Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-30 / 5. szám
Budapest, 1985 január 30. 7 lóikéitól indítanak a budapesti kereskedőit a detailárusítással foglalkozó gyárait ellen Önvédelmi tiarcst sürgetnek a kiskereskedők, hogy megmentsék exisztenciájukat A budapesti kiskereskedők kétségbeejtő panaszai sokáig süket fülekre találtak minden irányban és állandó jajkiáltásukat vállvonogatással utasították vissza azok a gyárosok, akik a detailárusítás eszközével segítenek a kereskedőtársadalom sírját megásni. A Fővárosi Hírlap évek óta hangoztatja, hogy az áruházak terjeszkedése és egyes gyáriparosok közvetlen fiókhálózata a budapesti kereskedelem végromlását hozza magával, és a sürgős segítség mintha már most is későnek látszana. Bizonyos reménykedés szállta meg az elkeseredett kereskedőket, amikor a GYOSz kiküldöttei hajlandóknak mutatkoztak a kérdés barátságos megoldáséira, ügy volt, hogy a textilgyárosok méltányos álláspontra helyezkednek és a megindított közvetlen tárgyalások a legjobb irányban likvidálják mindazt a sok sérelmes keserűséget, amit a kereskedők évek óta hordoznak magukban. A remények azonban szertefoszlottak, mert a texfiígyárosok érdekeinek szolgálatában álló hivatásos főtitkár időszerűtlennek minősítette a megállapodások létesítését. A helyzet az, hogy a textilfronton változatlanul működik a gyárosok fiókhálózata azzal az érdekes tünettel, hogy forgalmuk az utóbbi időben észrevehetően megcsappant. Valahogyan kezd érvényesülni az a törvényszerű igazság, hogy az árukat jól elhelyezni és komoly forgalmat biztosítani a kereskedők nélkül nem lehet. Amikor tehát a gyáros konkurrenciát támaszt a tőle vásárló kereskedő-vevőknek, saját helyzetét is annyira megnehezíti, hogy végeredményben a maga vevőit teszi tönkre. A gyári konkurrencia természetesen alacsonyabb árakon próbálkozik, mint a kereskedő, ami viszont a kereskedőt kényszeríti arra, hogy minimális haszonra kalkuláljon. Ilyképpen a gyárosok fióküzletei is kezdik elveszíteni forgalmuk eddigi méreteit, a kiskereskedő pedig nem találja meg a polgári hasznát sem, vagyis összeségében a gyáros és a kereskedő is ráfizet az egymással szemben folytatott elkeseredett versenyre. Az áruházak és a gyárosok annyi előnyben mégis vannak a kereskdökkel szemben, hogy nagyobb mennyiségeket tudnak felraktározni és ha valami előnyös vásárlás, vagy a gyárakban visszamaradt áruk torlódása révén nagyobb árumennyiség halmozódik össze, akkor hangos propagandával kínálják a közönségnek az olcsó cikkeket. Ez a kiéleződött és elkeseredett helyzet az utóbbi időben már annyira tűrhetetlenné vált, hogy energikus és határozott lépésre volt szükség. Legújabban Budapest legelőkelőbb selyemkereskedelmi cégei jegyzéket intéztek a hat legnagyobb selyemgyárhoz, amelyben azt követelik, hogy vevőt semmilyen körülmények között, semmilyen formában ne szolgáljanak ki detailban, sem a gyártelepükön, sem pedig a városi eladási helyiségekben. A további követelés, hogy a gyárak sem a saját, sem idegen név alatt deíailüzletet és árusítást ne folytassanak. Ezek a nagy selyemkereskedelmi cégek azt kívánják, hogy a tilalom kiterjeszkedjen a gyárak és az angroszisták alkalmazottaira is, hogy azoknak családtagjai, rokonságuk, ismerőseik és baráti körük ne részesülhessenek a gyári bevásárlás kedvezményében. Rámutatnak a selyemkereskedök arra is, hogy milyen károkat okoznak a legális kereskedelemnek a házaló kereskedők, akik minden önköltség és adóteher nélkül látogatják meg a divatszalonokat és magánosokat és hihetetlen árrombolást végeznek a piacon. Budapest nagyhírű és forgalmas selyem- kereskedöüzletei egyenesen elvárják a gyáraktól, amelyek velük üzleti összeköttetést ápolnak, hogy kizárólag csak a legszorosabban vett alkalmazottaikat szolgálják ki. Ezeket is legfeljebb abban a mértékben, amennyire azoknak a sajátmaguk részére szükségük van. A jegyzéket harminc kereskedő írta alá és ha kívánságuk nem talál meghallgatásra, úgy a textilgyárosok saját magukra vessenek a következményekért. Budapest legelőkelőbb kereskedőinek ez az eröRégi befongömbvasaf, vasúti sínt, drótot, drótkötelet, valamint _____________ deszkát keresünk. Aj ánlatok Mérnöki iroda XL Kelenhegyi-útll. Telefon : 69-5-71. teljes összefogása általános megelégedést és örömet váltott ki a kereskedelem körében. A kereskedők nagyon jól tudják, hogy a komoly figyelmeztetés és a sorok között olvasható retorzió: az egyetlen út, ami a detailárusító gyárosokat visszaszoríthatja legitim munkaterületére. A textilgyárosokon most a sor, hogy megszívleljék a számukra küldött súlyos óvást, mert ha ismét fölényes gesztussal időszerűtlennek mondják a kereskedők fellépését, akkor elkerülhetetlen, hogy az ország vezető cégei szakmánkint tömörülve meg ne indítsák a legelszántabb bojkott-mozgalmat. Megkezdődik a harc és meggyőződésünk, hogy az érdekelt kereskedelem szívós kitartása diadalmaskodni fog. A kereskedők nagyon jól tudják, hogy a mozgalom ereje az összefogásban és a kitartásban van. Egyelőre komolyan várják a gyárosok állás- foglalását és ha nem történik méltányos és tisztességes rendszerváltozás, akkor megjósolhatjuk, hogy az ország kétszáz vezető cége elhatározza, hogy a detailárusító gyárak termékeit mindaddig kizárja üzletéből, amíg ezek a gyárak végleges szankciókkal meg nem szüntetik kereskedelemellenes hadjáratukat. Ennek a hangulatnak a jegyében folynak a tanácskozások a kereskedelmi érdekképviseletek között. Az OMKE, a Baross-Szövetség és a Fővárosi Kereskedők Egyesülete közös fellépéssel jár el a gyári detailárusítás kérdésében és azok a tárgyalások, amelyeket az érdekképviseleteknek vezetői, Ilovszky János, Vértes Emil és Balkányi Kálmán egymás között folytatnak, arra engednek következtetni, hogy a legális kereskedelem a maga exiszten- ciális ügyét a legerélyesebb önvédelem eszközeivel kívánja megvédelmezni. A kereskedelmi érdekképviseletek remélik, hogy a belátás végre diadalmaskodni fog a gyári vállalatok önző politikája felett. Ha azonban akciójuk mégis sikertelennek bizonyulna, akkor végső esetben a kereskedelmi miniszterhez fordulnak: döntsön hatalmi szóval a kereskedelem életlehetőségét veszélyeztető fontos kérdésben. Erkölcstelen alakulat a pékkartet, — mondja a Bíróság Mz elnökség megfutamodott a Bizalmatlansági indítvány eííH — Diplomás f iatalemberek pékműhelyt rendeztek be Recseg-ropog a pékkartel és remélhetőleg most már hamarosan elérkezik az az) időpont, amikor ez az árdrágításra alakult szövetkezés fölött meghúzzák a lélekharangot. Belső és külső erők döngetik a pékkartel törékeny kapuját és bizonyos, hogy nemsokára ismét a szabad verseny és a legfontosabb élelmicikkek olcsóbbodása fogja mutatni a pékkartel teljes szétzüllését. Belső egyenetlenség gyengíti a pékkartelt és a szakmában gúnyos megjegyzéssel bírálják azt az eljárást, amit a Ruzsicska Ede vezetése alatt álló elnökség tanúsított a legutóbbi rendkívüli közgyűlésen. Az elnökség jól tudta, hogy kész a bizalmatlansági inlítvány, amely őket eltávolítja helyükről és ezért Ruzsicska Ede határozatképtelenség címén nem tartotta meg azt a közgyűlést, amelyen több mint kétszáz pékiparos volt jelen. Nyolc nappal elhalasztották tehát a bizalmatlan- sági indítvány érvényesítését, ez azonban csak rövid időnyerés, mert nem kétséges, hogy az elégedetlen pékmesterek elkergetik a pékkartel vezetőségét. A pékek túlnyomó része nincsen megelégedve az egyezmény működésével, mert jól látja, hogy az alakulat fennállása óta folytonos áldozatokat követelnek tőlük. Elkeseredetten hangoztatják, hogy az egyezmény tíz hónapi fennállása óta 145.900 pengőt költött el teljesen homályos célokra. A legközelebbi közgyűlésen tehát a bizalmatlan- sági indítvány mond ítéletet Ruzicska és társai működése fölött. A pékkartel sorsát hivatott megpecsételni az a bírósági ítélet, amelynek megokolása a klasszikus igazsággal minősíti erkölcstelennek a pékkartel működését. A bíróság beavatkozása a pékkartel ügyeibe azért történt, mert egy kispesti pékmester a kartelba való belépési nyilatkozatának hatálytalanítását kérte. A jóravaló iparossal elhitettek, hogy a kartel által előírt árakon nagyobb forgalmat biztosíthat magának, amikor azonban észrevette, hogy a vásárlóközönség folyamatosan tavol- marad üzletéből, visszaállította a régi olcsóbb árakat. A kartelszabályok szerint a kispesti pékmester választott bíróság elé került, ahol 200 pengő bírság megfizetésére ítélték. Az elmarasztalt kisiparos nem nyugodott bele ebbe a döntésbe és pert indított a Sütök Iparvédö Egyezménye ellen. Kifejtette, hogy az okiratot megtévesztés alapján írta alá és ha a kötelezettségét tovább tartotta volna, akkor egész exiszíenciája veszendőbe megy. A központi járásbíróságon Rátay dr. járásbíró tárgyalta az ügyet és több ^ tárgyalás után szombaton ítéletet hirdetett. A bíróság■ hatálytalannak mondotta ki a pékkartelbe való belépési nyilatkozatot és az indokolásban kifejtette, hogy a pékkartel, miután a legszegényebb néposztály közszükségleti cikkeinek megdrágítására alakult: a jóerkölcsökbe ütköző tevékenységet fejt ki, tehát erkölcstelen, illetve a jóerkölcsökbe ütköző a pékkartelba való belépés is. A bíróság is szankcionálta, tehát azt, amit a nagy- közönség és a közvélemény már hónapok óta hangoztat, hogy a pékkartel káros tényezője a mindennapi életnek. Az a néhány karteltag, aki még betartja a horribilis árakat, újabb versenytárshoz jut a közeli napokban. A Turul Bajtársi Szövetség védnöksége alatt ugyanis műegyetemet végzett diákok pékmühelyt alapítottak, ahol olcsó és jó péksüteményt és kenyeret fognak előállítani. Az érdekes szervezkedésben csupa diplomás fiatalember vesz részt, akik mindannyian a szolid polgári haszon kalkulációjával indítják útnak termékeiket. Beszámol a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Tiszta nyereség fii miliió, osztalék 3 pengő A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület igazgatósága folyó hó 28-án tartott ülésében meg- áiiapitotta az ltioJj. üzletévi mérleget és nyereséges veszteség-számlát és elhatározta, hogy a február hó 12-ére egybehívandó 95. rendes közgyűlésnek az 1,192.499 P nyereség felosztására nézve a következő javaslatot fogja előterjeszteni: Fizettessék osztalékra minden részvény után 3 P, 260.G6U darab után tehát 600.000 P, fordíttas- sék a rendes tartalékalapra 100.000 P, az ingatlan- értékcsökkenési tartalékalapra 100.000 P, jótékony és alapítványi célokra 22.000 P, a felügyeiöbizott- ság' es a választmány tagjainak tiszceietdíjára 16.180 P, a tisztviselők külön jutalmazására 70.000 pengő és az alapszabályszerü jutalékok levonása után megmaradó 227.720 P az 1935. évi nyereség- és veszteség-számlára irassék át. Az egyes üzletágakban az előző évhez képest az általában eszlelhető bizonyos mérvű javulás következményeként emelkedés állapítható meg, míg egyéb üzletágakra e javulás még nem volt kihatással és ezeknél az anadékok [nagyjából változatlanok, egyeseknél pedig még csökkenő irányzatúak. A betéti könyvecskékre elhelyezett betétek 71,928.531 P-ről 72,453.021 P-re, a folyó- és csekkszámlára elhelyezett \ betétek pedig 39,545.688 P-ről 40,496.065 P-re emelkedtek, ami az intézettel szemben megnyilvánuló általános bizalmon kívül a takarékossági hajiam feléledésének örvendetes jele. Különösen emiítésre- méitó ez évben is a kisebb betétek számának és Összegének további növekedése. Az egyesületnél elhelyezett összes betétek álladéka, az egyéb átmeneti természetű hitelezőket is ide számítva, az 1933. évi 119,645.540 P-vel szemben 120,984.457 P-t tesz. A váltótárca álladéka ugyancsak emelkedést mutat és a tavalyi 73,329.077 P-vel szemben 75,346.725 P-t tesz. Ez az emelkedés kifejezésre juttatja a takarékpénztárnak azt a törekvését, hogy új hitelek engedélyezesével a maga részéről is hozzájáruljon a megdermedt hitelélet újraélesztéséhez, amely törekvést fokozni kívánta azzal is, hogy a pénzintézeteknél és bankcégeknél fennálló követelések egy részét is a fent említett célzattal a jelentkező legális hitelszükségletek kielégítésére fordította. Az adósok és értékpapírelőlegek, úgyszintén egyéb adósok tétele a lefolyt évben számottevően nem változott és 29,046.073 P múlt évi álladókkal szemben az 1934. év végén 28,915.878 P-t tüntet fel. A jelzálog-kölcsönök álladéka 52,543.962 P-re szállt alá, a két szövetkezetre engedményezett jelzálogkölcsönök álladéka is 9,198.445 P-re csökkent, míg a forgalomban levő egyesületi záloglevelek változatlanul 13,507.000 svájci frankot és 3,125.400 dollárt tesznek. Ugyancsak alig változott a községi kölcsönök álladéka, amely 8,859.651 P-re rúg. Az intézet értékpapír- tárcája az 1933. ávi 9,175.745 P-vel szemben 8,972.905 P-t tesz, amely apadás, néhány apróbb tétel értékpapírbeszerzése folytán előállott emelkedést figyelembe véve, azért csökkent, mert az intézet saját tulajdonát képező értékpapírok a hagyományos szokásoknak megfelelően a 330/1935. sz. rendeletben megállapított határnál rs alacsonyabban kerültek a mérlegbe.
