Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-08 / 14-15. szám
Előfizetési Ari EGÉSZ ÉVRE ..............24 PENGŐ FÉ LÉVRE............. 12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kladö hivatali BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefoni 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 Bornemisza Géza iparügyi miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az új villamossági és város- rendezési törvényről Elkészüli az új energiatörvény-tervezet, amelynél az iparügyi minisztérium figyelemmel volt a főváros kívánságára is — A miniszter az eredeti törvénynek csak azokat a szakaszait kívánja módosítani, amelyek ,a>égi törvény végrehajtása során nem váltak be] A városfejlesztést a modern kor igényeinek megfelelően kell irányítani Á FELTÁMADOTT ESZME Irta Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfőváros főpolgármestere A tanítványok húsvéti örömét fogja érezni az idők végéig minden ember, ki lelkében az eszmék hitét, a szellem örök reménységét melengeti. Húsvét hajnalán feltámadt sírjából az Istenember alakjában az az eszme, amelyet emberi hatalommal, a földi erőszak eszközeivel akartak elnyomni és megsemmisíteni. Húsvét fenséges ünnepe és örök bizonysága annak, hogy a szellemi erők, a lelki hatalmak fölötte állnak minden anyagi erőnek. A lélek vezeti és élteti a világot, az ő kapcsolatai a síron túlra, az örökkévalóság magasságába nyúlnak. Húsvétkor megtellünk a hit és bizalom erejével, boldogan érezzük, hogy a világnál erősebb, az anyagnál hatalmasabb erők laknak bennünk. A mai élet tele van megpróbáltatásokkal, a népek és az egyének súlyos gondok között élnek, nagy hajóikkal birkóznak, de a lelkek mélyén ott él a remény, hogy elmúlik egyszer a balsors ideje és jobb jövő virrad a világra. Az ember a maga életküzdelmeiben olyan erők re támaszkodik, olyan forrásokból merít, amelyek megfoghatatlan és megmérhetetlen világokat jelentenek. A magyar nemzet is lelke mélyén húsvét reményét, az eszme diadalának bizonyosságát melengeti. A századok folyamán, súlyos válságok idején a szellemi és erkölcsi erők forrásaiból merített, a lélek hatalmával küzdötte le a csapásokat és veszedelmeket. Ma is az eszme erejéből táplálkozik, az ősi hit rendületlen bizalmával dolgozik és küzd, hogy biztosítsa a létét és megalapozza a jobb jövők Az élet és fennmaradás nehéz gondját, súlyos keresztjét hordozza, de a feltámadás halhatatlan reménye lángol a lelkében. Ezt a reményt ébressze föl önmagában minden küzdő és szenvedő ember, ha élni és boldogulni akar. Mikor a lélekben kigyullad a hit és a reménység, akkor húsvéti fény int feléje. A feltámadást, a lélek megújulását jelenti minden remény és bizalom, az eszme erejét és fenségét leheli szívünkbe minden jó szándék és nemes gondolat. A mindennapi életben, a kenyérért folytatott küzdelemben is húsvéti erőre van szükségünk, hogy keresztül törjük magunkat a nehézségeken és akadályokon. Az eszményiségnek legyünk hívei és hirdetői, mert eszményiség nélkül nem lehetséges sem nemzeti, sem emberi élet. A magyar főváros ,a maga életében mindenkor az eszményiség útján haladt. Nagy gondolatok irányították munkásságában, az anyagi kultúrán kívül híven ápolta a szellemi és erkölcsi érdekeket is. Emelkedett szellemű közéletével nemcsak a nemzet közszellemét, történelmi rendeltetését szolgálta, hanem előmozdította a polgárság erősödését, lelki megújulását is. A nemzet és a főváros élete a kálvárián keresztül a húsvéti hajnal felé halad, a feltámadott eszme erejét és fenségét hirdeti. Öt esztendővel ezelőtt készült el a villamosenergia fejlesztéséről és felhasználásáról szóló törvény. Már akkor érezte mindenki, hogy ez a törvény olyan problémát hivatott megoldani, amely valóban az ország lakosságának nagy részét érdekli. A villany, az elektromos energia azonban valóságos szimbóluma a rohanó időknek. Szinte természetes tehát, hogy a reávonatkozó törvény nem maradhat örökéletű, hiszen a technika percenként való fejlődésének korszakában öt esztendő is örökkévalóság és a villamosenergiá- val való gazdálkodás kérdése ma már az öt esztendővel előbbi helyzettel szemben óriásit haladt. Természetes volt tehát, hogy Bornemisza Géza iparügyi miniszter, aki ennek a kérdésnek valósággal legelső szakértője, sietni fog az öt esztendő előtti tervet módosítani. Ez most megtörtént és a miniszter kétségkívül fölhasználta mindazokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket az energiatörvénynyel kapcsolatban egyrészt ő maga, másrészt ennek a kérdésnek kiváló szakértői az idők folyamán szereztek. Bornemisza miniszter ennél a nagyfontosságú lépésénél és munkájánál azon az alapon kezdett munkához, hogy olyan világot élünk, amikor a villamosítást a lehető legnagyobb forduljunk, aki a Fővárosi Hírlap munkatár; sának kérdésére a következő nagyjelentőségű választ adta: — Valóban a villamosenergia fejlesztéséről, vezetéséről és elosztásáról szóló, 1931. XIV. t. c. egyes szakaszainak módosítására vonatkozó novella tervezete elkészült és most van tárgyalás alatt a vezetésem alatt álló minisztériumban. A tervezet elkészítésénél előre meghatározott szempontok szerint jártunk el. — Általában az volt a felfogásunk, hogy az új törvénynek a villamosítás fejlődését elő kell mozdítania. A régi villamossági törvényben sok olyan intézkedés volt, amelyik sem a magángazdaságnak, sem pedig az ellenőrző hatóságoknak nem biztosított elég mozgási lehetőséget. Ezeken éppen a fejlődés megkönnyítése céljából enyhíteni akarok és adminisztrativ vonatkozásban csökkenteni akarom úgy a vállalatok, mint a hatóságok munkáját. — Voltak ezenkívül a törvénynek egyes pontjai, amelyek teljességgel hibásak voltak. Ilyen volt például a Budapest Székes- főváros részére kiadandó engedélyokirat kérdése. Az idevonatkozó szakaszt egyáltalában nem lehetett végrehajtani, tehát ezen is változtatni kell. — Az eredeti törvénynek hibája volt lépésekkel kell előbbre vinni és az új kor szellemének megfelelően mindent meg kell tenni, hogy minél többen és minél gazdaságosabban juthassanak a modern idők egyik legnagyobb áldásához, a villamosenergiához. Ennek a kérdésnek megoldása szorosan kapcsolódik bele a Gömbös-kormány reformpolitikájába, hiszen az a legfőbb törekvés, hogy az elektromosságot a lakosság minél szélesebb rétegeiben tegyék hasznossá. A Fővárosi Hírlap már hírt adott arról hogy a villamosítási novella elkészült és a főváros a tervezet birtokában felterjesztést intézett az iparügyi miniszterhez, akitől több, a főváros részéről szükségesnek és hasznosnak mutatkozó kívánság teljesítését kérte. Másik nagyszabású terve a miniszternek a városrendezésről szóló új törvényjavaslat, amelyről szintén hírt adott a Fővárosi Hírlap és amely a modern kornak megfelelően lesz hivatott irányítani Budapest fejlődését a közegészség, a kényelem és az esztétika szempontjainak érvényesítésével. Magának az új villamossági novellának és az új városrendezési javaslatnak nagy- jelentőségű volta, de egyben a főváros fontos érdekei is arra késztettek bennünket, hogy magához az is, hogy túlságosan részletes volt, holott egy olyan iparágat, amely már közel ötven év óta külömböző, nem a villamosítás céljaira alkotott jogszabályok között fejlődött ki, nehéz egy részletes törvény keretei közé szorítani. Éppen ezért én ennek az új novellának inkább kerettörvény jelleget kívánok adni. — Egyébként az egész novellával kapcsolatban az az elvi felfogásom, hogy az eredeti törvénynek csak __ azokat a szakaszait kívánom módosítani, amelyek tekintetében a régi törvény végrehajtása során tapasztalatokat szereztem. Előre tudom és meg is mondom, hogy a villamosságügyi törvény tekintetében idővel majd még további novellákra lesz szükség, egyrészt, mert egyes kérdések tekintetében ma még nincs meg a kellő tapasztalat, másrészt pedig azért, mert a villamosítás folyton fejlődik és a jogszabályoknak mindig alkal- mazkodniok kell a fejlődéssel kapcsolatos igényekhez. — Különben is ha külföldön körülnézünk, azt tapasztaljuk, hogy a villamosságügyi törvényekkel kapcsolatban ott is ugyanezt az eljárást követik, ami természetes is, mert az élet, a fejlődés, a haladás diktálja a jogszabályokat. Megkérdeztük ezután Bornemisza Géza Bornemisza Géza iparügyi miniszterhez
