Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-27 / 21-22. szám
Budapest, 1936 május 27. 3 Békeidőkre emlékeztető méretekben új fejlődésnek indul Budapest fl vásár idején olyan sok volt az idegen, hogy a szállodákban bekövetkezett a túlzsúfoltság — Még a liefen nyilvánosságra kérőinek az összes szanálási rendelkezések Szendy polgármester az időszerű kérdésekről mii himhai Apró panaszok Mert vannak ilyenek is. Nem lehet mindig Budapest legnagyobb érdekeivel foglalkozni, mert akkor ezek az apró panaszok lassan, de biztosan nagyra növekszenek, megsokasodnak és igen komoly ellenérzéseket váltanak ki. Ezért van az, hogy néha apró dolgokról is beszélünk, hogy nagyra ne nőhessenek. Ilyen két esetet mondunk el most is. I. Elegáns, előkelő kávéház a gyönyörű Duna-part- ján. Az ember sütkérezik a szikrákat szóró, tüzes, nyáreleji napban, fölfrissülni érzi magát és a kellemes, elegáns, előkelő környezetben nem cseréli el Budapestet a legnyugatabb nyugattal sem. Még abban is nyugat, hogy nem cigány játszik, amely nekünk szívügyünk, de a nyugat nagy metropólisaiban csak kuriózum. Kitűnő jazzmuzsika hallatszik, az embert fölvidítja, a véri pezsgésbe hozza. Szóval jól érezzük magunkat, minden jó, semmi ellen nincs kifogás. Egyszer azonban, a szomszédomban egy boldog pihenő, egy a szépségekben és kellemességekben szinte elalélt úriember riadtan üti fel a fejét. Valaki tányért tolt az orra alá, a vendég külföldi: tágra mereszti a szemét, hogy hát ez micsoda? Mi, magyarok, akik látjuk, azonnal tisztában vagyunk a szörnyűséggel, amely ellen évtizedek óta küzdünk. Tányéroznak. Érezzük, hogy holnap, holnapután már a pincér sem szedhet borravalót, talán sikerül kiirtani a magyar köztudatból ezt a borzalmas, barbár szokást és itt, ezen a nyugati szigeten, a nyugati ember kedvenc muzsikusa, a jazz tányéroz. Nem a cigány, amely valami keleti intézmény, amely romantika, egzotikum, hanem a jazz. A nyugati úr fölkel, fizet, elmegy. Vájjon mit gondolt magában? ... II. Ez már aztán tisztán pesti panasz, a magunk ügye, intézzük el mi, budapestiek, magunk között, mi pesti polgárok a BSzKRT-tal és a főkapitány úrral. A külföldi ember édeskeveset jár villamoson, inkább megy autóbuszon és ha autója nincs, akkor autotaxin. Mi szegény pestiek azonban rá vagyunk szorulva a BSzKRT-ra, amely ellen nem szoktunk ugyan kifogást emelni, de ha olyant mondunk, amin könnyű segíteni, miért ne mondjuk el. Számolunk a közlekedési akadályokkal és minden megérthető hibáért nem rekriminálunk. De szeretnénk tudni azt, hogy miért nem lehet nekünk igen sokszor, föl- szállnunk a villamos perronjára, amikor talán egyedüli utasok lennénk, ellenben valóságos villamosalkalmazotti és rendőrértekezlet folyik egy-egy per- ronon. Nem vagyunk ellenségei az emberi szabadságnak. Tiszteljük a villamoskalauzt és még jobban a rendőrt, de nem szeretjük a nagy csoportosulást, pláne egészen kis helyen, ahol végre is ők ingyenutasok. Azt még csak elviseljük néha, hogy így, egy-egy tömeges perronösszejövetelen a családi ügyeiket beszélik meg. Végre is kaszinóba nem járhatnak, kávéházra nincs pénzük, hát a villumosperron is alkalmas az ilyenekre. De vájjon miért intik le a szegény fizető utast, amikor egy-egy ilyen gyülekezetbe föl mer tolakodni. Azt meg azután igazán nem tudjuk megmondani, hogy szabadié nekünk, egyszerű polgároknak, végighallgatni, amikor a kalauz urak egy-egy ilyen gyülekezeten a BSzKRT nagy- tekintélyű igazgatóságát és vezetőségét kritizálják. Szabad-e nekünk tudomást venni arról, hogy a rendőrlegénység nem mindig van megelégedve a sorsával, vagy főnökeivel. Ismételjük, nem vagyunk barátai semmiféle szabadságmegszorításnak, de mély tisztelettel figyelmébe ajánljuk úgy a főkapitányságnak, mint a BSzKRT igazgatóságának, hogy van egy úgynevezett numerus clausus intézmény, amelyet nagyon helyes volna, ha az egyenruhás alkalmazottal szemben szigorúan alkalmaznának. Tessék meghatározni, hogy hány egyenruhás férfiú, akár villamoskalauz, akár rendőr foglalhat helyet akár a hátsó, akár az elülső perronon. Vagy legalább azt, hogy hány villamoskalauznak és rendőrnek kell összejönnie egy- egy perronériekezleten ahhoz, hogy bennünket, szegény alantas,- fizető utasokat leszoríthassanak a villamosról. Az elmúlt hét úgyszólván valamennyi napján még a késő éjszakai órákban is fényárban úszott a városháza■ polgármesteri traktusa. Éjféltájban aludtak csak ki a lámpák az első emeleti ablaksoron, amely mögött lázas tempóval folyt a munka: az adminisztráció ügyeinek lebonyolítása. Erre a szokatlan túlórázásra • tulajdonképpen azért volt szükség, mert a szanálási rendelkezések előkészítése rengeteg tárgyalást kívánt meg, ilymódon tehát Szendy Károly polgármester a délelőííök javarészét kénytelen volt a különböző minisztériumokban tölteni, így aztán a hivatalos órák alatt nem győzte felszaporodott teendőit elvégezni. Ezenkívül, mint ismeretes, a város első polgára most néhány napot Olaszországban töltött, így aztán távolléte alatt meglehetősen felgyülemlett az adminisztratív tennivaló is, úgyhogy restanciák elkerülése végett a polgármester a pihenésre szánt órákat is hivatalában, munkába mélyedben töltötte. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebből az alkalomból felkereste Szendy Károly polgármestert, aki a következőkben ismertette a legközelebbi jövőben megvalósításra kerülő problémákat: — A nagyközönséget ezidőszerint — mondotta a polgármester — teljes joggal a szanálással kapcsolatban kiadásra kerülő rendelkezések izgatják. Ezek a rendelkezések természetesen átmentek az én kezemen is, életbeléptetésük azonban a törvénynovella szerint a főpolgármester úr feladata. Június 2-ára, ■amikorra az úgynevezett szanálási törvény hatálya lejár, mind a tíz szanálási rendelkezés nyilvánosságra terül. —7- Sajnos, nem volt más lehetőség, mint a tarifák kisebbmérvii felemelése, mert a Rész- kárt anyagi helyzetének kiegyensúlyozása érdekében legalább annyit el kell érni, hogy a folytonossan visszatérő ráfizetésektől mentesíteni tutijuk. Az új 30 filléres tarifa egyáltalán nem jelenti azt, mintha a Beszkárt nyerészkedni akarna a közönségen, hanem azt célozza, hogy az önköltségi árakat behozza. Igyekeztünk szociálisan eljárni, ezt bizonyítja az is, hogy a tértijegyek rendszerét továbbra is életben tartottuk s ha. áremelésre itt is szükség volt, ez nem volt olyan mérvű, amely elviselhetetlen lenne. Én egyáltalán nem vagyok a drágítások hive, viszont felelősségteljes helyzetben vagyunk és nem tehetjük ki a székesfőváros közönségét annak, hogy a Beszkárt. amely valóságos ma.mmut- vállalat és amely az alkalmazottak ezreinek ad kenyeret, emellett pedig nélkülözhetetlen szerepet tölt be a hatalmas világvárossá fejlődött Budapest életében, máról holnapra összeomolják. A mostani tarifaemeléssel a magyar főváros közlekedési vállalata még mindig nem lépte túl a külföldi nagyvárosok, közlekedési vállalatainál szokásos tarifákat, s ez a tény magában véve is igazolja azt, hogy egyetlen tizedfülér jogtalan nyereségre sem törekszünk. A tarifa arányosítására azért is szükség volt, mert ezzel végre megoldottuk a perifériákon lakó polgárság régi kívánságát: július elsejétől kezdve a közigazgatási határokon belül egységes tarifák lépnek életbe. _ A szanálási rendeletek természetesen semmiben sem b efolyásolják a székesfővárosi adminisztráció megszokott menetét. Mint mindig, ezúttal is sokfelé ágazó, nagyjelentőségű kérdések tornyosulnak előttünk és a közigazgatás emberei igyekeznek ezeket a nagyközönség érdekében minél hatékonyabban megoldani. A legközelebbi napokban kerül megnyitásra a rádiumkórház, amely, bármennyire különösnek hangozzék is, idegenforgalmi téren is jelentős előhaladást biztosít a főváros számára. — Az általános^ idegenforgalom továbbfejlesztése érdekében sokat dolgozunk mostanában, különös ügyeimmel arra, hogy Budavár bevételének jubiláris ünnepségei miatt valószínűleg egészen rendkívüli népvándorlás indul meg fővárosunk felé. Ezt megelőzően az automobil Grand Prix-i'o sereglő külföldiek! tömege hoz majd élénkséget utcáinkra, ugyanakkor pedig a Júniusi Hetek művészeti és kulturális eseményei adnak olyan vonzóerőt, amelyek révén nagyon sok külföldi látogatóra számíthatunk. A folyó esztendő eddigi eredményeivel minden tekintetben meg vagyok elégedve, csak természetesen folytonosan attól félek, hogy mihamarabb elérkezünk ahhoz a ponthoz amikor a rendelkezésre álló szállodai férőhelyek elégtelennek bizonyulnak. A közelmúltban lezajlott Nemzetközi Vásár idején már kaptunk is ízelítőt a túlzsúfoltságból és ha idegenforgalmi hivatalunk előrelátó gondoskodásának eredményeként nem kapcsolhattuk volna be az idesereglő vendégek elhelyezésére a magánlakások ezreit, akkor fiaskót vallottunk volna. — Én már régóta hangoztatom, hogy a szállodák számát a lehetőség szerint, de mindenesetre mielőbb gyarapítani kell és most végre eljutottunk odáig, hogy ebben az irányban történnek is kezdeményezések. A Petőfi-téren lévő görög templom közvetlen közelében egy angol pénzcsoport szándékozik jelentős hitelnyújtással modern luxusszállót létesíteni s a Közmunkatanács á bemutatott tervek alapján már meg is adta a tervhez a hozzájárulást. Ezenkívül szó van arról is, hogy a Berlini-téren lévő régi London- szállodát új épülettel cseréljék ki. Itt állítólag egy német tőkecsoport fogja majd a pénzt adni, de értesülésem szerint a MABI-val is folytatnak tárgyalásokat abban az irányban, hogy kölcsönnyújtással tegye lehetővé az új modern szálló felépítését. — Nekünk magunknak is vannak, — mint ismeretes, — szállodaépítési szándékaink a Tabánban. A szakemberek felfogása az, hogy a székesfőváros a Rudasfürdő mellett létesíteni szándékolt gyógyszálló helyett a Rácz-fürdő közelében építtesse meg azt a luxus gyógyszállót, amely voltaképpeni magva lenne a tabáni fürdővárosnak. Ezek a tervek azonban ma még csak csirájukban vannak meg. Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy a szállodaépítés legelsősorban a magántőke feladata és a közületnek csak végszükség esetében kell példát mutatnia. A nyers tervek szerint különben is nagyon tekintélyes összegeket emésztene fel a tabáni gyógyszálló felépítése, minthogy pedig mi megfelelő összegű készpénzzel nem rendelkezünk és a rendes költség- vetés keretein belül sem fedezhetjük még jó sokáig azt az öt-hatmillió pengőt, ami az építéshez feltétlenül szükséges, kétszer is meg kell gondolnunk, hogy kölcsönpénz igénybevételével, magas kamatozás és tekintélyes amortizáció vállalásával belevághatunk-e az építkezésbe. — A magánépítkezéseik terén a legutóbbi míapok- ban egyébként rendkívül nagyjelentőségű intézkedés történt. A pénzügyminisztériumban létrejött a döntés abban az irányban, hogy a Madách Imre-sugárút vonalába eső területekre megadják a harminc évre szóló rendkívüli adómentesség kedvezményét. — Az új vonal torkolatában álló Károly-körat 15. számú ház, az úgynevezett Orczy-ház, amely kisajátítási eljárás következményeként a Közmunkatanács tulajdonába került, rövidesen eltűnik a föld színéről. Augusztus elsejére az épület valamennyi lakójának és üzlethelyiség-bérlőjének felmondtak és a kiürítés után azonnal megkezdik a bontási munkálatokat. Az útvonal helyén lévő többi ingatlan kisajátítási ügyében is folynak a tárgyalások s az érdekelt telekíülajdonosok, értesülésem szerint, teljes megértéssel segítik elő az új, modem útvonal kiképzésének lehetőségeit. A munka természetesen soká fog tartani, arra azonban minden remény megvan, hogy a bontás a jövő tavaszra teljesen befejeződik és akkor szinte egyidejűleg megkezdődik az új házak építése is. A Madách Imre-sugárút kiépítésével a székesfőváros jelentős mértékben fejlődni fog, még pedig éppen azon a részén, amely az utóbbi évtizedekben már nagyon elavult és amely részen úgyszólván egyetlen, a haladó igényeknek megfelelő lakás sem állott rendelkezésre. A városháza Károly-körutiJ frontjának kiépítésére alighanem majd csak a Madách Imre-sugárút megnyitása utáni időben kerülhet sor, mert a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felfogása az, hogy amíg a Bazilikától a Múzeum-kőrútig terjedő útvonalat meg nem tervezik, addig nagyobb arányú, építkezéseket ezen a részen lebonyolítani nem lehet. A legutóbbi közmunkatanácsi ankéton a jelenlévő szakértők egyhangúan állást foglaltak abban az irányban, hogy az ligynevezett „fórum“-ra vonatkozó városrendezési terveket a legsürgősebben el kell készíteni. A közmunkatan ácsi határozat értelmében ennélfogva hamarosan ki is írják a tervpályázatot, amelynek zsűrijében természetesen a főváros kiküldöttei is helyet foglalnak. E tervpályázat legfőbb kérdése az Andrássy-ut Vilmos császár-úti betor- kolásának rendezése és a Károly király-útón felépítésre váró városházrész elhelyezési módja lesz. * A polgármesteri nyilatkozat a leg*nagyobb mértékben megnyugtató, mert a közvetlen megvalósítás előtt álló kérdések sokasága és nagyvonalúsága a békeidők már-már szinte feledésbe ment emlékeit idézik fel: azokat az időket, amikor a mai ragyogó világváros keletkezett a Bárczy-éra alatt.
