Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-18 / 51. szám
Budapest, 1935 december 18. 7 (mí)jis?ÍGiazresiiö Zsírexporlunk hatalmas fellendülés sének nemzetgazdasági jelentősége Rosta János tanácsnok szenzációs leleple- zése a pékek antisiociálls kalkulációjáról Az érdeklődés homlokterébe kerültek manapság a közé.elmezési problémák. Budapest közönségnek százezreit a legközvetlenebbül érdekli az ínséges esztendő következményeként mutatkozó drágaság és az a kérdés, hogy meglehet-e akadályozni a további drágulást, vagy el kell-e készülni arra, hogy a tavaszi hónapok egyre újabb és újabb megterheléseket hoznak. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért felkereste Budapest közélelmezési vezetőjét, Rosta János dr. tanácsnokot, aki a következőkben ismertette azokat a problémákat, amelyek a közellátás terén részben már felmerültek, részben pedig elkövetke- zésükkel a legközelebbi heteken belül számolni ked. — A polgármester úr több ízben hangoztatott intencióinak megfelelően — mondotta Rosta tanácsnok, -— már eddig is tettünk különböző alapvető intézkedéseket, amelyeket alkalmasaknak vélünk arra, hogy általuk a komolyan fenyegető árdrágulási folyamatot elkerülhessük. A Községi Élelmiszerüzem hónapok óta erőteljes vásárlási akciót folytat, elsősorban megfelelő burgonyakésziet beszerzésére vonatkozóan. Ez a művelet jelentős eredményeket produkált, tárházainkban már is nagy készletek fekúsznek, de még jelentékenyebb az az árumennyiség, amelyet a burgonyatermelő központokban későbbi szállításra kötöttünk le. Érezhető mindenesetre a nagytermelők egy részénél az a törekvés, hogy a későbbi árdrágulási lehetőségekre való tekintettel vonakoanan bevásárlóiménak a jelenleg érvényben lévő napi árakon készleteiket eladni. Ez azonban, háia Istennek, csak szórványos, éppen ezért nagyobb veszélyeket nem rejt magában és én biztosra veszem, hogy a tömegélelmezés szempontjából olyannyira fontos cikk megfelelő mennyiségeit mindenképpen biztosítani tudjuk. — Erőszakos beavatkozásra nem gondolunk az árnivelláiást illetően, hanem egyelőre megelégszünk azzal, hogy piaci és vásári szerveink ere- lyvsen ellenőrzik a Budapestre szállított élelmiszer készletek sorsát, erélyesen lépnek fel a feleslegesen közbe- és éppen ezért a voltaképpeni ár- » okát jelentő illegális kereskedelemmel szemben, t fordítanak arra is, hogy a termelői fogyasztói árak között megengedhetet- __ eltérések ne. mutatkozzanak. — Közélelmezési intézményeinknél egyébként hónapok óta munka folyik, az utóbbi evek folyamán egyre örvendetesebben fejlődő zsírexport már eddig is azt eredményezte, hogy az évtizedekkel ezelőtt épült vágóhidak és a velük kapcsolatos nu- töházi berendezések szűknek bizonyu.tak. Jellemzésül, azt hiszem, elegendő egyetlen adatot felemlítenem s ez az, hogy míg békeidőben a sertésvágóhidon az évi vágások száma 8—10 ezer volt, addig a múlt esztendőben és az idén ez a szám 20, illetőleg 25 ezerre szökött fel. Ennek a nagy forgalomnak lebonyolítását el sem lehet másként képzelni, mint hogy megfelelő mértékben bővítjük létesítményeinket. A közgyűlés áldozatkészsége folytán a legutóbb felvételre került 21 milliós OTI kölcsönből 1,900.000 pengő hitelösszeget használhatunk fel, egyrészt az új hütőház megépítésére, másrészt a vágóhelyek jelentős kibővítésére. Ezek az építkezések már folyamatban is' vannak és a jövő év első felében a munkák befejeződnek. — Ugyancsak a zsírexporttal szorosan összefüggő kérdés a központi zsírolvasztó berendezés felállítása. Mint ismeretes, a polgármester utasításának megfelelően pár hónappal ezelőtt alaposan átttanulmányoztam a külföld egyes nagyvárosaiban üzemben lévő hasonló berendezésexet. A látottakról rész.etesen beszámoltam a polgármester úrnak és ezidöszerint aa a helyzet, hogy minden valószínűség szerint már a legközelebbi jövőben előterjesztéssel fordulunk a törvényhatósági bizottsághoz a zsírolvasztó berendezés felállítása céljából. Mint az már ilyenkor szokásos, jóllehet még az elhatározás sem történt meg. — Egyik ajánlattevő a másiknak adja a kilincset. Egyik is dicséri saját gyártmányának kiválóságát, másik is meg akar győzni bennünket arról, hogy csak az ö általa készített berendezés lehet megfelelő Budapestnek, ezek a tervezgetések és befolyásolásra irányuló törekvések azonban önként értetődően meddők maradnak, nem csak azért, mert mindenképen idöelöttiek, hanem még sokkal inkább annál az oknál fog"va, mert ha majd az előterjesztés elkészítéséig eljutunk, akkor is arra fogunk törekedni, hogy első legyen a székesfőváros közönségének érdeke és ennek rendeltessék alá minden egyéni érdeket szolgáló óhajtás. Ebben a pillanatban én éppen olyan kevéssé tudom megmondani, hogy német, angol, dán, vagy egyéb szabadalom alapján létesítjük-e a központi zsírolvasztót, mint ahogy ennek meg állapítására ezidöszerint senki sem hivatott. — A berendezés létesítése a zsírexport szempontjából elkerülhetetlenül szükségesnek látszik. A kérdés megoldása azonban túl megy egy rendes gépi berendezés felállításán, mert pillanatig sem szabad szemünk elől téveszteni, milyen óriási érdekei fűződnek az agrártársadalomnak a sertészsír és sertéshús exportjához. Nekünk általános nemzetgazdasági szempontból mindenekfelett ügyelnünk kell arra, hogy egy nem kellő gondossággal kötött megállapodás kényszerű következményeként zuhanás ne következzék be az amúgy sem normális szinten mozgó élősertés áraknál. Ugyanilyen mértékben kell védelmeznünk a székesfőváros közönségét is, ennélfogva rendkívüli alaposságú megfontolásra van szükség, mielőtt a végső szót kimondanák az új létesítmény kérdésében. Antiszociális sülőiparosok — Az utóbbi időben egyre gyakrabban halljuk azt a szemrehányást, hogy a községi kenyérgyár nem tudja betölteni ármérséklö szerepkörét. Azzal érvelnek, hogy a kenyérgyár által készített termékek ára szinte hajszálnyira azonos a magánipar felfelé tendáló áraival, közben ennek ellenére sem jövedelmező az üzem. Ezek a vádak, — őszintén meg kelt mondanom, — igazságtalanoK. A Községi kenyérgyár ugyanis saját üzemében mindig szemelött tartotta alkalmazottainak szociális helyzetét is. A pékek akkor, amikor bekövetkezett a gabonaárak emelkedése és ennek velejárójaként az őrlemények megdrágulása, úgy igyekeztek kiegyensúlyozni az üzleti kalkulációjukban mutatkozó eltéréseket, hogy a sütőmunkások bérét nagyon jelentékenyen csökkentették. Manapság a pékiparban a szakmunkások átlagosan 18 P hetibérrel dolgoznak, ami azonban nem követtük a magánipart ezen az úton, hanem sütőmunkásaink továbbra is a régi keresetet érik el munkájukkal. A magánipar 18 P-s béreivel szemben, a ml pékiparosaink 48 P-t keresnek, tehát a lisztárak emelkedését nem hárítottuk át a munkásságra. Hogy aztán általános élelmezési szempontok miatt a kenyérgyári termékek árát nem emelhettük, az természetes, viszont ennek a két körülménynek egybevetése tökéletes magyarázatát adja annarc, hogy a községi kenyérgyár jövedelmezősége jelentékenyen megcsappant. Biztosítási ügynökök a vasúti állomások pénztárában — Levél a szerkesztőhöz — Mélyen tisztelt Szerkesztő úr! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a te- kintélytisztelök mindjobban kivesző fajtájából való vagyok. Ezen az alapon nagy tisztelettel viseltetem az Államvasutak iránt, mint amely legnagyobb üzeme az országnak és már réges-régen az európai kultúrát jelentette, amikor sok mindenben még ennek mögötte voltunk. Éppen ez a tekintélytiszteletem és nem a gáncsoskodó hajlam késztet arra, hogy rámutassak egy olyan jelenségre, amely az Államvasutak tekintélyén csorbát üt. Legutóbbi szegedi utam hívta fel a figyelmemet erre a meglehetősen kirívó szépséghibára. Megváltottam a gyorsvonati másodosztályú jegyemet Szegedre és a 17 pengő 50 fillér fedezetére letettem a pénztáros hölgy elé 20 pengőt, Megkaptam a jegyet és a pénzemből vissza 1 pengő 50 fillért. — Tévedni tetszett, — mondtam, — 2 pengő 50 fillér jár vissza. — Tudniillik benne van már a biztosítás is: 1 pengő, — felelte mosolyogva a pénztárosnő. — Ha tudniillik is, én nem tudom, milyen biztosítást von le, amikor én nem kértem mást, mint menetjegyet Szegedre. — Tetszik tudni a balesetbiztosítás, amely 1 pengő díj után 5000 pengő. — Én nem kértem és nem is fizetem meg az 1 pengőt, már csak azért sem, mert baleset ellen már biztosítva vagyok. — De már rá is ragasztottam a jegyre az 1 pengős bélyeget. Megnéztem. Csakugyan rá volt ragasztva a jegyemre, aa Európai Áru- és Poggyászbiztosító R.-T. 1 pengős bé.yege. A pénztárosnö tehát balesetbiztosítási ügyletet kötött velem, anélkül, hogy erre felkértem volna. Nemcsak ügynöke volt tehát a társaságnak, hanem olyan ügynöke, aki meg rá sem beszél, hanem befejezett tény elé állít, és mindezt bájos mosollyal kíséri. A mosolyát vegyem el, vagy az 1 pengőt ? Otthagytam az 1 pengőt, de azzal az érzéssel szálltam be a szegedi vonatra, hogy a pénztárosnö rontott az aranyzsinóros uniformisa tekintélyén ezzel a cselekedetével. Azonban csakhamar revízió alá kellett vennem megállapításomat. A kocsiban ismerősök akadtak és ennek is, annak is a jegyén biztosítási bélyeg volt, amelyhez hasonló körülmények között jutott, mint én. Már ráragasz^otta a pénztáros. Nem az enyém, hanem a másik, meg a harmadik pénztáros vagy pénztárosnö. Tehát nem egy eset csupán, hanem gyakorlat: az Államvasutak pénztárai ügynökölnek az Európai Áru- as Poggyászbiztosítónak. Ez nem méltó az Államvasutakhoz, ugy-e nem ? Én legalább így gondolom s lehet, hogy bennem van a hiba, mert tisztelem a tekintélyeket és az Államvasutakat is olyan tiszteletben tartom, hogy fáj, ha valami a tekintélyének a rovására megy. G. M. cégvezető-mérnök. Bonyodalmak a Spcdkumyyár kitelepítése körül Hz új beadvány felett csütörtökön dönt a közgyűlés A Fővárosi Hírlapban jelentettük, hogy a főváros elintézte a Hungária Műtrágyagyárral az Ismeretes telekbérleti ügyet és ennek kapcsán a Spódiumgyár megszüntetésének régen húződó problémáját. A hosszadalmas tárgyalások azzal zárultak, hogy a városrendezési bizottság hozzájárult a 15.000 négyszögöles Illatos-úti telek bérbeadásához, annak kikötésével, hogy ennek ellenében a Spódiumgyár üzemét a vállalat két éven belül tartozik megszüntetni. Méltányosságból azt is javasolta a bizottság, hogy ez esetben a főváros vállalja magára a Spódiumgyár gépiberendezésenek átköltöztetési költségeit és hogy a pillanatnyi anyagi megterheléstől mentesü.jön, a megtérítést olyan formában oldják meg, hogy a főváros 20 évre lemond a telekbérlet összegéről. A közgyűlés azonban nem fogadta el ezt az anyagi terhet, hanem kimondta, hogy az Illatos-úti telekkomplexumot csak abban az esetben engedi át a Hungária Műtrágyagyárnak, ha minden anyagi feltételtől függetlenül jelenesgi telepén két éven belül leállítja a Spódiumgyár üzemét. Előrelátható volt, hogy a Műtrágyagyár a közgyűlésnek ezt a határozatát nem foganja el. így is történt. A vállalat a napokban újabb bedavánnyal fordult a polgármesterhez és közölte, hogy az ismertetett közgyűlési döntést nem fogadhatja el. Még egy utolsó kísérletet tesz a vállalat a megértő megegyezésre és ennek érdekében újabb ajánlatot terjesztett elő. Üj ajánlatában közli, hogy az igényelt telek rendelkezésre bocsátása ellenében a Spódiumgyár üzemét 12 év múlva megszünteti, addig is azonban az üzemet a jelenlegi keretek között folytatja. Az esetben, ha a főváros az üzem azonnali megszüntetéséhez ragaszkodna, kéri, hogy az Illatos-úti telekkomplexumofc
