Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-15 / 2. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1936 január Í5. 2. szám SSőfixetési irt EGÉSZ ÉV ne ...................24 FÉ LÉVBE . ..........................12 PEHQŐ EG YES SZÁM ÁRA: 59 FILLÉR Anisiiják az összes ISUSi'pavilloRekban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK FINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatali BUDAPEST, VI. &NDRÁSSY-ÚT 60 Telefont 13-7-15 — PesSacsekife: 40.424 —;tsz:.; —---------........................-n—---------------------- — ■■ ■ ■ ■ .......... ■—-------—------------ -............. — Dönttt lépések előtt ZSITVAY TIBOR nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a fővárosi üzempoiitika ú| űfiairői, a tervszerű gazdálkodásról, a racionalizálás ás a szociális szempontok összeegiezfetéséről Nem fér kétség hozzá, hogy az újesztendő első hónapjai nehezek, gondterhesek, küzdelmesek lesznek. A város vezetőinek, a lakosság- küldötteinek, ha nagy viták árán is, gondoskodni kell Budapest jövőjéről. Mert nevezhetjük szanálásnak, vagy elkerülhetjük ezt a kellemetlen emlékű szót, de bizonyos, hogy ezek a hetek azok, amelyekben megkezdődik a nagy operáció. Vagy adjunk igazat Sipőcz Jenő főpolgármesternek, aki a napokban adott egyik nyilatkozatában egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szanálást nem kell megkezdeni, mert már régen megkezdtük, már régen benne vagyunk, bár a legnehezebb diókat most kell föltörni. A főpolgármester igen helyesen állapította meg, hogy a szanálást tulajdonképpen már akkor kezdték meg a Városházán az ő polgármestersége idején, amikor az úgynevezett zárolás eszközéhez folyamodtak és bármilyen kiadásról volt szó, azt tíz százalékkal csökkentették. Azóta is történtek intézkedések, mindezek azonban hála Istennek, csaknem fájdalommentes operációk voltak. Szeretnénk ez év közepén az úgynevezett szanálási törvény érvényének megszűnésekor is ugyanezt mondani, hogy a nagy operáció is fájdalom és komolyabb vérveszteség nélkül történt. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy megrázkódtatások és a főváros lakosságának komolyabb megterheltetése nélkül megy majd végbe a szanálás. Maga az operatőr, a főpolgármester minden esetben olyan orvos, akiben valamennyien meg kell, hogy bízzunk. Tudjuk róla, hogy gyógyítani és nem fájdalmat okozni akar és tudjuk azt is, hogy nem rólunk, nélkülünk fog intézkedni, hanem, amint azt számtalanszor kijelentette, az autonómia bevonásával valósítja meg terveit. És itt van az a pont, ahol mérhetetlen önmegtagadásra, minden népszerűtlenség vállalására, Budapest iránt való szeretetre és lehiggadt bölcsességre van szükség. A tizenhetes bizottság igen rövidesen ösz- szeül. Ebben a bizottságban nyilván képviselve van Budapest lakosságának minden rétege, úgy politikai, mint társadalmi szempontból. Ennek a bizottságnak nemcsak módjában lesz, de kötelessége is, hogy minden tervet, minden eszközt, minden kibontakozási lehetőséget alaposan tanulmányozzon, meghányjon, vessen és lelkiismerete szerint álljon oda amellé, amely legkevésbé sérti a főváros lakosságának egyetemes érdekeit. Valósággal bírói funkciót kell majd ennek a bizottságnak játszania, amikor döntőjelentőségű tanácsokkal látja el a szanáló főpolgármestert. Szeretet, igazságosság és méltányosság kell, hogy a lelkeken uralkodjék, egyben pedig menekülniük kell minden olyan hatástól, amelyet a demagógia majd ki akar rajtuk próbálni. Budapest lakossága bízik a sajtó higgadt bölcsességében is és mégis félő, hogy akadnak majd úgy a sajtóban, mint a kávéházi asztalok mellett, vagy a klubokban, vagy mindenhol, ahol pesti polgárok gyűlnek össze és a maguk sorsával foglalkoznak —- akadnak majd, akik minden eszközt a lakosság iránt való merényletnek, minden operatív beavatkozást lelketlenségnek, kíméletlenségnek és minden megszorítást szükségtelen rossznak igyekeznek beállítani. A sajtó, a közéleti férfiak lelkiismereti kötelessége, hogy ezt a demagógiát bölcs érveléssel és a város iránt való szeretetük megnyilatkozásával verjék vissza. Azokhoz az eseményekhez, amelyek most következnek, csönd, nyugalom, szeretet és mélységes igazságérzet szükséges. Ha a főpolgármester és az autonómia ilyen légkörben dol- gozhatik, akkor Budapest-székesfőváros gazdasági helyzete, amely ma Í3 jobb, mint a többi európai városoké, első helyre kerül és Budapest áldozatkész polgársága történelmet csinál. A főváros életének nagyjelentőségű eseménye volt az üzempolitikai bizottság első ülése, amelyet városházi körökben rendkívüli figyelem kísért. A munka, amelyet a bizottság vállalt, hatalmas méretű és az üzemeken keresztül mélyen belenyúl a városi gazdálkodásba, másrészről pedig a milliós főváros lakosságának érdekkörébe azon a ponton, ahol mindennapi életében az üzemekkel találkozik. Az üzempolitikai bizottság munkaterületén nem olyan speciális szempontok érvényesülnek, mint aminök szerint eddig az üzemekkel foglalkoztak, s mint aminö leggyakfaDuáL- az ipar és kereskedelem, valamint egyes üzemek versenyének kérdése volt, a most munkában álló bizottság a nagy egészét néai: az üzemekben rejlő összes erők és lehetőségek egymásrahatását, beleállítva ezt a köz mmél teljesebb szolgálatába. Üzemek egyéni versengése helyett harmonikus együttműködés, az ötletszerűség helyett a tervszerűség: ez az irányelve annak az üzempolitikának, amelyet a bizottsággal Zsitvay Tibor hívott életre. — A költségvetés tárgyalása során kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy a székesfőváros pénzügyi helyzetében a józan, takarékos gazdálkodás szempontjából milyen fontos az a politika, amelyet a székesfőváros közönsége üzemeinél folytat. Ez a politika kihat nemcsak a községi háztartás vitelére, nemcsak a bevételek alakulását befolyásolja, hanem — miként az adóügyi politika — a kereskedelemnek, az iparnak az életét, fejlődését, virágzását fellendíti, vagy hátráltatja és a székesfőváros közönségének minden egyes tagját közelről érinti. A székesfőváros nagyüzemeinek olyan hatalmas erőforrások vannak a birtokában, amely erőforrások okos felhasználása, he-j lyes érvényesítése az egész gazdasági életet is: előnyösen érintheti. — Az üzempolitikai bizottság megalakí- sának kezdeményezésében két különösen fontos szempoyit vezérelt. Az egyik az a meggyőződés, hogy az eddig folytatott üzemvizsgálatok és beszerzett szakvélemények tanulmányozása, egyes kérdésekben új szakértők meghallgatása, a rendelkezésre álló adathalmaz rendszerbefoglalása és a tárgyi adatok gondos mérlegelése után maga az autonómia is képes lesz az üzemekben szükséges racionalizálást végrehajtani és az üzemek gestiójából minden ötletszerűséget kiküszöbölve, az egyes problémák eddig gyakori, de csak átmeneti eredményeket szülő kiszakítása helyett az összes kérdések összefüggő és tervszerű megoldását keresve, a valóban gazdaságos és egyúttal a közérdeket minden vonatkozásban is kielégítő üzempolitikai irányelvek rendszerét huzamos időre megállapítani. Ez vezet el az üzemek erőforrásainak teljes kihasználásához és az üzemvitel racionalizálásán hoz, de ez az üzempolitika — mint éppen az elnöklő Zsitvay Tibor messzehangzó szavaiból örömmel megállapítottuk — nem áll meg ennél a pontnál és az üzemek egészén túl a gazdasági és szociális élet egészével is számol és a nagyközönség érdekei mellett megóvja azok érdekeit is, akiknek az üzem a kenyerük, vagyis nem úgy képzeli a racionalizálást, hogy életlehetőségeket dob oda ennek a gondolatnak áldozatul. Ezekre áz általános irányelvekre nezve a legteljesebb megegyezésre jutott a különböző pártösszetételű üzempolitikai bizottság első ülésén, csakúgy, mint a munkaprogramra és a sorrendre nézve is. A harmónia jegyében történt megnyitó ülés után teljes bizalommal nézhetünk a bizottság munkája elé. Hogy ez a széleskörű munka mit ölel fel, müyen alapelvckhez igazodik s miképpen kívánja szolgálni az autonómiát, arról plasztikus képet nyújt — Az ekként körvonalozott feladatkörünkben lényegileg benne van az a másik szempont is, amely az üzempolitikai bizottság létrehívásában szerepet játszott és ami nem más, mint az a tárgyilag megalapozott feltevésünk, hogy az üzemek gazdasági egyensúlyát és prosperitását megfelelően átgondolt és átfogó műszaki, gazdasági és szervezeti reformok útján eredményesebben, állandóbban és reálisan lehet és kell biztosítanunk és pedig a közönség és az alkalmazottak érdekeinek lumélete, sőt előmozdítása mellett mint a problémák sorozatából kiragadott tarifa- és fizetésrevizióval. — Az üzemi gazdálkodásnak a területe, amely természeténél fogva a tárgyilagos szempontoknak az érvényesítését kívánja, az a terület, amelyeken a pártpolitikai szempontoknak háttérbe kell szorulniok. Tehát az egyes pártok ezen a területen kell, hogy leghamarább megtalálják az ellentéteknek a kiegyenlítését, a tárgyilagos, szakszerű munkának az eredményeit. — Bizton remélem, hogy az a tárgyilagos, a szakszerűség szempontjaitól vezetett munka, amely az üzempolitikai bizottság működésében kialakul, az önkormányzat egyéb területein is elő fogja segíteni a tárgyilagos szempontoknak■■ minél teljesebb érvényesítését és igen hatékonyan fog majd közreműködni az eredményes munkát biztosító légkörnek a kialakításában. Ötletszerűség helyett tervszerűség — Az előadói tervezetben foglalt egyed kérdések az egyes tárgyak között vannak olyanok, amelyeknél inkább az elvont, elméleti Zsitvay Tibor dr. itt kővetkező nyilatkozata, melyet a Fővárosi Hírlapnak adott:
