Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-20 / 20. szám

Budapest 1936 május 20. 3 SZENDY KÁROLY a pápánál és Mussolininál Az örökváros| csodálatos fejlődése a kéke és a győztes háború tükrében A székesfőváros közönsége és vele együtt a tár­sadalmi szervezetek a legkomolyabb formákban ké­szülődnek (Budavár visszavételének 250 esztendős fordulójára. Ennek a jubileumnak jegyéiben zajlott le az elmúlt héten a római nemzeti zarándoklat is, amelyen Serédi Jusztinián dr. bíboros herceprimás felkérésére Szendy Károly polgármester is résztvett. A polgármester teljes mértékben átérezte a,nnak jelentőségét, hogy akkor, amikor a székesfőváros erre a ritka történelmi eseményre készülődik, óriási jelentősége van annak, ha személyesen is igyekszik azokat a kapcsolatokat fejleszteni, amelyek végső következményükben a magyar idegenforgalo-m ügyé­nek válnak hasznára. Szendy Károly polgármester, aki május 8-án indult el a polgármesteri hivatal vezetőjének, Keil Tibor dr. tanácsjegyzőnek társasá­gában az olasz fővárosba és onnan az elmúlt pén­teken érkezett vissza Budapestre, a Fővárosi Hírlap munkatársának itáliai utazásáról a következő nyi­latkozatot adta: —■ Rómába való megérkezésem első pilla­natától az utolsóig- számtalan tanujelét láttam megnyilvánulni annak az őszinte, szívből jövő érzésnek, amellyel a fasiszta állam minden rendű és rangú embere a magyarság felé for­dult. Május 9-én este érkeztünk meg az olasz fővárosba, tekintve, hoj*y én hivatalos elfog­laltságom miatt nem csatlakozhattam a ma­gyar zarándokokat vivő vonat utasaihoz. Pár órával előbb értem az örök városba és csak a következő nap, vasárnap reggel csatlakozhat­tam hozzájuk. E nap délelőttjén, miután a ró­mai magyar királyi követség vezetőjénél, Vil­lám Frigyes bárónál látogatást tettem, a Budai Dalárda és a zarándokcsoport kíséreté­ben a Vidor Emmanuel-e mlékmű fel járatánál levő Hősi Emlékműhöz mentem, hogy ott el­helyezzem a székesfőváros közönsége nevében koszorúnkat. Annak ellenére, hogy a koszorúzás hivatalos időpontját a lapok nem közölték, az emlékmű előtti térségen többezer főnyi tömeg gyűlt össze, amely ujjongó lelkesedéssel hall­gatta végig a Budai Dalárda által elő­adott Giovinezzát. A Hősi Emlékműnél, miután virágainkat el­helyeztük, a dalárda a Magyar Himnuszt éne­kelte el, ezt követően pedig a laterani bazilika szentmiséjére mentünk. Ehelyütt koszorút^ he­lyeztem II. Szilveszter pápa szobrára, akinek a magyar nemzet életében köztudomás szerint rendkívül nagy jelentősége volt. A délután szabad rendelkezésünkre állott és ezt az alkal­mat arra használtam fel, hogy megtekintsem a város ősi részeit, ezenkívül pedig tanulmányozzam azt a szinte páratlan jelentőségű fejlődést, amely Mussolini intézkedéseinek egyenes következmé­nyeként szinte máról-holnapra uj, tel­jesen modern városrészeket varázsolt Rómába. A város tanulmányozása után a Magyar-Olasz Tudományos Társulat alakuló ülésére siettem és itt beszédet mondtam a székesfőváros nevé­ben, hangsúlyozva az új alakulás nagy jelen­tőségét. Másnap a pápai kihallgatásra került a sor. Reggel a Szent Péter-templomban a her- cegprimás őeminenciája mondott nagymisét, a misén a Budai Dalárda énekszámokkal mű­ködött közre. Ezúttal letettük a székesfőváros koszorúját XI. Ince pápa sírjára, emlékezésül azokra a feledhetetlen és felbecsülhetetlen ér­tékű cselekedetekre, amelyekkel a hajdani egy­házfejedelem előmozdította a mi fővárosunk­nak az ozmán uralom alól való felszabadítását. A Vatikánban XL Plus őszentsége a trónterem­ben fogadott bennünket és miután Serédi Jusz­tinián üdvözlőbeszédét elmondotta, engem szó­lított trónja mellé és hosszasan elbeszélgetett velem. Őszentsége különös érdeklődést tanúsí­tott a magyar főváros élete és ügyei iránt, aminek az' üdvözlésre adott beszédében kifeje­zést is adott. A kihallgatás alkalmából átnyúj­tottam a pápának azokat a könyveket, amelye­ket magammal hoztam és amelyek Budapest történelmi és kulturnevezetességeinek leírását foglalják magukban. Valamennyi könyvet fehér szattyánbőr kötésben, XI. Pius arany­nyomású címerével láttuk el még elutazásunk előtt. A pápa őszentsége rendkívüli figyelem­mel hallgatta a Budai Dalárda énekszámait, amelyek Liszt Ferenc műveiből előadott részle­tek voltak. — E nap délutánján került sor a Mussolini­nál való kihallgatásra. A miniszterelnök a Pa­lazzo Venezia fogadótermében várt bennün­ket és örömét fejezte ki afelett, hogy az Olasz­országgal baráti jóviszonyban élő Magyarország fiai ismét tekintélyes számban keresték fel Itáliát. A Budapest közönsége által felajánlott köny­vek annyira megnyerték tetszését, hogy titkára útján nyomban intézkedett, hogy azokat ma­gánkönyvtárában helyezzék el. — Ezen a napon egyébként saját honfitár­saim részéről is különös megtiszteltetésben volt részem: a Budai D aláír da ugyanis délben vezetősége útján közölte, hogy tiszteletbeli elnökévé választott.-- Kedden Róma város kormányzóságánál jelentem meg; a távollévő Bottai kormányzó helyett Dentica gróf alkormányzó fogadott és rendkívül szívélyes hangulatban, hosszasan el­beszélgetett velem. A kormányzónak felajánlottuk a Museo del Impero részére az aquincumi leletek legneveze­tesebbjeinek hű másodpéldányait, többek között a világhírességre szert tett aquin­cumi vizi'orgona másolatát is. Nagy Lajos dr., a székesfőváros aquincumi múzeumának igaz­gatója ismertette a lelet páratlan jelentőségét, előadásának befejeztével pedig sor került a vizi orgona megszólaltatására is. A jelenlévő olasz urak rendkívül érdeklődéssel fogadták ajándé­kunkat és nevükben Giglioli Quirino fasiszta képviselő, a világhírű archeológus méltatta a vizi orgona páratlan becsét, köszönetét és há­láját fejezte ki azért a figyelemért, hogy a haj- dankori római kultúrának ezt az eminens ma­radványát, ha csak másolatban is, de eljuttat­tuk az olasz fővárosba. — Délután Vidor Emmanuel őfelsége tar­tott számunkra kihallgatást. A kihallgatáson a Budai Dalárda és a zarándoklat vezetői, to­vábbá az azon résztvevő előkelőségek jelentek meg. A királyi palotában őfelségén kívül a bolgár királyné, a hesseni hercegnő, Mafalda hercegnő és az aostai hercegnő őfensége is jelen volt. — A királyi kihallgatást követően Barcza György vatikáni magyar követ látott bennün­ket vendégül teán. — Szerdán már nem volt hivatalos program- műnk: ezen a napon került sor a hazauta­Állandóan hallunk híreket arról, hogy az ital- mérésekben fogyasztott pálinka súlyos mérgezést okozott, sőt nem egyszer tragikus kimenetelű volt a fogyasztókra nézve. Az utóbbi időben különösen sűrűn fordultak elő ilyen halálos kimenetelű mérge­zési esetek, amelyekről a vizsgálat minden alkalom­mal azt állapította meg, hogy az áldozattal methy- alkoholt itattak. A megtartott rendőri eljárások során megállapí­tották, hogy a mérgezést a házilag, úgynevezett hideg úton előállított pálinkák vagy likőrök okozták és az italmérők minden alkalommal azt állították, hogy jóhiszeműleg használták fel az ital elkészítő­iéhez a szeszt, amit azonban, a vizsgálat felderítése szerint, nem rendes úton, hanem az államkincstár megkárosításával, bűnös úton vásároltak. A megtorló intézkedések nem maradtak el, de ezek már nem segítettek az áldozatokon és arra sem mutatkoztak alkalmasoknak, hogy elejét vegyék a veszedelemnek, amely mindenkinek a feje felett ott lóg, aki az ilyen üzletekben egy pohár pálinkát meg­iszik. Jele ennek, hogy a mérgezési esetek a fővárosban és a vidéken állandóan kisértenek. Most azonban a radikálás megoldásra nyílik kilátás. Hunkár Béla dr., a székesfővárosi élelmiszer és vegy­vizsgáló intézet igazgatója a polgármesterhez elő­terjesztést nyújtott be, amely az italmérők házi „MÁGLYA“ vasőntóde= "■== TARJÁN MÉRNÖK ÉS VOLKSGRÜBER Budapest, VI. kér., Máglya-utca 96 szám. Nyers és megmunkált öntvények minta, rajz, méret, leírás sze­rint. Specialista ékszí jmeghajtáskan.. Saját mintakészítő üzem. • Telefon: 91-5-21. 1936. június 20-tól 2-915-21. • zásra. Én délben indultam, éjjel érkeztem Ve­lencébe, ahonnan csütörtökön délután utaztam tovább, Budapest felé. —■ Római tartózkodásom idejét, természete­sen, felhasználtam arra is, hogy Dentice gróf alkormányzóval megbeszélést folytassak kü­lönböző várospolitikai és közigazgatási problé­mákról és betekintést kapjak az új életre kelt Róma általános jellegű ügyeibe. Benyomásaim a legkedvezőbbek voltak. azt állapíthattam meg, hogy az olasz főváros szinte teljesen mentes attól az átoktól, amely esztendők sora óta a legtöbb enrópai fővárosra ránehezedik: náluk ugyanis alig vannak munkanél­küliek. — A kormányzat hihetetlen áldozatkészség­gel gondoskodik arról, hogy a munkáskezek foglalkoztatáshoz jussanak és a közelmúltban befejezett dicsőséges hadjárat csak alátámasztotta ezeket a lehetőségeket. — Róma külső képe óriási fejlődésről tanús­kodik, lüktető, pezsgő élet folyik mindenütt, az árak annak ellenére, hogy a háború meg­lehetősen sok erőtartalékot vett igénybe, nor­mális szinten mozognak, ami nem utolsósor­ban annak is köszönhető, hogy valamennyi hatóság éppen úgy, mint az egész faszista tár­sadalom minden tagja, teljesítményének a leg­javát kívánja adni és úgyszólván minden ma­gánérdeket alárendelnek a közérdeknek. Amit az olaszok például az útépítés és a városfej­lesztés terén csak a legutóbbi hónapokban is produkáltak, az egyenesen csodálatraméltó és azt hiszem, páratlanul áll Európában. Az ide­genforgalom a megszokott óriási méretekben folyik, de ami reánk, magyarokra különösen nagyjelentőségű, az az, hogy az olaszok valósággal felvillanyozód- nak, ha magyar szót hallanak. — Bármerre jártam is a magyar zarándo­kokkal, lépten-nyomon tapasztaltuk a felénk sugárzó őszinte barátság megnyilvánulásait. — Most, egyébként, hazaérkezve, nagy vá­rakozással tekintek legközelebbi külföldi utam elé. A hónap végén Varsóba utazom, hogy ele­get tegyek az ottani főpolgármester szíves meghívásának, a lengyel fővárosból pedig előbb Berlinbe, majd Münchenbe visz utam, ahol a városok nemzetközi szövetségének kon­gresszusán fogom képviselni az elnökletem alatt álló Magyar Városok Országos Szövetsé­gét. Bízom abban, hogy ez az utazásom éppen úgy, mint mostani itáliai utam, jelentős lépés­sel visz bennünket közelebb ahhoz a gondolat­hoz, hogy a barátságban lévő nemzetek fővá­rosai között minél meghittebb, közvetlenebb viszony fejlődjék ki. pálinkakeverésének gátat akar szabni, amikor azt javasolja, hogy a pénzügyminiszter tiltsa el az ital­mérőket ettől a veszedelmes manipulációtól. A Fővárosi Hírlap munkatársa az előterjesztésre vonatkozólag megkérdezte Hunkár Béla dr. igazgatót, aki a következőket mondotta: — Az utóbbi időben a fővárosban számos me- thylalkohol- mérge zés történt, amely részben súlyos rosszullétet, több esetben pedig halált is okozott. A mennyire a rendőri nyomozás adataiból érte­sültem, a vendéglősök és italmérők, akik ezt a methylalkoholos pálinkát eladták, zugügynököktől vették a forgalombahozott italhoz felhasznált szeszt, amelyről nem tudták, hogy methylalkohol és nincs is módjukban megállapítani a szesz minéműségét. — Egy pénzügyminiszteri rendelet értelmében a vendéglősöknek és pálinkamérőknek megengedik, hogy házilag állítsanak elő szeszes italokat. Az. elő terjesztést azért tettem, mert véleményem szerint, ez a pénzügyminiszteri rendelet módosításra szo­rulna, mert ha az itahnérőknek nem szabad házilag gyár­tani az italokat, akkor a zúgügynökök által ajánlott methylalkoholt sem fogják megvenni. * A vegyvizsgáló intézet igazgatóságának előter­jesztése, mint értesülünk, arra való tekintettel, hogy a pénzügyminisztériumot érdeklő kérdésről van benne szó, a pénzügyi ügyosztály elé került és majd, ha itt letárgyalták, foglalkozik vele a pol­gármester. Megakadályozza a főváros a faszeszmérgezési visszaélésekéi Eliiliják a pálinkamérökei és a vendéglősökéi a hideg úion iöriénő ruvn- és likős'gyáriásiól

Next

/
Oldalképek
Tartalom