Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-20 / 8. szám
Előfizetési Ari EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.....................12 PENGŐ EG YES $Z&M APA: 50 FILLÉR &rusSSJák ax ©ssses IBUSz-psvíiSonokbaii PBLBLÖSSZERKESZTŐ DÄCSÖ EMIL MEGJELENSZ 83ENOEN SZE&öáW SxarkesxlősAg és kiadók IvaSals BUDAPEST, V9. ANBPASSY-ÚT m Teiafon i 13-7-15 — Postacsekk: 40.434 Megfontol! reformoli Súlyos problémák kerülnek a szanálási bizotts lebbi ülésének napirendiére Megszavazzák az adókedvezmények és a kültelki pótlék eltörlését — Általános tiltakozás a tisztviselők gáz- és villanykedvezményének megvonása ellen Az elmúlt héten tartotta második ülését a tízenhetes szanáló-bizottság, amely egyelőre még, úgy látszik, csak tapogatódzik, mielőtt a munka lendületét átvehetné. Ebben a tapoga- tódzásban azonban egy olyan idea is megszületett, amelynek keresztülvitelét, vagy félretéte- lét igen alaposan meg kellett fontolni. A megfontolás megtörtént és úgy látszik, a terv, amely sehol sem váltott ki lelkesedést, hamarosan le is került a napirendről. A terv, a Xl-ik, a városgazdasági ügyosztály megszüntetése volt. Szinte órák alatt mindenki világosan látta azonban, hogy a városgazda- sági ügyosztály megszüntetése súlyos hiba lenne, hiszen mindazok az intézmények, amelyeknek igazgatása a városgazdasági ügyosztály fennhatósága alá tartozik, Budapest egyik legnagyobb érdekének, az idegenforgalom fejlesztésének szolgálatában állanak. Egészen természetes, hogy ezeknek az üzemeknek tovább is egy kézben kell maradniok. Ez a belátás hamarosan mindenkire átterjedt és ma már senki sem beszél a városgazdasági ügyosztály megszüntetéséről. Maga a kérdés tehát tulajdonképpen lezárt akta lenne, de nem érdektelen belőle a tanulságot levonni. Ez a tanulság pedig az, hogy a főváros adminisztrációja nagyszerű múlton át jutott el a mai kialakuláshoz és Bárczy Istvántól kezdve igen kiváló közigazgatási szak- tekintélyek idomították olyanná, amilyen ma és amire méltán büszkék lehetünk. Az adminisztráció nagy reformját maga Bárczy István hajtotta végre és az úgy kiállotta a tűzpróbát, hogy a legkitűnőbb reformerek is alig-alig tudtak rlajta változtatni- Csorbításoknak, redukcióknak aligha lesz helye, hiszen sohasem felejtjük el ennek a városnak azt a tragikus sorsát, hogy amíg az ország kétharmadrészét elvették, addig Budapest lakossága rendkívüli módon megnövekedett. Reformokról tehát lehet szó, de csak nagyon megfontolt, bölcs reformokról, amelyek tiszteletben tartják, ami megvan, tiszteletben tartják a tehetséget, a rátermettséget és azt a tényt, hogy nem lehetnek bajok akörül az adminisztráció körül, amely olyan kiváló közigazgatási szaktekintélyeket tudott kitermelni, mint — hogy csak a három vezeto&gyéniséget említsük — Szendy Károly, Liber Endre és Lamoite Károly. De bőségesen lehetne folytatni ezt a sort, mert a főváros büszke lehet főtisztviselőire, de egész tisztviselőkarára is. Ez a tisztviselői kar a legkitűnőbb közigazgatási együttest szolgáltatja és a dirigensi pálcának az a legfőbb hivatása, hogy mindenkinek a maga hangszerét adja és ennek a tisztikarnak minden kiváló egyéniségét arra a helyre állítsa, ahová hajlamai predesztinálják, vagy ahol tehetsége máris kivirágzott. Budapest közönsége ismeri és méltányolja ennek a tisztviselői karnak kiváló munkásságát és nagyszerű teljesítményeit. Olyan tisztviselői kar ez, amely minden megvalósítható tervet megvalósít, de amely nem szalad túl a célokon, hanem bölcs reformmunkával érleli Budapest jövendőjét. A polgármester és a két alpolgármester, akiknek kezében a főváros adminisztrációjának irányítása összefut, ebben a tisztviselői karban minden feladatkörre megtalálja az odavaló embert. A polgármester személyében pedig olyan embert látunk, aki harminc esztendő bölcs tapasztalatait nemcsak összegyűjtötte, de azokat okosan alkalmazni is tudja. Kemény munkaakarata bizonyára sokat fog kívánni a tisztviselői kartól, de bölcs belátása és mély kollégiális érzése lesznek a fék, amelyek a haladás iramát szabályozni fogják. A szanálási bizottság legutóbbi ülését általános érdeklődés előzte meg, ami bizonyos vonatkozásokban nem nyert kielégítést. Ellenzéki oldalon ugyanis erősen kifogásolták, hogy Sipöcz Jenő1 főpolgármester nem terjesztette a szanálási bizottság elé azokat a rendelettervezeteket, amelyek a tisztviselői járandóságok csökkentésére, valamint különböző kedvezmények megszüntetésére vonatkoznak. Az első ülés mentes maradt minden különösebb izgalomtól és — úgylátszik — éppen az a körülmény keltett elégedetlenséget az ellenzéki oldalon, hogy élesebb hangú vitára nem nyílt alkalom. Egyesek az új fővárosi törvény csődjérőj beszéltek és ezt a következtetést mindössze abból vonták le, hogy a szanálás.5 bizottság első ülése nem foglalkozhatott a tisztviselői kedvezmények, megvonásával. Ugrón Gábor dr. ny. belügyminiszter, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Abból a körülményből, hogy a Sipöcz Jenő főpolgármestersége alatt tartott első szanálási ülésen nem kerülhetett sor átütő erejű rendelettervezetek bemutatására és megvitatására, semmiesetre sem lehet azt a következtetést levonni, hogy az új fővárosi törvény kátyúba jutott. Egyszerűen az történt, hogy a szanálási bizottság első ülésének a napirendjén nyolc tárgy szerepelt, amelyek közül négyet letárgyaltunk, a többi négy szanálási előterjesztésnek a megvitatása a következő ülésre maradt. Tiszta véletlenséig, hogy az első négy szanálási előterjesztés könnyebb fajsúlyú volt. A nehezebb problémák megvitatása a legközelebbi napokban kerül majd napirendre. A főváros vezetősége nyilván nem akart ajtóstól berohanni a házba és ezért előbb megcukrozott előételeket tálalt elénk. Az első négy Sjzanálási előterjesztés között (nagyrészt olyanok szerepeltek, amelyek könnyítéseket hoznak. Ideszámítom például a kisszakasz-rendszer véglegesítésére vonatkozó előterjesztést, amely körül élénk közlekedési vita fejlődött ki.^ Sokan nehézményezték, hogy főként pénzügyi és köz- gazdasági természetű előterjesztések megvitatására hivatott szanálási bizottságnak olyan apró-cseprő kérdésekkel kellett foglalkoznia, mint amilyen kérdések a kisszakasz-rendszer további fenntartásával kapcsolatosan merülhetnek fel. Koncedálom, hogy a kisszakasz- rendszer , további fenntartásáról a szanálási bizottság megkérdezése nélkül is dönteni lehetett volna, abban azonban semmi kifogásolnivalót nem látok, hogy a szanálási bizottság kénytelen volt a közlekedési jellegű fejtegetéseket végig hallgatni. Elvégre a szanálási bizottság a pártok vezetőiből áll, tehát leghivatottabb képviselete a főváros közönségének. Arra a kérdésre, hogy a tisztviselői kedvezmények megvonásáról szóló rendelettervezetek mikor kerülnek a szanálási bizottság elé és e rendelettervezetekkel szemben milyen álláspontra heyezkedik, Ugrón Gábor a következőket felelte: —i Azok az előterjesztések, amelyek bizonyos tisztviselői járandóságok és kedvezmények csökkentésére, vagy végleges megszüntetésére tesznek javaslatot, valóban komoly megfontolást igényelnek. Ezek már konkrét és fájdalmas eszközei a szanálási műveletnek. Súlyos operációról van itt szó és az operálokés bizony sebeket okoz. Nekünk arra kell törekednünk, hogy az operálókés által okozott fájdalom minél enyhébb tegyen és minél kisebb területre terjedjen ki. Úgy tudom, hogy azok a szanálási rendelet- tervezetek, amelyek a tisztviselői természetbeni járandóságok és kedvezmények csökkentésére vagy megszüntetésére vonatkoznak, a legközelebbi szanálási bizottsági ülésnek a napirendjén fognak szerepelni. Én a magam részéről feltétlenül elfogadom a főpolgármesternek azt az előterjesztését, amely szerint a jövőben az üzemi tisztviselőknek maguknak kell fizetniük az összes adókat. Az eddigi állapot tarthatatlan volt. Mindentől eltekintve is, régóta rendezésre vár ez a kérdés. Ha ugyanis az üzem fizeti tisztviselői helyett az adókat, akkor a tisztviselőknek annyival több a fizetésük, amennyit az üzem által helyettük fizetett adóknak a végösszege tesz ki. Ebben az esetben pedig az adók címén kapott fizetés után is adót kellene fizetni, ellenkező esetben az üzemek adócsalást követnek el. Ezt a szanálási rendelettervezetet, amelynek végrehajtásával a főváros évenkint 400 ezer pengőt fog megtakarítani, feltétlenül megszavazzuk. — Hasonlóképpen indokoltnak tartom a tanszemélyzet kültelki pótlékának a megszüntetését is. Ez a kültelki pótlék ma már elavult rendelkezéseken alapszik. Amikor az Angyalföldön még nem járt villamos és ezen a környéken nem lehetett rendes lakást kapni, indokolt volt úgynevezett kültelki pótlékot adni azoknak a tanítóknak és tanítónőknek, akik ilyen vidékeken teljesítettek szolgálatot. Ma már Budapest egész területén megfelelő közlekedési eszközök és lakások állnak rendelkezésre, az ilyen kültelki pótlékok engedélyezésére tehát semmi szükség nincsen. Ami a gáz- és villanykedvezmény megvonását illeti, ezt a tervet nem tehetem magamévá. Nem teszem magamévá két okból. Az egyik ok az, hogy az 50 százalékos gáz- és villanykedvezményt minden fővárosi tisztviselő és üzemi alkalmazott fizetésszerű járandóságnak tekintette, ha tehát ezt megvonjuk, tulajdonképpen fizetést csökkentünk, amihez sem én, sem annak a pártnak a tagjai, amelyhez tartozom, semmiféle körülmények között sem vagyunk hajlandók hozzájárulni. A másik ok, amiért e kedvezmény megvonását ellenzem, — a terv célszerűségének a hiánya.
