Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-25 / 52. szám
a Budapest, 1935 december 25. > --- -T"/ ■ ^XMWO&JmZMP Lamotte Károly alpolgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a Balatonhoz vezető nemzetközi útvonal és más nagyszabású utak építéséről, az állandó kiállítási terület megvalósításának esélyeiről és az angyalföldi csatornatelep építésének előrehaladásáról Az elkövetkező esztendőre, amelytől annyi sok szép probléma megoldását várjuk, gazdag útépítési programmal készül a főváros. Mind forgalmi, mind városrendezési szempontból nagyon jelentősek ezek a munkálatok, amelyek részben folyamatban vannak és a jövő évben befejeződnek, részben pedig új kezdeményezések, amelyek régi kívánságok beteljesüléséi jelentik. Erről az útépítési programról megkérdeztük lasnotte Károly «Sr. alpolgármestert, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: — Ütépítési programrnunk rendkívül fontos mozzanata a székesfőváros területéről a Balaton nemzetközi útvonalához kivezető hatalmas szakasz megépítése. A munkálaton kora ősszel kezdtek dolgozni es egészen a legutóbbi napokig, míg csak a fagy be nem állott, a serény munkáskezek százai talieskázták a földet és építették az alapokat. Ez az új útvonal egészen elsőrendű megoldása lesz annak a lehetetlen helyzetnek, amelynek következtében ezideig csak Albertfalván és Budafokon keresztül, szörnyű útviszonyok mellett volt mód a kifogástalan balatoni országúira eljutni. Az új útvonal európai viszonyúdban is meg fogja állam helyét és bizonyosan nagymértékben járu majd ahhoz, hogy a magyar tenger felé irányuló nemzetközi forgalom gyarapodjék és ezzel az ország e kiemelkedően szép helye közkedvelt tartózkodási helyévé válhasson a Budapestet felkereső külfödieknek. — Még csak tervezési stádiumban van ez- időszerint az óbudai Dunapart folytatólagos kiépítése. Ennek a munkának technikai akadályai úgyszólván nincsenek, mert a szükséges területek kisajátítása már huzamosabb idő előtt majdnem mindenütt megtörtént. Hogy a hatalmas anyagi áldozatot igénylő munkát aránylag kényelmes tempóban folytatják, annak az a magyarázata, hogy mindaddig, amíg Óbuda városrendezési terveinek gyakorlati megvalósítása sorra nem kerül, nincsen különösebb szükség a dunaparti részek teljes rendezésére sem. 1937-re azonban minden körülményeiközött készen kell lenni a, Dunapart kiépítésének. — Élénken foglalkoztat bennünket a Svábhegyre vezető főútvonal megépítésének a problémába. Valamennyien érezzük, hogy soká nem várhatunk ennek a munkálatnak megkezdésével, mert a Svábhegy területe éppen olyan alkalmas az állandó jellegű településre, mint a város belterületének bármely más része s ha eddig ez nem történt meg, annak csupán az volt az oka, hogy rendkívül siralmas útviszonyok uralkodnak, amelyek kedvét szegték a vállalkozásnak, s ezzel a Svábhegy javarésze beépítetlenül maradt és a városfejlődés sokkal messzebb eső, de könnyebben megközelíthető területeken lendült előre. Hangsúlyozom, hogy véglegesen leszűrt tervek az új főútvonal vezetésére még nem állanak rendelkezésünkre, annyi azonban máris bizonyosnak látszik, hogy a farkasréti temetőtől kell kiindulnia, esetleg a jelenlegi Hóvirág-utcán keresztül az új közlekedési útnak. Természetesen, nagy feladat elé kerülnek mérnökeink, mert a terep jelentős nívókülönbsé- geit úgy kell kiegyensúlyozniok, hogy ott 5—6 százalékos emelkedéseknél nagyobbak ne legyenek, mert feltétlenül szükséges, hogy a svábhegyi út az akadálynélküli autóközlekedést biztosíthassa.-— Másként áll a helyzet a Horthy Miklós-híd budai fejétől kiinduló útvonalnál. Ezek a tervek már a legapróbb részletekig kidolgozva készen állanak, van azonban egy olyan akadály, amely súlyos fejtöréseket okoz. Ez az akadály a hihetetlen nagymérvű feltöltésekben rejlik. A hajdani mocsaras, lapályt szilárd talajnak kell felváltania, mégpedig az elképzelések szerint nemcsak a megépítésre kerülő útvonalaknál, hanem azon a hatalmas részen is, amelyet évekkel ezelőtt állandó kiállíIlyenkor, amikor az ó-évtől búcsúzunk, hogy az újnak szemébe nézzünk, nem árt egy pillantást vetni egyik-másik olyan problémára, amely talán nern is tűnik fel Európa örökké nyugtalan víztükrén, de azért ott dübörög mélyen a felszín alatt. Nem szólnak róla vezércikkek, nem viaskodnak érte a parlamentek porondján öblöshangú politikusok; mégis mindenki, aki belelát e vizek mélyébe, tisztában van vele, hogy nagy erőfeszítések folynak a hatalomért a létfeltételek olyan területein, amelyek a felfokozott eiiergiák autarkikus birtokát jelentik. Valamikor az volt a jelszó: akié a föld, azé az ország; ma új köntösben jelentkezik a régi igazság: akié az energiák birtoka, azé a hatalom. Az utolsó évtizedek természettudományi és technikai fejlődése hatalmas rendet vágott a politikai és katonai tudományok területein is. Nem vitatható, hogy ez a tudományokban való előretörés nem mindig a magasabb emberi eszményeket szolgálta; sőt legtöbb esetben ezzel ellenkező célok szolgálatába kényszerült. De ez nem a tudományoknak, vagy a tudósoknak bűne: inkább a politikáé, vagy a diplomatáké. A probléma, amely ezidőszerint Európa laboratóriumaiban és közgazdaságának kohóiban a legforróbb érdeklődést köti le: a folyékony tüzelőanyagok előállításának problémája. Annyi bizonyos, liogy ezen a téren Németország vezet. A német tudomány évtizedek óta foglalkozik a szén kémiai tulajdonságainak kutatásával; hihe- | tétlen szívóssággal, kitartással és áldozatkészséggel keresvén azt az utat, amely a német gazdasági életnek és állambiztonságnak külföldi ^eshetőségektől való függetlenítését biztosítja. Ebből a szempontból a német nemzet szénvagyona az a bázis, amelyre építeni kell és lehet. Ezért alapították még 1912-ben a „Kaiser Wilhelm Institut für Kohlenforschung”-ot, amely intézmények fő célja folyékony tüzelőanyag oknak szénből való előállítása és ezzel rokon szénproblémák megoldása volt. Kétségtelen jele ez az elhatározás annak a felismerésnek, hogy Európa népeinek sorsában döntő szerepe lesz ezeknek a tudományosan alátámasztott technikai és közgazdasági problémáknak. Az a hatalmas evolúció, amelyet az erőgépek területén a Diesel- és benzin-motorok jelentenek, az energiagazdálkodást új irányba terelte; egyfelől leegyszerűsítette az erőgépeket, másfelől a régi szilárd tüzelőanyagok helyébe a cseppfolyós tüzelőanyagokat állította; ami azzal a hátránnyal járt, hogy egyes országok nyersanyagaikat rendszerint távoleső, idegen országokban levő forrásokból nyerték. Hogy ez a körülmény az egyes országok nemzeti, gazdasági és politikai függetlenségét hadászati tekintetben pedig biztonságát veszélyeztette, ahhoz kétség nem fér. Németország az első nemzet volt, amely ezt a veszedelmes függőséget azzal igyekezett elhárítani, hogy természetbeni adottságait a német tudás és szorgalom segítségével törekedett nemzete szolgálatába állítani. Körülbelül húsz éve, hogy Bergius tanár a szén hidralizálásával zási területül szemeltek ki. Én őszintén szólva, nem bízom abban, hogy a kiállítási terület feltöitésére belátható időn belül sor kerüljön, mert ez a munkálat olyan óriási összegbe kerülne, amelyet még normális körülmények között is csak minden erőnk megfeszítésével tudnánk előteremteni. Minthogy a híd felépítése gyors tempóban folyik és 1937-ben már a megnyitásra is sor kerül, legalábbis az útvonalak elhelyezésére alkalmas területeket a jövő esztendő folyamán fel kell töltenünk, mert 1937-re az új útvonalaknak is készen kell állmok. — Az angyalföldi csatornatelep építése kedvező stádiumban van. Egyes megbízásokat már vállalatba adtunk és a munkálatok zavartalanul folynak, kora tavasszal pedig 'megtörténik mindazoknál-: a munkaágaza,toknak válla- latbaadásaf amelyekre eddig, a beállott téli időszak folytán, sor nem kerülhetett. megoldotta a szénből előállított benzin és olaj problémáját; azóta nyomában az új módszerek egész sora fejlődött fel, amelyek a Fischer— Tropsch-féle katalizátoros eljárásban érték el kulminációjukat. Németországban ma négy hatalmas iparteleD énül a benzin- és olajfélék, általában cseppfolyós tüzelőanyagok nagy ará- nyogban vaio előállítására, alapanyag gyanánt mindenütt a szén, mégpedig legtöbbnyire a gyengébb minőségű barnaszén használtaink fel. Ez a német törekvés azonban nem áll izoláltan Európában. Nagy arányokat öltött ezeknek a csepprolyos tüzelőanyagoknak szintétikus előállítása Angliában és más országokban is. Franciaországban a nemzetközi jellegű Carbon Carburant Társaság célkitűzéseivel és munkájával ad lendületet e törekvéseknek. De felfigyeltek a mi szerény keretekben, de nagy tudományos készültséggel folyó magyarországi törekvéseinkre is. Ennek jellemzésére rámutatok arra, bogy a Carbon Carburant 1936. év szeptemberében tartandó nemzetközi kongresszusának, helyéül Budapestet jelölték ki a magyar mérnöki tudás és szorgalom elismeréséül. Ügy véltem, hogy jó szolgálatot teszek a magyar ügynek, ha fenti problémákra irányítom a figyelmet. A székesfőváros üzemeiben a magyar széngazdálkodásnak ezek az új sorsdöntő problémái kell, hogy id,ejében érvényesüljenek. Üzemeinkben a szén feldolgozásának sokoldalú kapcsolatainál fogva hatalmas lehetőségek kínálkoznak annak a gondolatnak kimélyítésére, miként lehet az ország közgazdasági és nemzetvédelmi feladatiba a közüzemek munkáját bekapcsolni és a termelés eredményeit a közszolgáltatások árának csökkentésével összekapcsolnij mert erre megvannak az elméleti és — a tapasztalatok szerint — gyakorlati lehetőségek is. A cseppfolyós szén poblémája sokoldalú és számos komplex feladat megoldását jelenti; érthető tehát, hogy az egyes feladat-csoportnak megoldása egymással szerves kapcsolatban áll és célszerű irányítással egyikkel a másikat elősegíteni, olcsóbbá tenni lehetséges. Elképzelhető a megoldások oly sorrendje és folyamata, amelyeknél a motorikus tüzelőanyag előállítása, mint fő feladat mellett, a többi közgazdasági érték (például a gáz), csak másodlagos melléktermék, amelyet olcsón lehet a közfogyasztás rendelkezésére bocsátani. A magyar mérnökök, kémikusok, kohászok és tüzelőtechnikusok hetek óta tartó előkészítő munkával egyengetik a jövő évi szeptemberi kongresszus előkészületeit, hogy kellő szervezettséggel állítsák Európa közvéleménye elé azt az anyagot, amely már eddig is megbecsülést szerzett a magyar névnek. Azonban ebbe a szervező munkába bele kell kapcsolódnia a közüzemeknek és a kormányzatnak is, a maguk erkölcsi és anyagi támogatásával. A szóbanforgó problémák nagy jelentőségénél fogva ez nemcsak a magyar mérnöki tudás ügye, hanem a nemzet legfontosabb érdekeit szolgáló egyetemes nemzeti probléma. Problémák, amelyek Európát mozgatják A Fővárosi Hírlap ssámára irta s Bessey Antal a székesfőváros törvényhatóság! bizottságának örökös tagfa
