Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-15 / 2. szám
Budapest, 1938 január 15. ^ tt-i ■ jfXMWO&Jl/JZMP MTCTiminBirB'Wiien Érdekes Intimitások egy sokoldalú ügyosztály munkaprogramjából Meg kell segíteni a kisipari — Sok a kávéház — Elszaporodtak a menet*» jegyirodák — A hadirokkantok foglalkoztatása — Kedvezményes lüzeiőszerszáMlíás — Az új repülőtér területének megszerzése Amióta a polgármester rendelkezése egyesítette az ipari, kereskedelmi és közlekedési ügyeket, aa V. ügyosztály a központi adminisztráció egyik legnagyobb jelentőségű közigazgatási szervévé nőtte ki magát. Rendkívül szerteágazó tevékenységet folytat ez az ügyosztály, amelynek működéséről vezetője, BÁRÓ BABARCZY ISTVÁN IMI. tanácsnok a következőkben tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Mindenkor különös gondot fordítunk a kisiparosság és a kiskereskedelem érdekeinek hatványozott védelmére. A mi ügyosztályunk valóban az a szerv, amely előtt a mindennapi élet apróbb és nagyobb jelentőségű ügyes-bajos dolgai tömegesen fordulnak, meg, mert hiszen a kisipar és kiskereskedelem mai elesett- ségeöen joggal várhatja el a közhatóságoktól, hogy a lehetőség mérvéig segítségére siessenek. ■— Legutóbb Bornemisza Géza iparügyi miniszter is kuidott hozzánk egy tervezetet, amelynek értelmében a közszálntási munkálatokra vonatkozó vállalkozási szerződések általános feltételeit egységes alapelvek, figyelembevételével kívánja megállapítani. Fízt az elgondolást a magunk részéről is rendkívül időszerűnek tartjuk, mert az iparnak sokszor hangoztatott régi sérelmei vannak e téren és ezeket kiküszöbölni másként, mint általános erejű kormányrendelkezéssel, majdnem teljes lehetetlenség. Manapság valóban nyugodtan el lehet mondani, hogy a kisipar megélhetésének alapját a közmunkák és a közszállítások alkotják, mert hiszen a nehéz gazdasági viszonyok folyományaként a magán- vállalkozás, ha ezen a téren mutatkozik is ugyan az utóbbi hónapokban eléggé észrevehető javulás, még mindig messze áll a normálisnak mondható színvonaltól. — Szorosan összefügg ezekkel a kérdésekkel az a hitelakció is, amelyet az állam és a székesfőváros éppen a legutóbbi hónapokban szervezett meg a kisipar és a kiskereskedelem érdekében: bankszerű fedezettel nem rendelkező iparosoknak és kereskedőknek nyújtottunk kölcsönöket és hogy e téren milyen sok a tennivaló, élénken bizonyltja az a körülmény, hogy az akció céljaira rendelkezésre állott 120 ezer pengőből pár hét alatt mindössze 1200 pengő maradt meg. Különböző oldalakról fel is merült már az az óhaj, hogy az ilyen rendszerű hitelakciót a mostaninál jelentékenyen tágabb keretek között folytassuk. Bennünk erre természetesen meg is van a hajlandóság, számolni kell azonban azzal, hogy nagyobb összegek előteremtése egyformán súlyos problémát jeleni az államra és a székesfővárosra. Intézkedéseink sok más térre is kiterjednek természetesen. Éppen ezekben a napokban készítjük elő a menetjegyirodai üzletkörbe tartozó tevékenység alapos felülvizsgálatát. A helyzet ugyanis az, hogy az utóbbi időben egyre-másra alakultak olyan vállalatok, amelyek a menet jegyirodák üzletkörét részben vagy egészben kisajátítani igyekeztek, viszont aa új alakulatok közül . számos egyáltalán nem rendelkezik az előírt iparűzési jogosítvánnyal. Minthogy az idegenforgalom érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy ezen a téren tökéletes rend uralkodjék, a kereskedelemügyi miniszter kívánságának megfelelően különböző szakértő közegek bevonásával felül fogjuk vizsgálni valamennyi menetjegyiroda működését. A szakértőket a Nemzeti Bcrnk, az Országos Idegenforgalmi Tanács és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara küldi ki és azok, munkájukat ad hoc tömörülve, az ipari ügyosztály tisztviselőivel együtt végzik el. — Hogy ma az ipar terén milyen öldöklő verseny folyik, erre nézve érdekes példát hozhatok fel. Budapestet általában a kávéházak városának szokták nevezni, s ahány idegen a magyar fővárosba érkezik, — jöjjön bár a világ akármelyik tájáról, — meglepetve állapítja meg, hogy nálunk a város belterületén alig van jelentékenyebb utca, amelyben egy-két fényűző, vagy kevésbé fényűző kávéházi üzem ne lenne. Valamennyien tudjuk pedig, hogy ez a szakma éppen úgy érzi a nehéz időket, mint az ipar bármely más ágazata. Most legutóbb az történt, hogy a VI. kerületben az elsőfokú iparhatóság elutasított egy újabb kávéház létesítésére irányuló kérelmet, s ezt a véghatározatot a polgármester úr is jóváhagyta. Így kellett határozni, mert a legalaposabb mérlegelés útján megállapítottuk, hogy a VI. kerületben minden újabb kávéházi üzem felállítása veszélyezteti a meglévő vállalkozások megélhetését. Ezzel a polgármesteri határozattal most az a furcsa helyzet állott elő, hogy Terézvárosban mindaddig nem adhat ki az elsőfokú iparhatóság kávéház- nyiiási engedélyt, amíg a meglévő jogosítványok közül valamelyiket vissza nem adják. Hogy az intézkedés mennyire helyes volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kerúletbeli kávéháztulajdonosok közül már többen elismerésüket fejezték ki az elöljáróság gondos, körültekintő munkájáért. — A hadigondozottak érdekeire is nagy figyelmet fordítunk, Éspedig nemcsak az utcai árusításnál, hanem arra is törekszünk, hogy újabb elhelyezkedési lehetőséget biztosítsunk számukra. Ez az akciónk most jelentős lépéssel haladt előbbre. A törvényhatósági bizottság ugyanis az utolsó decemberi közgyűlésen hozzájárult a polgármester úr ama előterjesztéséhez, hogy az automobilközlekedés nagymérvű fejlődésére és a kerékpárok tetemes megszaporodására való tekintettel a külföldi nagyvárosok mintájára mi is rendszeresítsük a járóinűvek közterületeken való őrzését. A polgármesteri javaslat teljesen a mi elképzelésünk alapján született meg és ennek értőimében a járműörzessel kizárólag hadirokkantak, illetőleg hadigondozottak foglalkoztathatók. Egyelőre 1938 végéig állapítottuk meg a közterületi járműörzésre adható helyfoglalási engedélyek feltételeit és magától értődőén vigyáztunk arra, hogy csak olyan helyeken lehessen a kocsikat parkolni, ahol közlekedési, városrendészeti és szépészeti szempontok ezt megengedik. — Hozzánk tartoznak a kéményseprő ügyek is. A szakmabeli érdekeltség, elsősorban pedig a kéményseprösegédek már hónapokkal ezelőtt kérték, hogy új kémény számlálást tartsunk Budapesten, mert felfogásuk szerint a székesfőváros területén az utóbbi években bekövetkezett nagyobbmérvű építkezés megbontotta a különböző kéményseprőkerületek arányosságát. Ezt a kéményszámlálást el is rendeltük, a munkával nemsokára elkészülünk és már az eddigi adatok alapján is valószínűnek látszik, hogy egyes régi kéményseprőkerületeket meg fogunik osztani. Ez a megosztás azt eredményezi majd, hogy a kéményseprőiparban uralkodó munkanélküliséget jelentős mértékben enyhíteni lehet. — Pár héttel ezelőtt egyébként a tüzelőszer- ellááás ügyeivel is részletesen foglalkoztunk. Fel- terjesztéssel fordultunk a kereskedelemügyi miniszterhez, s azt kértük tőle, hogy a múlt esztendőben engedélyezett fuvardíj- kedvezményeket a folyó fűtési évadra is terjesszék ki a tüzelőanyagokra vonatkozóan, mert ha aa Államvasutak biztosítják a kedvezményes tarifákat, akkor egyrészt kedvezőbbé válik a tüzelöszerek áralakulása, másrészt pedig éppen az előrehaladt idényre való tekintettel magát a vasutat sem érinti súlyosan a díjszabási tételek redukálása, mert a tavalyinál jóval kisebb kvantumok szállításáról van szó, az elöhaladt idény miatt. — Közlekedési ügykörünkbe vágó problémáink közül a jövő szempontjából aa egyik legfontosabb ezidőszerint az új repülőtér területének megszerzése. A belügyminisztériumhoz fordultunk nemrégiben, azt kérve, hogy a Köérbereki dűlőben kiépíteni szándékolt repülőtér területének megszerzésével kapcsolatban mentesítse a székesfővárost a vagyonátruházási illetékek alól. Kértük azt is, eszközölje ki a Budaörs község határában lévő területrésznek a székesfőváros közigazgatási területéhez való átcsatolását, Beszámoló a BNV három- évtizedes eredményéről Most, amikor már teljes erővel megindultak a Budapesti Nemzetközi Vásár előkészítő munkálatai, je ént meg a beszámoló az 1935. évi vásár eredményeiről. Hallóssy István dr., a vásár igazgatója, szerkesztette ezt a zárójelentést, amely bevezetésében megemlékezik arról,, hogy a múlt esztendőben rendezték a harmincadik Nemzetközi Vásárt. A bevezető jelentés rövid visszapülantást vet erre a háromévtizedes múltra, amely így egybefoglalva, a szerény beszámoló keretében is imponálóan hat és tükrét adja annak a rendkívüli szolgálatnak, amelyet a vásárok a magyar iparnak, kereskedelemnek, idegenforgalomnak és általában Magyarország és Budapest gazdasági és kulturális értekelésének az egész világ közvéleménye előtt tettek. A szerény kezdettől, amely a harminc év előtti vigadó beli mintavásártól a gigantikus vásárvárosig évröl-évre emelte a Nemzetközi Vásár terjedelmét, jelentőségét és forgalmát, hatalmas fejlődési fokozatot látunk. Ebből részt kérhet magának HaUóssy István igazgató is, aki évek hosszú sora óta áll ennek a hatalmas szervezet adminisztrációjának az élén. A vásár az utolsó tíz évben 100 millió pengőt meghaladó forgalomhoz juttatta a magyar gazdasági életet s ebből 75 müűó pengő a vásáron kötött üzletekre esett, 25 millió pengő pedig az idegenforgalom javára jutott. Ezenkívül az utolsó tía evben mintegy két és fél millió munkanapot teremtett a vásár, ami 10 millió pengő munkabérnek felel meg. Érdekes adatokat tartalmaz a zárójelentés azokról az akciókról, amelyeket eredeti feladatán túlmenöleg valósított meg a vásár. Különösen az utolsó öt évre esnek ezek a közhasznú kezdeményezések, amelyek között szerepel a víziforgalml csoport és Duna-konferencia, az első Gömbös-kormány gazdasági programját felölelő „Magyar jövő”-csoport, a magyar folklórét ismertető „Magyar udvar”, a valutáak védelmében rendezett „Nyaraljunk itthon” akció és a lényegheg ugyanezt a célt szolgáló magyar fürdők és gyógyvizek csoportja, nemkülönben a vidéki városok propaganaája a belföldi forgalom fejlesztése céljából, a családvédelem céljait szolgáló racionális családi ház építkezése, a magyar útépítés kérdéseinek ismertetése, kiállítása és kongresszusa. De rendezett a vásár gyárlátogatásokat, kiváló előadókkal népszerű közgazdasági előadásokat a közérdeklődés előterében álló kérdésekről. A vásár szolgálta Budapest fürdőváros gondolatának propagandáját, épúgy, mint Budapest divatvárosét. Ott találjuk a válságban lévő borvidékek megsegítése érdekében rendezett „Bor- nap”-ot. Iskolát teremtett a vásár a reklám kérdésében is. Kezdeményezője volt az új piacokat meghódító export mintacsomag-akciónak, munKa- társa két „Magyar Hét”-nek, két „Nemzeti Munkahét”- nek és az 1934. évi őszi terménybemutatónak. A vásár adta ki 12 évvel ezelőtt az egyik első szakszerű idegenforgalmi prospektust Magyar- országról és elsőnek valósította meg a nemzetközi vonatkozásban is rendkívüli népszerű rádióüzenetközvetítést. A vásár emellett a nemzetközi gazdasági érintkezésnek is egyik legfontosabb eszköze volt. Az új tőzsdetanácsban a székesfőváros is képviselve lesz. Arra való tekintettel, hogy a székesfőváros közönségének tulajdonában több részvény- társasági formában működő intézmény van, de általános gazdasági okoknál fogva is kívánatos, hogy a tőzsdetanácsban minden jelentős gazdasági tényező helyet foglaljon az Áru- és Értéktőzsde elnöksége elhatározta, hogy alapszabálymódosítással lehetővé teszi a hivatalos főváros két képviselőjének beválasztását a tanácsba. Szegő Ernő jubileuma. Most töltötte be 25 éves szolgálati jubileumát Szegő Ernő dr. titkár, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara pénzügyi osztályának kitűnő vezetője, akit ez alkalomból Gyulay Tibor főtitkár üdvözölt a tisztviselők nevében. Elvi döntés a margarinról és a vagdalthúsról. A Kihágási Tanács az élelmiszeripar és kereskedelme érdekében két elvi jelentőségű ítéletet hozott. Az egyik, amely a margarinról szól, úgy került a tanács elé, hogy egy fővárosi cukrász süteményeit részben vajjal, részben margarinnal készítette és hozta forgalomba, a margarint azonban készítményein nem tüntette fel. A cukrászmestert ezért legfelsőbb fokon megbüntette a Kihágási Tanács, amely az ítélet indokolásában kimondta, hogy a főváros szabályrendelete értelmében a cukrász köteles készítményein megjelölni, hogy azok tiszta vajjal, müvajjal, margarinnal vagy más mesterséges anyaggal készültek-e el. Másik ítéletében kimondta a Kihágási Tanács, hogy hentesiparosnak sült vagdalthúst, akár hideg, akár meleg állapotban, árusítania nem szabad. Ez az ítélet, értesülésünk szerint, a hentesipar körében mozgalmat fog kiváltani. A Krausz—Moskovits Egyesült Ipartelepek Bt. 1935. évi december hő 31-én megtartott rendes közgyűlésén az 1934/35. üzletévre 5.50 P (öt és fél pengő) osztalék fizetését határozta el. A vonatkozó (18. számú) szelvények 1936. évi február hó 1-tŐl fogva a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank főpénztáránál (V., Gróf Tisza István-utca 2.) és a részvénytársaságnál (VIII., örömvölgy-utcá 8.) kerülnek beváltásra.
