Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-08 / 1. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1936 január 8. i. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ...................24 FÉ LÉVRE..............................12 PÉSNGd EGYES SZá^ áSIA: 50 FILLÉR Árusítják az összes ISUSz-pavíUonokhan felblósszskkssztö DACSÓ EMIL MEGJELENIK MSEDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kíadéfaiwaSal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÖT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 43.424 Bsanmeeen Az összeomlott vád Irta: TÖRS TIBOR országgyűlési képviselő A politikai élet legdivatosabb jelszava, amelyet hetek-hónapok óta hangoztat néhány ellenzéki vezérférfiú az országos politikában épúgy, mint a fővárosi politikában: a diktatúra vádja. Diktatúrára való törekvéssel vádolják a Gömbös-kormányzatot az országos politika minden olyan vonatkozásában, amely — mint például a szervezkedés — a kormány munkásságának erősebb megalapozását, a tervek keresztülvitelének nagyobb lehetőségét, s a jövő programok felállításának nagyobb stabilitását jelenti. Az országos politikában mindez meglehetős általánosságokban, bizonytalan keretek között mozog. A diktatúra vádját konkretizálni alig tudják. Legfeljebb arról lehet szó, hogy választási, népgyűlési, vagy sajtóhadjárat során eseményeket úgy csoportosítanak, tényeket úgy állítanak be, hogy azokból az ellenzék vezető politikusai a saját önkényes magyarázatukkal diktatórikus törekvéseket feltételezhessenek, holott hasonló kormányzati cselekvések a legalkotmányosabb- zx.lt ncv&áel'c kiőkfeeo 5« ép úgy előfordultok. De a diktatúra vádját kovácsolják nemcsak a tények és események tendenciózus beállításával, hanem azzal is, hogy a kormány programa- tikus elgondolásainak ténybeli részleteitől ép úgy, mint szellemétől is megvonják az alkotmányosság jellegét. Hogy :a gazdaadósság rendezése, a hitbizományi reform, a telepítési törvényjavaslat, a negyvennyolcórás munkahét, a minimális munkabér megállapítása, a közoktatási reform mennyiben alkotmányellenes, avagy mennyiben diktatórikus törekvés, azt soha nem fogjuk megtudni a sorozatos népgyűlési szónoklatokból avagy ujságnyilatkozatokból. S hogy a parlamenti rendszernek megfelelően mindeme javaslatok törvényerőre emeléséhez erős és egységes többséget teremt a kormányzat és e többség mögött a meggyőzés eszközeivel maga mögött felsorakoztatja a közvéleménynek mindama rétegét, amely a mi szervezetlen politikai életünkben felvilágosításra, tanításra és vezetésre szorul, — ebből se állapítható meg a diktatúra szándéka. Az általánosságban hangoztatott vádak, amelyek hol brutális támadásban, hol bölcs intelmekben jelennek meg, ilyenformán egyre jobban veszítik hitelüket. Mindenesetre alkotmány- ellenes, avagy diktátori gesztusokat legkevésbé lehet emlegetni abban a kérdésben, amely alkotmányos életünknek egyik legjellegzetesebb alkotója, s ez: az autonómiák kérdése. A rendcsinálás legalábbis semmiesetre sem nevezhető alkotmányellenes, avagy diktátori cselekvésnek, mert a visszásságok az autonómiák keretén beiül jelentkeznek, úgy a törvényszabta rendelkezések segítségével ezeket megszüntetni, a kormányzat elsőrendű feladata. Akkor tehát, amikor egyesek az autonómiák védelmének örve alatt lépnek fel alkotmányvédőkként, avagy a diktatúra elleni küzdelmek bajnokaiként, semmiesetre sem tehetik ezt joggal az autonómiákkal való súlyos és botrányos visszaélések esetében. Az önkormányzati testületek kebelén belül itt-ott felvetődött szomorú jelenségeknél, mint például csak legutóbb is a szolnoki esetben, nem is állíthatja senki, hogy a felügyeleti hatóság nem járt el helyesen, amikor a legerélyesebb eszközökhöz nyúlt, hogy a kelevényt kiirtsa. Ott pedig, ahol a végső lépésre, az ön- kormányzat felfüggesztésére szükség nem mutatkozott, a felügyeleti hatóság nem is élt ezzel a jogával, sőt ellenkezőleg egyre jobban kidomborodik az a kormányzati szellem, amely az autonómiák jogainak tiszteletbentartásával kívánja a közigazgatás feladatait megoldani. Ez a megállapítás legelsősorban vonatkozik Budapest székesfőváros autonómiájára. A szanálási törekvésekkel kapcsolatosan példátlan hevességgel keltek Budapest autonómiájának védelmére bizonyos oldalakról, ám rövidesen bebizonyosodott, hogy mi sem indokolta a nagy felzúdulást. Mindaz, ami idáig a főváros szanálásával kapcsolatosan történt, a pártok helyeslésével találkozott. Alapos megvitatás után mindig kiderült, hogy a tervbevett intézkedések helyénvalók, s a gyakorlati szükségességhez megfelelően idomulva mivel sem sértik a főváros önkormányzatának lefektetett jogait. Elégtétellel állapítható meg, hogy a zajló hullámok e kérdés körül le is csillapodtak. A nyugalom, sőt megnyugvás még jobban biztosítottnak látszik ama újévi megnyilatkozások által, amelyek a főváros legilletékesebb személyiségei részéről az újévi üdvözlések során elhangzottak. ív.hsegh .-m, '.3* Ac oly polgármester személye általános népszerűségnek és megbecsülésnek örvend. A bizalom benne osztatlanul nyilatkozik meg, s e bizalmat csak fokozza Szendy polgármesternek az a kijelentése, hogy az előkészítés és megalapozás ideje után a meglátható alkotások megépítése következik, s e munkájában a becsület, a tisztesség, a szakértelem és — hűség vezeti. Magától értetődik, hogy a polgármesternek ezek a szavai egyben az autonómia féltve őrzött tiszteletét is jelentik. Ám az autonómia száz százalékos érvényesítésének gondolata ugyanazzal a határozottRöviden, de a politika illatától terhesen „állásosztogatásnak” nevezték azt a tényt, hogy a Községi Takarékpénztár igazgatósága néhány intern állást betöltött. Az állások betöltése — mondanunk sem kell — kifogásolhatatlan korrektséggel ment végbe, megtámadni ezeket a befejezett tényeket csak politikai tendenciával lehet. Kétségtelen, hogy talán mindegyik új emberre „rá lehet bizonyítani” azt a tényt, hogy egyik vagy másik politikai párthoz tartoznak, aminthogy a múltban is szokás volt az, hogy intelligens, képzett emberek politikai hitvallással rendelkeztek. Ma is így van ez, sőt, ma sokkal inkább így van, mert aki sehova sem tartozik, az bizony manapság nehezen boldogul, mert a mai idők megkívánják, hogy mindenki nyíltan színt valljon. Most már csak az a kérdés, hogy a baloldali ellenzék, amely most kétségbeejtő lármát próbál csapni, terrorisztikus handabandázás közben: büntetendő cselekménynek, vagy erkölcstelenségnek meri-e bélyegezni azt, ha valaki nem az ö idejét lejárt, elkopott világnézetét vallja magáénak, hanem keresztény és nemzeti meggyőződésű lévén, a NEP-hez, vagy a keresztény párthoz csatlakozott? Ebben a terror-hangulatban azt is követelhetnék, hogy a pártvezérek, miniszterek rokonainak nemcsak, hogy álláshoz nem szabad jutniok, de üzletet sem nyithatnak és mint feltalálók sem szerepelhetnek. Ezt a kérdést különben tökéletesen megvilágítja Zsitvay Tibornak, a NÉP fővárosi szervezete elnökének, egyenes, kertelést nem ismerő, férfias nyilatkozata. — Én és pártom — mondotta — a leghatározottabban elítél minden olyan törekvést, amely az állások politikai szempontok szerint való odaajándékozását kívánja. Aki engem ismer, az sággal csendül ki a főpolgármesteri válaszból, amelyet a pártok üdvözlésére adott. A kormány képviselője örömének adott kifejezést, hogy az önkormányzat hangja hallatszott feléje az üdvözlő szónoklatokból. Én testestől-lelkestől — mondotta Sipőcz Jenő dr. — az önkormányzat híve vagyok. S ezzel a főpolgármester megadta a teljes és tökéletes keretét annak, hogy, mint a kormány képviselője, miként értelmezi feladatát a főváros ügyeinek vezetésénél. Ha a főpolgármester az 1936-ik esztendő nagy feladatait az önkormányzat jegyében akarja végezni, ezzel egyszersmindenkorra véget vetett a mende-mondáknak, amelyek kormányzati diktatórikus törekvések híresztelésével akarják a székesfőváros önkormányzatának zavartalan tevékenységét meghiúsítani. Mert való igaz, hogy helyes, ha a kormány a nagy nemzeti célok szolgálatában az egész magyar társadalmat össze akarja fogni, s mint másutt szerte az országban, úgy a főváros életében is erős gyökeret akar verni. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen elgondolás magában hordozná az önkormányzat csorbítását, ezen keresztül a diktatórikus cselekvések szándékát. Tény, hogy nem így van s tény az is, hogy a Gömbös-politikának a főváros életében való megnyilvánulása első v.-.r.v, cu': -W-t cr. " -'özös elvi . alap, amelyben az eddig egymással szemben ál- ! lőtt felek egy táborba tömörülve, egy nagy eszme szolgálatában lendíthetik előre a főváros fejlődését. Örvendetesen biztató, hogy a főpolgármesteri beszéd milyen élénk visszhangra talált a pártoknál és az adminisztrációban egyaránt, s ezzel a kormány képviselője, mint „tiszteletbeli polgármester”, a közbizalom letéteményeseként képességeit, tudását, jóhiszeműségét az autonómia helyes értelmezésével, annak tiszteletbentartásával, megőrzésével, s mindenek- felett a diktatúra vádjától mentesen érvényesítheti a székesfőváros javára. tudja, hogy ez nem frázis, hanem amit mondok, azt a legkomolyabban átérzem. Azoknak a táborába tartozom, akik a tehetség, a rátermettség és a munkaképesség érvényesülését kívánják látni közhivatalnokok és üzemi alkalmazottak előretörésében. Ez érdeke a közösség intézményeinek és ezeket a szempontokat kell érvényesíteni a tisztviselők érdekében is. — Semmiféle osztozkodás nincs a két jobboldali párt között, nincs megállapodás a Keresztény Községi Párt és a NÉP között az állások felosztása tekintetében. Mivel ez így van, tehát ebből következik az is, hogy közös kívánságokat nem terjesztettünk a főpolgármester vagy a polgármester elé. Egy év óta, amióta én és a pártom bent vagyunk a törvényhatóságban, nem merült fel ellenünk ilyen vád. Most is csak egyetlenegy párttagunkat emlegették az egyik kinevezéssel kapcsolatban. Mi csak a rátermettséget nézhetjük. Ha nem is részesítjük előnyben, de hátrány nem lehet senki számára az, hogy a NÉP politikai szervezésében résztvett. — Én mindig egyenes ember voltam. A legélesebben elítélem a politikai szolgálatok jutalmazását. Ezt megmondom nyíltan. Semmiféle ilyen törekvést nem fogok elősegíteni. Nálam az ellenzék nyitott ajtókat dönget. íme, ez az álláspontja Zsitvay Tibornak és ezt vallja minden józanul, objektiven gondolkodó ember. A baloldal rendkívüli közgyűlés összehívását kérte. Ott sem tudnak mást mondani, mint azt, amiről a vak is látja már eddig is, hogy pártpolitikai manőver. De hallani sem fognak mást, mint amit Zsitvay Tibor nyílt szavakkal megmondott. „Állásosstogatás"
