Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-11 / 50. szám

Budapest, 1935 december 11. 5 FELNŐ17 EK OKTA TAS A a magyar kultúra szolgálatában Irta : Kövesligeihy Miklós dr. ügyvéd, székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag A szociális kérdéseknek felkarolása mellett, nem szabad figyelmen kívül hagyni az iskolánkívüli népművelés fontosságát. Az ország mai helyzetében kétszeresen fontos, hogy az általános művelődési színvonalunk megfelelően fejlődjék, mert ezáltal az állampolgári érzés és a nemzeti összetartozandó- ságunk fejleszthető. A szociális gondoskodást ma kulturális gondoskodással kell egybekötni. A civilizáció, amikor a lelkeket finomítja, egyúttal a lelki egység összefogásának is a leghathatósabb eszköze. Nekünk mindig arra kell gondolnunk, hogy nemcsak a Csonkaország magyarjai számára alko­tunk, nemcsak az itteni társadalmi berendezkedé­sünk, a: gondoskodásunk tárgya, hanem mindig arra is kell ügyelnünk, hogy a határokon túl még leg­alább négy millió magyar figyel reánk és főleg, ha kulturális tevékenységünk eredménye jut el a mondvacsinált határokon keresztül. A főváros szá­mára is elsőrendű az a probléma, hogy az iskolán­kívüli működésnek megfelelő gócpontjává váljék. Sokat hangoztattuk az elmúlt évtizedben a „kultúrfölény’’ fontosságát: azonban meg kell álla­pítanunk, hogy egy bizonyos vonatkozásban elfer­dült a cél eléréséhez vezető egyenes út, mert az ál­talános kultúrfokot nem az jelenti, hogy egy or­szágban mennyi az egyetemi tanár vagy a doktori címet viselő ember, hanem az elsősorban, hogy mennyi az analfabéta, másodsorban, hogy az általá­nos műveltségi foka mekkora a népünknek. Nem rekriminálásképpen említem a sok egyetemet, fő­iskolát és tudományos intézetet, mint a halbiológiai intézet, mert hisz azonközben 5000 elemi iskola is épült:, mégis nem hagyhatom szó nélkül, hogy az el­múlt tíz esztendőben az iskolántúli művelődés terén alig történt valami. Sorra kell venni mindazt a teret, amelyet fel kell karolni és művelni, hogy minél kiterjedtebb, minél hatásosabb legyen az az általános lelket mű­velő oktatás, hogy biztosítsuk a nemzeti kultúra terjedésével fajunk erkölcsét is. A székesfőváros előljár ebben a munká­ban. Az itteni iskolánkívüli népművelés minden más nyugati kultúráltoméval ve­tekedik. Itt olyan hatásos munka folyik a székesfővárosi népművelési bizottság révén, hogy az ember nem győz csodálkozni, hogy olyan szűk anyagi eszközök mellett mégis annyi mindenre telik: és olyan óriási programot tudnak évenként megvalósítani. Az, a számtalan ismeretterjesztő tanfolyam, különféle gazdasági és tudományos előadás, családi délután: mind, mind a legnagyobb elismerésre méltók. Azonban a népművelési tevékenységet — leg­főképpen itt a fővárosban — ki kell terjeszteni munkástestvéreink szá­mára is. Ott is elsősorban a tanoncokat kell belevonni ebbe a gondoskodásba, hogy az iskola padjait elhagyva, felszabadulásuk után is — akár el tudnak helyez­kedni szakmájukban, akár nem —. foglalkoztassuk, neveljük és amikor szociálisan gondoskodunk ró­luk, az az idő, amelyet esetleg munka nélkül kény­telenek tölteni, lelkűk nemesítésére, tapasztalataik bővítésére szolgáljon, hogy ne züljenek el az utca porában, hanem megfelelő rendes iparossá vagy munkássá váljanak. Éppígy a felnőttebb munkások számára is hoz­záférhetővé kell tenni az olyan kulturális művelő­dést, amely munka után, szórakozással egybekötve, csöpögteti beléjük a műveltséget. A „Doppolavoro”, a munka utáni üdülés intézményesítése: úgy olvas­tuk, az iparügyi miniszter úr munkatervének egyik pontja. Azelőtt a békében a katonaság volt egyedül az iskolántúli művelődés eszköze. Bármennyire groteszkül hangzik is ez és bármennyire szidtuk annakidején a ,,k. u. k..’’ szellemet, amely pedig — utólag meg kell állapítanunk — huszonegy éves ko­ron túl az egyetlen iskolántúli müvelödésterjesztö volt azáltal, hogy fegyelemre, becsületre szoktatta a rekrutákat, nevelte és ismeretekkel is ellátta. Az altisztképző iskolák pedig egyenesen magasabb mű­veltséget árasztottak. A háborúutáni új világban a nyugaton is min­denütt átérezték az iskolántúli népművelés fontos­ságát. Elég rámutatnunk arra, hogy Németország­ban rövid évek alatt 178 kultúrpalota emelödött a felnőttek oktatásának céljaira, ahol a legmodernebb olvasótermek, kísérletezési termek, előadótermek mellett még fözöhelyek is vannak, ahol az egyszerű leány megtanulhat gazdaságosan és az egészség követelményeinek megfelelően, főzni, majd ugyan­ott csecsemövédő iskolák és egyéb, a népi egészség­ügyre fontos berendezések is feltalálhatok. És Budapestnek nincsen kultúrháza í Ahelyett, hogy minden kerületben volna egy, amely a kerületnek kulturális gócpontja volna, megfelelő kényelmi berendezkedésekkel, mert az idősebb gene­ráció, ha tanulni óhajt is, nem szívesen ül egyszerű padokban, szereti a nagyobb kényelmi berendezést, Kultúrházak kellenek tehát, ahol a földszinten, a konyhában főzőtanfolyamokat tartanak az egyszerű nép gyermekeinek a vitamindús, helyes táplálékkal való főzésről, ahol bölcsődék vannak állandó elő­adásokkal a higiéniáról, az egyke elleni küzdelem­ről, az emeleten olvasószobák és laboratóriumok, munkaszobák és műhelyek. Ezekben a kultúrházak- ban képződnek ki azok is, akiket a tehetségkiválasz­tással később előadókul alkalmaznának és vállalná­nak az ő rendjük vezetőivé. Intézményesíteni kell a népművelést. Ke­vés pénzzel is nagy eredményeket lehet elérni. Közgyűlési felszólalásommal, de jelen cikkem­mel is az a célom, hogy a társadalom figyelmét fel­hívjam erre az elsőrendű nemzeti ügyre, hogy végre foglalja el a köztudatban is a népművelés azt a he­lyet, amelyet jelentőségénél fogva megérdemel. Emelni akarjuk népünk kultúrnívóját, mert régen megbukott az a balga felfogás, hogy a népet nem szabad kiemelni, mert akkor hajlamosabb a tévesz­mék befogadására. Éppen ellenkezőleg tapasztal­juk a szegény orosz muzsikokon, akik igazán elma­radottak a civilizációban, hogy mindjobban ural­kodni tud rajtuk a bolsevizmus világa. Nem az iskolai végzettséget elsajátítható mű­veltséget, hanem az iskolán kívül, megszerezhetőt RasaszTószspis m—— I—«■ ..... ' ....... sér ült, szakadt rajzok kijaví­tásához. • Nedvesítés nélkül azonnal tapad a papírhoz és arról — ha szükséges — köny- nyen lehúzható. • 10 m. hosszú ■ tekercs ára 2 80 P. — - Az ULIPA fénymásolat percek — — alatt készül el —■ Magvar Vegykészítményü Papírgyár, Oser Jakab I Budapest, VIÓ-utca 49. sz. Telefon: 23-8-90. szeretnénk propagálni. Mert, ha mindenkit a tehet­sége szerint kell megbírálni és minden tehetséget az eredménye után értékelni, akkor lényegileg az új, protekció nélküli világ kialakításának alappilléreire mutatunk rá. Mert így érthető meg az, hogy a mai legkulturál­tabb népek élén többnyire olyanok állanak, akik nem születtek bele a hatalomba és a műveltségbe, hanem kizárólag önművelés által lettek népüknek vezérei. Nincs hely arra, hogy a gazdasági oktatás te­rén való iskolánkívüli népművelés fontosságára rá­mutassunk, amelyre a praktikus élet számára való nevelés szempontjából pedig nagy szükség van. Szükség van minderre, mert magas népi kul­túra mellett emelkedni fog a nép erkölcsi színvo­nala is, a gazdasági élet becsületessége, életerős lük­tetése és faji összetartozandóságnak az érzése is. Lelki egységet kell teremteni minden magyar kö­zött, mert ez omlasztja le a foglalkozási ágak kö­zötti válaszfalakat és a nemzeti szolidarizmusban feloldva, könnyebben viseli el mindenki a mostani idők nagy megpróbáltatását. Arvagyermekek részére ipari nevelőintézet épül a Marcibányi-téren A nagyszabású intézmény létesítése alkalmával a belügy­miniszter elismerését fejezte ki a polgármesternek Ipari és szociális szempontból egyaránt nagy­jelentőségű intézménnyel gazdagodik rövidesen a főváros: a Mtuxcibányi-téri hatalmas székesfővárosi telken nagyszabású átmeneti fiúotthont és ipari nevelőintézetet létesítenek. Mint ismeretes, másfél esztendővel ezelőtt Nagy László dr. törvényhatósági bizottsági tag indítványa alapján született meg az elhatározás, amelyet a NÉP mindvégig támogatott és íamely ennek az intézménynek létesítéséhez ve­zetett. A törvényhatósági bizottság közgyűlése meg­szavazta az indítványt, amely így került végső dön­tés céljából a felügyeleti hatósághoz. Illetékes hely­ről nyert értesülésünk szerint Kozma Miklós belügyminiszter most jóvá­hagyta a törvényhatóság elhatározását és amikor helyeslőén tudomásul vette a tisz­teletreméltó szándékot, külön leiratban fe­jezte ki elismerését a polgármesternek, hogy Budapest közönsége nem riad vissza az áldo­zattól, hanem nagy szeretettel megteremti ezt a; maga nemében, nálunk páratlan jelentőségű intéz­ményt. A belügyminiszteri jóváhagyás után most már semmi akadálya nincs az előkészítő munka azonnali megindításának, tavasszal pedig előreláthatóan megkezdik magát az építkezést is. A terv realizálásának annál kevésbé van akadálya, mert hiszen rendelkezésre áll a teljes fedezet, azok­nak az alapítványoknak vagyonából, amelyek egye­sítését éppen ebből a célból rendelték el. A Vécsey— Szathmáry-alapítvány, az I. Ferenc József-alapít­vány, meg a Rökk Szilárd-alapítvány értékei adják a fedezet javarészét, mivel pedig az összevont vagyon a másfél millió pengőt is meghaladja, az alapítványi összeg nem csupán ,az építkezési költ­ség fedezésére elegendő, hanem majdnem teljesen biztosítjai az mtézet fenntartását is. Az új létesítmény egyébként előhírnöke az egész árvaházi kiképzési rendszerünk gyökeres megváltoz­tatásának. Az elméleti oktatást felváltja a gyakor­lati irányú ipari nevelés, amelyet az elemi ismeretek megszerzése után nyomban megkezdenek. A növendékek létszáma összesen kétszáz lesz. Ezek közül a fele a 2—14 életévek között az átme­neti otthonban fog lakni. Ezek '& gyermekek vala­mennyien az árvák, továbbá az elhagyott és lelenc- gyerekek sorából fognak kikerülni, és amikor el­érkeznek az inaskorba, átlépnek a különleges szak­irányokban nevelő ipari tagozatba. Figyelemre­méltó, hogy bár egyelőre csak nevelőintézet jellege lesz az intézménynek, már az első év eltelte után aa egész vonalon megszüntetik azt a ma dívó rend­szert, hogy az árvaházi lakók künn a városban, magániparosoknál tanulják meg szakmájukat. A főváros ugyanis a társadalom e szerencsétlen hajó­töröttjeiből a legkiválóbb, legtanultabb és legszak- képzettebb iparosokat kívánja nevelni, akik egy részét majd elhelyezi saját nagyüzemeiben, más részükből pedig megfelelő anyagi támogatással önálló kis­iparosokat akar nevelni. Ezt a mindenképpen dicséretreméltó tervet külön­ben, értesülésünk szerint, osztrák példák szem előtt tartásával és tanulmányozása után igyekeznek meg­valósítani. Sokksl rendesebbek mo§J a levelei, kisasszony I Igen ~~ uj Tungsram Duplaspi ráilámpa mellett dol-gozom, (Kitűnő a fénye a Tungsram Dupla- spiráiiámpának — amellett csekély az áramfogyasztása. Takarékos ember­nek vaió lámpa.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom