Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-07-01 / 26-27. szám
6 Budapest, 1936 július 1. JÍöVÁIJO^JIÍJJIjTF Két otthon, amelyet a szeretet kormányoz Tanévvégi látogatás a székesfőváros Erzsébet és József Árvaházaiban Az iskolai év vége a felszabadulás örömét jelenti, de a szünidő integető boldogsága mellett van ezeknek a napoknak meghatott hangulata is: a válásé, az iskolatársaktól, tanároktól, az intézet falaitól. Ez a meghatott érzés még erősebb, de gyakran egészen más értelmű ott, ahol a növendéksereget a hiányzó család családdá forrasztotta össze, ahol sokan még a szünidőben sem mehetnek „haza“, mert az intézet, amelyben éltek, az egész világuk. Az árvaházakban van ilyen különös jelentősége a tanév végének, azok számára is, akiket a szünidőre magával visz a hozzátartozójuk, de még sokkal jobban azok számára, akikért nem jön el senki és akiket ilyenkor még jobban körülvesz a szeretet, amivel az intézet igyekszik pótolni azt, amit a sors elvett. Az iskolai év végén a szeretetnek ezeket a hajlékait kerestük fel, amelyeket a székesfőváros állított és tart fenn az árvák számára és gondoskodik arról, hogy az életre felnevelje a bekerült növendékeket. Hogy ezeket a hajlékokat a legszentebb érzés, a szeretet is betöltse, az a vezetők gondja. És hogy csakugyan gondja is. azt boldog érzéssel állapítottuk meg érdekes és kedves szemlénkén. Lilák, pirosak, sárgák . . . A Szent Imre herceg-úton, a nyár adakozó kedvének virágpompás miliőjében találtunk rá az Erzsébet Leány Árvaház szép otthonára. A kedvező véletlen juttatta az árvákat ehhez a kis paradicsomhoz, a hajdani Zerge-utcai, majd később Kottenbiller- utcai szűkös és dísztelen hajlékok után, agzal, liog^ a Notre Dame de Sion zárdája innen kiköltözködött. Hat év előtt szállották meg az árvák ezt az új otthont pontosan akkor, amikor átvette a vezetést az, akivel most szemtől szentbe állunk és akihez kérdéseinkkel fordulunk: Krén Margit igazgatónő. Örül jöttünkön, mint ahogyan mindenkinek örül, aki árváinak sorsa iránt érdeklődik és akiben felfedez valamit abból a szeretekből, amellyel a nagyasszony szíve úgy telve van. Minden szó, minden mozdulat erről beszél, amikor az intézet tisztaságtól ragyogó helyiségein végigkalauzol és nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy a folyosókon szembekerülő, konyhában, ebédlőben, munkatermekben foglalatoskodó lánykákat egy kedves szóval, gyöngéd cirógatásai mosolyra ne derítse. De nemcsak cirógatásból áll az élet. Az egyik folyosón szigorúvá lesz az igazgatónő derűs arca. vagy legalább is úgy mutatja, hogy most szigorú és elkiáUtja magát: —■ A sárgák ma rendetlenek! Kislány ugrik elő és elfut egy seprűvel, amely ott dísztelenkedett a folyosón. — Remélem, a rózsaszínek megjavultak — szól be most egy szobába — és helyén van minden törülköző. Sárgák .,. rózsaszínek» Mindjárt megmagyarázza az igazgatónő: ^ — Az intézet összes növendékei családokra vannak osztva. A háromtól ha|tévesek az óvodások, azután vannak kékek, sárgák, rózsaszínek, lilák, zöldek és pirosak... Tessék, ez itt mindjárt a lilák hálószobája. Benézünk a kedves hálóterembe. A kis ágyak takaróján lila a dísz, de lila szín jelzi a családbeliek törülközőjét, mindenféle használati tárgyát, lila betűk vannak behímezve a fehérneműkbe, lila pajzs van a fehér szekrényeken és lila jelzés a család seprűjén is, úgy hogy az imént a sárga szín elárulta, hogy a folyosón felejtett seprű a sárga család bűne. — Ez a színjelzés nem csak praktikum és sok mindenre jó megkülönböztetés, hanem kedves változatot is ad az intézet egész belső világának — magyarázza Krén Margit igazgatónő, aki elvezet a hálószobák után az ebédlőbe, a nappali szó bákba, a konyhába, mosodába, aihol mindenütt dolgozó, sürgő-forgó növendékekkel találkozunk. Praktikus beosztás szerint, akkor is, amikor iskolai óv van, minden házimunkából kiveszik a részüket a lányok. — Ez munkaszeretetre nevel, de meg hasznos is — halljuk a magyarázatot. — Sokat megtakarítunk a lányok munkássága révén. A díszterem után, amelyben Erzsébet királyné pompás festménye függ, a házikápolna üdesógében gyönyörködünk, majd kedves látványosság fogad az óvodások „lakosztályában“. Itt a poharak, evőeszközök, különböző használati tárgyak jelekkel vannak ellátva, mert az apró népnél számmal, betűvel még nem lehet boldogulni, de a rendet már itt kell megszokni. — A kicsinyek vezetésére külön óvónőnk van — mondja az igazgatónő. — A színek szerint igazodó családok életét pedig úgy rendeztük be, hogy minden apró lánynak van vezetője: egy nagyobb leányka, aki kis társnőjére felügyel és .lelki, testi dolgaiban szárnya alá veszi. Ebből a rendszerből nem egyszer meghatóan kedves kapcsolatok származnak. Az óvodás kor 6 évig tart, azután az elemi' következik. Az előmenetel szerint vagy 6 elemit, vagy 4 elemi után négy polgárit végeznek a növendékek. A kitűnő tanulók azután tanítónőképzőbe kerülnek. Aki erre nem alkalmas, ipari pályára megy, háztartási alkalmazott lesz, vagy pedig — ha meg van hozzá a hajlamú — a Stefánia dajkaképzőjét végzi, De bármilyen irányban is terelődik a nevelés, egy évi háztartási továbbképzőn mindenki keresztül megy, a háztartásiaknál azután három éves ez a kiképzés. — Ez a kötelező egy év a háztartási munkában kitűnő dolog — mondja az igazgatónő. — A gyermekek, akik idekerülnek, rendszerint gyengék. Az egy év jó a testi, lelki megerősödésre. Három hónap a konyhában, három hónap a takarításnál, a mosodában, a varrodában: ezen minden lánynak keresztül kellene menni, akkor is, ha nem árvaházban nevelik. Hogy ez az elv milyen pontosan beválik, az egészséges, mosolypgó arcok mutatják. Megvígasz- talódunk a derűben, amely az árvák otthonát elönti, amikor búcsúzóul a vendégkönyvbe írhatjuk a nevünket. Ez nagy tisztesség, mert minden évet Horthy Miklósné aláírása nyit meg. Sűrűn meglátogatja az intézetet. — Ah°l legnagyobb a szükség, ahol legtöbb a bánat, ő ott van — mondja Erén Margit igazgatónő, akinek meleg hangja még sokáig elkísér, amint a virágos park rácsos kapuja bezáródik mögöttünk. A fiúk nagy családja Szombaton a szokottnál is korábban keltek fel a József Fiú Arvaház lakói. Fél hat órakor a fiuk már sorakoztak, még pedig táskákkal utipodgyásszal felszerelve és vonultak ki az Üllői-útra a külön villamos kocsikhoz, amely vitte őket ki a Keleti pályaudvarra, onnan pedig a vasút elrobogott velük J onyódra. Nyári üdülésre vitte Schuler Alajos igazgató a növendékek egy részét az árvaház üdülő otthonába, ahol turnusokba osztva minden növendék egy-egy hónapig nyaral. Hogy senkinek semmi se fájjon, az igazgató azokat a növendékeket is nyaraláshoz juttatja, akik az idei tanév végével már kikerülnek az intézetből. Ez a kedvezés jellemzi azt a szeretetteljes atyai gondoskodást, amelyet Schuler Alajos igazgatónak minden kijelentése elárul, amikor a nyári szünetet megelőző napon az intézetben felkerestük. — Nagyon meg vagyok elégedve a fiukkal, — mondta. — A különböző iskolákból, ahol tanultak, mindössze kettő hozott elégtelen bizonyítványt. Pedig száznyolcvan ia növendékek száma, akik között van elemista, polgárista, de jártak gimnáziumba, reáliskolába, kereskedelmibe, tanítóképzőbe, tudomány- egyetemre, műegyetemre, közgazdasági egyetemre, képzőművészeti főiskolába is. — Harminchat olyan növendékünk van, aki as idén kikerül az életbe, vagyis jobban mondva, kikerülhetne, ha az intézet azzal befejezné misszióját, hogy a növendékeivel eljutott odáig, amit az árvaház feladata megszab. Mi azonban nem állunk meg ennél a pontnál, az árvaház növendékeit mindaddig a magáénak tekinti, amíg el nem helyezte őket. Manapság ez nem csekély gond. Ha nem teljes árva és a hozzátartozóinak módjában van átvenni, akkor átadjuk jueki, ide egyébként mi őrködünk la sorsa felett továbbra is. — A harminchat növendék közül nyolc középiskolát végzett és közülük többnek már biztosítottuk az elhelyezkodését. Az intellektuális pályára ki nem választott növendékek, ha a négy polgárit elvégezték — és ilyen huszonnyolc van az idén — ipari vagy kereskedelmi pályára mennek. Ha hozzátartozóknak nem adhatjuk át őket, a székesfővárosi tanonc- otthonba kerülnek, ahonnan mesterekhez vagy gyárakba helyezik őket, mindaddig, amíg fel nem szabadulnak. A felszabadulás, után újabb gond kezdődik, ha nem kap az ifjú segéd alkalmazást és akkor ismét csak itt van védőszárnyaival az árvaház. Ettől a. gondtól megszabadíthatnák a gyárak, üzemek az intézetet azzal, hogy mindennekelötl árvákat alkalmaznának. Maguk a munkaadók is jól járnálak, mert az árvaházi erkölcsben, fegyelemben és munkaszeretetben nevelt munkásokhoz jutnának, akiken későbbi pályájukon, egész életükön át rajta van az árvaház szeme. — Tulajdonképpen soha sem szakad meg ennek a családi összetartozásnak érzése a növendék és az intézet közölt. Akárhányan jelentkeznek idősebb korukban is ügyes-bajos dolgaikkal nálam és aki idejön, az soha nem jön hiába. Boldogan mondhatom el, hogy ennek az összetartozásnak a másik oldala is megvan. A volt növndélkek akkor is eljönnek, ha nekik van módjukban az intézeten és az árva- sorsban utánuk következőkön segíteni. A József Fiú Arvaház Volt Növendékeinek Egyesülete kapcsolja egybe ezt a nagy családot. Az egyesület fővédnöke Szendy Károly polgármester, díszelnöke és védnöke pedig Liber Endre alpolgármester, aki, mint meleg szeretetével és ténykedésével elárulja, nem felejtette el, hogy valaha az árvaházunk növendéke volt. A tanév végi gondok mellett az árvaház életéről kapunk Schuler igazgatótól érdekes felvilágosításokat, meg a tervekről, amelyeket a kilencvenhét év óta a mai helyén fennálló intézet fejlesztése érdekében keresztül szeretne vinni. Az egyik a központi fűtés bevezetése, amelyet sok egyéb mellett az is indokolttá tesz, hogy az egyébként nagyszerűen megépített árvaházban 6.20 méter magas szobák vannak, melyeket kályhákkal fűteni nagyon nehéz és drága. Építkezésre is szükség volna, mert a növendékek egyik nappali terme, ahol legtöbbet tartózkodnak, az alagsorban, az egykori tornateremben van elhelyezve, amely rossz levegőjű, sötét, egészségtelen mellékhelyiségekkel van ellátva, emellett pedagógiai szempontból lehetetlen helyzetet teremt, hogy a másik nappali terem távol innen, az emeleten van. Erre az alagsorra szeretne magas földszintet és emeletet építtetni Schuler igazgató. Akkor a növendék-létszám is felemelhető lenne kétszázra és helyiséghez jutna a volt növendékek egyesülete is. — Remélem, hogy sikerül ezeken a bajokon változtatni — mondja. — Az ősz talán megsegít. Most egyelőre a legfőbb gondom, hogy a fiúk jól töltsék a nyarat Fonyódon. Modernizálni és szépíteni akar a Józsefváros A Józsefváros, amely a Belvárossal egyetemben régi időktől fogva a főváros kulturális magvának tartja magát, mind sűrűbben panaszkodik, hogy az utóbbi évtizedek városrendezési terveiből kimaradt. A várospolitikusok és a polgárság több mozgalomban hívta fel a figyelmet erre a körülményre és az egyik legutóbbi mozgalom, melyet Gazdy Jenő törvényhatósági bizottsági tag a Fővárosi Hírlapban indított meg a Józsefvárosi pályaudvarndk személy- pályaudvarrá való átalakítása érdekében, teljes sikert is aratott. Most ismét ajkcióba lépett a Józsefváros, szépészeti természetű városrendezési kívánságok megoldását sürgeti. A mozgalom kezdeményezője ezúttal is Oazúy Jenő törvényhatósági bizottsági tag, aki a mozgalom céljáról a Fővárosi Hirlap munkatársának a következőket mondta: — A mozgalomnak, amely a Józsefvárosban megindult, az a célja, hogy azokat az esztétikai hiányokat, amelyek a Józsefváros polgárságának szépérzékét már régebben bántják, mielőbb megszüntessék, így első sorban szükségesnek mutatkozik, hogy a Józsefváros egyes pontjain még meglevő régi elavult és dísztelen váróhelyeket a BESzKÁRT új típusú várócsarnokokkal cserélje ki. Különösen kietlen állapotban vannak a József-körút és Baross- utca sarkán és az Orczy-téren levő váróhelyek, amelyek nemcsak a célnak; nem felelnek már meg, de piszkosak és bűzösek. — Szükséges azután, hogy a József-körúton levő zöld házikókat — így a Baross-kávéház előtt és a Rákóczi-téren, valamint a József-körúton és Ferenc- körút sarkán — minél előbb a föld alá helyezzék, mert ezeken a forgalmas pontokon elrontják a tér esztétikai hatását. Ezek a házikók általában elhibázott. elgondolás alapján jöttek létre és oda kell hatni, hogy a bérlő-társaságot mielőbb rászorítsák a modern hygieniának megfelelő átalakítás keresztülvitelére. — Sok kívánni valót hagy fenn a Kálvária-tér, Mária Terézia-tér, Mátyás-tér és Rákóczi-tér kertészeti és parkirozási állapota is, amely messze elmarad azoktól a valóban szop és dicséretre méltó megoldásoktól, aminőket a székesfőváros kertészetétől egyebütt megszoktunk. Természetesen szükséges, hogy a Józsefvárosnak ezek a terei megmaradjanak egyúttal — legalább a jelenlegi mértékben — a gyermekek szórakozása céljára is. Ezt a célt össze lehet és kell egyeztetni az esztétikai kívánalmakkal is. — A kezdeményezésemre megindult akció annyival is inkább bízik az érdekelt hatóságok jóakaró támogatásában, mert remélhető, hogy o tervbe vett és a iörvényhatsági bizottságban kitartóan sürgetett 30 éves házadómentesség révén a Józsefváros külső képe egyébként is rövidesen előnyös változásokon fog keresztülmenni.
