Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-22 / 16. szám
Befizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVES...................- - 12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják ax összes IBUSz-pavillonok&an FELBLÖSSZE3&ESZTÖ DACSÓ EMIL MEGJELENEK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT m TeSaton: 13-7-15 — Poslacsekic 40.424 A kiirtott bozót KOZMA MIKLÓS belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a szanálás végrehajtásáról, valamint az Idegenforgalmi érdekek szem előtt tartásával a koiduskértiés is az urna- gyűjtés rendezéséről A magyar idegiemifangialom útjaiból, úgylátszik, ismét sikerülni fog egy félelmetes bozótot .kiirtaná. Ez volt az a bozót, amelybe a külföldi kultúrember, aki gyönyörködni, szórakozni, élvezni akart a magyar fővárosban és a magyar vidéken, mindig beleakadt. Kozma Miklós belügyminiszteré az érdem, hogy fölismerte az idegenforgalomnak ezt a súlyos és veszedelmes akadályát. Azután pedig bátor kézzel nyúlt a kérdés megoldásához és remélni lebet, hogy hamarosan tökéletes sikert is ér el. A belügyminiszter gondolkozása tökéletesen helyes úton jár, mert az, hogy egy országban szociális ba jok vannak, — aminthogy minden országban vannak — nem tartozik idegenre. Hogy mi idehaza, magunk között gyűjtünk, akár a Gyermekvédő Liga, akár más célra, nem háboríthatja az idegent élvezeteiben és szórakozásaiban. Ezek az utcai gyűjtések, tányérozások és perselyezések, amelyek mindinkább kezdtek már elburjánzani, teljes joggal kelthettek ellenszenvet a külföldi látogatóban, aki nem tagja ennek a mi kis magyar családunknak, hanem csak látogatója, vendége és pedig mindinkább olyan vendége, aki komoly pénzt hoz az országba. Gazdasági életünk föllendülése, szociális bajaink megszűnése, mind nagyban függ attól, hogy sikerül-e komoly, nagy, számottevő, magyarán szólva pénzt hozó idegenforgalmat teremteni. A külföldi tehát már lerótta azt az adót, amellyel a mi szociális helyzetünket és gazdasági föllendülésünket szolgálja. Még ennél a perselyes gyűjtésnél is sokkal visszataszítóbb a külföldi számára az a sok koldus, amely eddig Magyarországon lépten- nyomon a látogató szeme elé kerül. Aki szórakozni jön, az azt várja, hogy erős baráti kezet nyújtsunk feléje és bármilyen szánalom él is szívében a nyomorultak és elesettek iránt, nem szabad reszkető, kéregetően kinyújtott, nyomorék kezekkel elijeszteni. Az idegen tudja, hogy mindenhol a világon van nyomor, hogy mindenhol vannak szegények, akik az emberi társadalom támogatására szorulnak, de ennek a támogatásnak, ennek az istápolásnak nem szabad kikerülnie az utcára. Ez a mi magánügyünk, a mi belügyünk, amelyet magunk között kell elintéznünk és amelynek az idegent egy pillanatig sem szabad háborítania, vagy esztétikai gyönyöreiben megriasztania. A külföldi lássa^ ennek a városnak vidám arcát. Lássa tündöklését, tisztaságát, jókedvét, mulatozását, de ne lásson olyat, amin sírni, vagy szomorkodni kell. Minden náció fiainak meg van a maga fájdalnía, de amikor útra kel, hogy szép városokat, fölemelő kultúrát, csodálatos vidékeket lásson, akkor ezt a gondját-baját odahaza hagyjia, hogy akkor foglalkozzék ismét vele, amikor a pihenés és szórakozás után újra hazamegy és újra megkezdi mindennapi munkáját. Lehetetlen dolog tehát az, hogy amikor a maga bajait elfelejti, akkor a mi nyomorúságunk, a mi szegénységünk álljon útjába. De nemcsak a külföldiekről és az idegenforgalomról van szó, hanem önmagunkról is. Mi akkor is tudni fogjuk a kötelességünket, akkor sem felejtjük el, hogy vannak szegény, nyomorgó, néha éhező embertársaink, magyar testvéreink, ha ezeket a szenvedőket és nyomorgókat neim látjuk az utcán lés ha érdekűikben nem az utcasarkon pumpolnak meg bennünket. Budapest polgársága van már olyan emelkedett lelkű, hogy akikor is testvéri segítségére siet, ha a nyomor kiáltó jeleivel nem találkozik lép- ten-nyomon. A nyomor nem látványosság, a szegénység nem lehet attrakció, az emberi fájdalom nem cirkusz. Ezt ma már valamennyien tudjuk és persely vagy kéregető tányér nélkül is adni fogunk minden nemes célra. Ha pedig Kozma Miklós belügyminiszter megszünteti azokat a kétségbeejtő állapotokat, amelyek a budapesti utcán eddig halmozva voltak, akkor nagy jót tesz ezzel a várossal. A főváros vezetőségét, de magát Budapest közönségét is, két időszerű probléma foglalkoztatja most leginkább: az idegenforgalom és a szanálás. Az egyre növekvő idegenforgalmi eredmények azt mutatják, hogy Budapest az európai érdeklődés homlokterébe került, ami nem csupán erkölcsi síiként jelent, hanem mint .a>zt jól tudjuk, az ennek folytán külkereskedelmi mérlegünkben szereplő úgynevezett láthatatlan export összegei hova tovább a, nagyon is komoly tételek rovataiba fognak kerülni. A szanálás viszont, amilyen nagy probléma az annak végrehajtásával megbízott tisztviselőknek ó. várospolitikusoknak, ugyanannyira érdekli a nagyközönséget, tekintve, ohgy a. szanálás minden elképzelhető rendelkezése közvetlenül érinti a zsebét. A Fővárosi Hírlapban állandóan számon tartjuk ezeket a problémákat és valahányszor foglalkoztunk az idegenforgalommal vagy szanálással, igyekeztünk rámutatni a helyes megoldás lehetőségeire. így a többi közt évek óta harcolunk a Fővárosi Hírlap hasábjain a kolduskérdés megoldása érdekében, mert hiszen lehetetlen állapotnak minősítettük azt, hogy a Budapestre érkező külföldit a legfrekventáltabb luxushelyeken balkáni módszerrel megrohanják a baksist követelő valódi- és álkoldusok. Ugyancsak helytelenítettük a karitatív jellegű gyűjtések mértéktelen elszaporodását. Mindezek után nagy örömmel és megelégedéssel értesültünk arról, hogy Kozma Miklós belügyminiszter annak a kimerítő előkészítő munkának során, amelynek egyes etapjairól minden egyes alkalommal beszámoltunk, dűlőre vitte mindezeknek a kérdéseknek a megoldását. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebből az alkalomból felkereste a belügyminisztert, hogy megtudakolja a megoldás részleteit. A koldusokkal kapcsolatban Kozma Miklós belügyminiszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az idegenforgalom magasabb érdekeire való tekintettel intézkedtem aziránt, hogy a gyógy- és üdülőhelyeken, vagyis az idegenforgalmi gócpontokon a hatóságok egyáltalán ne adjanak ki koldulási engedélyt. Utasítottam a rendőrséget, a csendőrséget és az illetékes hatóságokat arról, hogy különösen a kóborló és sokszor erőszakosan is fellépő olyan egyénekre legyenek tekintettel, akik szálláskeresés s mindenféle egyéb ürügygyei tartják fenn magukat. Az ilyen egyéneknek a jövőben még szállást sem szabad adni. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután kérdést intézett Kozma Miklós belügyminiszterhez arra vonatkozóan, hogy általában mikép kívánja rendezni a kolduskérdést. A belügyminiszter erre vonatkozóan a következő nyilatkozatot adta: — Most dolgozzuk fel annak az általános és elvi jelentőségű bevezető értekezletnek eredményeit, amelyet a koldulás és a szegényügy rendezéséről a társadalmi tényezők és az egyházak bevonásával tartottunk. Megállapítást nyert, hogy a segélyezésre szorulókat két csoportra lehet osztani. Az egyikbe azok a koldusok tartoznak, akik akkor sem tudnak dolgozni, ha van munkaalkalom. Ezelíet mind 1 g el kell tartani, mégpedig’ lehetőleg az egri norma be vált metódusa alapján. A második csoportba tartoznak azok, akiknek a rossz gazdasági helyzet következtében nincs munkaalkal- m u k. Ezeken i n s é g m u n k á v a 1 kivárniuk segíteni, megjegyzem azonban, hogy az in ség munkák bérét nem lehet a norm á Ínivón tartani, mert ez esetben az állam maga hatalmas, országos apparátusaival hova-tovább elviselhetetlen konkurrenciát jelentene a magángazdaságnak. Az, utcai gyűjtések szabályozásának szükségességéről a következőket mondotta a belügyminiszter: — Az egyre ismétlődő nyilvános utcai gyűjtések nemcsak a közönségnek vannak terhére, hanem idegenforgalmi szempontból sem kívánatosak. Amikor átvettem a belügyi tárcát, összesen 14 úgynevezett urnás gyűjtés volt a fővárosban, ezeknek a számát nyomban redukáltam nyolc- r a, most pedig további korlátozásokat rendeltein el. E rendelkezésből a budapesti közönséget főleg az érdekli, hogy ezután évenkint mindössze háromszor két napon szabad csak a fővárosban gyűjteni. Az első ilyen kettős gyűjtési nap májusban lesz, amikor a gyermekvédő liga gyűjt. Júniusban lesz még két nap, végül novemberben, halottak napján. Egy bizottság alakul, amelynek feladata, hogy a gyűjtések anyagi eredményét megfelelő kulcs szerint szétossza a gyűjtési joggal bíró jótékonysági egyesületek között, A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután a Budapest közönségét legközelebbről érdeklő problémáról. a szanálás végrehajtásáról kérdezte meg a belügyminisztert, aki a következő választ adta: — Tudvalevő, hogy a szanálás alapját képező vizsgálatokat és véleményezéseket részben a főváros üzempolitikai bizottsága, részben pedig a közérdekeltségekre felügyelj) hatóság végezte el. Az adatok beszolgáltatásának terminusa a napokban lejárt és ennek megfelelően most kaptam kézhez azt az anyagot, amelyből a szanálás szükségesnek látszó rendelkezései ki fognak’ a I a- k «Imi. A szanálás munkája ilymódon tehát eljutott a végső megoldáshoz, a főpolgármester úr egymásután sorra veszi a kérdéseket és természetesen most már sor kerül az intézkedések megtételére is. * Eddig szól a belügyminiszter nyilatkozata, amely a bejelentett új intézkedések sokaságával és az intézkedések mélységes szociális tartalmával, valamint a magasabb közérdek szem. előtt tartásával nagy megnyugvást kelt Budapest polgársága körében.
