Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-03-06 / 10. szám
Előfizetési Eri EGÉSZ ÉVRE ...... 24 PENGŐ FÉLÉVRE ...........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavlllonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség óz kiadóhivatal) BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-19 — Postacsekk: 40.424 Tanácsnokválasztás Komoly megfontolást igényel a tisztviselők természetbeni járandéságának csökkentése Szendy Károly sir. polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a szanálási bizottság legközelebbi ülésének tárgysorozatáról és az aktuális városházi kérdésekről Pénteken a főváros törvényhatósági bizottsága tanácsnokokat választ. Számszerűit négyet. Mindig örülünk, ha a főváros derék tisztviselő- karában az előmenetel lehetőségei megnyíltak. Ez a mostani örömünk azonban nem lehet egészen zavartalan, mert csak négy tanácsnokot választanak akkor, amikor tulajdonképpen öt hely van üresedésben. A főpolgármester bizonyára jószándékú szanáló akarata egy ügyosztályt halálra ítélt. Mindegy, hogy melyik ez az ügyosztály, mindegyikért kár, mert hiszen évek hosszú során kialakult, határozott munkaköre van mindegyiknek, amely munkakör feldarabolása más ügyosztályok között sajnálatos esemény és bizony a széthullott daraboknak az új testbe való beforradása is időbe, imitt-amott fájdalomba is kerül. Nem hinnénk, hogy megérné a megtakarított kis pénz a változások kényelmetlenségét. Négy tanácsnoki állást azonban betöltenek. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a különböző pártokban bizonyára mérlegelnek, latolgatnak, érdemeket hasonlítanak össze és egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy igen jószándékkal, becsületes jóindulattal kezelik mindenhol a tisztviselők dolgát és a legérdemesebbeket akarják ezekbe a már igen előkelő pozíciókba helyezni. Itt nem lehet politikai különbség egyetlen párt között sem, mert súlyos figyelmeztető példák merednek elénk a múltból, amikor értéktelen emberek csekélyes politikai szolgálatait nagy jutalmakra méltatták. Bizony nem egy eset volt, amikor a törvényhatóság többsége, amelynek akarata érvényesült, nyugodt lélekkel hamut hinthetett saját fejére. Hála a Gondviselésnek, ezeken az időkön már régen túl vagyunk. Ma már minden párt előtt is, amelyeket világok választanak el egymástól, csak tisztviselői érdemek, a munka, a tehetség, a rátermettség jöhetnek számításba. Hiszen emberek vagyunk, ezeknek a legszigorúbb elveknek a felállítása mellett is történhetnek tévedések és akármit csinálunk Is, a politikai szempontok mégis csak mindig felbukkannak, Jó, hogy sokkal homályosabb, sokkal határozatlanabb formában, mint a múltban. De nemcsak politikamentességre és az érdemek elismerésére kell tekintettel lenni. A tanácsnoki kar, a polgármester és az alpolgármesterek legbelsőbb munkatársai, a polgármester nagy városkormányzó elgondolásainak ők a végrehajtói. ők azok, akiknek gondolatokat, ötleteket kell termelniük a polgármester munkája számára és ők azok, akiknek a maguk reszortjában a polgármesterekkel és tanácsnokaikkal teljes összhangban, egyöntetű működéssel kell a nagy adminisztrációs gépezetet irányítani. Akkor tehát, amikor a tanácsnokválasztásról van sző, a közgyűlésnek szinte erkölcsi kötelessége, hogy a polgármesternek megadja azt a támogatást, amely szerint a polgármester legbelsőbb munkatársai azoknak sorából kerüljenek ki, akiknek munkájával a maga elgondolásait tökéletesen végre tudja hajtani. A pártoknak és a törvényhatósági bizottságnak bizalmából ül a polgármester legmagasabb pocíciőjában, meg kell kapnia tehát a módokat, eszközöket, amelyekkel dolgozhatik és főként azokat az embereket, akiknek munkája, terveinek megvalósításában a saját megítélése szerint a leghasznosabb lehet. Természetes tehát, hogy a törvényhatósági bizottságnak, amikor munkatársakat jelöl ki a polgármester számára, legelsösorban és majdnem azt mondhatnánk, százszázalékig a polgármester óhaját, kívánságát kell honorálnia. Á régi fővárosi törvény, amelynek szakaszai között — mint azt néhány esztendővel ezelőtt szomorú példákkal láttuk igazolva — könnyű volt a felelősség elöl elbújni, sok felelősséget ruházott a tanácsnokokra, a mostani törvény pedig ezzel szemben a felelősségnek szinte egész súlyát a polgármester vállára rakja. Hogyan vállaljon azonban felelősséget a polgármester a főváros mérhetetlen gépezetének vezetéséért, káprázatos anyagi javainak megőrzéséért, ha idegen érdekek szabnák meg, kikkel valósítsa meg terveit. Hisszük, hogy ennek a gondolatnak jegyében történik meg a pénteki tanácsválasztás és ezzel befejeződik a legfőbb tisztviselői kar újjáalakulása és megindul az a nagy munka, amely igazolni hivatott, hogy jól választott-e a törvényhatóság, amikor nagy reménységgel a mai vezetőséget állította a főváros élére. A főváros vezetősége nagy érdeklődéssel várja a belügyminisztérium költségvetési leiratának a megérkezését. Ennek a nagy érdeklődésnek az a magyarázata, hogy a legutóbbi napokban a főváros vezetősége és az illetékes kormányzati tényezők között beható tanácskozások folytak, amelyeknek kialakulásából arra lehet következtetni, hogy a .kormány a költségvetés jóváhagyásáról szóló leiratban olyan rerLdelic.iz.fsek.et tesz, amelyek az egész szanálási müveiét további alakulá- j aki a kővetkezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A 17-es bizottság legközelebbi ülésének a napirendjén — tudomásom szermt — azok az előterjesztések szerepelnek, amelyek a legutóbbi bizottsági ülésen az idő előrehaladottsága miatt már nem voltak megvitathatok. Szerepel a tanerők kültelki pótlékának a törlése, illetve az e címen engedélyezett pótlékok kereteinek a szűkítése. A másik fontos kérdés a napirenden az üzemi tisztviselők helyett teljesített adófizetésnek a megszüntetése és ezzel kapcsolatosan a vitás természetbeni járandóságok rendezése. Ügy tudom, hogy az autonómiát képviselő pártoknak a vezetői ebben a kérdésben azonos véleményen vannak éspedig olyan értelemben, hogy e két rendelettervezetnek a megvalósítása elé nem óhajtanak akadályokat gördíteni. A napirend harmadik tárgya a tisztviselők ötvenszázalékos gáz- és villany kedvezmény ének a megszüntetése, helyesebben az erről szóló előerjesztés. Ennek az előterjesztésnek a sorsa még bizonytalan. Nem kétséges, hogy e kérdés körül hosszabb vita fejlődik ki, mint ahogy nekem is az a véleményem, hogy itt komoly megfontolásra van szükség, mielőtt végleges elhatározásra jutnánk. Arra a kérdésre, hogy készülnek-e a különböző városházi ügyosztályokban más szanálási előterjesztések is, Szendy Károly polgármester így felelt: — Ma alig van olyan városházi kérdés, amelynek ne volna valamilyen kapcsolata a szanálással. Mindenekelőtt meg kell várnunk a jövő évi költségvetésnek a kormányhatósági jóváhagyását, ami — úgy tudom — már nem késhet sokáig. A legutóbbi napokban sorozatos megbeszéléseket folytattunk az illetékes kormányzati tényezőkkel a költségvetésről. Igen sok kérdésre kellett feleletet adnunk. Úgyszólván a költség- vetés valamennyi fontosabb tételére nézve felvilágosításokkal szolgáltunk. E felvilágosítások megadása után és a lefolytatott tárgyalások alakulásából arra következtetek, hogy a költségvetés jóváhagyásának most már nem lesz semmiféle akadálya. Közben természetesen készülnek az ügyosztásának új irányokat ■ szabhat. A városházi ügyosztályokban egyébként több olyan előterjesztés készül, amelyek szoros kapcsolatban vannak a szanálással. A szanálási művelet alakulását ellenőrző 17-es bizottság már a közeli napokban ülést tart, amelynek napirendjén nagyjelentőségű szanálási előterjesztéseknek a megvitatása szerepel. Ezekről a kérdésekről, amelyek egyaránt érdeklik mind a városházi adminisztrációt, mind pedig a főváros ^közönségét, beszéltünk lyokban azok az előterjesztések, amelyek hamarosan ugyancsak a szanálási művelet ellenőrzésével foglalkozó bizottság elé kerülnek. Ezek között az előterjesztések között legjelentősebbnek tartom azokat, amelyek a közlekedés megreformálását és a nagyüzemek tarifájának a revizió- ját tartalmazzák. Ezek a kérdések már nemcsak a tisztviselői kart érintik, hanem a főváros nagyközönségét is. Általában az a célunk, hogy a felmerülő panaszokat, amelyeket a nagyközönség körében már régóta hangoztatnak, megszüntessük. E mellett azonban természetesen figyelemmel kell lennünk a főváros pénzügyi és háztartási helyzetére, amelynek megjavítása elsőrendű kötelességünk. Ennek a két szempontnak az összeegyeztetése lehet egyedül irányadó a mi előkészítő mnukála- tainknál. A közlekedési reformtervek_ között szerepel a HÉV tarifájának a leszállítása. A. HÉV tarifáját leszállítani csak úgy lehet, ha a bevételek kiesését ellensúlyozzuk. Az ellensúlyozás szüksége váltotta ki azt a tervet, hogy a BESZKÄBT átszállójegyek árát 24 fillérről 26 fillérre kell fölemelni. Ez a kétfilléres drágítás bizonyos körökben természetesen nem találkozik tetszéssel, de én úgy gondolom, hogy megfelelő felvilágosítás után sikerül az ellenvéleményt leszerelni. A főváros közönsége ugyanis a belterületen négy szakasz- jeggyel rendhívül nagy távolságot utazhat be, az ádszállójegy árának a felemelése tehát tulajdonképpen csak azokat fogja érinteni, akik valamelyik pestkörnyéki városból vagy községből utaznak Budapestre, esetleg Budapesten át más pestkörnyéki városba, vagy községbe. A főváros közönségének a közlekedési panaszait legeredményesebben úgy orvosolhatjuk, ha a kisszakaszreudszert tovább fejlesztjük. Ezt a továbbfejlesztést célozza a hosszú^ járatoknak a megrövidítése. Ezt tartom egyébként a legsürgősebben végrehajtandó reformtervnek. A közlekedési szakbizottság legközelebbi ülésén már be is mutatjuk a főváros egész területére szóló új menetrendtervezetet, amely mái' a hosszú járatok általános megrövidítésén alapszili. Ez lesz az első lépés, azután következik majd a Szendy Károly dr. polgármesterrel,
