Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-13 / 11. szám
Huszonötödik évio'ytasn Budapest, Í935 március É3. «aiMamninw ti. szóm «■»wBiapu^gHBawKgWMraareagyMasaissaagsiacga.’j £2öíüs«iíésü firs IQÉS2 ÉWRS ...... 24 PENG© FÉLÉVRE...................................12 PENGŐ EGYES SZÄH ÁRU: SO FILLÉR Árusítják S£ össxes iBUSz-paviilono'kban DACSÓ ENIL MEGJELENIK MINDEN SZESttóN Stsrkesxiésés és kisdóli^vaUi] BUDAPEST, VI. ÄWDKÄSSY-ÜT 80 TeSeron : 13-7-13 — Posiatseklj : 40.424 Az urnák elé Nem foglalkozik a kormány a tferványkaiOság feloszlatásának tervével SlpöcK Jenő főpolgármester megcáfolja a híreszteléseket Útban a költségvetés Jóváhagyása A várospolitikai életben még ma is élénk szóbeszéd tárgya a székesfőváros törvényhatóságának a feloszlatásáról terjesztett híresztelés. Az állítólagos jól informáltak tudni vélik, hogy a törvény- hatósági közgyűlés feloszlatása közvetlen küszöbön áll és hogy a közgyűlés élettartamának napjai meg vannak számlálva. Kozma Miklós belügyminiszter ezt a mesterségesen szított nyugtalanságot már eloszlatta, amikor kijelentette, hogy ezidőszerint ilyen tervei nincsenek kormánynak, a községi -pártok egyrésze azonban tovább kombinálja a várható eseményeket és legújabban április második felét emlegetik, mént azt a vég3ö terminust, amikor a főpolgármester az erre vonatkozó belügyminiszteri rendeletet végrehajtja. , Minden vitán felül áll, hogy a kormány ilyen irányú terveiről és elhatározásairól a főpolgármesternek kell elsősorban tudomással bírnia és ezért Sfpőcz Jenő dn főpolgármesterhez intéztünk kérdést, aki a következő nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A sajtó nyilvánossága útján is megismétlem azt a kijelentésemet, hogy tudomásom szerint a kormány a székesfővárosi közgyűlés feloszlatásának kérdésévei nem.i foglalkozik, amiből önként következik, hogy a közgyűlés feloszlatására vonatkozó elhatározás nem szerepel az illetékes tényezők terveiben. A főpolgármester fenti nyilatkozata remélhetőleg véget vet a további találgatásoknak és végérvényesen megszünteti az indokolatlan nyugtalanságot. Megkérdeztük Sipöcz Jenő dr. főpolgármestert, hogy mikorra remélhető a költségvetés jóváhagyása ? — Állandóan folynak a tanácskozások — mondotta a főpolgármester — a költség- vetés jóváhagyásáról. A polgármester úr és az ügyosztály vezető tisztviselői tájélcoziat- ják az illetékes minisztériumokat a különböző tételekről és ez már annyira előrehaladt, hogy a közeljövőben megtörténik a kormányhatósági jóváhagyás, ámít a belügyminiszter úr leirat formájában fog a főváros közönségének tudomására hozni. Április elseje az a terminus, amikor a költség- vetés automatikusan életbelép abban az esetben, ha a kormányhatósági jóváhagyás esetleg késik, kijelenthetem azonban, hogy még a terminus előtt megérkezik az ezirá- nyú intézkedés. Erőteljes hangok hallatszanak a községi pártok részéről a szanálási intézkedések hatályon kívül helyezése érdekében ési a közigazgatási bizottság hétfői ülésén konkrét indítványt tettek a szanálás rendelkezéseinek megszüntetése érdekében. Sipöcz Jenő főpolgármester erről a kérdésről nagy- érdekességü nyilatkozatot adott: — Mindaddig, amíg az érvényben lévő é3 tételes törvény meg nem változik, addig a szanálási rendelkezések kikapcsolásáról nem lehet szó, mert a törvényt teljes egészében végre kell hajtanunk. A magam részéről mindenesetre megfelelő tárgyalásokat fogok kezdeményezni az új kormánynál és ezért nem volt észrevételem a közigazgatási bizottságban beterjesztett felirat ellen, amely a kormányt a szanálási törvény megváltoztatására akarja felkérni. A főpolgármester nyilatkozata minden kétséget kizáróan alátámasztja azt a hitet, hogy bizakodással néz az autonómiával közösen megindított szanálás eredményei felé és nem ragaszkodik ahhoz a kivételes hatáskörhöz, amelyet a főpolgármester számára az 193Jj. évi XII. törvénycikk biztosított. A főpolgármesternek ezt a megértő éa jóindulatú gesztusát bizonyára megérdemelt elismerésben fogja részesíteni az autonómia minden pártja. Érdem és a rangsor a főszempontok a tisztviselők kinevezésénél Ssendy Károly poleérmesfer a közeBi efőlépfeíé§rőS, a Marcfiíszigeíről és a iarilek módosításáról Politikai harcok zaja verte fel heteken át a békés polgárság nyugalmát és ennek a békés budapesti polgárságnak tökéletes meggyőződése, hogy az ö nyugodt munkája többet használ az országnak, mint a legkörmönfontabb alkotmányjogi aggodalom. Ma .nem élünk a békeidők gondtalan atmoszférájában, ma keservesen meg kell dolgozni minden falat kenyérért: akkor pedig •— hát bizony ,a mai életviszonyokkal szemben szinte szájunkba repült a sültgalamb. Akkor lehetett ideje, kedve a polgárságnak a pártpolitikai harcokra, személyes párviadalok szemlélésére: ma mindnyájunknak egy kötelessége van, hogy a nyomorultul megcsonkított ország védelmében a legszorosabb nemzeti egységbe tömörülve munkáljuk a jobb jövőt. De meg a háború előtti időkben életbevágó kötelessége volt ennek a nemzetnek, ennek a polgárságnak, hogy figyelje és ellenőrizze a politika boszorkánykonyháját, amely alá bizony nem kis mértékben bécsi kezek fűtöttek. De ma a magyar nép bizalmán nyugvó kormányhatalom csak a magyar nemzetnek felel: vájjon mit féljünk hát önmagunktól, miért kell önmagunkkal szemben bizalmatlanoknak lenni? Fájdalom, mégis pártpolitikai és személyi küzdelmektől volt hangos hetekig a magyar közélet főmrna. Reméljük, hamarosan teljes megnyug'- vásunkra, a magyar munka nyugodt folytatásának javára tökéletesen elcsendesedik. Nem lehet kétséges, hogy az tesz jót ezzel az országgal, ennek a fővárosnak a népével, aki á teremtő munka éltető elemét, a nyugalmat megteremti. Nyugalmat pedig a megbomlott politikai viszonylatban csak a tiszta helyzet teremtése hozhat, amelynek egyedüli és legalkotmányosabb eszköze a nép akaratára , való apellálás. Ezt teszi most a kormány, amely úgy érezte, hogy a régi parlamenttel nem tudta volna megoldani nagy reformterveit, amelyek nemcsak szükségszerű követelményei a nemzet fejlődő életének, nemcsak természetes eredményei a mindig haladó, soha meg nem álló kornak, hanem egyben biztosító szelepjei a vágyakkal, nélkülözhetetlen újításokért való rajongással túlfűtött nemzeti akaratnak — egyszóval és magyarán — elhárító! —- amitől Isten óvjon — minden forradalmi megmozdulásnak. Amikor tehát ez urnák elé járul a nemzet és elsősorban a főváros polgársága, egyetlen pillanatra ne felejtse el, hogy miről van szó. Szavazatával azt az oldalt kell gazdagítania, amely oldal becsületes szándékkal valóra akarja váltani a tömegek jogos követeléseit, amelynek megvannak a gondolatai, eszméi és tervei a nemzeti megújhodás számára, amely a fejlődő élet elévülhetetlen reformtörekvéseit lelkiismereti kötelességének ismeri. Hiszünk benne, hogy az egységes nemzeti akarat ebben az irányban fog megnyilatkozni és hogy 3. főváros polgársága, amely mindig első volt a reformok útján, teljes erejével támogatni fogják Gömbös Gyula országmentő politikáját. Hinni kell ebben, mert politikusok lehetnek rövidlátók, lehetnek elvakultak, politikusok tévedhetnek is, de a tömegek, maga a nemzet mindig tisztán szokta látni jövőjének egyedül helyes útját. Az új politikai és egyben nemzeti élet kialakulása a magyarság történelmi és alkotmányos fejlődésének jegyében történik olyan formában, hogy az eseményeknek mindig elébe kell kerülni és idejekorán kell megvalósítani mindazt, amire a természetes evolúciónak szüksége van. így és csak így lehet elkerülni azt, hogy a nagy és nélkülözhetetlen reformok eltolása miatt kirobbanásoktól kelljen tartani. És ezen az úton ma generációk fognak egyesülni. Az ifjú nemzedék hevét, lángját bölcsen fékezi majd az idősebb nemzedék tapasztaltsága. Ez a választás be fogja bizonyítani a történetíró nagy következtetését, hogy a közöny nem örök, hogy nép és hagyomány, magas, és mélykultúra szintézise nem álom, hanem megvalósuló szükségszerűség; hogy a formalizmus uralmára eljön, már itt is van az új spiritualizmus nemzedéke, mely eltávolodva mozdulatlanság és forradalom egykép veszedelmes pólusaitól, nemcsak szóban és retorikában, de lélekben és alkotásban is visszatér Széchenyi István örök magyar programjához: reform és konzerválás, újítás és hagyomány szintéziséhez, a magyarabb magyarsághoz. A tanácsnokválasztások most már lehetőséget nyitnak a tisztviselői kinevezések megvalósítására és érthető az a túlfűtött izgalom, amellyel a városházi adminisztrációban ezt a ténykedést kísérik. Kétszázhúsz kinevezés esedékes a közeljövőben és a tisztviselők nyugtalanságát most az fokozza, hogy bizonyos hírek szerint az előléptetések végrehajtása halasztást szenved. A kinevezések állásáról és azoknak időpontjáról a legilletékesebb tényezőt: SZENDY KÁROLY dr. polgármestert kérdeztük meg, aki a várható helyzetről a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Szó sincsen arról, hogy a kinevezéseket elhalassz.uk és megnyugtatásul kijelenthetem, hogy a kinevezések és előléptetések a legsürgősebben megtörténnek. Az előkészítés már folyamatban van és a tényleges kinevezések a főpolgármester úrral történő megbeszélés után rövidesen napvilágot látnak. Magától értetődik, hogy a hatalmas anyagnak tüzetes áttanulmányozása szükséges és nem lehet kizárólag althoz az elvhez alkalmazkodni, hogy az előléptetéseket szigorúan a sorrend alapján eszközöljük. — Súlyos bonyodalmakra vezetne, ha kizárólag a sorrendet vizsgálnák, mert emellett az érdemeket is figyelembe kell venni. Pontos dá
