Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-25 / 12. szám
Budapest, 1936 március 2d. HayBRrnBonnnnH 3 Sürgős reformra szorul Budapest egész közlekedési rendszere Az üzempolitikai bizottság szakértőinek kritikája a rendszertelen le- és felszállásról, a kisszakasz és a távolsági jegy együttes használatáról, valamint a vágányok mai elhelyezéséről Elismerés az üzempolitikai bizottság önzetlen munkájáért Az üzempolitikai bizottság tárgyalásainak homlokterében néhány hét óta a BESzKART ügyei, illetőleg a székesfővárosi közlekedés megjavításának kérdései állanak. Mint a Fővárosi Hírlap munkatársa beavatott helyről értesült, e tárgyalásoknak a közönséget leginkább érdeklő része az volt, amely egyrészt a villamos- és autóbuszkocsik átalakítására, a kisszakasz-rendszer problémáira, továbbá a villamosvasút vágányáthelyezési és műhely kérdéseire vonatkozik. A szakértők egymásután hangoztatták azt a meggyőződésüket, hogy a budapesti közlekedés jósága elsősorban a gyorsaságtól függ. Ahhoz azonban, hogy a kívánatos gyorsaságot ki lőhessen fejteni, ezidőszerint egész sereg kellék hiányzik. Lassúvá, sőt gyakran csigalassúságává válik a közlekedés, különösen a főbb útvonalakon amiatt, hogy sem a villamoskocsikon, sem az autóbuszokon nincs kellőképpen megoldva a le- és felszállás. A külföldi nagyvárosok közlekedési járműveinél ilyen problémák nem merülnek fel, mert ott gyakorlati intézkedésekkel biztosították azt, hogy a felszállás és a leszállás egy időpontban történhessék meg, tehát a kocsik gyors indítását semmi ne késleltesse. Budapesten ez a megoldás teljesen hiányzik. Ha valaki a villamosra fel akar szállni, előbb meg kell várnia, amíg a kocsi belsejéből, amely gyakran túlzsúfolt, az utolsó utas is leszállóit és csak ezután tud a járműre feljutni. Ez gyakorlatilag egy-egy megállónál párperces időveszteséggel jár, a hosszabb relációknál tehát azt eredményezi, hogy negyedórás, sőt félórás késések is bekövetkeznek. A szakértők egybehangzó véleménye szerint a BESzKÁRT-nák minden erejével arra kell törekednie, hogy még akkor is átalakítsa a villamos- és autóbuszkocsikat, ha ez jelentős költséggel jár. Egyes autóbuszkocsik már fel vannak szerelve a sofiorülés mögött elhelyezett bejárattal is, az ajtókat azonban lezárták, valószínűleg azért, mert a közlekedési vállalat vezetősége nem kíván felemás rendszert bevezetni. Amennyiben biztosítani lehetne az egyidőben történő leszállást és felszállást, a közlekedés lassúsága ellen hangoztatott panaszok tekintélyes része máris kiküszöbölődnék. Hosszasan foglalkozott az üzempolitikai bizottság azzal a kérdéssel is, nem lehetne-e módot találni a villamosvágányoknak legalább a főútvonalakon az úttest közepére való áttelepítésére. Ennek a tervnek azért van nagy jelentősége, mert egyrészt megszűnnének a közúti közlekedési nehézségek, tekintve, hogy a középen elhelyezett villamossínekre természetesen nem lenne szabad felhaj- laniok a kocsiknak és az autóknak, másrészt számos balesetet el lehetne kerülni, ha a közönség a kiépített járdaszigeteken várakozhatnék a közeledő villamosokra. Egyelőre, sajnos, ennek a tervnek megvalósításáról a Beszkárt pénzügyi helyzete miatt általánosságban beszélni nem lehet. A hatalmas méretű vágányáthelyezések ugyanis óriási összegeket emésztenének fel, viszont a BESzKART nincs abban a helyzetben, hogy a fedezetet máról-holnapra előteremthesse. A közönség által annyira megkedvelt kisszakasz- rendszer elítélő bírálatát adták közlekedési szempontból a szakértők. Megállapították, hogy amióta a kisszakasz-utazásokat bevezették, a villamosforgalom tetemes mértékben romlott. Azelőtt ugyanis néha-néha mégiscsak előfordult, hogy az utasok egyrésze a leszállás alkalmából nemcsak a hátsó perront vette igénybe, hanem az első peronnál is leszállt, amióta azonban a kocsikat a kisszakasz szíjhevedere kétfelé osztja, erre lehetőség nincs, ellenkezőleg, amidőn a hátulső perronon már megtörtént a le- és felszállás, akkor gyakran még újabb percekig kell várakozni a kisszakasszal utazó közönség elhelyezkedésére. A szakértők ennélfogva egyértelműen azt hangoztatják, hogy ha kisszakasz- rendszert pénzügyi okoknál fogva fenn kívánja tartani a Beszkárt, erre csak úgy kerülhet sor, hogy külön kisszakaszos kocsikat járatnak, amelyekre a távolsági jeggyel utazó közönség egyáltalán nem szállhat fel. Hosszas megfontolás és tárgyalásanyag volt az üzempolitikai bizottságban a Beszkárt javítóműhelyeinek problémája is. A gépészeti szakértők többszöri helyszíni szemle után arra a meggyőződésre jutottak, hogy a jelenleg rendelkezésre álló Szép Ilona és kelenföldi főműhely túlzsúfoltsága egyrészt nagymértékben hátráltatja a kocsik alapos karbantartását, másrészt szűk voltuk miatt túlzott anyagi áldozatokat követel. A két főműhely ugyanis egyáltalán nem képes befogadni a javításra szoruló járműveket, aminek az a következménye, hogy szinte állandóan éjjeli munkát is kell folytatni, ami viszont munkabérekben tetemes többletkiadásokat okoz. A szakértők elkerülhetetlennek tartják egy új főműhely sürgős felállítását és kifejezetten aláhúzzák, hogy az üzem racionalizálása szempontjából e téren minden haladék olyan veszedelmet jelent, amelyet kiegyensúlyozni lehetetlen. A főműhelyek kérdéseinek megvitatása után rátért az üzempolitikai bizottság az autóbuszgarázs ügyeire is. Az elhangzott vélemények egyenesen le- sujtóak voltak. A szakértők mindegyike arról beszélt, hogy a Szabó József-utcai autóbuszgarázs építése meglehetősen elhibázott intézkedés volt, mert semmi szükség arra, hogy ilyen túlzottan magas helyiség álljon rendelkezésre. Ezidőszerint még üggyel-bajjal be tudja fogadni az autóbuszgarázs az üzemhez tartozó kocsiparkot, a legközelebbi időben leszállításra kerülő ötven autóbusz beállítása után azonban már nem lesz benne elegendő férőhely. A székesfőváros anyagi helyzete ezidőszerint nem engedheti meg azt, hogy töhbmillió pengő költséggel a város valamely más részén újabb garázsépület létesüljön. Éppen ezért felmerült az az ötlet, nem lehetne-e a jelenlegi garázst olyképpen megosztani, hogy figyelemmel az épület aránytalanul magas voltára •— emeletet húznak annak belsejében. Egyes szakértők elfogadták a megoldásnak ezt a lehetőségét, mások azonban ellenezték, arra való tekintettel, hogy ezen a réven többszázezerpengős befektetés lenne szükséges, viszont valószínű, hogy szinte teljesen azonos összegből a város valamely más részén mód nyílnék egy szerényebb berendezéssel ellátott kocsiszín létesítésére. A BESzKART ügyeinek vizsgálata egyébként tovább folyik az üzempolitikai bizottság előtt. Legközelebb már a tarifarevizió kérdéseire kerül a sor. A tarifamódosításnál változatlanul azt az álláspontot képviseli a bizottság, hogy annak egyetlen tized- Mlérrel sem szabad magasabbnak lennie, mint amennyire a. BESzKART pénzügyi egyensúlyának helyreállítása érdekében feltétlenül szükség van. A most ismertetett szempontokat a szakértők nevében Urbanovich Gr. Zoltán terjesztette a bizottság elé, de Vázsonyi Jenő és Hoch József szakértők hasonló érteleiemben szólaltak fel. A nyilatkozatokra Perezel György vezérigazgató válaszolt és megígérte a közönség közlekedési igényeinek megnyugtató kielégítését. A polgárság hálás elismerése Zsitvay Tibornak Azt az áldozatos, nagy munkát, amelyet Zsitvay Tibor, az üzempolitikai bizottság életrehívéja ennek a bizottságnak élén hónapok óta kifejt, élénk figyelemmel és hálás megilletődéssel kíséri a főváros polgársága. Mindenki tudatában van annak, hogy ez a munka a polgárság jóvoltáért folyik olyan értelemben, hogy az üzemek racionalizálása és gazdaságosabbá tétele enyhítse a főváros terheit és lehetőleg mentesítse a közönséget attól, hogy a maga anyagi áldozatával járuljon hozzá a végső cél, a szanálás keresztülviteléhez. A polgárság hálás, meleg érzésének egyik megnyilatkozása az a levél is, amelyet a Sasadi Ingatlantulajdonosok Egyesülete intézett most Zsitvay Tiborhoz és amelyet egyidejűleg megküldött a Fővárosi Hírlap-nak is, hogy tárja a nyilvánosság elé, mint a polgárság hálás elismerésének dokumentumát. A levél, amelyet az egyesület nevében Pap Géza dr., ny. belügyminiszteri államtitkár, társelnök és Ágh Róbert postaszámvevőségi tanácsos, titkár írt alá, a következő: K ogy almee U runík 1 Engedje meg, hogy a közszolgáltatások árszabásának f&l ül vizsgálatáról megjelent nyilatkozatai alkalmából, mint az üzempolitikai bizottság elnökét a legmélyebb tisztelettel üdvözöljük. Egyesületünk, amely főiképen a Basádon betelepült (közép- és kisexisatenciáík tömegét foglalja magában, legutóbbi választanányi ülésén foglalkozott a nyilvánosság előtt tárgyalt, árszabást emelő kíséri etekkel. E hírek sivár kietlenségében, üdítő oázisként hatott az egyesületre Negyénéltóságodnak az a nyilatkozata, hogy: „az üzemek belső életét megvizsgálva, belső erejükből akarja a több hasznot elérni és így a közön séget a fölösleges több-megterheléstől megóvni". Exoellenciád e fellépésével csak növelte az egész polgámág tiszteletét és bizalmát maga iránt, mert tárgyilagosságáról és egyben jóságos szívéről és szociális megértéséről tett bizonyságot. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fővárosnak, mint az ország legnagyobb közületének költségvetési egyensúlya nem szolgálhat kipróbálatlan kísérletek tárgyául és ennélfogva Nagy méltóságodnak segítési vágyát a való helyzet és a lehetőségek határai kell, hogy korlátozzák. Mégis abból az alkalomból, hogy Kegyeltmes Urunk határozott állásfoglalásával kétségkívül a főváros lakossága széles rétegei vágyakoza- nának adott kifejezést, arra kérjük, hogy ezt a gondolatot fáradhatatlan munkája tengelyéül mindaddig megtartani méltózbassék, amíg a mindannyiunk áluu.- annyira óhajtott cél: a jelenlegi s egyes vonatkoz^ ban még mérsékeltebb árszabással a költségvetési egyensúly meg nem valósul. Tudjuk, hogy ennek a közérdekű célnak érdekében még nehéz küzdelmek következnek, de hisszük, hogy ez a küzdelem csak győzelemmel végződhetik, mert Nagyméltóságod tanácsadója: saját lelki ismerete. A napi politikától távolálló egyesületünk megbízásából Nagyméltóságod további munkájához szerencsét és legjobb sikert kívánva, kérjük, engedje meg, hogy az egyesületünkben tömörült sasadi polgárság szeretetteljes háláljáról biztosítsunk. Feszítsd meg! — mert dolgozik Amíg a főváros- közönsége a legnagyobb rokon- szenwel és a legteljesebb elismeréssel tekint az üzempolitikai bizottság munkája és ennek a munkának már eddig is biztató eredményei felé, a 6ajtó egy részében gáncsoskodó kritika kísón eat a munkát, sőt az egyik délutáni lap kifogásolta többek között azt, hogy a bizottság túlságos mértékben veszi igénybe az adminisztrációt és felhányta azt is, hogy a szakértők díjazása révén súlyos anyagi áldozatába kerül az üzempolitikai bizottság működése a főváros közönségének- Ezekről az állításokról megkérdeztük Vályi Lajos dr. törvényhatósági bizottsági tagot, a NÉP fővárosi szervezete helyettes főtitkárát, aki a következő rövid válaszban intézte el ezt a kritikai módszert:- Az üzempolitikai bizottság nagyszabású működése még azokban a körökben is megbecsülést és elismerést vált ki, amelyek egyébként nem állanak a kormányzati politika mögött. Mindenki elismeri, hogy a Nemzeti Egység Pártja az üzempolitikai bizottság élctrehivásával a szakszerű és komoly munka alapján akarja megteremteni az üzempolitika helyes irányát és mindenki elismeri azt is, hogy Zsitvay Tibor, az üzempolitikai bizottság elnöke valóságos önfeláldozással igyekszik az óriási anyagot tisztázni és az üzempolitika szerteágazó problémáit helyes, közös nevezőre hozni. — Ezzel szemben a politikai kritikának is igen messzire való eltévelyedése az, amely a kormány pártjának jóakaratú törekvéseit és alapos nagy munkáját lépésről-lépésre elgáncsolni akarja és valósággal bűnnek rój ja fel, hogy Zsitvay Tibor s vele együtt az üzem- politikai bizottság minden tagja önfeláldozóéin dolgozik és tárgyilagos szakvéleményekkel elhatározásaihoz alapot teremteni. — Egyrészről örökké az autonómia sérelmét jajgatni, másrészről bünül róni fel, hogy az autonómia tagjai magukat szakszerű adatokkal és objektiv szakértői véleményekkel szerelik fel, hogy kötelességüket becsületesen teljesítsék, oily an eltántorodás, amelyet csak a vakok neon vesznek észre, amelyet csak a rég letűnt politikai taktika és a politikai élet porondjáról egy régóta eltűnt nemzedék volt hajlandó tudomásul venni. A mai politikai iskolázott ság ú választóközönség nagyon jól átlát a szitán, nagyon jól tudja értékelni az olyan kritikát, amely azt rójja fel bűnül, hogy valamelyik párt reprezentánsai dolgozni akarnak és hasból való elhatározások helyett világos és szakszerű alapot akarnak elhatározásukhoz teremteni, az olyan kritikát, amely először beigéri az ötletszerű tarifaemelést, azután bepanaszolja annak elmaradását, fe- szítsdmeget kiált olyan lázálmok miatt, amelyek soha meg nem valósulnak, de akkor már nem ismeri el értéknek, hogy meg nem valósultak, amely drága mulatságnak mondja az üzempolitikai bizottság szakértőinek teljesen önzetlen, nagy és önfeláldozó szolgálatát, amely gyanúsít, hogy minden tisztességes szándék mögött végeredményben tisztességtelenséget kell keresni, hogy azután huszonnégy órán belül hanetálanull térjen napirendre a kiáltó hetükkel kikiabált gyanúsításoknak légbuborékká változása után.
