Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-25 / 52. szám
Budapest, 1935 december 25. 5 Kegyetlen emlékezés az eltűnt városrészre Irta: Pogány Béta Tabán nincs többé. Azon a helyen, ahol talán igazában nem is szép ódonságának különös költészete valamennyiünket, akik még láttuk, éreztük, szerettük, megejtett, épülhetnek tündérpaloták és kacsalábon forgó várkastélyok; de Tabánt soha semmi föléleszteni nem fogja. Mi azonban, akik élünk, soha nem felejtjük el a Tabánt, amely szinte nem is volt, hanem a nagy Krúdy Gyulát, aki életet adott a Tabán-legendának. Bevallom, — ami talán a mai túlzóan romantikus korszakban még bűnnek számít — hogy mi, modern nemzedék, igenis résztvettünk Tabán haláiraítélésében. Kegyetlenek, szívtelenek, cinikusak voltunk? Lehet. De a haladó, a lüktető élet pereatot kiált a szenti- mentálizmusnak és Tabán meddő „szépségei” helyére kenyérkeresö fürdővárost parancsol. iSs mégis Tabán örökéletü marad. Tabán romantikája az, amit sohasem lehet majd elfelejteni. Ha soha egy sort le nem írtak volna róla, ha soha egy rozoga tabáni házról fényképet nem készítettek volna, örökké élne áldott emlékű Krúdy Gyulának írásaiban. A tabáni romantikát ö csinálta néhány hiszékeny, kedves, könnyen hevülö költőtárs segítségével. Kétségtelen, hogy velük a Tabánnak szépségei, amelyek azonban megsokasodtak, megfinomodtak Poldi bácsi Mély-pincéjének vasrácsos ablakából. Hát még ha a költő, aki ezeket a szépségeket nézte, a Poldi dupla krétával jegyzett kétesértékű borától megmámorosodott: Krúdy Gyula volt! Ez a vénséges vén, bornemissza, de borízű hangú kocsmáros egyszál vályogvető cigányával csinált tabut a Ta.bánból. Vagy öt esztendő előtt tévedtem be egyedül a Mély-pincébe, Krúdy Gyula korcsmájába. Amikor Poldival, ezzel a vénséges borcsíszárral beszélgetni kezdtem és az megszimatolta mesterségemet, elővett egy hatalmas noteszt, amelyben az írók, újságírók, művészek és más, fejfájító bora által vazallusi sorsban tartott csirkefogók hatalmas névsorában nem talált meg engem, keserű szemrehányásokat tett. Krúdy Gyula megtisztelő barátsága ellenére sem jártam soha a Mély-pincében: ez feloldozásra nem jogosító bűn volt. Csatlakoznom kellett a Tabán álromantikáját ápoló bohém-társadalomhoz — meglehetősen meggyőződés nélkül. Soha nem láttam szépeknek ezeket az ütött-kopott házikókat, csak mikor Krúdy Gyula csodálatos lelkének fény- csóvája esett rájuk, amikor az ő édes szavai a zenélő óra, megejtő muzsikájaként hálózták be a szivünket. Most olvasok egy könyvet és nézegetem a benne lévő pompás képeket. Különösen a képek tömege hat erőteljesen. Somogyi Aladár, egy magasrangú katonatiszt lelkesedése, fiatalos tüze örökítette meg a Tabánnak vagy száz finoman beállított, művészi képét. Maga a könyv ezek miatt a gyönyörű képek miatt született meg. A könyvben a képek, a zene, amelyhez kellemes, nem túlzóan lelkesedő szöveget Rexa Dezső írt gazdag- adottságának felhasználásával. Amilyen szeretettel készültek Somogyi tábornok képei, olyan kiábrándító Rexa Dezső szövege, amely legelső soraiban maga megjelöli a Tabán költészetének genezisét: „ .. . emlékek között, amelyek nekünk drágák, hiszen ifjonti korunk annyi gazdag, meleg, feledhetetlen apró történetének volt színhelye, önfeledt bolyongásoknak, csatangolásoknak, sétáknak, amikor a világon nem létezett más, egyedül csak ö, meg én, meg ő.. .” Azt hiszem, valóban csak ez volt a Tabán szépsége . . . Az ifjúság, amely a mi vérünkben verte a marsot és a szerelem, amely itt bújt meg a púpos-kockás utcák, boltíves kapuk közé. Mert — ezt is el kell mondani az eltűnt városrészről szóló kegyetlen megemlékezés során — vénségére tényleg megtelt a Tabán: fiatal, fehér szerelmek búvóhelyévé lett, pedig még 1848-ban is így ír róla az Ungar című lap: „A Gellérthegy apró házikóiban szép, csúnya, kövér, sovány és Isten tudja még, milyen kvalitású nimfák laknak, akik esténként az egész Tabánt ellepik, sőt többen pülangó- ként Pestre is átillannak. Ezek közül a nemzetőrség ma éjjel harmincat elfogott és a városházára kísértette őket. Ott kétségkívül consilium abeundi-t kapnak, hogy többé ne vigyenek minket a kísértetbe.” Bizony, hosszú időnek kellett elmúlnia, meg kellett vénülni és Krúdy Gyulának sok betűt kellett leírnia, miközben a Poldi borát itta, amíg még Ilniczky jazz-költöt is megihletíe a múltját felejtő, leplező és letagadó városrész, amely pirulás nélkül hallgatta a melódiát: Este hétkor, kis babám, Vár a csendes, vén Tabán. Száz muskátlis ablak integet, Add kezembe kis kezed . .. De különben is a Tabán már régen nem élt, amikor most lebontották. Rexa Dezső azt írja, hogy a főváros közgyűlése 1909 július 8-ikán mondotta ki az ítéletet: esse deiendum. Tudomásom szerint már két évvel előbb, 1907-ben jutott Budapest székesfőváros közönsége erre az elhatározásra. Ekkor határozta el a közgyűlés, hogy az Árok-utca vonalán új körutat létesít. Ez már halálos ítélet volt. Az 1909-iki határozat azt mondta, ki, hogy a Naphegy és Gellérthegy között elterülő A divaíbajöíl Budapest A Fővárosi Hírlap számára irta: vlíéz József Ferenc dr. kir. herceg, a Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke Az elmúlt évtized céltudatos propagandájának köszönhető, hogy Budapest mint érdekes város és mint európai látványosság, átment a világ köztudatába. A Székesfőváros vezetősége bölcs előrelátással nagyon sokat tett a háború utáni Budapest kialakítására és a forradalmak, a kommunizmus és román megszállás dúlásának nyomait nemcsak hogy eltakarította, hanem egy káprázatos szép, új köntösben mutatkozó világvárost varázsolt elénk. Tényleg gyönyörűek a parkok, a köztisztasági, világítási viszonyok mintaszerűek, úgy hogy etekintet- ben Európa világvárosai között az elsők közé tartozik Budapest. Az elnökletem alatt álló Budapest Fürdőváros Egyesület célkitűzéseiben Budapest fürdő- és gyógyértékeit igyekezett népszerűsíteni és a köz tudatba átvinni és örömmel állapítható meg, hogy a „Budapest Fürdőváros” jelszó ma már tartalommal telített valóság. A szép város adva van, a gyógyfürdők ugyancsak meg vannak, tehát minden kellék meg van arra, hogy az idegen Budapesten magát jólérezze. A háború utáni első évtizednek egy koncentrált idegenforgalmi tevékenységben kell kibontakozni és Budapestnek helyzeti előnyeit, magas kulturális felkészültségét, nagyszabású idegenforgalmi értékeit kell a külföldön népszerűsíteni és propagálni. Kétségtelen, hogy igen nagy sikere a divatbajött Budapestnek a walesi herceg látogatása és Budapestnek nemzetközi értékelését igen nagymértékben elősegítette az a körülmény, hogy előkelő vendégünk ismételten is ellátogatott hozzánk és itt-tartózkodásával is bizonyságot tett amellett, hogy Budapest a legválasztékosabb és legkényesebb ízlést is ki tudja elégíteni. A folyó esztendő nagyszabású idegenforgalmi eredményei mindenkit megerősíthetnek abban, hogy ez a tevékenység hasznos, úgy a főváros, mint az ország számára és arra kell törekedni, hogy Budapestnek a jóhírét megőrizzük, még jobban kiépítsük a nemzetközi hálózatokat, hogy az idegenforgalom fejlődésével új kereseti lehetőségeket teremtsünk a nép széles rétegeinek. WINCHKLER ISTVÁN kereskedelmi miniszter nyilatkozik az idegenforgalmi szervek harmonikus együttműködéséről A Fővárosi Hírlap multheti számában Ko- vácsházy Vlimos tanácsnok, a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal tevékenysége kapcsán ismertette az egyre fokozódó budapesti idegen- forgalom nagyszerű eredményét, amely ma már nemzetgazdasági és szociális szempontból egyaránt számbajövő tényezője a magyar gazdasági életnek. Mondani sem kell talán, hogy az idegenforgalom hallatlan jelentőségét legelsősorban annak legfőbb irányítója, a kereskedelemügyi miniszter érzi át, aki külügyi, majd külkereskedelmi munkássága idején, mint kivételesen nagytudású szakember, tökéletesen megismerte ennek a kérdésnek minden vonatkozását. Karácsony előtt újságírók küldöttsége, köztük a Fővárosi Hírlap munkatársa is tisztelgő látogatást tett Winchkler István dr. kereskedelemügyi miniszternél, aki az idegenforgalommal aBBaamxBgsaaBBaaBBmg mai kapcsolatban, többi közt a (következőket mondotta: — Gyönyörű eredményeket értünk ei már eddig is idegenforgalmi téren, de be kell látnunk, hogy hiányzik az az igazi organizáció, iamely egy ilyen óriási mozgalomnál elkerülhetetlen. Arra kell tehát törekednünk, hogy a rengeteg és decentralizált idegenforgalmi szerv megkapja azt a hatalmas organizációt, amely az eredményes munkának alapfeltétele. Értesülésünk szerint a kereskedelemügyi minisztériumban már befejezés előtt áll egy ilyen organizációnak megalkotása és a megfelelő fórumok útján rövidesen a nyilvánosság is tájékozódni fog erről az alkotásról, amely bizonyára hozzájárul az idegenforgalom további erőteljes fejlesztéséhez. cgajHgBggaggaagaaasHSEEtgBEagagaEcc egyéb városrészt szabályozni fogják. Az anyagiakról részben az 1908. XLVIII. t.-c., részben pedig a közgyűlés (1910. december 23.) gondoskodott. Wargha László, az európai hírű városrendező, aki akkor városi főmérnök volt, elkészítette a szabályozási terveket. Eszerint az egyéb szabályozás 22.8 millió koronába került volna, amiből azonban 17.2 millió korona megtérülését várták. Közben megindultak a kisajátítások, a régi, rozoga viskók egymásután tűntek el, de a háború álljt parancsolt. A Tabán azonban, amely ezután is vagy másfél évtizedig itt maradt, még a régi sem volt már. Hiszen egy év alatt (1911) nem kevesebb, mint negyedfélmilliő értékű telket vett meg a főváros Beér Sándor vésnök mester Gr. Tlsift litván át 6. *. e Telefon : 88-*-2S sadvacsalátétes BÉLVEöZéjI lands, §íép ésfiszia Orensielii és Eoppei M/ZGU/Zn 3K.-T., nUB>/i&EST, VI., VILMOS CSMSZÁU-ŰT 31. Motorosmozdonyok — Úftjavító- gépek — Kisvasutak — iparvágányok —Autobuszkaross^ériák és alig valamivel több, mint négymillió értékű (123 darab) ingatlan maradt meg magánkézben. Krúdy Gyula adott életet a Tabán-legendának, amely csak az ö müveiben él tovább. Más igazi költője nem is volt. A poéták megénekelték Budapest minden részét: Virág Benedek még a Kelen- hegyröl is dalolt: Lásd, mint fejérlik s domborodik magas Hótól Kelenhegy ? Terhe alatt heves Gőzt izzad és mégis Dunánknak Hasztalanul melegíti hátát. A Tabánról csak Ilniezkyék énekeltek, hacsak Kosztolányi Dezső nem gondolt erre az akkor még csak elsütendő városrészre, amikor ezt írta: Gyenge doh-bűz, kis csiriz-szag, Otkolón és szappan illat Csendbe foly egymásba által, Mint a parfüm illatával A konyhába fojtva főlö Káposztának illata. íme, ez volna a költő kegyetlen sírfelirata az elünt városrész számára. 5ö3öEHEeöeHaKSSS23HHEeKSSeE3E!£3ÉS3e95KHaEES5E^
