Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-11-20 / 47. szám
Budapest, 1935 november 20. tJZO&JTL 5 Négy fillér a telepen, tizenhat a fogyasztónál a villany önköltségi ára Mii várhalunk a nagyüzemek egyesítésétől? Mint ismeretes, a főváros törvényhatósági közgyűlésének minapi ülésén Deményi Aladár dr., a Nemzeti Efjység Pártja fővárosi frakciójának tagja, határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a közgyűlés utasítja a polgármestert, hogy az Elektromos- és Gázmüvek egyesítésének kérdését vizsgáltassa meg sürgősen szakemberek bevonásával és a szakértői jelentést az összes vonatkozó adatokkal együtt terjessze mielőbb az illetékes szak- bizottságok elé. Amint a Fővárosi Hírlapban már a nyár folyamán löbbízben beszámoltunk erről, a NÉP fővárosi szervezetének egyik sarkalatos programpontja a nagyüzemek egyesítése, mert hiszen az ilymódon racionalizált adminisztrációtól várják a rentabilitás fokozódását. A Fővárosi Hírlap munkatársa éppen ezért nyomban, határozati javaslata elmondása után, kérdést intézett Deményi Aladárhoz, hogy melyek azok a főbb szempontok, amelyek meg- okolttá teszik a nagyüzemek egyesítését. Deményi Aladár dr. ■errevcnatkozóan a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Hogy a két üzem egyesítése óriási jelentőségű a főváros háztartásának jövő fejlődése szempontjából, azt legjobban magyaréizza költségvetésük. Ennek a két üzemnek együttes bevétele 1956-ra kerek számban 76 millió pengőt tesz ki, «amiközben kiadásuk hatvannyolcmillió pengő. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a két üzem nem csupán a fővárosnak, hanem az országnak is két legnagyobb üzeme, következéskép a kérdéssel nagyon komolyan kell foglalkoznunk. Nem hiszem, hogy bárhol a világon akadhatna szakember, vagy laikus, aki az üzemegyesítés előnyeit kétségbe vonná. Mielőtt azonban közelebbről rámutatnék a koncentráció előnyeire, foglalkozni kívánok a leggyakrabban hangoztatott ellenérvekA számok, tarifális és fogyasztási problémák, technikai kérdések tömkelegében, amely a költség- vetési tárgyalás üzemi napjai alatt kavargóit a közgyűlési teremben, Kertész Elemér, híven ahhoz a programjához, hogy ö a törvényhatósági bizottságban mindenekelőtt a frontharcos érdeket képviseli, módot talált arra, hogy a frontharcos tábor ■érdekeit szolgáló indítványokkal lépjen a közgyűlés elé. — Gondoskodjon a polgármester úr arról — így szólt az egyik indítványa —, hogy a székesfőváros közigazgatási és üzemi alkalmazottai az 1922. évi miniszteri rendelet értelmében megállapított havi pótdíjukat szolgálati helyükön teljes egészében megkapják. Ez a járandóság a volt tiszti állományú alkalmazottaknál havi 7.20 pengő, a volt legénységi állományúaknál 3.60 pengő. Másik indítványában azt kérte, hogy minden tisztviselő és alkalmazott törzslapján, valamint a névsoros kimutatásban feltüntetve legyen, hogy mennyi időt töltött a fronton, mennyi időt katonai szolgálatban és milyen kitüntetéseket kapott, hogy ezek a körülmények úgy a betöltésre kerülő állásoknál, véglegesítéseknél, kinevezéseknél és előléptetéseknél komolyan számbavehetők legyenek. Beszéltünk ezekről az általános helyesléssel fogadott indítványokról Kertész Elemérrel, a Frontharcos Szövetség országos alelnökével, aki a következőket mondta a. Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az Elektromos- és a Gázmüvek költség- vetésénél meglepetéssel tapasztaltam, hogy abból hiányzik egy tétel, amely az általános közigazgatási fejezeteknél, valamint a főváros más intézményeinek és üzemeinek költségvetésében szerepel. Ez a negatív tétel a frontot járt közalkalmazottak háborús pótléka, amelyet bizonyos feltételek mellett az 1922-ben kelt miniszteri rendelet biztosít számukra. Ez a havi pőtdíj, amelyben a két üzem alkalmazottait kivéve, a főváros összes alkalmazottai részesülnek 1923 óta, a volt tiszti állományúaknál havi 7.20 pengő, a volt legénységi állományúaknál havi 3.60 pengő. A két üzemnél követett eljárás méltánytalan, cÚ.3 nemzetnevelési szempontból is káros és hátrányos. — A másik indítványom nem ilyen kirívó részletkérdésre, hanem az összes közigazgatási ágazakel. Ezek közt is az első az iá szuppozició, hogy egyesítés esetén rengeteg tisztviselőt és munkást kellene elbocsátani. Erről azonban sző sincs, mert az egységes adminisztráció elsősorban lehetővé tenné, hogy a meglevő munkaerőket célszerűbben használják ki és az üzemellenőrzést gazdaságosabbá tegyék. Ugyanekkor azonban megvalósulna az anyagbeszerzések egységes irányítása, továbbá a külső és belső adminisztráció olyan kiépítése, hogy az eladási szervezet nagyobb hatóterületen nagyobb árutömegekkel demonstrálhassa gazdasági hatását. Azt is fel szokták hozni, hogy műszakilag alig megoldható kérdéseket vetne fel vezetés tekintetében az üzemegyesítés, mert aki jó elektromos szakember, az talán nem jó gáz szakember, vagy megfordítva. Az az érzésem, hogy ezt a kérdést a fogalmak tisztázatlansága vetette fel. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a műszaki vezetés és a gazdasági vezetés között olyan különbség van, mint a mérnök és a kereskedő munkája között, ami azt is jelenti, hogy gazdasági üzem élére nem műszaki vezető, hanem gazdasági vezető kell. Nem óhajtok részletkérdésekbe belemélyedni, mindössze rámutatok arra a tényre, hogy például a villanyáram kilowattóránként a telep helyén nem egész 4 fillérbe kerül, ennek ellenére 16 fillér az elektromos áram önköltségi ára addig, amíg eljut a fogyasztóhoz. Ez magyarán azt jelenti, hogy az önköltségi árnak több, mint háromnegyed része esik nem a műszaki, hanem a gazdasági számlára. Nem lehet tehát túltennünk magunkat azon a természetes óhajtáson, hogy ezt a háromnegyedrészt, ezt a 12 fillért valahogyan le kell faragni. Határozati javaslatomnak egyébként az a célja, hogy végre halljunk és lássunk reális számokat, mert azok nélkül nem szerezhetünk magunknak kellő tájékozódást. tokon és üzemeken keresztülvonuló, általános sérelemre hívta fel a figyelmet és kérte az orvoslást. Sokan vannak, akik annakidején mint fiatal, ideiglenes alkalmazottak lelkesedéssel mentek el a harctérre, s amikor visszatértek, szomorúan tapasztalták, hogy lecsúsztak a hivatali ranglistán, vagy háttérbe szorultak munkahelyükön és nem tudják utólérni az annakidején velük egyenrangú tisztviselőket és alkalmazottakat, akiket itthagytak az íróasztalok mellett, vagy a műhelyekben. Nem akarom tagadni, hogy a háborús évek alatt itthon is nehéz volt az élet és több volt a munka, de azért a harctéri és itthoni szolgálat között különbség van, mégis csak más szolgálatot végeztek azok, akik a gránát- és puskatűzben védték a hazát, a városok és községek nyugalmát, valamint az íróasztalok mellett és műhelyekben dolgozók munka- lehetőségeit. — Ez a tény a főváros tisztviselőinek és alkalmazottainak minősítésénél nem jut kifejezésre. Ezeknek az érdekében szólaltam fel és amint láttam, nem vették a közgyűlés tagjai rossz néven, hogy ismét frontharcos vonatkozású témával állottam elő. Kötelességemnek tartom, hogy a NÉP zászlója alatt is a frontharcos gondolatnak legyek igazságos és becsületesen szókimondó képviselője. Még egy harmadik szociális természetű indítványt is terjesztett elő Kertész Elemér. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a Gázmüveknél a felső ipariskolát végzett alkalmazottakat legjobb esetben az altiszti státusba nevezik ki, s tíz év óta közülük senkit sem léptettek elő tisztviselővé, holott egy 1909. évi miniszteri rendelet értelmében a felső ipariskola elvégzése köztisztviselői minősítés tekintetében egyenrangú a középiskolai végzettséggel, s ezt a rendeletet a katonai, az állami szolgálatnál, valamint a főváros közigazgatásánál tényleg alkalmazzák is. — Az igazságosság egyéb szempontjai /mellett — mondta nekünk Kertész Elemér —, arra való tekintettel, hogy az ipariskolát végzettek önkéntességi joguknál fogva nagy százalékban emléklappal ellátott tisztek, már c$ak nemzetvédelmi szempontból is lehetetlennek tartom a képesítésnek ezt a de- klasszifikálását és a miniszteri rendelet figyelmen kívül hagyását. Csütörtökön felterjeszti a főváros a kormányhoz ajövö évi költségvetést A székesfőváros töz’vényhatósági bizottsága közel négyhetes tanácskozás után, amely idő alatt tizenkét ülésnapot tartottak, befejezte az 1936. évi költségvetés vitáját. Pénteken éjjel 11 óra előtt történt a szavazás és az 1936. évi budget a következőképpen alakult: Rendes kiadás ..................... 147.218.154 P Re ndkívüli kiadás .... 6.333.862 „ összes kiadás: 153.552.016 P Rendes bevétel..................... 146.462.178 P Re ndkívüli bevétel . . . 1.200.000 „ összes bevétel: 147.662.178 P A főváros jövő évi költségvetése 5.889.838 pengő hiánnyal zárul. A közgyűlés a polgármester javaslatára a pótadó kulcsát változatlanul 50 százalékban, az általános kereseti adó kulcsát 5 százalékban, a házbér- krajcctr kulcsát 3 százalékban, a szemét fuvarozási illeték kulcsát iy2 százalékban állapította meg. A Vízművek által szolgáltatott víz köb- méterenkinti ára változatlanul 18 fillér, a gáz egységára 20 fillér, a villany egységára 4.5 fillér lesz. A kórházi ápolási díjai napi 5.80 pengőben állapították meg. A közgyűlés felhatalmazta a polgármestert, hogy a százezer pengő értéken aluli inagtlanokat az illetékes szakbizottság meghallgatása után, legjobb belátása szerint értékesíthesse, illetve helyükbe újíak-at vásárolhasson. A költségvetési tárgyalás befejezése után a pénzügyi ügyosztály nyomban hozzáfogott a végleges előterjesztés és a kormányhoz intézendő kísérő felterjesztés megszerkesztéséhez és a tömegesen benyújtott, közel 300 indítvány feldolgozásához. Ezzel a hatalmas munkával hétfőn délre készült el az ügyosztály, amit Bódy László dr. tanácsnok nyomban jelentett Lamotte Károly alpolgármesternek és Szendy Károly polgármesternek. A polgármester aprobálása után az átdolgozott költségvetést leküldték a nyomdába, az eszközölt változtatások korrigálására. A nyomda munkája szerdán elkészül. Bódy László dr. tanácsnok csütörtökön délelőtt fogja személyesen átnyújtani a belügyminiszternek a főváros jövő évi költség- vetését és az ezt kísérő felterjesztést. A szóbeli jelentés azonban már szombaton délben megtörtént és a belügyminisztérium illetékes tényezőjével rövid úton közölték, hogy a törvényes határidőre, november 15-ére, percnyi késedelem nélkül elkészült a főváros 1936. évi költségvetése. * A költségvetési vita mindvégig minden mozzanatában nívós, magasszínvonalú és tárgyilagos volt. A Nemzeti Egység Pártjának szónokai, mint erre az előző hetek vitájának ismertetésénél már rámutattunk, egytöl-egyig nagy felkészültséggel, alapossággal és a párthoz méltó, imponáló komoly tartalommal és rátermettséggel szerepeltek. Nagy figyelemmel találkozott Deményi Aladár dr. felszólalása, aki a nagyüzemek egyesítésének kérdéseiről szólt és nagy szakszerűséggel fejtegette, hogy gazdasági szempontok követelik az üzemek közös igazgatás alá helyezését. Gazdy Jenő rámutatott, hogy kívánatos lenne, ha a Segítöalap központi rendelőintézetet és külön kórházat állítana fel. Becsey Antal elvileg helyeselte Deményinek az üzemegyesítésre vonatkozó indítványát, ezzel egyidejűén azonban fontosnak tartotta, hogy minél nagyobb mértékben fokozzák az üzemek termelési lehetőségét. Kertész Elemér a frontharcos és hadviselt közüzemi alkalmazottak érdekében beszélt meggyőzően. Hentz Lajos a Vízmüvek fejlesztésének szükségességét hangoztatta, Sctrkány Ferenc fürdőügyi- és idegen- forgalmi kérdésekkel foglalkozott. Bényi Károly a községi Lóhúsüzem feladatairól szólott. Vitéz Hajnóczy Béla dr. a közlekedés problémáit fejtegette és hangoztatta, hogy a BESZKART értékcsökkenési alapját jobban kell dotálni, s hogy a HÉV tarifamérséklésénél sokkal sürgősebb a BESZKART viteldíjának rendezése. Ezután a frontharcosok érdekéért szállt síkra. A párt részéről Usetty Béla mondott még nagy beszédet a közlekedési problémákról és a BESZKART ügyeiről. A Keresztény Községi Párt részéről Gidró László, Mohaupt Gyula, Szabó József, Eszterházy Móric gróf, vitéz Mátyásfalvy Erich, K. Császár Ferenc, Homonnay Tivadar, Temesváry László, Bo- csári Spur Kálmán, Nemes Nagy Mihály szólaltak fel. A Polgári Szabadság Párt szónokai Pfeiffer Ignác dr., Boros László dr., Láng Lajos dr. voltak. A Szociáldemokrata Párt tagjai közül Horovitz Gábor, Steinherz Simon, Pásztor Imre, Szepessy Albert, Lázár Emil, Gál Benő,. Léviay Sándor, Halász Alfréd, Miliők Sándor dr., Farkas Zoltán dr., Büch- ler József beszéltek. A pártonkívüliek soraiból pedig Sümegi Vilmos és Kiár Zoltán vettek részt a vitában. A Keresztény Ellenzék kritikáját Friedrich István mondta el. Kötelező a fővárosi üzemeknél Is a háborús pótlék fizetése Kertész Elemér sikraszállt a frontharcos érdekekért
