Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-13 / 19. szám
2 Budapest, 1936 május 13. yoinßosiJl//ZMP itt nem arról van szó, hogy az üzem eladósodott, hanem egy befektetésről, amely az autonómia Ügye és dolga, 'következésként rátartozik annak megoldása■ — Ami már most az Elektromos Műveket illeti, itt sem emelésről van szó, hanem tarifamódosításról, olyan értelemben, hogy véget vessünk annak a minden üzleti elvvel szemben álló gyakoríat— Most jön végül ^ — nunc venio ad fortissimum — a BÉSZKÁRT-ügy. Nem akarok kitérni azokra az előzményekre, amelyek a BÉSZKÁRT jelenlegi szituációját eredményezték : a BÉSZKÁRT ügyeiért az autonómia felelős. — Nekem azonban a kétszerkettőnégy elve alapján kell az iig’yet néznem és ezért kelleti elsősorban meg állapíttatnom azt, hogy van-e deficit, illetőleg olyan helyzetben van-e a BÉSZKÁRT, amely szükségessé teszi, hogy a szanálási felhatalmazással kapcsolatban ennél az üzemnél kivételes intézkedések történjenek. Mindegyik tényező — és pedig sok volt, — amelyik a BÉSZKÁRT ügyeit megvizsgálta, tett bizonyos megállapításokat, de még véletlenül sem fedte egyik megállapítás a másikat. Kétségtelen azonban, hogy a szanálással kapcsolatos kivételes intézkedések nélkül a BESZKÁRT-ot rendbehozni nem lehet. Ezt az ódiumot vállalni kell, mert ez közérdek. * A belügyminiszteir ezután vázolta, hogy melyek azok a tervbe vett intézkedések és elvek, amelyekkel és amelyek alapján végre lehet hajtani a szanálást, amelyet nagyrészben, az tett szükségessé, bogy az autonómia területhasználati díj címén egyösszegűén elvont a vállalattól 11,000.000 pengőt. Ezután a nagy érvágás után bekövetkezett a vér- szegénység, amelyet a BÉSZKÁRT többet már nem tudott a maga hozamából pótolni. Ezek szerint tehát a fővárosnak valami módon részt kell vennie abban, hogy a BESZKÁRT-ot szanálják. Figyelemreméltó, hogy a megegyezés a dologi kiadások tekintetében az összes illetékes szervek egybehangzó véleménye alapján már megtörtént. Ugyancsak .megállapodtak a személyi pótlékokra, az egyéb személyes természetű juttatásokra és az illetményekre vonatkozó bizonyos redukció tekintetében is. Ez azonban még mindig nem elegendő a szanálásra, éppen ezért nak, amivel nálunk a nagyobb fogyasztást büntetik. — Tudvalevő, hogy a jelenlegi tarifa bünteti a nagyfogyasztót, ez pedig üzleti szempontból nagyon is érezhető bajt és kellemetlenséget okoz ennek a vállalatnak. Ismétlem tehát: a villanyárak megállapításánál nem emelésre, hanem a legkézenfekvőbb üzleti elveknek megfelelő tarifamódosításra kerül sor. Ennek természetére vonatkozólag pedig világos útmutatást ad az az anomália, hogy ugyanannak a vállalatnak vonalain ugyanazt a távolságot az egyik oldalon 2í fillérért, a másik oldalon — a régi HÉV vonalain — 36 fillérért lehet végigutazni. — Ezt az anomáliát — állapította meg a belügyminiszter — meg kell szüntetni, mert nem _ lehet ilyen tarifális különbséget tenni csak azért, mert az utasok a főváros különböző égtájai felé haladnak. Az én álláspontom szerint az egész revíziót meg lehetett vonla oldani azáltal, hogy érvénytelenítjük az évekkel ezelőtt eszközölt tarifaredukciót, vagyis minden maradt volna a régiben, mindössze felemeltük volna a 24 filléres jegy árát 28 fillérre. Ezt az egyszerű elgondolást azonban lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy a jegyáraknak azonosaknak kell lenni, ennek következtében 30 fillér körül fog kialakulni a jegy ára. A HÉV-nél tehát körülbelül 6 filléres leszállítást várhatunk, a BESZKÁRT-nál viszont mintegy 6 filléres emelést. A nyugdíjpénztár szanálása Bár nem tartozik szorosan a szanáláshoz, a belügyminiszter kitért még a BÉSZKÁRT nyugdíjintézetének megerősítésére is. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az alkalmazottak is, meg a vállalat is az illetménynek 3—3 százalékát fizették be havonta, a pénztárba. Megállapították, hogy ez az összesen hat százalék pontosan a fele annak az összegnek, amelyet egy biztosítási szakértő bármely vállalattól megkívánna. Ilymódon a BÉSZKÁRT nyugdíjintézete szükségszerűen eladósodott és mert a belügyminiszter nem akarta, hogy egy látszat-szanálás öt vagy tíz év múlva a mainál is súlyosabb helyzetbe sodorja a nyugdíjpénztárt, : máról-holnapra rendelték el a nyugdíjjárulékoknak bizonyos normálisabb színvonalra való felemelését. Ezzel a szükséges és bölcs intézkedéssel pedig az alkalmazottak biztosítottnak láthatják öregségüket. szükség van bizonyos tarifa-módosításra. Megkezdődött a NÉP idegenforgalmi ankétie A gyógyfürdők problémájával indultak meg az előadások — Zsitvay Tibor időszerű kérdése a forrástól elvezetett gyógyvizek értékcsökkenéséről A Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének az idegenforgalmi és fürdőügyek megvitatására rendezett ankétja csütörtökön kezdődött. Az Esterházy- utcai központ termeit ebből az alkalomból a párt- szervezet tagjai és nagy számban egybesereglett érdeklődő vendégek töltötték meg. Zsitvay Tibor dr., a pártszervezet elnöke vezette az ankétot, amelyen a többi között megjelentek: Bényi Károly dr., De- ményi Aladár dr., Dongó Orbán, Egerváry Tibor dr., Gazdy Jenő, Hajnóczy .József dr., Harrer Ferenc dr.. Hegedűs Bertalan dr., Hencz Lajos dr., Iíoor-Tcm- pis Mór, Juhász Jenő dr., Katona János, Kertész Elemér, Ledermann Mór. Orova Zsigmond, Pesthy- Müller Leó József, Pőzel István di*. országgyűlési képviselő, Sárkány Ferenc, Somogyi Béla dr., Szentesi József, Uselty Béla dr. országgyűlési képviselő, Vályi Lajos dr., Wellisch Andor, Veress Gábor dr. törvényhatósági bizottsági tagok, Véssei Ede dr., a Gázművek vezérigazgatója, Pávay-Vajna Ferenc dr. bányafőtanácsos, Szviezsényi Zoltán dr., a Gyógyhelyi Bizottság igazgatója, Dávid Antal dr., egyetemi m. tanár, Markos Béla dr., a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal h. igazgatója, Raith Tivadar dr., Miklós Béla, Komáromy Gyula dr. tanárok, Szilágyi Ferenc főtanácsos és még sokan mások. Zsitvay Tibor dr. a fővárosi szervezet elnöke nyitotta meg az első vitaestét. Hangsúlyozta, hogy ma, amikor az idegenforgalmi és fürdőügyi kérdések mind időszerűbbekké válnak, szükséges, hogy a főváros polgársága teljesen tájékozott legyen ezekben a kérdésekben. Ebből a célból rendezik az ankétot, amelynek kiváló szakemberek lesznek az előadói. A hallgatóságnak módjában áll kérdéseket feladni, amelyeket sorra megvitatnak. Szviezsényi Zoltán dr. a Gyógyhelyi és Udülőbizottság igazgatója volt az első előadó. Az ide tartozó problémák köziü elsősorban a fürdők helyzetével foglalkozott. A múltban fürdőpolitikai szempontok nem játszottak szerepet, a fürdők építésekor nem voltak tisztában a szükséges célkitűzésekkel, ezért feltétlenül szükséges, hogy a gyógyfürdőket bizonyos irányban specializáljuk. Ezxxtán a szállodák viszonyaira térve, kifogásolta, hogy a nagy szállodák, amelyek mind 1914 előtt épültek nagy appartement-rendszerekkel, tna nem felelnek meg az igényeknek. Az idegenek elhelyezése tekintetében egyébként csak a legnagyobb idegenforgalmi időkben vannak nehézségek, de mivel feltétlenül számolni kell idegenforgalmunk növekedésével, modern szállók építéséről kell gondoskodni. Ezután ismertette a Gyógyhelyi Bizottság propaganda eszközeit, végül annak szükségességét hangoztatta, hogy fel kell Budapesten állítani a tudományos fürdőkutatás központját. A nagy tetszéssel fogadott fejtegetések után Pávay-Vajna Ferenc dr. bányafőtanácsos, főgeológus tartott előtadást Budapest természeti kincseiről. Ismertette Budapest geológiai viszonyait és hangsúlyozta, hogy a világon nincsen még egy hely, ahol annyiféle gyógyerejű forrás lenne együtt, mint Budapesten. A legutóbb feltárt Juventus- és Attila-források szin- rádipmban, illetve rádiumemanációban gazdagok, az Attila-forrás jódot és brómot is tartalmaz. Szólott ezután Pestszenterzsébetnek a köztudatban nem is ismert kiváló konyhasós vizáról és a többi gyógyforrásról. Feltétlenül szükséges a Tabánban és másfelé is további fúrások végzése, mert ezek révén talán el sem képzelt, újabb kincsekhez juthat a főváros. Meggyőzően mutatta ki ezután, hogy az új fúrások a meglevő forrásokat nem veszélyeztetik, majd a feltárt melegvíznek fűtés óerén való hasznosítása érdekében érvelt, példának hozva fel, hogy az idegenek számára milyen döntő fontosságú vonzóerő lenne, ha például egy szállóban fűtésre, mosakodásra, fürdésre meleg gyógyvizet használnának. Rendkívüli figyelem kísérte a tudós előadását, akihez előadása végén Zsitvay Tibor azt a kérdést intézte, hogy vájjon a gyógyfürdőnek közvetlenül a forrás mellett kell-e létesülnie és vájjon nem vész-e el a gyógyvíz értékéből, ha 200—500 méternyire viszik csővezetékben, vagy csak az csökkenti-e az értékét, ha szabad levegőre hozzák? A Rudas-fürdővel kapcsolatban — ixgymond, — városrendezési szempontból aktuális ez a kérdés. Pávay-Vajna Ferenc válaszában kijelentette, hogy például a Juventus-forrás vize, ha elvezetik, veszít értékéből. Most a forrás helyén embermagasságra szökik fel, ha el elvezetik, majd nem tud a maga erejéből felszökni és külső beavatkozásra lesz szükség, ami csökkenti értékét. Ezért nem tartja helyesnek, ha a Juventus-forrást a Tabán területére akarják átplántálni, viszont az meg nem bizonyos, hogy a Tabánban találnak-e hasonló összetételű vizet. Medriczky Andor dr. tanácsosi fogalmazó fejtegette ezután nagyon érdekesen ezt a kérdést és amellett érvelt, hogy a Juventus-f orrás fürdőzési lehetőségét, az ivókúra mellett a Rudasban kell biztosítani, mert csak így használható ki teljes mértékben a szinrádium és a rádiumemanáció. Harrer Ferenc dr. a következő előadó fejtegette ezután a fürdőtörvény által kijelölt gyógyhelyek városrendezési problémáit. Ismertette az 1929-iki fürdőtörvényt, amely a gyógyhelyek köx-zetét a Gellért- és Naphegy, a Margitsziget, Lukács- és Császár-fürdő, végül a Széchenyi- fürdő körzetében állapította meg. Ide kell sorolni még a Sósfürdő és a Sashegy alatti keserűvizek körzetét is. Városrendezési probléma ezek közül jelenleg csak a Gellérthegy körzetében adódik. A városrendezés szempontjából az első feladat a balneológiái adottságok megállapítása, úgy a budai mint a pesti oldalon, amit a fürdőpolitikai tervezetnek kell követnie és azután kell bekapcsolni a kérdésbe a városrendezés szempontjait, amelyekben nagy szerepe van a forgalmi kérdések megoldásának. A legsürgősebb a Tabán balneológiái helyzetének megállapítása, mert Budapest-fiirdőváros centruma ezen a helyen fog kialakulni. Harrer Ferenc értékes előadásáért, valamint a másik két előadó fejtegetéseiért Zsitvay Tibor mondott köszönetét. A nagy sikerrel megindult ankétet Egerváry Tibor dr. töi'vényhatósági bizottsági tag, a NÉP közegészségügyi bizottságának elnöke rendezi. A legközelebbi vitaest 'május 14-én, csütörtökön este fél 7 órakor lesz, amikor Márkus László, az Opera- ház igazgatója, Marencsics Ottó kormányfőtanácsos, a Szállodások Ipartestületének elnöke, Markos Béla dr., a Székesfőváresi Idegenforgalmi Hivatal h. igazgatója és Usetty Béla dr. oi’szággyűlési képviselő, mint a Magyar Labdarugó Szövetség elnöke tartanak előadást. Schmoll és Kallós r.-ft. igazgatósága , felügyelőbizottsága, tisztviselői és munkásai mélyen megrendülve jelentik, hogy a vállalat alapító-elnöke eisenwerlhi Schmoll Károly kereskedelmi tanácsos úr, munkás és teremtő életének 85-ik évében, rövid szenvedés után, május 7-én elhunyt. Alapító elnökünk, pátriarkális kora ellenére, úgyszólván az utolsó óráig személyesen vett részt vállalatunk vezetésében és munkabírásával, szorgalmával és kereskedői lelkiismeretességével mindnyájunk örök mintaképéül fog szolgálni. Atyai főnökünk áldásos emlékét kegyelettel lógjuk megőrizni. Egységesítés — 30 fillér körül
