Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-10 / 23. szám
23. szám Huszonötödik évfolyam Budapest, 193Ö fúnius ÍO. £Ső;iz*g&s9 Ari EGÉSZ ÉVKE ................24 PENCié FÉ LÉVKE.........................12 RENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR ArusHJAk mi összes IBUSz-pavillonokban fBLflLÖSSZ&RKES2TÖ DACSÓ EMIL MEGJELENIK minden szerdán Azerkesziöség és klacü6hívsi«ye BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT «0 TeleSons 1S-MS — Pestacsekk: 4Ö.424 Zsitvay Tibor nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a NÉP tervszerű, eredményes és kizárólag csak a közérdeket szolgáló munkájáról Következik a közmunka-reform előkészítése Gyorsvasút a Dunaparton Irfa: Gazdy Jenő törvényhatósági bizottsági tag Máskor is megesett már, hogy aránylag kicsiny problémák (körül kifejlődött vitákból, tárgyalásokból újabb megfontolások alapján monumentális tervek alakultak ki. Ezek valójában ott rejtőzködtek már az idők méhében, megérlelődtek lassanként a megoldás számára, mert valamely közsaukséglet kielégítésére régen hivatva voltak, csak a gondolat nem alkart kipattanni, amely a megvalósításhoz segítse őket. így történt ez a Dunakorzó körüli problémánál is. Évek óta folytak tárgyalások arról, miként lehetne — eleinte inkább csak az esztétika és a sétáló közönség kényelme szempontjaiból később azonban már a fokozatosan fejlődő idegenforgalom szempontjaiból is — a Dunakorzó előtt elhaladó villamos közlekedést másképpen megoldani. Kezdetben mindenki a Mária Valéria-utca felé való elvezetésre gondolt. A Beszkárt azonban költségesnek és a Mária Valéria- utca elfoglaltságára való tekintettel alkalmatlannak találta ezt a megoldást. Azután jött az autóbuszok segítségével való megoldás gondolata, amely megszakította volna a villamos közlekedést az Eskü-téren és autóbuszokra való átszállással akarta elkerülni a korzót. Jó szerencse, hogy ez ellen a terv ellen igen erős akció fejlődött ki. Magam is állást foglaltam ellene a Fővárosi Hírlap hasábjain írt egyik régebbi cikkemben. Ez a terv, ha meg'valósul, valószínűleg hamarosan botrányokba fulladt volna. Nem csaik azért, mert minden hozzáértő és egyes világvárosokban szerzett tapasztalatok szerint is, az auto- busz-tömegforgalom lebonyolítására, főleg- iá csúcsforgalom idején, alkalmatlan, de azért is. mert hihetetlen szekatúrát jelentett volna az utazás közben kénytelen-kelletlen való átszállás szükségessége. Éppen azért vetettem fel említett cikkemben azt a gondolatot, hogy az amúgy is feltétlenül rendezendő Kálvin-téri forgalom lebonyolításával ka/ors ólaiban nem volna-e legcélszerűbb a Kálvin-tér és Vörösmarty-tér közötti eaykilométerei szakaszt a cityn keresztül kiénítve, a földalatti vasút fejlesztésével megoldani. A távolabbi jövőbe nézve ugvanis számbavettem azt a nagyarányú forgalomnövekedést a Kálvin-téren. a főváros ma is legerősebb forgalmi gócpontján, amely a különböző közlekedési lehetőségek folytán ki fog fejlődni. Ez a megoldás azonban pillanatnyirag iúl- költségesnek mutatkozott és ígv nyomult előtérbe az a közvetítő terv, amelv a dunayarti villamosnak a korzó előtt való lesülycsztésével a jelenlegi viaduktban továbbvezetését tűzte ki célul. Ez a megoldás alkalmas arra. hogy a korzó kiszélesítését és az esztétikai kívánságok teljesülésiét lehetővé tegye, másrészt teljesen eltünteti a villamos közlekedést a szemlélő elől, vagyis lényegében mint földalatti vasút vonul el a korzó alatt. Emellett lényegesen olcsóbb, mint az előbb említett megoldás lett volna. Bár tagadhatatlan, hogy az előbbi terv nemcsak a korzó, hanem egyúttal a Kálvin-tér és Belváros forgalmának a megoldását is magában foglalja és így sokkal szé- lesebbkörű elgondoláson alapult. A legnagyobb jelentősége azonban a viaduktban való elvezetésnek nem abban van, hogy ezzel a Dunakorzó problémáját a jelen körülmények között < teljesen megfelelően és aránylag olcsón oldja meg, hanem abban a körülményben található, hogy ezzel a tervvel kapcsolatban érlelődött 'meg és érkezett el a, megvalósítás küszöbére — a Közmunkatanács szén és bátor elgondolásában — a dunaparti gyorsvasútinak grandiózus terve. Néhány hét múlva megkezdi nyári pihenőjét a várospolitikai élet. Szüksége van erre és rá is szolgált a rohanó tempó után, amely ugyanakkor, amikor a gazdasági nehézségeket igyekezett elhárítani, az új alkotások egész sorának alapját rakta le. Ebben a munkában imponáló részt vett és a tempó ütemét diktálta a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete, amely egy esztendő alatt tekintélyt és hitelt szerzett a főváros egész lakosságának körében, önzetlenségével és céltudatosságával pedig lefegyverzett minden megpróbálkozó gáncsoékodást. Erről a munkáról, az abban érvényesült irányelvekről és a soron következő programúiról nyilatkozik most, az első év munkaciklusának befejezése alkalmából Zsitvay Tibor dr., a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának tömör összefoglalásban a következőket mondotta: — A Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezete, most, amikor a közeledő nyári szünet előtt visszanéz munkájára, megelégedetten állapíthatja meg, hogy tulajdonkénen nem pártpolitikát csinált a városházán. hanem a főváros egész közönségéért dolgozott és így önmagától értetődőnek tartja, hogy sikereket ért el. — Üzempolitika, városrendezési politika, fürdőpolitika: ez volt pártunk fő munkaterülete, de tárgyilagosán vettünk részt a főváros egész munkájában. Éppen most fejeztük be azt az előadás- sorozatot, amelyet az idegenforgalom emelésének és az ezzel egyet jelentő fürdőkulturánk kiépítésének szol gáláiéba állítottunk■ Ezt megelőzően tartottuk meg városrendezési ankétünket. amelynek tárgyköre erős szálakkal függ össze az idegenforgalmi és fürdőügyi komplexummal, mint ahogyan a főváros életének minden jelenségében meg kell találni az összefüggéseket, ha az erők egymás ráhatásának .szemszögéből nézzük a dolgokat és a tervszerűség a vezérlő fonal, amely munkánkat íránvítja. Az önzetlenség és a szilárd erkölcsi alap mellett éppen A Dunakorzó előtti rövid szakasznak hosszú vitájából így alakult ki az új óbudai hídtól a Horthy Miklós-hídia vezetendő gyorsvaséinak a vonala, amely a két gócpont körül kétségtelenül kicsúcsosodó, hatalmas fejlődés forgalmát percek alatt képes az egyik végtől a másikig a világ egyik legszebb panorámája mellett elvezetni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a dunaparti gyorsvasát legtermészetesebben a Vörös- marty-téri végállomásnál kiépítendő, egészen rövidke földalatti szakasz xítján közvetlen ösz- szeköttetésbe kerül a jelenlegi földalatti hálózattal és így. ha nem is az eredeti elgondolásom szerint, de mégis meglesz a közvetlen kapcsolat a, Kálvin-tér és a Józsefváros felé is. Ezzel, azt hiszem, közelebb int a megvalósuláshoz az az elgondolásom, hogy a Vörösmarty-tér alatt kiépítendő ^ nagyobbarányú pályaudvarból (lásd Place de la Concorde vagy Place de V Opera) ki fognak nyúlni lassanez a tervszerűség az, amit a közélet számára hoztunk. A múlttal szemben ez az új és ez a több, amely tevékenységünket, módszerünket jellemzi és amelynek érdekében hajlandók vagyunk lemondani a gyors és olcsó sikerekről, hogy valóságos sikereket és maradandó eredményeket érjünk el a főváros közönségének javára. — A tervszerűség kialakítását szolgálták ezek az előadás-sorozatok is, amelyek keretében a legkiválóbb szakembereket juttattuk szóhoz, bogy a maguk tudásával, kezdeményező ötleteivel termékenyítsék meg elsősorban azokat. akik az autonómia munkájában resztvettek. És habár nem pályáztunk a minden áron való gyors sikerekre, nem tagadhatjuk le magunk előtt, hogy például az első ankétünk, amely a városrendezés kérdéseit tisztázta. máris eredményeket hozott, amint ezt a Víziváros és Óbuda rendezési tervénél megállapíthattuk és amint ezt a Dunakorzó problémájának megoldása körül is látjuk. És sikerült érvényt szerezni tervszerüségi politikánknak, (amikor a Rudas-fürdő kérdésénél a/ ötletszerű elhatározást szerves megoldás érdekében meghiúsítottuk. — Második nyilvános megbeszélésünk, az idegenforgalom és gyógyfürdőkérdés érdekében tartott ankétünk eredményeit még nem szűrtük le teliesen, a sokfelé ágazó kérdésben még vannak tisztázásra váró részek, de félbeszakította munkánkat ia nyár. — Az őszre is tartogatunk programot, amelynek során elsőnek a közmunka-reform nagyfontög» ságú kérdését vesszük élű. Azt hisszük, az egész közvélemény helyeslésével találkozunk, amikor a közmunkák körüli eljárást, a pályázatok kiírását és elbírálását akarjuk helyesebb irányba, terelni. — A megállapítások, amelyeket ezekből az előadásokból és vitákból leszűrünk, nem maradnak benn az előadóterem üvevházában, mert kiültetjük őket n gyakorlati életbe. Éppen az idegenforgalmi .«leadások záróestjén jelentettem ki Harrer Ferencnek ilyenirányú felszólalására, hogy a kitermelt értékeket feldolgozzuk és részletes párt pro grammunkba foglaljuk össze. ként a földalatti villamos vasút csápjai a Kálvin-tér felé és egyéb irányban is. Álgyai Hubert Pálnak, a Közmunkatanács alelnökének, ebben a tárgykörben tartott legutóbbi kitűnő előadása is végeredményben ide konkludált. Különösen ha figyelembe vesszük a jövő fejlődés kilátásairól mondott azt az érdekes és indokolt megállapítását, hogy n Horthy Miklós-híd és azóbudai-híd megépülésével a Duna jobbnartia olyan kiteljesedés előtt áll, hogy rövid idő múlva a. Duna már két egyenlően hatalmas városrészt fog kettéosztani. Nagv feladatok előtt áll ezzel kapcsolatban a Közmunkák Tanácsa is. És nagy megnyugvásunkra szolgálhat, hogy annak élén olyan dinamikus erejű és bátor férfi áll, mint Bessenyei/ Zénó dr., aki nem ijed meg az eléje tornyosuló akadályoktól és józanul tud szelektálni az utópisztikus ábrándok és az élet haladó irányzatának reális követelményei között-
