Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-06 / 6. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 február 6, 6. szám Előfizetési Ari EGÉSZ ÉVRE .................24 PENGŐ FÉ LÉVRE...................................12 PENGŐ EG YES SZÁM ARS: 50 FILLÉR Árusítják as összes IBUSz-pavillonoVban íS LSLŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Sierkesztdsés és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Az építőiparért A polgármester kívánságára az elmúlt héten a városházán értekezletre gyűltek össze az építőipar és a háztulajdonosok összes képviseletei. Valóságos nyitánya volt ez a közeledő építőszezőn- nak és egyben kifejezése a főváros ama törekvésének, hogy nemcsak ő maga tesz meg mindent az építőipar fellendítése érdekében, hanem igyekszik megkeresni a módokat és lehetőségeket arra is, hogy a magánépítő tevékenység is bekapcsolódjék abba a munkába, amely tulajdonképpen a munkanélküliség elhárítása, a kenyéradás gondjának megkönnyítése. De nem állunk meg ezen a fronton, mert az építőipari tevékenység minél szélesebb terjedelmű felvétele ennél sokkal többet jelent. Csak Ilovszky Jánosnak, a Baross-Szövetség kiváló elnökének azt a megállapítását idézzük, hogy az építőipar harminckét szakmája az általános fogyasztást finanszírozó kulcsipar. Építőipar nélkül romlás fenyegeti az ország iparát, kereskedelmét és egész gazdasági életét. A városháza a legutóbbi ankéttal, amelyen a panaszok egész áradatát hallottuk, az építöévad közeledtével megtette az első komoly lépést, mert hiszen ennek az értekezletnek és az ezen elhangzott felszólalásoknak nem szabad pusztába hangzott szónak lenniök. Ellenkezően. A főváros mai vezetőségébe vetett bizalmunk alapján biztosra vesszük, hogy ezek a panaszok és ötletek hamarosan a kormányzat elé kerülnek. A kormányban pedig ma az a Fabvnyi Tihamér vezeti a pénzügyminisztériumot is, aki nem egyszer adott hangot annak a meggyőződésének, hogy híve a tatarozási kölcsönnek és bizonyos területeken a huszonöt-harmincéves rendkívüli házadómentességnek. Nem lehet tehát eredménytelen az iparnak az a fáradozása, hogy a fővároson át a kormányt is meggyőzze a megfelelő intézkedések megtételének szükségességéről és így az építőipar fellendülésének lehetővé tételéről. Ma a városkormányzásban uralkodó elv az, hogy a főváros nem lehet állam az államban, a főváros és az ország érdekeit nem lehet egymástól különállóan kezelni. Mi úgy érezzük, hogy ennek az elvnek eredményes alkalmazása legelsősorban az építőipari tevékenység fellendítésénél érhető el. A vidéknek rengeteg építeni valója van, ugyanakkor pedig a főváros munkásságából félmillió embert fenyeget a munkanélküliség. A főváros tehát, amikor az adókönnyítések és tatarozási kölcsönök kiverekedésében előljár, tulajdonképpen nemcsak a maga érdekeit, de talán elsősorban az országét viseli szívén. Számos vidéki város szorul közmüvekre, amelyeket ma megépíteni nem tud. Ugyanakkor pedig a magyar üdülőhelyek, legelsősorban a magyar tenger környéke, a Balaton-vidék idegenforgalmi fejlesztése csak akkor képzelhető el, ha a szállodák építésére, a budapesti idegenforgalom hinterlandjá- nak kialakítására a kormány minél nagyobb áldozatokat hoz. A budapesti építőipar tehát nemcsak a maga megélhetéséért, nemcsak a főváros és az ország szociális rendjének megvédéséért küzd, de a budapesti építőipar az, amely az egész ország gazdasági életének előharcosaként jelentkezik. Az építőipar vezetői nagy gondot vettek vál- lukra. De el kell ismerni, hogy gondolattermelésük- kel máris nagyban hozzájárultak a gazdasági válság megoldásához. Elsősorban ők voltak azok, akik rámutattak arra, hogy az országban egyetlen tőkeforrás ma az OTI és a MABI. Ez a két nagy intézmény az iparos és kereskedőtársadalom filléreiből hozta létre a hatalmas és megmozdítható tőkéit. Természetes tehát, ha az építöiparosság azt kívánja, hogy ezeket a tőkéket úgy használják föl, hogy abból mindazok részesüljenek, akik hozzájárultak ezeknek a tőkéknek és alapoknak megteremtéséhez. Mi nem tartjuk lehetetlennek azt a gondolatot, hogy a Balatonvidék európai nívóra való emelése megvalósítható lenne ezeknek a tőkéknek a bevonásával. A főváros vezetősége, hitünk szerint, amikor a budapesti építőipari érdekeltségek kívánságait a kormány elé fogja terjeszteni, szintén nem fog megállni Budapest határainál. Hisszük, hogy a polgár- mesternek ebben az előterjesztésében először fog nagyszabásúan kibontakozni az az elv, hogy a magyar főváros és az ország együtt halad, együtt él, együtt dolgozik és együtt akar új virágzó életbe szökkenni. Az első közös, nagy összefogást az építkezések megindításánál már a tavaszi szezón küszöbén meg lehet és kell valósítani. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a Fővárosi Hírlap utján közli, hogy a költségvetési hiányt a minimumra redukálja Sürgősen gondoskodik a jóváhagyásról A főváros háztartásának küszöbön álló szanálása felé az első lépés a költségvetés kormányhatósági jóváhagyása, amelyet gyors egymásutánban követnek majd a megfelelő szanálási intézkedések. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt e kérdéskomplexumról beszélgetést folytatni vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszterrel, akitől elsőnek azt kérdeztük, hogy mikorra várható a főváros költségvetésének jóváhagyása. Keresztes-Fischer Ferenc dr. belügyminiszter erről a kérdésről a következőképpen nyilatkozott: — Ügyszólván nap-nap után folynak tárgyalások a fővárosi költségvetés rövidesen sorra kerülő jóváhagyásával kapcsolatban. Nekem mindenesetre az a célom és törekvésem, hogy a főváros költségvetése minél sürgősebben jóváhagyható legyen. Milyen szempontok vezetik Excellenciádat — kérdeztük ezután — a költségvetés jóváhagyásánál? — A legfontosabb szempont — mondotta a belügyminiszter, — hogy a költségvetés deficitjét lehetőleg kiküszöböljük. Megvan erre a lehetőség? — Erre minden remény megvan. Ami már most a deficit százszázalékig való megszűntetését illeti, erre ma még nem tudok vál aszol ni, de mindenesetre a minimumra fogom a hiányt redukálni. A belügyminiszternek e biztató kijelentése nemcsak általános érdeklődésre tarthat igényt, hanem alkalmas arra is, hogy a főváros pénzügyi és gazdasági helyzete szempontjából teljes megnyugvást keltsen és biztosítsa az adminisztráció zavartalan működését. Alapos megfontolást igényel a tisztviselői kedvezmények csökkentésének szándéka Sipőcz Jenő főpolgármester nyilatkozik a szanálási bizottság napirendjéről Wolff Károly — mint elnök — intézkedett a szanálási műveletet ellenőrző 17-es bizottságnak az összehívásáról. A szétküldött meghívókon nem tüntették fel a napirendet és így érthető, hogy a bizottság tagjai nagy érdeklődéssel várják azokat az előterjesztéseket, amelyek felöl a 17-es bizottság ülésén véleményt kell nyilvánítaniok. Annyi bizonyos, hogy pártkülönbség nélkül minden oldalon általános helyesléssel találkozik a bizottsági ülés összehívása, aminek az a magyarázata, hogy a pártok vezetőiből álló 17-es bizottság több mint fél év óta egyáltalán nem ülésezett. SIPŐCZ JENŐ dr. főpolgármester, akivel ebben az ügyben beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: A szanálási bizottság összehívása egyenes következménye annak a régebbi kijelentésemnek, amely szerint a szanálást az autonómiával karöltve óhajtom végrehajtani. Az 1934. évi XII. törvénycikk tudvalévőén úgy intézkedik, hogy a szanálással összefüggő rendelettervezeteket — végrehajtásuk előtt — be kell mutatni a szanálási művelet ellenőrzésére hivatott 17-es bizottságnak. A bizottság hónapokon keresztül azért nem ülésezett, mert hivatali elődöm sajnálatos betegsége és tragikus elhunyta következtében nem készültek el idejében azok a szanálási tervek, amelyek a 17-es bizottságot foglalkoztathatták volna. Most azonban több ilyen rendelettervezet készül, sőt egyes ilyen előterjesztések már olyan formát öltöttek, hogy a bizottság elé kerülhetnek előzetes hozzászólás céljából. — Ami a február 12-iki ülésnek a napirendjét illeti, ez még nem alakult ki. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy bemutatom a fcis- szakaszrendszer végleges bevezetéséről szóló rendelettervezetet, amely az általános közlekedési reformnak az első részlete. Az említett fővárosi törvény a tarifák megállapítását a főpolgármesteri hatáskörbe utalja éspedig mint olyan rendelkezést, amely összefüggésben van a szanálással. A főváros autonómiáját képviselő pártok vezetőinek ezzel módot adok arra, hogy a közlekedési reformról véleményüket kifejthessék. Szó lesz a 17-es bizottság ülésén bizonyos különmunkadíjak és eljárási díjak szabályozásáról is, amiről szintén szanálási rendelet alakjában fogok intézkedni.
