buda-Ujlak, Kőbánya Nyergesujfalu évi telj. kép. 60,000.000 drb. Dserépgyár: Buda-Ujlak ,, ,, ,, 8,000.000 drb.
