Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-10 / 23. szám
2 Budapest, 1936 júnuls 10. Beszélgetés Bárczy Istvánnal, a békebeli Budapest nagy polgármesterével Június 19-én lesz harminc éve, hogy a székesfőváros törvényhatósága a fiatal Bárczy tanácsnokot polgármesterré választotta A Lukács-fürdő parkos udvarán, ahol most olyan szép a tomboló erejű zöldbe borult világ, a sárga, földszintes szárnyépület egyik ajtaján kis tábláról ezt a felírást olvassuk: ELNÖK Valamely hivatali labirintusban minden magyarázat nélkül természetes ez a tábla. Az ajtó mögött a vállalat vagy hivatal elnöke ül. De itt -a zöld fák között, a jókedvű szabadban valahogyan különösen hat ez a tekintélyt parancsoló felirat. Kinek és minek az elnöke van a sárga házban1? A fáké, a virágoké, a gyógyulásé, vagy talán még nagyobb távolságban kell keresni hozzá a magyarázatot: talán az egész, nagy városé, amelynek egyik szép pontjára kötették a tábláját, de amelyet éppen úgy ki lehetne függeszteni máshova is. És ez a gondolat nemcsak úgy hirtelenében támadt poétikne ötlet, mert az elnök, akinek jelenlétét a tábla elárulja, Bárczy István. Már nem polgármester, nem főpolgármester, nem elnököl a közgyűlési terem magas pódiumán, régen elhagyta az igazságügyminisztexi bársonyszéket is. de azért mindannak, ami szépet a mi Budapestünkön látunk, annak a plusznak, ami a nagyramőtt városból világvárost csinált, a világvárosi élet üzemének bárminő esztendő óta ő az elnöke. Most ugyan nagy koncepciókkal van tele a levegő, a főváros vezetősége és a támogatására nagy készséggel eíkraszálló. frisserejű várospolitikusok az alkotások gazdag programmját indították el. de ma még — az utóbbi esztendők jórészt szociális küzdelmei után — csak Bárczy István Budapestjében élünk és azt mutogatjuk a mindjobban idesereglő idegeneknek. Hogy jól megcsinálta, akkor is el kell ismerni, ha tovább akarjuk és tudjuk fejleszteni azt, amit ő harminc év előtt megkezdett. * Gsa'k néhány nap hiányzik éhből a harminc évből mert 1906 június 19-én zajlott le az Újvárosházán a főváros nevezetes eseménye, akkor választották mep Bárczy Istvánt, a tanács legfiatalabb tápját, a nem epészen negyven éves hu1 túr tanácsnokot polgár- mesterré. Ennek a harmincadik évfordulónak eljövetele hozott el ide a Lukács-fürdőbe, a kis ajtó elé, amelyen a tábla függ: elnök. — A Lukács-fürdő részvénytársaság elnöke vagyok, — mondja Bárczy István, amikor bekopogtatunk hozzá, — és a tisztemet arra használom ki. hogy naponta igénybe veszem ezt az irodát. Korán kelek és reggel kitakarítanak engem is a lakásból, ha dolgozni akarok. Eljövök tehát ide, ezért vagyok ilyen szorgalmas elnöke a Lukács-fürdőnek. Pontosan járok he. mintha hivatal lenne, de most megkéstem egy kicsit, mert fürödtem. Úgy látszik, a Lukács-fürdő hasznára van az elnökének. Bárczy István friss, erős és sugárzik belőle a kedv. Nyilván tévedésből írták meg a na pókban az újságok róla, hogy már hetven éves. — No. csak a közelebbi dátumban tévedtek. — mondja mosolyogva, — a dolgot nem lehet szépíteni. Októberben csakugyan hetven éves leszek. A hiba nem ebben a kis tévedésben van, hanem abban hogy egyáltalában megírták és ez alkalmat adott az újságíróknak, hogy nyilatkozatot -tériének tőlem. És ez bn.i, mert én nem szeretek nyilatkozni. Sőt egyáltalában nem is nyilatkozom. Nemcsak most;, azelőtt se nyilatkoztam, viszont belátom, hogy a lapok számára szükséges lehet bizonyos alkalmakkor a nyilatkozat. — Most énpen egy ilyen alkalom van. Kegyelmes — vágunk neki elszántan, — ez az alkalom nem mindennap fordul elő, csak minden harminc esztendőben. Harminc év előtt választották meg Kegyelmes Urat Budapest polgármesterévé. ^ — Ez igaz. — mondta kedvesen, a mosolya mögött megtréfáló kedvvel Bárczy István, — és én ebbál nz alkalomból már nyilatkoztam, is. Harminc év előri amikor megválasztottak, nyilatkoztam a közgyűlés előtt: elmondtam programomat. — Ma is emlékezetes még ez a polgármesteri programra, — feleljük. — nagyon bátor volt felfelé és nagyon szociális lefelé. — Meg vagyok elégedve vele, még ma is, annál is inkább, mert akkor nem csekély elfogódottsággal ültem a polgármesteri székbe. Kiváló versenytársaim voltak és én magamat, mint a legifjabb tanácsnokot fúl fiatalnak is tartottam. Igazán, nem is tettem kiPönösebb lépéseket, bogy a polgármesterséget elnyerjem. Engem a kerületek jelöltek. De közrejátszott még valami, hogy egyáltalában polgár- mester lehettem akkor, egy véletlen körülmény a dar ahont- korma,ny képében. Ez,t. nem értjük, de nem estink most utólag kétségbe, hogy Bárczy István titokban darabont volt, hanem várjuk a megfejtést. — Hát igen, — folytatja, — a darabont korma,nymaik köszönhetem, amelynek nem akartunk adózni. Fülepp Kálmán, akkori tiszti főügyész egy Ulászló korabeli törvénybál magyarázta ki hazafias buzgalmában, hogy a darabont-kormánynak nem. jár adó. A tanács több tagja és magam is ezt az álláspontot foglaltuk el, mire a polgármester ás az egyik alpolgármester, egyrészt a darabont-kormány elől, másrészt a későbben várható nemzeti felhábo- dás elől — aszerint, hogy miképen cselekesznek — a legokosabban úgy cselekedtek, hegy nyugdíjba mentek. így üresedett meg egyszerre két állás és így nyílt azután alkalom arra, hogy a bizalom megválaszthatott polgármesternek. A főpolgármester már előbb az ellenállás vezére, Fülepp Kálmán lett, akit a darabontokra ráhúzott, régi törvénymagyarázatért titokban Ulászlónak neveztünk. — így lettem polgár-mester harminc év előtt. Amint mondtam, erről ma már felesleges nyilatkozni, hiszen benne volt minden mondanivalóm a programbeszédemben az iskolaépítéstől kezdve egészen addig - az elhatározásomig, hogy a városházán nem engedem érvényesülni a politikát. És ezt be is tartottam. És sok minden egyebet sem engedtem érvényesülni, amit például Vázsonyi Vilmos is tanúsíthatna. Mert elmondhatná, hogy milyen szépen vettem át tőle a protekcióját kérő leveleket és milyen szépen süllyesztettem el a szemeláttára a papírkosárba. És nem haragudott meg érte, mert nem ígérte meg senkinek az ügy elintézését, csupán annyit, hogy a kérelmeket hozzám juttatja. És ez meg is történt. .. De ezt ne írja meg, mert talán még utólag is megharagszanak Vázsonyira. Hogy miről volt s-zó, nem is írjuk meg, de az elintézésnek ezt a módját nem lehet elhallgatni. És hozzá kell tenni, hogy nem érdemes ügyről volt szó, mert azt nem süllyesztette Bárczy István a papírkosárba, hanem felemelte és vitte előre, mint annyi sok jó ötletet és tervet, amelyet megvalósított és amellyel hozzásegítette a fővárost ahhoz, hogy naggyá legyen. Még akkor Is, ha a politika mást akart tőle. — De amikor főpolgármester volt, Kegyelmes Uram — szegeztük neki cserébe a megtréfáló kijelentések fejében a fogas kérdést — akkor hogyan úszta meg a politikát? — E’gvszerűen: akkor se politizáltam. Hiszen jó sokáig bel vettes-főpoTgánn esten voltam csupán és ha a politika meg akart szorítani, visszakúnáltam a meo-'KÍT'j.ftfiat. És ezzel célt is értem bár titokban megállapttottarn, hogy tulajdonképpen, nem is mondhatok le a helyettes főpolgármestex*ségről, Az Aquincumi Múzeum igazgatója Nagy Lajos dr. egyetemi magántanár, az európai nevű archeológus hosszú hónapok óta a székesfővárosnak úgyszólván egyik lég-jobban elfoglalt tisztviselője. Tavaly kezdődtek meg az ő vezetésével az óbudai Nagyszombat-utca és Viador-utca közé eső területen a régóta keresett második aquincumi amfiteátrum feltárási munkálatai, szinte ugyanekkor azonban mtár azt is jelentették a lebontott Tabán kertészeti rendezésével foglalkozó alkalmazottak, hogy a hajdani Görög, és Arok-utoa környékén ókori leletekre bukkantak ásás közben. Nagy Lajos dr. ezekről az újabb leletekről most, hogy római útjáról visszaérkezett, -a következőkben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — A régi Tabán területén már eddig is értékes leletekre bukkantunk. Archeológiái szempontból felbecsülhetetlen előnyt jelent az a körülmény, hogy itt a kutató munka előlialadását nem gátolják fennálló épületek, abban az esetben tollát, ha valamilyen érdekesebb leletre akadunk, nyugodtan továbbáshatunk. A Tabán területén alighanem a székesfőváros őskorának legrégibb maradványaira, bukkantunk« itt ugyanis kelta-kori leletek egész halmaza került félsz,í.nre az ásók nyomán. A tabáni terület Attila- körút felé eső részén két római-korbcli őrtorony oszlopait találtuk meg. .Azóta a kutatásokat egyre intenzivebben folytatjuk. Sok kelta edényre akadtunk, amelyek között archeológiái szempontból igen értékes darabok is vannak. A feltárási munkák során két, meglehetősen jó karban lévő kelta fazekasműhelyt tártunk fel, amelyek kemiemcefalai aránylag épségben maradtak. A tabáni terület régészeti feltárásán kívül tovább folytatjuk természetesen az aquincumi ásatásokat is, illetve azt a mpnkát, amelynek célja: a második nagyméretű amfiteátrum feltárása. Eddigi tanulmányaink alapján nyugodtan mondhatom, hogy a III. kerületben még rengeteg munka vár reánk és szinte bizonyosnak látszik, hogy a városnak ebben mert ha nincs főpolgármester, a polgármesternek kell a helyét betöltenie. Megbuktunk tehált őzzel a fogas kérdéssel is, Bárczy István olyan ötletesen riposztozott, mint ahogyan annakidején kivédte a főváros autonómiáját a politikától és inkább megelégedett azzal, hogy csak a referensekkel érintkezett a. minisztériumok - ban, mert azok nem politizáltak. * Mindehhez Bárczy István csodálatos egyéni varázsára és nagy művészetére volt szükség. Ez a művészet megfogható formában, mint kitűnő muzsikusban jelentkezik nála. Nagyszerűen zongorázik, mindenkit elvarázsol vele. így varázsolt el felfelé és lefelé mindenkit, úgy, hogy észre se vették, hogy egy új Budapestet épített fel, palotákkal, köz- intézményekkel, virágos parkokkal és sok-sok iskolával, (amelyekbe nemcsak a tudományt vezette he, hanem a muzsikát is. Tudjanak másoik is zongorázni, ne csak ő... A művészettel sok mindent el lehet érni, ha az ember művész, abban sem akadályozhatják meg, hogy egy új várost felépítsen, pontosan úgy, ahogyan azt a székfoglalójában megígérte. 1 1: ! 1 Hogy is mondta ezt Bárczy István harminc év előtti I ' !! „Ami a kulturális kérdéseket illeti, erre nézve kijelentem, hogy onnan, ahol eddig működtem, a polgármesteri székbe is magammal hozJtam azt az erős hitet, amit az én lelkemből kiirtani többé neon lehet, hogy o főváros, sőt az egész nemzet jövendő boldogsága elsősorban attól függ, hogy miképpen tudja a nép leaszélesebb rétegeit, a magyar nemzeti művelődés eszközeivel megmunkálni, azokat erős szociális érzésekre és intenzív, jól szervezett gazdasági tevékenységre nevelni.“ A közgyűlés, ,ame1y az imént választotta, meg 1&5 szóval, Sipőcz László 143 ée Kun Gyula 15 szavazata ellen, zaiosan helyeséit és tapsolt a fiatal polgár- mesternek, akit megtapsoltak azért is, amikor előbb kemény hangon bejelentette: „A mesterkélt álautonómia helyett meg kell alkotni a főváros egész polgárságának ereiére énített, független városi önkormányzatot..." Másik feladatunk pedig, hogy változtassunk a. városfejlesztési politikán ...“ A harminc év előtti ujságkrónikák szerint rendkívüli sikere volt ennek a székfoglalónak, amellyel Bárczy István, most az évforduló alkalmával szépen hetakarózik ünnepi nyilatkozat helyett. És ha őszinték akarunk lenni, el kell ismerni, hoery ebben is igaza van. mint mindabban, amit mondott és amit nem mondott el és ami együttvéve napyon érdekes, ünrteni élrnénv volt ott az „elnöki“ szobában, amelyet bevilágított Bárczy István sugárzó szelleme. Losonczy Zoltán. a részében is rábukkanunk majd Jelentékeny középkori, sőt őskori épiiletmaradványokra. Az óbudai református templom előtt húzódó Kálvin- utcában nemrég tártuk fel az Árpádok korabeli székesegyház hatalmas épületét, ezt a munkát azonban a terület beépített volta miatt abba kellett hagynunk. A leletek megóvása céljából a polgármester úr intézkedése folytán fedőlapokkal láttuk el a kiásott romokat, így azok nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak. Amennyiben az óbudai városrendezésre egy-két óvon belül valóban sor kerül, úgyis lesz alkalmunk bőven, hogy a főváros e részének ősi kultúremlékeit feltárhassuk. Egészen bizonyos, hogy a majdan elkövetkező nagyszabású ásatásokból kiderül, hogy a magyar főváros helyén már Ő3 idők óta népes települések voltak. Ez egészen természetes is. mert hiszen a Duna közvetlen közelsége és a területnek településre alkalmas volta a régmúlt idők népeit is arra ösztökélte, hogy szállásukat ezen a helyen üssék fel. — Római tartózkodásom alatt bőven nvilt alkalmam arra, hogy az olasz főváros legkitűnőbb archeológusaival alaposan megbeszéljem egyrészt azoíkat az erodimlérnyeket, amelyeket a rómaiékorbeli ásatások során Budapesten már eddig elértünk, másrészt azokat a munkálatokat, amelyeket az olasz miniszterelnök áldozatkész segítségével az örök városban folytatnak az ősi emlékek minél intenzivebb feltárása érdekében. Egyenesen csodálatraméltó az a munkakészséer. amely- lyel az olasz tudósok Rómában és környékén a kétezer év előtti idők páratlan széosécríí emlékeit szinte napról-napra felszínre hozzák. — Náluk természetesen nincsenek olyan megkötöttségek, mint amilyenekkel nekünk kell megküzde- nünk, sőt ebből a szempontból aiz olasz archeológusok helyzete kivételesen kedvező- Panaszkodni azonban magam sem akarok, miért kétségtelen, hogy a székesfőváros vezető tisztviselői, elsősorban Szcndy Károly polgármester úr és Némethy Károly tanácsnok úr minden módon segítségemre sietnek, hogy a székesfőváros területének archeológiái feltárása nii- ham arabb megvalósulhasson. Óbuda, Aquincum és Tabán: az ősi kultúra maradványainak legrdúsabb feltáróhelyei
