Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-01 / 13. szám

Huszonötödik évfolyam Budapest, 1936 április 1. 13. szám Előfizetési Ara (EGÉSZ ÉVRE ..............24 PENGŐ FÉ LÉVRE.....................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatala BUDAPEST, VI. ANDÜÁ3SY-ÚT 60 Telefon s 13-7-15 — Postacsekk : 40.424 Városrendezési törvényen dolgoz­nak az iparügyi minisztériumban Kisajátftási eljárás helyett hatósági intézkedéssel tüntetik el a városképet csúfító épület-kiugrásokat — Gátat vetnek az egészségtelen városfejlődésnek Novelláris úton módosíttatni akarják a kisajátítási törvényt Jóreménység A tavaszi zsendülessel csodálatos módon, de ör­vendetesen ránk köszöntött a jóreménység is. Nap- nap után látjuk az újságcikkeket, amelyek az élet­örömtől sugárzanak, imitt-amott talán tovább men­nek a kelleténél és ragyogóbb optimizmussal nézik a világot, mint amennyire szabad volna. A tavaszi napfény, az életöröm sokban megmagyarázza ezt a némileg túlzó optimizmust, amelyről azonban el kell ismerni, bogy nem teljesen alaptalan. Ha nincs is módunkban, ba nem szabad is azt mondanunk, bogy most már rendbe jött az ország szénája, bogy most már minden paraszt fazekában vasárnaponként egész tyúk fő, ha nem igaz is, bogy a budapesti pol­gár gondjai most már szétfoszlottak, mint napsü­tésre a köd; de bizonyos az, bogy jóreménységre igenis, jogunk van. Hinni, bízni és tovább dolgozni, ennek kell a jövő jelszavának lenni, amely máris szebb és boldogabb színben kezd feltünedezni. Az a jókedvű reménykedés, amely Magyarország miniszterelnökét hatotta át, amikor hazaérkezett olaszországi, történelmi fontosságú útjáról, töltse el valamennyiünk szívét. Mert hiszen az emberek élet­erejéből táplálkozó optimizmuson túl, igenis, ezeken a pontokon kell keresnünk a realitásokat. Ott kell várnunk a javulást, ahol azt látjuk, hogy Magyar- ország nemzetközi súlya mennyire megnövekedett, ahol azt látjuk, hogy nagyhatalmak állnak szóba ve­lünk gazdasági kérdésekről és ahol azt látjuk, hogy a magyar erő valóban tud olyan dolgokat produkálni, amelyekre nálunknál nagyobb nemzeteknek is szük­ségük van. Mintha csak ennek ékes bizonyítékaként láttuk volna a magyar mezőgazdaság tavaszi nagy ünnepét, a üiezőgazdasági kiállítást, amelynek for­galma az idén rendkívüli módon emelkedett és amelynek nagyszerű sikere egyszersmind bizonyít­vány arra, hogy a magyar mezőgazdaság óriási produktivitást tanúsít. Nem kell sokat magyarázni, mert valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy agrárország vagyunk és minden reménységünk ott gyökeredzik a magyar földben. A mezőgazdaság fej­lődése, nagyszerű aktivitása nyújtsa tehát a legelső reményt számunkra, amely mellett azonban minden erőnket ki kell használnunk más téren is. Egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy amint a magyar mezőgazdaság az idei kiállításon rendkívülit produ­kált, éppen olyan hatalmas erővel készül a magyar ipar és magyar kereskedelem is a most elkövetkező Nemzetközi Vásárra. Ezek a nagy vizsgák már nemcsak magunknak, hanem a külföldnek is szólnak. És itt játszódik bele a harmadik nagy tényező, az idegenforgalom a magyar gazdasági élet föllendülésébe. A magyarság külpolitikai sikerei és teremtő erőinek összefogása mellett ez a harmadik tényező csak a lehető legna­gyobb mértékben növekedhetik. Gyönyörű az az út, amelyet a magyarországi idegenforgalom megtett eddig, de az igazi reménységek csak most élednek. Az idegenforgalom fejlődése pedig nemcsak anya­giakban járul hozzá a magyar gazdasági élet fejlő­déséhez, az optimista hangulat kifejlődéséhez, a világválságnak Magyarországra hárult részének el­iminálásához, de egyben hatalmas erkölcsi erőt is ad arra, hogy tovább dolgozzunk, ösztökél, hogy minden eddiginél szebbet, nagyobbat alkossunk. A gazdasági fejlődés, a depressziók enyhülése tény és valóság. Szinte kézzelfogható és szemmel látható. Talán legelőször a színházak és szórakozó- belyek táján tapasztaltuk, mert hiszen az utolso esztendők kétségbeejtő pangásával szemben ma rendkívüli szériákat élnek át egyes színdarabok és a színházak vetekszenek egymással, hogy melyiknek van zsúfolt háza. Azután megérződik ez a fejlődés a kereskedelemben és az iparban Is. De talán leg­először a mezőgazdaságban, amely, igenis, erőteljes tápot kapott a magyar törvényhozás hatalmas alko­tásaiban. És mi ebben a pillanatban úgy érezzük, hogy Budapest székesfővárosra is nagy feladatok hárulnak. Ez az a pillanat, amikor az emelkedés útján indul el a magyar gazdasági élet, tehát ez az a pillanat, amikor a főváros egész erejével köteles nyomni, támogatni ezt a nagyszerű megmozdulást. A városházán ki kell nyílnia minden fióknak, ahol csak a város építésére a legkisebb terv is fek­szik Ami pénz mozgósítható, azzal neki kell állni a munka felvételének. Hiszünk benne, hogy ez meg is történik és bízunk abban, hogy a fővárosnak ez a nagy nekifeszülése végleg kibillenti a magyar gazdasági életet abból a kátyúból, amelybe a maga hibáján kívül a világválság során jutott. A városrendezési ügyosztályt napok óta nagy szenzáció tartja izgalomban. Bár senki nem hajlandó nyilatkozni az izgalom okáról, a Fővárosi Hírlap munkatársának mégis sike­rült megállapítania, hogy valójában az iparügyi minisztériumban megkezdődött törvényelőkészítési munka izgatja a fantáziákat. Ez a törvényelőkészítés pedig nem kisebb pro­blémára vonatkozik, mint arra, hogy a jövőben törvényes keretek közé kíván­ják szorítani Budapest székesfőváros városrendezési kérdéseit. Felesleges külön ha;..gsúlyozni, hogy en­nek a a készülő törvénynek minden bizonnyal döntő befolyása lesz (Budapest város­képének és egész fejlődésének jövő kialakulására. Több beavatott oldalról szerzett informá­cióink szerint az iparügyi minisztérium első­sorban azért határozta el a törvényjavaslat megalkotását, mert egyen a székesfőváros pél- dája bizonyította be, hogy a háború utáni esz­tendőkben a városfejlődés meglehetősen egész­ségtelen irányban történt, a belterületi fejlő­dés helyett teleépítették, még pedig elég rend- szertelenül a perifériákat, ami óriási, gyakran megoldhatatlan feladatok elé állította a közü- leteket. Budapesten az utolsó 15 esztendőben az építési tevékenység háromnegyedrésze a külső területekre jutott és amint illetékes helyen, az iparügyi minisztériumban mondják, ez is egyik oka annak, hogy a székes- főváros szilárd anyagi helyzete az utóbbi időben kedvezőtlenebbé alakult. Tudni kell ugyanis, hogy az újabb telepü­léseknél a lakosság ép úgy ragaszkodik a vá­rosias berendezésekhez, tehát vízvezetékhez, gáz- és villany felszereléshez, továbbá jó utak­hoz, mint a belső területeken, ezzel szemben mindezeknek a berendezéseknek létesítése hihetetle­nül nagy összegeket emészt fel, amelyek amortizálására túlzottan hosszú időre van szükség. Az új városrendezési törvényjavaslat a legapróbb kérdésekre vonatkozóan is intézke­déseket fog tartalmazni. Legelsősorban a telekpareellázási lehetőségeket fogja szabályozni, ezt követően azonban építésügyi megkötéseket is tesz. A városkép általános kialakítása szem- ponjából a tervek szerint megszüntetik az egyes épületek kiálló részeinél az eddig érvényben volt kisajá­títási eljárást és helyébe egyszerű ható­sági intézkedési jogkört biztosítanak, mégpedig olyat, amelynek alkalmazása esetén az eljáró hatóság kártérítési kötelezettsége megszűnik. Az ilyen eljárás főként akkor fog bekövetkezni, ha egyes épületek tornyai, vagy loggiái, esetleg oromfalai zavarják a város­kép kedvező kialakítását. ^ . Közegészségügyi vonatkozású intezkedeseK is lesznek a törvényjavaslatban, amelyektől azt várja a minisztérium, hogy különösen a kislakásokban, meg tudja szüntetni a sötét, le­vegőtlen helyiségeket. A két szobáig terjedő lakásoknál ugyanis kötelezőleg fogják előírni, hogy a helyi­ségeknek nappali világítással kell birniok. A nagy lakásokat illetően is tesznek hasonló megkötéseket, itt azonban már nem minden egyes helyiségre vonatkoznak az ilyen termé­szetű előírások, hanem a lakrészeknek csak kétharmadára. A pincelakásokat teljesen eltörli az új tör­vényjavaslat, amely emellett arra is ügyel, hogy az egyes házak tűzbiztonsága és a szükséges hő- és hangszigetelés maradéktalanul biztosítva le­gyen. Lakóházakat csak tűzálló anyagokból szabad majd építeni, emellett azonban, mint erről egyébként a Közmunkatanácsnál készülő­félben lévő építésügyi szabályrendelettervezet is intézkedik, a légvédelem szempontjából szükséges intézkedésekre tekintettel kell lennie az építtetőknek. Miután a külterjes fejlődést mindenáron meg akarja szüntetni a törvényjavaslat, szigorú elő­írásokat szab, amelyek azt célozzák, hogy a, városi közületek legalább olyan mér­tékben végeztessék el a közmű-beruhá­zásokat, mint amilyen mértékben köz- művelődési célokra áldoznak. Számol azzal a törvényjavaslat, hogy a nagy­szabású városrendezéssel kapcsolatban felme­rülő költségeket maguk a közületek, önerejük­ből viselni képtelenek lesznek, éppen ezért olyan irányban is intézkedik, hogy az érdekelt telektulajdonosokat a terhek vállalásában való részvételnél az eddiginél nagyobb mértékben lehessen igénybevenni. A törvényjavaslat részletesen kiterjeszke­dik azokra az elvi jelentőségű megállapítá­sokra is, amelyeknek a jövőben a városszabár lyozásokat irányítaniuk kell. A tele'krendezési ügyeken messze iúlmenően arra vonatkozóan ad előírásokat, milyen eljárások igényvebétele útján valósítandók meg az egész városrésze­ket átalakító rendezési munkálatok. Alapelvnek tekinti azt, hogy a jogos közérde­kek előtt meg kell hajolniok a magánérdekek­nek, ennélfogva abban az esetben, ha egy-egy elavult háztömböt magában foglaló nagyobb terület rendezéséről van szó, akkor az autonó­mia hivatalos testületéinek és az építésügyi hatóságoknak egybehangzó véleménye alapján minden felesleges bürokratizmus mellőzésével meg lehet kezdeni az előmunkálatokat. A kisa­játítási eljárás jelenlegi rendszerének egysze­rűsítése itt természetesen mellőzhetetlen felté­tel, éppen ezért az iparügyi minisztérium hivatalos lé­péseket szándékozik tenni a kisajátítási törvénynek megfelelő novelláris módo­sítása érdekében. Különös érdeklődésre tarthat számot _ a törvénytervezetnek az a része, amely kör- vonalozza, hogy a városok milyen mértékig köte­lezhetők centrumuktól nagyobb távol­ságra fekvő, vagy különleges^ fekvesu települések területén a közmű-építesre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom