Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-20 / 20. szám
Huszonötödéit évfolyam 20. szám HuÜápeMjfl93G május 20. Előfizetési éri EGÉSZ ÉVKS ...... 24 PE^@d FÉLÉVIÉ .........................12 Pm®Ő EG YES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR árusítják az összes SBUSz-pavHfonckfean FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENEK NISMOEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VB. ANDRÁSSY-ÚT 60 TeEefon t 13-7-13 — Posiacsekk i 40.424 Szanálás Leírjuk még egyszer ezt a sok vihart látott „szanálás“ szót, amelyről maguk a kormány- hatóságok állapították meg, hogy némileg túlzott jelentőségűnek állították be a köztudatban. Reméljük, ihogy ha most a legnagyobb mértékben aktuális is, ezek a kritikus napok gyorsan múlnak és az operáció után a főváros apparátusának életműködése sokkal könnyebb, sokkal biztosabb lesz. Nem tagadjuk, hogy annakidején kissé megdöbbent a közönség és megdöbbent legelsősorban talán a főváros tisztviselő kara, de mindenki, aki a főváros közüzemeit igénybe vészig és mindenki, akinek adójából ezt a gyönyörű várost fenntartjuk és fejlesztjük. A taktika, amelyet annakidején alkalmaztak, be kell vallani, rossz volt. Egészen selejtes pedagógusok és a gyermek- neveléshez nem értő szülők módszere volt ez, akik a gyermeket, ijesztgetéssel, rémítgetéssel akarják jóra nevelni. Azóta kiderült, hogy a nagy operációból csak kis operáció lesz,'mert a nagy fölösleges és az is, hogy ez az operáció könnyű lefolyású, csaknem teljesen fájdalom- mentes, de egyben, amennyire könnyű, any- nyira szükséges is. Idők során, az eleinte bizony bizalmatlan közönség, megnyugodott és ma már mindenkinek csak egy kívánsága van és ez az; hogy essünk túl minél előbb az egész szanáláson. Ez a törekvés él a székesfőváros vezetőségében is, a pártok pedig akkor tesznek igazi jószolgálatot megbízóiknak, Budapest székesfőváros közönségének ,ha bölcs belátással,^ minden népszerűségihajhászás félretételével, áldozatos lélekkel elállnak az amúgyis elkerülhetetlen intézkedések htjából. Ma mindenkinek, akinek köze van a főváros ügyeihez, tehát legelsősorban a törvényhatósági bizottság tagjainak^ és talán légióként a sajtónak az a kötelessége, hogy megnyugtassa a közönséget. Annál köny- nyebben fog ez menni, mert hiszen a közönség előtt ma már nincsenek titkok. Ma már mindenki körülbelül teljesen tisztában van azzal, hogy hol és hogyan éri az operáló kés. Tulajdonképpen a már csak arról van szó. hogy a szanálási intézkedések milyen sorrendben és mikor lépnek érvényre. Ez pedig nem lehet lényeges kérdés többé, különösen akkor, amikor senkire nyomasztó terheket nem rónak ezek az intézkedések. Ha voltak,akiket komolyan féltettünk mi. budapesti polgárok, akkor azok a főváros tisztviselői voltak. Ez a tisztviselői kar nagy munkával, a lakosság érdekeinek szívén viselésével, fegyelmezettségével és jómodorával biztosította a maga számára Budapest polgárságának szeretetét és féltő gondoskodását. Őket mindenki meg akarta menteni attól, hogy a szanálás erősebben sújtsa őket, mint a főváros egyéb • lakosságát. Azt hisszük, ez kellő mértékben sikerült is. Ha hoznak is egyesek némi áldozatot, az olyan lesz, hogy életstandardjukat nem kell leszállítaniuk és a székes- főváros polgársága tovább is büszke lehet rá, hogy méltóképpen biztosítja tisztviselőinek művelt emberekhez méltó életét, Ugyanakkor pedig maguk a tisztviselők is örömmel fogadhatják az új státusrendezést, amely követelhet imitt-amott áldozatokat, ezek azonban nem jelentősek,viszont kétségtelen az, hogy ez az új státusr'endezés nagyon sok igazságtalanságot szüntet meg. A szanálás tehát befejezéséhez közeledik, bár majdnem azt mondhatnánk, hogy tulajdonképpen még meg sem kezdődött. Bizonyos azonban, hogy a rendeletek gyors egymásutánban fognak megjelenni és az operáció épp olyan gyors lesz, mint amilyen jótékonynak készül. Pusztán a végrehajtásról van ma már szó, mert egyébként minden készen áll. Meglepetés úgyszólván senkit sem érhet, de mindenki várja, hogy ha már bizonyos áldozatokat hozni kell, azokon essünk túl minél előbb, hogy Budapest ismét büszkén mondhassa, hogy Európa összes városai között a legrende- zettebb pénzügyi viszonyok között él. Irigylem Önöket! — mondja lelkesedéssel a müncheni főpolgármester Nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak München város közúti közlekedésének reorganizálásáról, az óriási arányban megindult városrendezésről és más időszerű kérdésekről Az idegen járásnak különös jelentőségű eseményei azok, amikor a< külföldi nagyvárosok vezetői jönnek el hozzánk, hogy természeti kincseink csodálata mellett magát Budapestet, mint a kultúra immár világszerte híressé lett várát tanulmányozzák. A főváros vezetősége, mint Szcndy Károly polgár- mester római útja alkalmából a Fővárosi Hírlapnak adott nyilatkozatába^ bejelenti, tervszerűen ápolja ezeket az értékes kapcsolatokat, amelyeket most München főpolgármesterének budapesti látogatása is megerősít. Feleségével együtt tartózkodik Budapesten. dr. Kari Fiehier München főpolgármestere, aki fogadta a, Fővárosi Hírlap munkatársát és budapesti tapaulmányútjának impresszióiról, másrészt a bajor főváros hatalmas arányú fejlődéséről a nyilvánosság számára a kővetkező nyilakozatot tette: — Valósággal mesebeli napokat éltem át a magyar fővárosban. A polgármester úrral élükön Budapest többi vezetői olyan páratlan kedvességgel, figyelmességgel gondoskodtak arról, hogy betekinthessek Budapest igazi életébe, hogy azért mindig hálás maradok. — Tudom, hogy a gazdasági válság ezt a várost sem kerülte el, viszont meg kell állapítanom, hogy az a heroikus munka, az a fanatikus városszeretet, amely épúgy kisugárzik a közművekből, mint a parkokat kedvessé tévő illatos virágokból, csodákat művelt. — Budapest népe nyugodtan nézhet a jövő felé, amíg ilyen vezetői vannak és joggal remélheti, hogy a borúm derű következik. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni az Önök csodálatos fürdőiről, a páratlan Dunapartróll. a Hár- mashatárhegyről njűló káprázatos esti képről, de ha nem is teszem ezt, mégis önkéntelenül kitör belőlem a lelkem mélyéből szakadt érzés: — Irigylem Önöket! — Azt kéri Ön tőlem, vonjak párhuzamot saját városom és az Önök Budapestje között! Készséggel megteszem és örömmel állapítom meg, hogy a fejlődést kiharcolni akaró áldozatkész törekvésben egyek vagyunk. A 750.000 lakosú Münchent és az egymilliós Budapestet a régi szimpátia láthatatlan szálai szorosan fűzik össze s megállapíthatom, hogy még a városfejlesztés irányelvei is azonos mederben haladnak. Mi talán vakmerőbben, elhatározóidban dolgozunk, ez azonban természetes folyománya annak a politikai berendezettségnek, amely a Harmadik Birodalmat uralja- Az Önök problémáinak egyrésze nincs meg nálunk, ahol a pártrendszereket a nacionalista világrend váltotta, fel. — Megértem, hogy Önt közelről érdekli a mi közlekedési rendszerünk, mert tudom, hogy Budapesten a közönséget most tálán legközvetlenebbül épen a közlekedési ügyek miiként való rendezése érinti. Mi már esztendőkkel ezelőtt átestünk a tarifareformon. Meg kellett csinálnunk, mert 1932. és 1933-ban odajutottunk, hogy közlekedési vállalatunk forgalma közel 30%-kai visszaesett. Nálunk ennek a j elenségnek speciális okai voltak; München ugyanis nemcsak műkincseiről, hanem arról is nevezetes, hogy nálunk rengeteg ^ sok kerékpár van. 250.000-nél több bicikli fut a városban, tehát az aggastyánokat és a csecsemőket is beszámítva, minden harmadik lakos kerékpárral rendelkezik. — Ez a körülmény, meg1 az a másik, hogy 42.000 müncheni polgárnak van gépjármüve, elkerülhetetlenül magával hozta a köziúti forgalom visszaesését. Orvosszer gyanánt az egységes tarifát vezettük be. A jegy ára 20 pfennig, de aki egyszerre 6 jegyet tartalmazó füzetet vesz, azt 1 márkáért kapja. A jeggyel tetszése szerint akárhányszor átszállhat az utas és egyformán igénybe veheti vele a villamost és az autóbuszt. — A forgalom felfokozása azonban főként azáltal következett be, hogy bevezettük a kedvezményes árú hetijegyeket, amelyeket a nap bármely időszakában, bártynely igénylőnek kiszolgáltatunk s amelyek az összes vonalakra érvényesek. A hetijegy megváltásakor 50 pfennig alapdijat kell lefizetni, az egyps utazásokért pedig 10 pfenniget fizet a jegy tulajdonosa. Naponta annyiszor és odautazik így, ahányszor és ahová akar. Differencia csak az éjjeli járatoknál van, éjfél után félegytől kezdve üzemzárlatig dupla tarifát kell fizetni. — Szociális kedvezményeket is nyújtunk, így a középiskolai tanulók a havijegyet 3 márka 50 pfennigért kapják, a súlyosabban sérült hadirokkantoknak ingyen jegyük van és nem fizetnek a hatósági közegek sem. A rokkant! egyeket, meg a hatósági személyek utazását azonban egyrészt ^ a népjóléti hivatal, másrészt az illető hatóság megfizeti a közlekedési üzemnek. A rokkantjegyekért a népjóléti hivatal például évente mintegy 130.000 márkát térít meg a községi közlekedési üzemnek. A bevezetett tarifareformok révén annyit már elértünk, hogy az üzem ráfizetés nélkül dolgozik, sőt évente mintegy 600.000 márkát be is szolgáltat a községi háztartásnak. — Mostanában a közlekedésrendészeti kérdések megoldása foglalkoztat bennünket. A Belvárosban igyekszünk fokozatosan rátérni az egyirányú közlekedésre, s ennek érdekében jelentékeny városrendezési munkákat folytatunk. — A régi városháza környékén egész épülettömböket romboltattunk le, és helyükön modern, széles útvonalakat nyitottunk meg. A múlt évben egyedül ez 6 millió márkánkba került. — Javában folynak a középítkezések is. A tűzvész martalékává lett Glaspalast helyett az „Englischer Garten“ területén 155 méter hosszúságú új kiállítási palota létesült, a Glaspalast régi helyén pedig hatalmas park gyönyörködteti a polgárokat. Ezenkívül a középítkezések egész sora van folyamatban, nemcsak azért, mert a fejlődés vágya valamennyiünkben él, hanem azért is, mert az utóbbi években örvendetes módon ösz- szezsugorodott munkanélküliségtől mielőbb véglegesen szabadulni akarunk. — Kultúréledünk az elmúlt években hála a birodalmi kormány és a város együttes munkájának, jelentékenyen tovább fejlődött. — A legközelebbi napokban a Városok Nemzetközi Szövetsége ülésezik majd falaink között s én bízom abban, hogy ebből az alkalomból Szcndy polgármester urat is üdvözölhetem Münchenben. így legalább majd alkalmam nyílik arra is, hogy azt a páratlan vendégszeretetet, amely Budapesten osztályrészemül jutott, némikép viszonozhassam.
