Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-06 / 18. szám
Huszonötötök évfolyam Buda dapesi. v Vsr*»£ 1936 m fus &. IS. S2dlD Siőflzeiésl 6ri EGÉSZ ÉVRS ...... 24 PENGŐ FÉLÉVEI . ............................ . 12 PENGŐ EG YES SZÁN ÉRA: 50 FILLÉR Árusítják 9x összes íBüSs-pavütonekfean FELELŐSSZfiBKSSZTÖ ©MCSŐ EMIL HEGJELENIK HINGEN SZESDáM Szerkesztősöd és kiadóhivatal* BUDAPEST, VI. ÄNDRÄSSY-ÖT 60 TeSeíew s 13-7-13 — P-ösSassökk * 49.424 Vflágbemutaté Ma Budapest minden polgárának emelkedett lélekkel. dobogó szívvel kiéli az elkövetkező napok elé tekimlteni. Eddig is minden esztendőben az év egyik legnagyobb gazdasági és határozottan együk legnagyobb idegenforgalmi eseménye a Nemzetközi Vásár volt. Az idén azonban sokszorosan megnövekedik ennek a mi nagyszerűen bevált, hihetetlen módon fejlődött vásárunknak a jelentősége. A legnagyobb cél a magyar termelési ágakat egybeölelő klasszikus gazdasági emelkedés bemutatása, emellett fazonban egy méterrel sem marad el a másik nagy cél: idegenforgalmunk emelkedése, amely ezúttal igazán iá legszebb reményekkel tölt el bennünket. Tekintsük meg azonban, hogy tulajdonképpen mi az oka a fokozott érdeklődésnek, amely ezzel a vásárral szemben tapasztalható. Miért lett az idei vásár nagyobb nemzetközi esemény, valóságos világbemutató, mint amilyen eddig volt. A válasz igen könnyű. Elsősorban azért növekedett meg a vásár jelentősége, mert ezen az attrakciónkon kívül is az utóbbi évek alatt csodálatosan fejlődött az idegenfoi'galmunk, a külföld szeme mind nagyobb érdeklődéssel s bizalommal tekint felénk, a külföldi vendégek mind nagyobb kedvvel, mindig komolyabb és mélyebb rokonérzéssel látogatnak el hozzánk. Hogy csak mást ne említsünk, vasárnap érkezeit meg húsz állam hetven nagytekintélyű újságírója, köztük világlapok főszerkesztői, akiknek számos miilllió és millió emberre van igein komoly befolyásuk. Hetven nagy világorgánum adhat majd hírt Budapest szépségeiről, magas színvonalon álló kultúrájáról, páratlan gyógyvizeiről és a Nemzetközi Vásárról, amelyet a vásár vezetősége az idén még az eddiginél is nagyobb szeretettel kéiszített elő: arról a magyar vásárról, amelyhez a magyar teremtő erő és magyar alcarat az alkotások, újdonságok, szépségek és praktikumok óriási tömegét vonultatta föl. De még ennél i,s sokkal fontosabb, hogy akkor mutatjuk be erőnket, tudásunkat, munkánkat, amikor a magyar kormányzat mindenfelé gazdasági összeköttetések kiépítésén és fölemelésén fáradozik. Ma van ennél még jelentősebb valami, akkor ez az, hogy történelmi időpontban mutatjuk meg alkotó erőnket. Ez a történelmi időpont pedig azért köszöntött ránk, mert amikor az egész világ forr, amikor örökéletűnek mondott szerződések papirosát a világon átszáguldó vihar elsöpréssel fenyegeti, amikor az új Középeurópa kialakítása nemcsak divatos jelszóvá, de történelmi témává is lett, akkor módunk van az egész világ szeme előtt a csodával határos élniakarásunk jeleit és teljesítményeit bemutatni. Ebben a történelmi időpontban tiszta a lelkiismeretünk, mert minden megtörtént, aminek meg kellett törénnie. Aki még emlékszik rá, hogy harminc esztendővel ezelőtt a Vigadó ruhatárában húzódott meg a Nemzetközi Vásár és aki tudja, hogy ma százharmincezer négyzetméter területen épül a hatalmas vásár-város, amelynek ezernyolc száz cég a kiállítója, úgy érzi ma, hogy ez a mi budapesti vasárunk Ikarustól az Oceánrepülésig fejlődött. Ilyen körülmények között ez a vásár méltó arra, hogy Budapest székesfőváros polgármestere foglalja el az elnöki széket és ma már világra szóló tekintélyével álljon oda a magyar tehetség és a magyar munka nagy világbemutatójának kapujához. De megteszünk egyébként is mindent. Hosszúhosszú esztendők becsületes akarásával a nyugalom és béke szigetévé lett a magyar főváros, ahova boldogan jön pihenni, gyönyörködni, idegeit megnyugtatni a külföldi vendég. Most már csak Budapest mindenrendű rangú polgárán van a sor. Mert mindenkinek a helyén kell lennie, mindenkinek becsülettel és szeretettel kell fogadnia a vendégeket, hogy hírünk, nevünk erősödjék. A külföldi menjen haza azzal a tudattal, hogy a világ legbékésebb, legbarátságosabb és legolcsóbb városában járt, ahova nyugodt lélekkel küldi el azt a honfitársát is, aki élvezni, vagy gyógyulni akar és azt is, aki a magyar munka gyümölcséből vásárolni kíván. Budapest nagy küzdelme a népbetegségek ellen Szentiy Károly polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a tuberkulotikus is venereis betegségek leküzdéséről Budapest székesfőváros legközelebbi és távolabbi múltjának legfényesebb történelmi lapjai azok, amelyek a kultúra és közegészségügy szolgálatában hozott áldozatokat örökítik meg. Az emberszeretet és embervédelem fejlődése azonban a háború utáni időkben olyan lelkiismereti kötelességévé vált az egész emberiségnek, hogy Budapest székesfővárosnak a nagyszerű és áldozatos múlt után a legnagyobb erőfeszítéssel kell hozzálátnia újra a népegészség védelméhez és a népbetegségek ellen való küzdelemhez. Kétségtelen, hogy a székesfőváros közönségét nagyon meglephette Salamon Géza tanácsnoknak a közegészségügyi szakbizottság egyik ülésén tett bejelentése, hogy a székesfőváros területén levő köz- kórházakban és klinikákon a rendelkezésre álló ágyak tekintélyes száma szinte állandóan üresen áll. Ennek a meglepő jelenségnek azonban megtaláljuk a magyarázatát akkor, ha arra gondolunk, hogy a magyar közegészségügy, mint minden más kultúrállamé, ma egészen más alapokon szerveződik, mint valaha. Ma igazán csak a legszabadabb pályán működők azok. akik maguk gondoskodnak egészségük ápolásáról és betegségük gyógyításáról. A magyar társadalom óriási közegeit szervezték már meg közegészségügyi szempontból és szinte azt lehet mondani, hogy a magyar társadalom legnagyobb része valahova tartozik, valamelyik beteg- biztosító, vagy betegsegélyző intézet gondoskodik róluk. Ezek körül az intézmények körül azonban még mindig sok a panasz, ami egészen természetes is, hiszen nem érhették még el azt a fejlődési fokot, amelyet egy kultúrtársadalom igényei megkövetelnek. Az igyekezet azonban mindenhol meg van bennük és valószínű, hogy ezeknek az intézményeknek igen nagy része örömmel fogadja majd n főváros segítő kezét, amint azt. már az OTI megcselekedte, hogy a kórházi férőhelyek megfelelő kihasználása érdekében szorosabb együttműködésre lépjenek a fővárossal. Az alábbiakban Szemly Károly polgármester részletes információt ad a Fővárosi Hírlap olvasó- közönségének a főváros eme törekvéseiről. Egyben azonban hangoztatja azt is, hogy az egész közkórházi kérdés ezzel még nincs megoldva. Preventív intézkedéisekre van szükség és ezen a téren a főváros mindent meg fog tenni úgy a tuberkulotikus, mint a venereás betegségek megelőzésére, vagy legalábbis csírájukban való elfojtására. Szentiy Károly polgármesternek a Fővárosi Hírlap számára adott nagyjelentőségű intervjuja itt következik: — Nagy örömömre szolgált, hogy a Társadalombiztosító Intézet vezetőségével kórházi ágyaink jobb kihasználására nézve egyezményt sikerült létesítenünk, jól tudom azonban, hogy ezzel az egészr közkórházi kérdés még nincs megoldva. Már pedig a székesfőváros közönsége szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy valamennyi közegészségügyi intézmény kifejthesse teljesítőképességét. Közegészségügyi szerveink többször megismételt hivatalos jelentéseiből megállapíthatjuk, hogy Budapesten éppen a legtöbb áldozatot szedő, úgynevezett népbetegségekben szenvedők gyógykezeltetési lehetőségei nincsenek teljesen megnyugtató módon megoldva. A székesfőváros közönsége például óriási áldozatok árán kiépítette a tüdőbetegdiszpanzerek hálózatát és ezek az intézetek tagadhatatlanul óriási érdemeket szereztek a tbc. ellen való küzdelem során, viszont még ma is az a helyzet, hogy bár a székesfőváros területén, vagy közvetlen környékén közel háromezer ágy áll a különböző intézetekben a tuberkulótikusak rendelkezésére, ezeknek ötödrésze, sőt néha negyedrésze szinte állandóan üresen áll. Az okokat a lakosság vagyoni viszonyainak leromlásában kell keresni. A csekély keresettel rendelkező szegényebb neposztály, amelynek sorában a legtöbb áldozatot követeli a tuberkulózis, képtelen arra, hogy _ Önerejéből meg; fizesse a kórházi ápolási költséget, a különböző betegbiztosító intézetek pedig gyakran meglehetősen ridegen kezelik ezt a kérdést és a beutalások számát nem annyira a tényleges szükség mértéke, mint inkább az egyes intézeteknek pusztán anyagi szempontjai szabják meg. így áll elő azután az a helyzet, hogy ugyanakkor, amikor a mi diszpanzerjeink szinte hősies küzdelmet folytatnak az évről-évre annyi áldozatot követelő tuberkulózis elterjedésének meggátlása érdekében, az általunk elért kezdeti eredményeket nem tudjuk tovább fokozni. mert a kórházi ápolásra szorulóknak csak töredéke jut el az intézeti kezeléshez. A székesfőváros az utolsó évtizedben^ egyedül közel ezer tüdőbeteg számára biztosított különböző közegészségügyi intézeteiben férőhelyet, ugyanekkor felépült a pestújhelyi és a törökbálinti kórház is% ennélfogva ezidősze- rint mintegy háromezer ágy van részben a székesfővárosban, részben annak közvetlen környékén, ide nem számítva a korábbi időpontban létesült nagyobb szanatóriumokat. Az ágyaknak ez a létszáma az egészségügyi szakemberek véleménye szerint teljesen elegendő lenne és semmi szükség arra, hogy új kórházépítkezésekkel bővítsük a férőhelyeket, ehelyett azonban inkább arra kell ^ törekednünk, hogy a tbc-sek gyógykezeltetésére alkalmas férőhelyeket a beutalások és a felvételek megkönnyítésével maradék nélkül elfoglaltassuk. — Ezen a téren általában sok^ anomália uralkodik. Jóllehet én ebben a kérdésben nem vagyok szakember, mégis meg kell állapítanom, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy ugyanakkor, amikor tisztiorvosainknak módjukban áll egy-egy könnyebb lefolyású kanyaró- vagy bárányhimlő eset előfordulásakor
